Új Magyarország, 1991. november (1. évfolyam, 160-185. szám)
1991-11-02 / 161. szám
Függönyzolt Csereszabatos kabaré Viszonylag könnyű dolga volt ,kiz átkosban" a magyar kabarénak. i Eléggé körülhatárolt tevékenységi körrel működött, nem is annyira a témákat, mint inkább a hangvételt, a csipkelődés, odamondogatás élességét illetően. Hogy „meddig lehet elmenni", mint egy kabaréműsor címe is kérdezte, az persze sok mindentől és sok mindenkitől függött. Rádiós és tévés kabaréműsorok érdemes szerkesztői a megmondhatói, mennyi és mekkora harc, ravaszkodás, ügyeskedés, kompromisszum, „alkalmazkodó tudomásulvétel" kellett egy-egy nem is kamikáze bátorságú, csak éppen nem konformista műsor elkészítéséhez is. Mert ugye lehetett kabarétréfa tagja a kormány vagy egyik-másik tagja, sőt, maga a Nagy Sakkmester is, de azért nagyon vigyázni kellett, hol a határ. Az is előfordult, hogy az érintett nagy ember ott ült a nézőtéren, hatalmasakat nevetett a tréfán, mely (esetleg csak egy nagyon kaikat) rajta is csattant, s másnap ő maga személyesen gorombította le a szerkesztőt. És mégis, viszonylag könnyű volt ezekben az években kabarét csinálni. Bizonyos egyezményes jelek mentén haladhatott a kabarészerkesztő, és tudta, hogy e jelekből a hallgató, a néző mindent jól ért. A képes beszéd, az áttétel, a burkolt célzás, a kifelé célzott, de befelé becsapódó ipoén ideje volt ez, s a kabarékban dolgozók megtanulták, hogyan kel a sorok közt is odamondogatni — no persze egy bizonyos határig. Voltak néhányan a szakmában, akiknek úgyszólván hivatalos engedélyük volt akár a legélesebb hangok megütésére is. (No persze itt is egy bizonyos határig.) Őfelsége államilag engedélyezett, hivatalos humorista és kabarettista ellenzéke — így nevezhetnénk ezt a kicsiny csapatot. Nekik valamivel több volt szabad — de minden nekik sem volt szabad, bár néhányuk azt terjesztette magáról, ő szent és sérthetetlen, hiszen a legmagasabb párt- és állami körökkel áll meghitt kapcsolatban. Gyönyörű paradoxon. Amikor aztán létrejött a nagy váltás, megszűnt „az átkos”, egy kicsit bajba került a kabaré. Mert egy ideig ugyan jól el lehetett azon viccelődni, hogy a pártállam így meg úgy (főleg, hogy olyanok viccelődtek, akik annak idején lelkes óvatosak voltak, s még addig sem mentek el, ameddig lehetett). No de aztán jött a többpártrendszer, a választások, és akkor már nem volt olyan szép az élet. A kabaré, ha politikai, sosem csak úgy általában humorizál, csipked, szűr-vág. Valamilyen politikai töltetének kell lennie. De milyen legyen? Melyik párt mellé álljon? Mindegyik mellé, vagy egyik mellé sem? Legyen a kabaré kormánypárti?(Pfuj és pisszegés az ellenzék padsoraiból.) Legyen ellenzéki ? (Pfuj és pisszegés a kormánypárti padsorokból.) Ne politizáljon? Az meg olyan, mint az alkoholmentes sör vagy a nikotinmentes cigaretta. Nehéz, nehéz. S hogy mennyire nehéz, arra élő példa a Mikroszkóp Színpad új műsora. A cím önvallomás: Bevétel erősíti a szabályt. A kabarénak fenn kell maradnia. Ehhez bevétel kell. Ehhez meg közönség. Aki, pártállásra való tekintet nélkül, bejön a színházba. Már most akkor ugye nem lehet ez a műsor sem szabadmadaras, sem tulipános, sem szegfűs. Valahogyan olyannak kell lennie, mint a különböző gépek alkatrészeinek; az a jó, ha csereszabatosak a számok. Illenek ide is, oda is, beszerelhetők a nép-nemzeti meg a szociálliberális kocsiba is. Egy picikét mindenkit meg lehet csipkedni, de nagyon senkit se célirányosan. így aztán a legjobb szám Markos György bravúros jelenete a politikai kaméleonról. Ezt akár mindenki magára vehetné — de mindenki csak a másikra érti. Maradva az előbbi hasonlatnál: ez a csúcstechnika a csereszabatosságban. (takács) I. évfolyam, 161. szám )ifelstmi RSM 1991. november 2., szombat KULTÚRA Philip Hoyle nem tartozik a London Stúdió útió fiatalabb tanárai közé. Szenvedélyesen szereti a focit — végigunta többek között a belgák elleni meccsünket is — és a teniszt. Szabadidejében nagyokat sétál és kerékpározik. Esténként pedig járja a várost, különösen ahol zene is szól, a Zeneakadámiától kezdve a Tilos az Á-ig sokfelé megfordul. Mint elmondta, szereti ennek a meglehetősen sokszínű metropolisnak a lüktetését. A Manchester közeli kisvárosban, Blacksbirdben született és nőtt fel, majd — miután édesanyja skót —, Skóciában járt egyetemre, ahol előbb történelemből, majd antropológiából diplomázott. Ettől kezdve két karriert futott párhuzamosan: egyrészt akadémikusként az egyetemen belül tovább folytatta kutatásait, másrészt mellette elkezdett angol nyelvet is tanítani. Utóbbi tevékenysége hamarosan előbb Olaszországba vitte — ahol két kis nyelviskolában is igazgató volt —, majd különböző arab nyelvű országokban — Líbia, Szíria — oktatta a diákokat Shakespeare nyelvére. Nyaranta vegyes osztályokkal — spanyol, olasz, német és japán diákokkal — foglalkozik a londoni politechnikai központban. — Nagyon személyes kapcsolatok alapján kerültem Magyarországgal kapcsolatba — meséli Philip. — A szomszédaim Brightonban magyarok, s miután rokonaik itt élnek, felajánlották nekem, hogy látogassak el hozzájuk a vasfüggöny mögé. Az ajánlatot elfogadtam, s hat évvel ezelőtt, a húsvétot Budapesten töltöttem. Azóta minden második évben eljövök, s természetesen én is tapasztaltam, hogy az elmúlt időszakban mekkora változáson ment keresztül az ország. Amikor először jártam itt, még vízum kellett, a határokon szigorú ellenőrzések folytak, s a rendőrség minden beutazó külföldit nyilvántartott Ékszer majdnem a határról akartak visszaküldeni, mert húsvét lévén, a rendőrőrs zárva volt, s így nem rendelkeztem a megfelelő papírokkal. Szerencsémre az egyik utas beszélt angolul, s hosszas huzavona után végül is továbbengedtek. A London Stúdiónál általános angolt tanítok. Bár nem teljesen kezdőkkel foglalkozom, mégis sokszor érzem a magyar nyelvtudás hiányát. Természetesen, amit csak lehet, angolul kell elmondani, elmagyarázni, de néha már olyan szintre ér az ember, hogy a diákok egyáltalán nem értik, mit akar. Ezért is tanulok most gőzerővel magyarul. Nyárig köt ide a szerződésem. Korai még arról beszélni, hogyan tovább, hiszen még csak egy hónapja vagyok itt. Van egy házam Franciaországban, ahol nyaranta — többkevesebb sikerrel — nyelvi táboroikat hoztam létre. Legutóbb tizenöt-húsz magyar diákom is volt, akiknek egy része a házamban lakott, a többiek sátrakat vertek fel a kertben. Együtt éltünk, együtt tanultunk, délutánonként közösen jártuk a környéket. A közeljövőben Magyarországon is szeretnék szervezni valami hasonlót. Minél több országból jönnek a fiatalok, annál érdekesebb az egész. Így az angol nyelv összeköti őket. Ha azonos nemzetiségűek, akkor elkényelmesednek, s a legritkább esetben tanulnak meg angolul. »Szil— Arcok a London Stúdióból Az angol nyelv összeköt véres, megfeszített Béke lenéz a fegyverek csövére." Ezerkilencszázötvenhat, te csillag. A forradalom és a szabadságharc olvasókönyve. Buda Ferenc verssorairól szívesen leírnám, hogy bevilágítják a Medvigy Endre és Pomogáts Béla szerkesztésében megjelent antológiát, ha nem éppen egy világító csillagról, 1956 forradalmáról szólna ez a válogatás. Ráadásul a kötet egyenletesen magas fénnyel izzó írásokból áll: bizony, ilyenek a forradalom alatt és mellett íródott művek. Akárhogy is, ez az első válogatás, amelyben szinte kronologikus sorrendben mutatkoznak meg 1956 eseményei, s mindaz, ami november 4-e után következett. Mivel valódi írók, költők művei sorjáznak, természetesen ezek a történések nem önmaguk dokumentálására állnak itt; olyan érzelmi többletet hordoznak, melynek még jelzésére is csak kísérletet tehetnek a történelemkönyvek. Ez az első olyan antológia, melyben végre természetes módon fog kezet a határon túli irodalmár az anyaországival. Az új és most tájékozódni vágyó korosztályok számára egyértelművé válik nemcsak a szétszakítottság, de annak oka is. És az, hogy mi hozta vissza hozzánk például Faludy Györgyöt, miért oly otthonos körünkben Tollas Tibor, szintén példaként. Sok olyan név van ebben az antológiában, melyről alig tudható az átlagolvasó számára valami. Ennek sok oka van. Az egyik, hogy Aczél György már a határon leállíttatta műveiket. Másik, hogy Magyarország költőkkel mindenkor ellátta magát: Csoóri Sándor és Vas István, Nagy László és Juhász Ferenc mellett ott sorakoztak az újak, az akkori fiatalok. Csak néhány nevet írok ide: Ágh István, Petri György, Lezsák Sándor, Nagy Gáspár. Hosszan lehetne regélni még e könyv erényeit. De nem vég nélkül, sajnos. (Püski, 1991) „Az ember végül útra kel, és eljut, eljut Boszniába” Közös forrásból — Iz zajedhickog izvora Az, ami az előző könyvből kimaradt — a rövid, összefoglaló, tájékoztató életrajz —, itt fontos értékképző elem. Hiszen ez a válogatás éppen arról szól, hogy egyfelé kell terelni a közös forrásból szétáradt műveket, össze kell gyűjteni a szűk, de mégis szétszakított Pátria alig ismert, de összetartozó értékeit. A jugoszláviai magyar írók közül mind ez ideig jobbára csak azokról tudtunk, akik Újvidéken élnek, éltek. „Magyar írók a Dráván innen, a Dráván túl’’ — magyarázza a könyv alcíme. El lehetne élcelődni azon, kevésbé tragikus Tintő helyzetben. Hogy ki van innen, s ki túl a Dráván, de nem volna sok értelme. Az ifjú Apró István prózájától Tüskés Tibor esszéjéig tart a névsorolvasás, az írások magyar anyanyelvűek, de szerepel itt horvát nyelvű fordításuk is. Amiből néhány tény egyenes módon következik. Például az, hogy a függetlenségét frissiben kikiáltott, ám azt még el nem nyert Horvátországban volt igény a drávaszögi és a Száva vidékén élő magyar és horvát lakosságban, hogy megismerjék egymás irodalmát, legalább azokét, akik e tájon élnek. (Legalábbis: békeidőben. Abból van most a legkevesebb.) De jelzi azt is, hogy találtak áldozatkész, a fordítás nehéz munkájára fogható, horvát anyanyelvű fordítókat is. Mutatja ez, hogy élnek ott nem csak testvéreink — mintegy harmincezren —, de barátaink is. Élnek. Veszélyes használni most e szót Horvátországban. De nem anynyira, hogy ne reménykedjünk abban, amit Bertók László írt már idézett versében, hogy lesz még egyszer béke, és az ember „eljut Boszniába”. Most nem tanácsos. De a könyvek bátrabbak olykor, mint az ember, eljutnak mindenhová. (Pannónia Könyvek, 1991) „A kétszázezer fölvonuló, zömében munkás és egyetemi hallgató, a történelmi felszabadulási emlékmű előtt 14 pontos követelést fogalmazott meg.” Táruk Bagra: Állva akarok maradni (Requiem az 1956-os Budapestért) Felüljáró irodalom Együtt a végeken Bethlen Gábor-díjas: Dobos László • Történelmi esély — az önrendelkezés Dobos László szlovákiai magyar kim kapta idén az egyik Bethlen Gábordíjat. Pozsonyi otthonában kerestük meg egy rövid telefoninterjú erejéig: mit jelent számára Bethlen Gábor szellemi öröksége, s mik azok a gondolatok, melyeket fontosnak tart elmondani a díj átvételekor? — A Bethlen-díj számomra nagy érzés. Erkölcsi magaslatként értelmezem. Ez a díj elsősorban kötelez, felelősséggel terhel. Első gondolatom ösztönösen a nagy fejedelemre vetül. Fejedelemségének, királykodásának ideje ellentétektől, ellentmondásoktól szaggatott. Birodalmak közé szorult kis ország ... Miként megmaradni? Bethlen Gábor országlásának létkérdése és egyben üzenete is: a megmaradás bizonyítása, a megmaradás filozófiája és politikája; a megmaradásért küzdve is gyarapodni, a megmaradásért küzdve is építeni a fejedelmi és királyi hatalmat. A megmaradásért küzdve is gyakorolni a toleranciát. A megmaradásért küzdve is törekedni a magyar politikai egységre. Bethlen Gábor politikája több mint 400 évvel ezelőtt már a politikai szabad akarat irányába tör. S máig élően figyelmeztet a mindenkori politika alapelemeire, a lehetőségek és az esélyek felismerésére. A Bethlen Gábor-i életmű sugallja a legnehezebb helyzetek vállalását is. Nekünk ma az Európa-házat kell felismernünk. „Hazánk Európa.” Fel kell ismernünk Kelet-Közép- Európa történelmi esélyeit. Fel kell ismernünk a mai magyarságlét esélyét. Azt, hogy szándékaink jelen időben összehangzanak a történelemmel. A mai magyarságlét azt akarhatja, amit a történelem akar. Tudatosítanunk kell, hogy Kelet- Közép-Európa térségein új rendezési elv erősödik fel: az önrendelkezés és a demokrácia elve. A nemzetek önrendelkezésének elve: a nemzeti szabad akarat. S ennek párhuzamában a nemzeti kisebbségek önkormányzatának az elve. Meggyőződésem, hogy csak az önkormányzat mindenkit megillető elve alapján szállhatunk szembe Kelet-özép- Európa régi-új rémével, a nacionalizmussal, a nacionalizmusokkal. Meggyőződésem, hogy a mai magyarság lét nagy történelmi esélye az önrendelkezés, az önkormányzat elve és gyakorlata. E díj kapcsán engem ez a kérdés foglalkoztat, hogy mai magyarságlétünk képes-e kitermelni s létrehozni azokat az erőket, amelyek érvényt szereznek az önrendelkezés, az önkormányzat és a demokrácia elvének? Egy másféle történelemnek, az építkező, a fegyverek nélkül gyarapító történelemnek. S elsősorban magamnak teszem fel a kérdést: mit tudok tenni mindezért én, s hogy tudok ez új és más helyzetben megfelelni, egy más helyzet alakítója lenni? M. D. Az idézett mondat egy török színpadon hangzott el, 1966-ban, Ankarában. Lelkesült kritikák dicsérték az akkor még mindig fiatal szerzőt, mi, itteniek, nem is tudtunk a dologról. Ez a szabadsághimnusz meghatotta a török kritikusokat, a török nézőket, most, hogy a dráma megjelent Tasnádi Edit fordításában, ideje volna, hogy mi is meghatódjunk ezen a nemes, emlékező és emlékeztető gesztuson. Ám ez mégsem egyszerű történelmi játék, hanem igazi, szenvedélyes szerelmi történet. A darabban ez is szépséges, nemcsak hősök elbukásának pátosza. Ez a szerelmi vonal teszi hitelessé és végérvényessé az általunk nagyon ismert történetet, melyben Agónia — értsd: Szovjetunió — eltiporja a forradalmasok Mitiniát, azaz: hazánk. Szép és viszonzó erejű gesztus volna, ha valamely magyar színház bemutatná ezt a darabot. Megtudhatnánk, milyenek a törökök, ha fiatalok és szerelmesek, és megérinti őket a forradalom. (A Magyar—Török Baráti Társaság kiadványa, 1991) Apáti Miklós A CIMBALMOSOK első világtalálkozóját tizenkét ország neves művészénk részvételével nyitották meg Pécsett. A négyezer éves múltú hangszer különböző fajtáinak megismertetését, népszerűsítését célzó háromnapos találkozó keretében kiállítást is rendeztek, amelyen a cimbalom történetét és a különböző földrészeken, országokban használt változatait mutatják be. Szombaton este gálakoncertet tartanak, amelyről a Hungaroton hanglemezfelvételt készít. A világtalálkozó vasárnap a Cimbalmosok Nemzetközi Szövetségének megalakításával zárul. TŐZSER ÁRPÁD költőnek ítélte a Fábry-díjat az az emlékbizottság, mely Fábry Zoltán nevét viseli. A díjat a közeli jövőben, Kassán adják át a kiváló szlovákiai magyar költőnek. FŐDÍJAT nyert az Ungváron rendezett Intertgeatr nemzetközi színházi fesztiválon a Móricz Zsigmond Színház kollektívája a Szigorúan ellenőrzött vonatok című előadásával — jelentette a TASZSZ. KIÁLLÍTÁS NYÍLIK az Albán Nemzeti Könyvtár anyagából az Országos Széchényi Könyvtárban november 13- án. A tárlat a Széchényi Könyvtár tavalyi tiranai bemutatkozását viszonozza. Kétszáz kötetet mutatnak be: albán nyelvű lexikonokat, bibliográfiákat, az országot ismertető kiadványokat, és idegen nyelvű, nem Albániában megjelentetett útleírásokat is. SZERVATIUSZ TIBOR szobrászművész egyéni tárlatára kerül sor a berlini Magyar Kultúra Házában. A Kolozsvárról 1974-ben áttelepült, jelenleg Budapesten élő és alkotó mester monumentális alkotásait Csoóri Sándor költő mutatja be az érdeklődőknek november 7-én, csütörtökön délután öt órakor, az intézet földszinti nagytermében. Az első emeleti fogertően Sára Sándor negyven fényképfelvételét tekinthetik meg a jelenlévők, amelyek Szervátiusz Tibor életművéről készültek Erdélyben. Másnap délután Csoóri Sándor író-olvasó találkozón vesz részt. Az irodalmi délután műsorvezetője Kárpáti Pál, a berlini Humboldt Egyetem hungarológiai tanszékének professzora lesz. MEGJELENT Fivály Henrik A latin nyelv szótára című könyve reprint kiadásban a Zeneműkiadónál. A szótár máig az ókori és későbbi latin szövegeket tanulók, tanítók, fordítók egyetlen komoly igénnyel használható és valójában nélkülözhetetlen segédeszköze. A latintanítás fejlődése, a latin nyelvű fordítások gyarapodása tette különösen időszerűvé a kiadást. Megrendelésre a könyvet postai utánvéttel szállítják. (Levélcím: 1368 Budapest, Pf. 208.) A ZENEAKADÉMIÁN november 3-án, vasárnap 16 órakor a berlini Scharonn Ensemble játszik. Noha az együttes valamennyi korszak kiemelkedő zenéjével foglalkozik, a kortárs zene leggyümölcsözőbb együttesévé vált. Számos zeneszerző ajánlotta fel számukra alkotását. A MAGYAR MŰHELY irodalmi és művészeti folyóirat estet rendez régi és új munkatársainak részvételével novemben 4-én, hétfőn este 18 órakor az írószövetség Bajza utcai székházában. KONCERTET AD a világhírű berlini zenekar, november 3-án 19.30 órakor az Erkel Színházban. Anton Bruckner V. szimfóniáját fogják játszani. Vezényel: Daniel Barenboim. (A szombati koncertre minden jegy elkelt!) A HITEL KLUB november 5-én 18 órakor szeretettel várja az érdeklődőket A hely szelleme — A XI. kerület hagyományairól című estjére. Vendég: Kamarás István, a beszélgetést Kiss Gy. Csaba vezeti.(?Cim: Bp. XI., Bartók B. út 61., bejárat a Fadrusz utcából) VADASZTOMORÜLES: a Földművelésügyi Minisztériumban megalakult Vadászati Kulturális Egyesület azokat a vadászokat, természetbarátokat és környezetvédőket tömöríti, akik hajlandók szövetségre lépni a magyar vadászati kultúra és etika fejlesztéséért. A szervezet nyitott egyesületként működik, a hazai rendes és pártoló tagságon kívül együttműködésre törekszik más hazai, illetve nemzetközi szakmai és kulturális szervezetekkel. kairól«/fcMp Emlékezzünk halottainkra!