Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-27 / 280. szám
II. évfolyam 280. szám 1992. november 27., péntek Tütemény7 Mágikus henger Rejtély, miért szorul össze a szívem és a gyomrom, ha leülök az esedékes tévékritika megírásához. Bizonyára szerepet játszik benne, hogy villámgyorsan múlnak a hetek, és a néző terméketlen és tehetetlen pozíciójából szemlélődő kritikus többnyire csak az idő múlását és az örökre elszalasztott lehetőségeket nyugtázza. A saját lehetőségeit, meg persze a televízióéit is. De mint a sokszor hirdetett mágikus henger, a tévéműsor végignyomul rajtunk, csakhogy nem összeszedi, hanem rajtunk hagyja a hajat, a szőrt, a gombot és a tűt. Bemutatja a kínaiakat Magyarországon, a Stúdió meg Japánban utazgat, Pintér Sándor rendőrfőkapitány optimista, Zalatnay huszonöt éve lépett pályára, Spéter Erzsébet pedig hat éve nyomult be a legyengült - akkor még szocialista - kultúrába, két oldalán Palotással és Czeizellel, és a díjjal, mely Miami polgármester-helyettese és a művelt világ szerint vetekszik az Oscarral. Minden megszokható, az Opera után már csak a Parlament jöhet, Göncz Árpád térden állva felkínálja a koronát Erzsébet asszonynak, szinte látom a megható jelenetet. Működik a mágikus henger, Bach Szilvia bármikor megbízhatóan helyettesítheti az Alapítót, aki „férfival tegeződni csak az ágyban szokott". Dől ránk a hasznos információ, csaknem folyamatos a népmese, már amennyiben a népnek mesélnek, a nyulakkal, disznókkal, bikákkal s mellesleg jugoszláv csempészkonyakkal foglalkozó tizenéves a példaképünk, és igazán megható egy dublini orvos magyar felesége, és itt a Sárga Kéz, a gyűlölet ellen, csupán egy aláírás az egész, és fellendül a Magyar Posta, összegyűlik a sok százezer aláírás, nagyszerű, aztán lehet gyűjteni az aláírásokat a többi bűn ellenzői körében is, nem feltétlenül kórházak kell hogy kezdeményezzék, mert azt a sok aláírást valahol tárolni is kell, fogalmam sincs, mihez kezdenek az anyaggal, aki egyetért, hogy (többnyire) kék az ég és zöld a föld, küldje el egyetértő aláírását a lap címére. Láthattuk Victor Hugo után szabadon a nevető embert, Pető Ivánt az Össztűzben, láthattuk a magyarországi Rómeó és Júlia szívfacsaró történetét - „egy 28 éves cigányfiú és egy 12 éves lány szerelmének története elevenedik meg kettőjük elmondásában" -, kár, hogy itt nincs jelen Erzsébet asszony, Palotás és dr. Czeizel, esetleg beszélgethetne a szerelmespárral Antal Imre, vagy Havas Henrik és Juszt László együtt, nem tehetek róla, hogy így keverednek a dolgok, a sajtócézárok az okai biztosan, vagy a sajtócézár belső, bizalmas utasításai, hogy nekem immár életem végéig Kalmár Györgyöt kell néznem, akár a német fasizmusról, akár a Vajdaságról, akár a Volgai németekről van szó. Kalmár Györgyre nézek, és lám, megállt az idő. A Népszabadság főmunkatársa (1957-1976) és a tévé főmunkatársa (1976-), a Jónapot Moszkva (1958) szerzője eligazít minket ma is, a fejlődő országok szakértője itthon igazán itthon van, hiszen a miénk is kezd fejlődő ország lenni, a páriák az utcán, a szent tehenek a Magyar Televízióban. Szakértelem? Rendszerváltozás? Hagyjuk. A tévéműsorban még Járai Judit szerepelt Kalmár helyett. Nem igaz, hogy „hull az elvtárs, mint a légy", Nagy Feró és a Beatrice jól tudja, hogy „mégis bunda a bunda", a régi slágerek jelképes idézése vérfagyasztó. Vad, primitív bája van a Vidám magyarok koncertfelvételének, pedig hát beleéneklik a sötétségbe, hogy „rendszerváltozás nem volt", de azt is, hogy „soha ennyi esélyünk nem volt még, magyarok!" Szomorú magyarok, amikor ma már legalább hatodszor hallom a talán legnépszerűbb napilap reklámját, talán nem véletlenül, ti talán értitek, mire gondolok. Nagy Feró az ő Lee feliratú trikójában, Lee feliratú zászlójával immár maga is tünete a kornak, akár vendégszereplője, aki azt énekli: „lányosképű állat a babám". Értem a lázadást, csakhogy ez már csak vad üvöltés. Soha ennyi esélyünk nem volt, és soha ilyen gyámoltalanok még nem voltunk - hála a médiának, a mágikus hengernek, mely végigmegy rajtunk minden nap, a hülyeség legkisebb közös többszörösét megtestesítve és továbbörökítve. De szamárságaival együtt is ma már nélkülözhetetlen a KÉP, és a KÉP-nek vannak jó dobásai, a tévé francia napja alapjában véve jól sikerült, a kulturális játékok még akkor is kedvesek és tanulságosak voltak, ha még a francia szakos egyetemisták sem igen tudták, milyen „műszerekkel" kell fogyasztani a homárt, a garnélát és a csigát. Persze volt benne valami szomorú is: a szabadság második évében Párizs még mindig rettentő messze van. És lassan úgy tetszik, összesen néhány ember érzi jól magát Magyarországon, a Magyar Televízióban. Kalmár György, Antal Imre és Ernyey Béla. Ha éppen itthon vannak. Szentmihályi Szabó Péter or Az Európától - nem csak Európából Vannak kiadók, amelyek karácsony előtt egy-egy kimagaslóan értékes művel kívánják meglepni olvasóikat, s vannak, amelyek most sem csinálnak mást, mint az év egyéb szakában: színvonalas, széles körű választékot kínálnak - ezzel a szellemes megállapítással kezdte könyvbemutatóját az Európa Kiadó tegnapi sajtótájékoztatóján Osztovits Levente igazgató. Mondani sem kell talán, hogy saját kiadóját a második csoportba sorolta, s talán azt sem, hogy szavainak igen nagy az igazságtartalmuk. A tartalmas, szép, és viszonylag olcsó könyvek kiadójaként tarhatjuk számon az Európát, különösen arra gondolva, hogy míg a Téli Könyvvásár átlagos könyvárai hatszáz forint körül mozognak, a kiadó a jó könyvek sorát kínálja két- és négyszáz forint között. Legdrágább kötete , Desmond Morris Allatesen című etológiaizoológiai munkája, e mű azonban nemcsak nézőpontját, hanem kivitelét, illusztrációs anyagát tekintve is kivételes. E jelzővel illethetjük még Ingmar Bergman Képek című kötetét, Erasmus A keresztény fejedelem neveltetése című művét és a Keresztes Szent János összes verseit és válogatott prózáját tartalmazó gyűjteményt. A regények sorából kiemelkedően érdekesnek ígérkezik John Updike Nyúlszív című, a három korábbi „Nyúl"-könyv után valószínűleg sorozatzáró munkája s a Sátáni versek szerzőjének, Salman Rushdie-nek Hárun és a Mesék Tengere című, rejtekhelyeken, bújkálás közben írott műve. José Aramago, Jorge Semprun, Jane Austen, Gabriel García Marquez, Maurice Druon, Hermann Hesse művei képviselik a többi között a huszadik századi világirodalom alkotásait, az Európa Klasszikus Regények sorozatban ezúttal Theddor Fontane Effie Bries és William Makepeace Thackeray Hiúság vására I—II. című alkotása lát napvilágot. Megjelenik természetesen néhány szórakoztató olvasmány azoknak, akik ki-, s néhány magvas írás azoknak, akik bekapcsolódni szeretnének. Az utóbbiak közül külön is érdemes kiemelni a nyilasok által megbuktatott Lakatos-kormány külügyminiszterének, Hennyey Gusztávnak Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között című memoárkötetét. P. Sz. E. KULTÚRA A Belgrádban született Du. Makavejev filmrendező most hatvanesztendős. Életműve, ehhez képest, szám szerint szerénynek mondható. Nyolc nagyfilm, néhány dokumentumfilm. Az eloszlása szeszélyes volt, hogy két egymás utáni évben készített egy-egy filmet (Szerelmi történet, 1967, Védtelen ártatlanság, 1968), de az 1974-es Sweet Novie és az 1981-es Montenegro között már hét év telik el. Filmjeit az utóbbi időben sorozatba illesztve vetítik az Örökmozgóban, a Magyar Filmintézet mozijában. Mindegyik munkája megkülönböztetett figyelmet vált ki a filmet nemcsak akció-, horror-, sci-fi- vagy félpornómozgóképnek tekintők körében. Makavejev filmjei még közlendőket tartalmaznak az emberről, az emberi viszonylatokról, helyünkről ebben a bolond és kíméletlen világban. Nem kényeztet el bennünket, nézőket, mert azt is megmutatja, ami rossz, ostoba, gonosz vagy tehetségtelen bennünk. Nem kíméli a pöffeszkedő kiskirályokat, s nem kíméli a meghunyászkodó, sunyi kisembert sem. Szereti azonban azokat, akik sírva-nevetve gázolnak át az élet őrültségein és gazemberségein, s érje őket bármi vész, embereknek mutatkoznak, esendőségükben, gyengeségükben is. A Makavejev-vetítéssorozat időben visszafelé halad a rendező művei során. Most érkeztünk el az első nagyjátékfilmig, az 1965-ben forgatott Az ember nem madár című, fekete-fehérben és színesben készült filmig. Az akkori harminchárom éves Makavejev teljesen kész, önálló stílusú rendezőnek mutatkozik már ebben az első munkájában is. A forgatókönyvet is ő írta, mint majd a későbbi filmjeinél is. És már itt együtt dolgozik több, állandónak bizonyuló munkatársával - például Aleksandar Petkovic operatőrrel és Milena Dravic színésznővel. Az ember nem madár, ma nézve, egyszerre értelmezhető a '60-as évek jugoszláviai viszonyainak dokumentumaként, valamiféle „ellenszocreál"-ként, s egy érzékeny művész kísérleteként arra, hogy a legszürkébb mindennapokban is megmutassa a felszín alatt élő emberi szenvedélyeket, érzéseket, indulatokat. A sztori roppant egyszerű. Egy idősödő üzemmérnök, Rudinski (Janez Vrhovec) egy kis bányászvárosba megy dolgozni, ahol hamarosan viszony alakul ki közte és szállásadóinak lánya, a fodrásznő Rajka (Milena Dravic) között. A nagy munkával határidő előtt végeznek, Rudinskit kitüntetik, de Rajka közben összejön a helyi szívtipróval, egy fiatal sofőrrel (Boris Dvornik). Az utak elválnak, Rudinski elmegy, Rajka marad. A film végén is feltűnik az a hipnotizőr, akinek az előadásával kezdődik is a film. (Roko, a mágus valódi személy: az ő attrakciója során hangzik el a magukat madaraknak képzelő médiumokról: az ember nem madár, nem tud repülni). Makavejev azonban nemcsak ezt a történetet meséli el. Beilleszt egy különös házaspárt (Eva Ras és Stole Arandelovic), akik a Rudinski - Rajka-szerelem ellenmai dáridót egy dúskeblű énekesnővel. A kitüntetésátadási ünnepséget a IX. szimfónia Örömódájának egy óriási üzemcsarnokban történő, felemelő szárnyalású előadásával helyezi magasabb szférába. Gyilkos gúnnyal kezeli a funkcionáriusokat. Mindez szinte esetlegesen kerül egymás mellé. Valójában azonban Makavejev úgy szerkeszt, mint az élet: párhuzamosan történnek a dolgok, s nem mindig derül ki, mi fontos és mi nem. S ha valaki a '60-as évek cseh vagy lengyel, esetleg magyar filmjeire is gondol Az ember nem madár nézése közben, jó nyomon jár: a rokonság Forman, Passer, Fábri Zoltán, Schorm, Skolimowski és Makavejev között világosan felismerhető. Takács István A hét filmje Az ember nem madár Janez Vrhovec és Milena Dravic ( Lemezbörze Sopronban Grizoy Zsuzsa: Lemezbörze helyett című, majd egy évtizeden keresztül élő műsora tulajdonképpen az igényes rockzene vékonyabb pénztárcájú híveinek szólt. Azoknak, akik a hetvenesnyolcvanas években nem bírtak kisebb vagyonnak számító öszszegeket kifizetni a hivatalos (ideológia által áthatott) lemezkereskedelem „profiljába" nem illő, de a Múzeum körúti kapuk és az Ecseri piac standjainak ponyvái alatt kapható rockzenei ritkaságokért. Elég volt egy kazetta, s minden héten szombaton délután rögzíteni lehetett a heti szükséges rockzenei „anyagot". A műsor sajnos a Magyar Rádióban bekövetkezett szerkezetváltás és a nyugati típusú jogdíjfizetési rendszer miatt az év elején megszűnt. Persze azóta sok minden megváltozott. Az elmúlt évtized közepén egymás után nyíltak a (maszek) lemezboltok, s a ritkaságok a többség számára elérhetőbb közelségbe kerültek. A kispénzűek pedig hallgathatták tovább a régi felvételeket. A héten, vasárnap délelőtt kilenc és délután hat óra között Sopronban, a Vas- és Villamosipari Szakközépiskolában (Ferenczi u. 7.) egy lelkes gyűjtő vezetésével - tudtommal először - végre országos lemezbörzét szerveznek. A belépő természetesen ingyenes, s a különböző rockzenei kiadványok böngészése közben a büfé mellett lesz lehetőség zenét is hallgatni. S mivel itt vélhetően elsősorban másodkézbe kerülő lemezeket, CD-ket és videókat lehet majd fellelni, az árak is várhatóan alacsonyabbak lesznek. Talán néhány kispénzű is felfrissítheti az időközben elavulttá váló gyűjteményét. (Jávorszky) Don Carlos a Nemzetiben A Don Carlos bemutatásának a Nemzeti Színházban hagyományai vannak. Először 1846-ban, ezt követően 1857-ben, 1881-ben, 1916-ban, 1932-ben és 1942-ben került színre. A sajtótájékoztatón megtudtuk: ötven év után - december 4-én - Dieter Löbach, a német színházak egyik legismertebb rendezője állítja színre a XVI. században játszódó töténetet. Löbach elmondta: napjainkban, amikor kevéssé hajlunk arra, hogy higgyünk a jövőben, terveink megvalósításában, bízzunk gondolatainkban, merjünk érezni, különösen szükségünk van a schilleri útmutatásra. Arra a reménysugárra, amit a színmű magában rejt. A színrevitelnél pedig arra törekszik, hogy ne a színész vagy a rendező legyen a sztár, hanem a darab írója, vagyis maga a mű. A főbb szerepekben Bessenyei Ferencet, Bartal Zsuzsát, Végh Pétert, Zolnay Zsuzsát, Sinkovits Imrét és Tóth Évát láthatjuk. (P-) Vér, veríték és könnyek Aligha gondolta Winston Churchill, Anglia „világháborús" mintaminiszterelnöke, hogy híres beszédének legendás mondatai - népének nem ígérhetett egyebet, mint vért, verítéket, könnyeket - évtizedek múltán, a hatvanas évek végén is ihlető erővel hatnak. A szigetországi rockzene progresszív vonulathoz sorolható Blood, Sweat and Tears együttes azóta világhírű lett. December 20-án este hét órától a Petőfi Csarnokban a Lingua School rendezésében és kizárólagos támogatásában folynak újra - vér és veríték helyett is - az (öröm)könnyek. (be) Vatikáni emlékbélyeg A vatikáni posta kedden megjelentetett egy bélyegsorozatot a pápa 1991. évi lelkipásztori útjainak emlékére, közölte a Vatikáni Információs Szolgálat. A négy bélyegből álló sorozat egy-egy darabja a négy meglátogatott ország (Portugália, Lengyelország, Magyarország és Brazília) kontúrját, nemzeti színeit és a pápát ábrázolja. Ezenkívül kiadtak még egy sorozatot a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából, ezen a Santa Maria Maggiore-bazilika négy, Krisztus születéséhez kapcsolódó mozaikja látható. B.Cs. 02 U Arcélek A Bekecs és a Monarchia Szvorák Katalin Losoncon született, majd egy Ipoly menti faluban, Pincén cseperedett gyermekemberré, hogy iskoláit végül Füleken végezze el. Tanárai - és Ág Tibor népzenekutató - biztatására behatóbban kezdett foglalkozni a magyar népdalok előadásával, eleinte a csángó énekekkel, majd a felvidékiekkel is. Miután Magyarországra került - maga mögött tudván több népdalénekes-verseny helyezéseit, Ki mit tud?-sikerét itt is köztudomásúvá tette, hogy gömöri származású. A jórészt erdélyi hagyományból táplálkozó honi népzenei életbe talán elsőként ő „lopta be" a felvidéki dallamokat, muzsikás szokásokat. Első Hungaroton-lemezein a Vízöntő együttes kísérte, majd a Téka-tagokkal közösen rögzítette gyermeklemezét (Iglice szívem), s utóbb - épp egy éve - a Quint adta ki „Jelenté magát Jézus" című albumát. Ennek különlegessége, hogy a budapesti Hegedős együttes mellett a kassai(!) Csámborgó zenekar szerepel a kiadványon. Az már a legfrissebb fejlemények sorába tartozik, hogy idén tavasszal e két zenekarból öszszeállt a Bekecs együttes, mellyel Szvorák Katalin már számos felvidéki és nyugat-európai sikert aratott. Első magánkiadású kazettájukat júliusban jelentették meg, műsorukban az egykori Osztrák-Magyar Monarchia népeinek zenéjét (is) megszólaltatják. Ebből a válogatásból tartanak bemutatót november 27-én 19 órától a Zichy-kastélyban (Térszínház, Bp. III., Fő tér 1.) Kép és szöveg: Bankó András 11 • A nemrégiben elhunyt Szomráky Sándor költő, író temetése december 3-án, negyed tizenkettőkor lesz a kispesti Új köztemetőben. • Határ Győző Elefántcsorda című drámájának lesz az eredeti bemutatója szombaton a Nemzeti Színház kamarajátszóhelyén, a Refektóriumban. A drámát Ivánka Csaba rendezte. Szereplők: Szakácsi Sándor, Hámori replők: Ildikó és Csurka László. • Szántó Piroska Kossuth-díjas festőművész Vas megyének ajándékozta életművét. A szerződést tegnap írták alá, s a szombathelyi képtárban megnyílt a művésznő kiállítása is. Tegnap búcsúztatták a Rákoskeresztúri új köztemetőben Vass Lajos Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőt. A Vasas Szimfonikus Zenekar volt karnagya november 6- án hunyt el életének 66. évében. A ravatalnál Szokolay Sándor zeneszerző és Fodor András író mondott búcsúszavakat. A református egyház szertartása szerint végső búcsút vettek Vass Lajostól, akinek tiszteletére december 4-én, pénteken 18 órakor emlékhangversenyt rendeznek a Vasas Dísztermében (VIII. kerület Magdolna utca 5-7.) Emizint Tamási Lajos Életének 70. életévében elhunyt Tamási Lajos költő tudatta az MTI-vel tegnap a Magyar Írószövetség. Elment tehát az '56-os híres vers, a „Piros a vér a pesti utcán"... írója, aki csak nemrég mondhatta el, hogy annak idején a Parlament előtti véres csütörtök borzalmai kényszerítették a forradalom jelképévé váló költemény megírására. Pedig Tamási a rendszer pártfogoltja volt, 1950-től 56-ig az írószövetség titkáraként dolgozott. A forradalom bukása után kegyvesztett lett, a csepeli üzemi újság kegyelemkenyerén élt. Még megérte, hogy az idő igazolja: a „Piros a vér immár történelemmé vált... (prémi) Emlékkő Rajeczkynek Rajeczky Benjamin zenetudós, ciszterci szerzetesnek állít emléket „szeretett városa", Pásztó, vasárnap délelőtt. Szervátiusz Tibor szobrász alkotását, az életnagyságú emlékkövet Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter avatja fel.