Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Mitterrand: „Sajnálatos módon újjáéled a nacionalizmus” Újévi üdvözletek, politikai Miközben Európa nyugati fele az egység felé tart, a Kelet a széthullás irányába halad - jelentette ki csütörtökön este, szokásos újévi rádió- és televíziós beszédében Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Sajnálatos módon újjáéled a faji vagy vallási eszméken alapuló nacionalizmus, feltámad a régi vetélkedés, nemegyszer a régi gyűlölködés, amelyről azt hittük, hogy már régen elfelejtődött. Az elnök a boszniai háborút, az etnikai tisztogatást, a „nyomorúság és halál táborait" hozta fel példának. Kijelentette, hogy az ENSZ a válság megszüntetésére már próbálkozott közvetítéssel, békéltetéssel, párbeszéddel, de eddig mindez nem hozott eredményt. Az elnök szeretné, hogy a genfi tárgyalások hozzanak minél előbb eredményt, de ha ez nem következik be, akkor azt várja a Biztonsági Tanácstól, hogy „tisztítsa meg Bosznia légterét, és nyissa meg a fogolytáborokhoz és a mártírvárosokhoz vezető útvonalakat". Ugyancsak intézkedéseket sürgetett annak megakadályozására, hogy a harcok átterjedjenek Koszovóra, Szandzsákra és Macedóniára. Kína újraegyesítése elkerülhetetlen történelmi folyamat - jelentette ki Jang Sang-kun kínai államfő újévi üzenetében. Felszólította a Tajvanon élő kínaiakat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat az anyaországgal. A tajvani államfő a maga részéről szintén az ellentétek félretételét sürgette, de egyértelműen jelezte: az egyesülést nem tudja elképzelni a kommunista párt vezetése alatt. Az észak-koreai államfő újévi üzenetében jelezte: kész arra, hogy párbeszédet kezdjen a két Korea újraegyesítésének kérdésében. Kim Ir Szen leszögezte, hogy „immár itt az ideje eltávolodni a hidegháború idején született politikától". Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy Észak-Korea megőrzi jelenlegi kormányformáját, amelyet ő „embercentrikus szocializmusként" jellemzett. A megrendült politikai bizalom helyreállításának kérdéseivel foglalkozott Mijadzava Kiicsi japán kormányfő pénteki újévi sajtóértekezletén. Szerinte a politikai reformok, a választási reform megvalósításának és a gazdaság fellendítésének ügye kerül a politika középpontjába Japánban az idén. A nemzetközi kérdések közül a kormányfő kitért a vezető ipari országok nyáron Tokióban tartandó csúcstalálkozójára. Szerinte ezen a legfontosabb téma Oroszország megsegítése lesz. A Hetek csoportja a legutóbbi csúcsértekezleten nem tudott előállni konkrét reformtervvel, és ez az idén is nehézségekbe fog ütközni - mondta. A bosznia-hercegovinai polgárháború befejezését sürgette újévi miséjén II. János Pál pápa. A Szent Péter-bazilikában tartott misén a katolikus egyházfő rámutatott, hogy csökkent ugyan a nukleáris pusztítás veszélye, de a béke áldása még nem érkezett el mindenhová. A Szentatya szomorúan szólt arról, hogy „földrészünkön, de különösen a Balkán térségében nem múlt el a pusztító háború és az erőszak veszélye". John Major brit kormányfő újévi rádiónyilatkozatában ismét az EK bővítése mellett állt ki. - Halálos tévedés lenne a közösséget a gazdagok nyugati klubjává formálni. Semmi okát nem látom, hogy miért ne lehetne olyan EK-t tervezni, amely Nagy-Britanniától az Urálig terjed. Nem hiszem, hogy ez gyorsan elérhető lenne, ám csodálatos volna, ha meg tudnánk valósítani - mondta a BBC-ben. (MTI) - -- — Meghalt a király, éljen a király! Az önálló Szlovákiát ünnepelték Pozsonyban . (Folytatás az 1. oldalról) Meghalt a király, éljen a király! Megszűnt Csehszlovákia, éljen Szlovákia! Ezzel a mondattal ünnepelték Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Felkelés téren az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttét. A téren este tíz óra után gyülekezett a tömeg. Szilveszterkor éjfél előtt egy perccel levonták a csehszlovák állami lobogót. Éjfélkor elhangzott a szlovák himnusz, majd tűzijáték és díszlövések kíséretében felvonták Szlovákia állami zászlaját. A több ezres tömeg a téren lévő hatalmas monitoron kereszült nézte végig Ivan Gasparovicnak, a szlovák parlament elnökének ünnepi beszédét. Majd Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök szólt a tömeghez: - Pozsony politikai jelentőségével felsorakozik Európa és a világ többi fővárosai közé - hangsúlyozta egyebek között a kormányfő. Majd üdvözletet küldött Szlovákia valamennyi szomszédos országának fővárosába, kifejezve reményét, hogy ezekkel az államokkal a jövőben sikres lesz az együttműködés. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa és a szlovák kormány tegnap tíz órakor ünnepi ülést tartott, amelyen részt vettek a diplomáciai testületek képviselői is. Az ülést Peter Weiss, a szlovák parlament első alelnöke nyitotta meg, majd Ivan Gasparovic házelnök szólt a jelenlévőkhöz. Rövid történelmi viszszapillantásában méltatta a csehek és a szlovákok együttélését, aztán Szlovákia jövőjéről és az országra váró feladatokról beszélt.A képviselőknek kell garantálniuk azt, hogy társadalmunk visszatér az alapvető erkölcsi értékekhez és Szlovákia nem csupán a nemzetközi szerződésekben rögzített emberi jogokat tartja tiszteletben, hanem garantálja a teljes értékű életet polgárai számára - hangsúlyozta egyebek mellett a szlovák törvényhozás elnöke. Hozzátette: ne éljünk abban az illúzióban, hogy az önállóság egyenlő a könnyű és konfliktusmentes élettel. Társadalmunk életét ezentúl magunknak kell megtölteni tartalommal. A Szlovák Köztársaság megalakulásának központi ünnepségei tizenegy órakor a pozsonyi Szent Márton Dómban folytatódtak, ahol Jan Sokol érsek celebrált szentmisét. Az istentiszteletet követően egy órakor a szlovák kormányfő tartotta meg újévi beszédét. Vladimír Meciar többek között hangsúlyozta: az 1992-es év egyik legkiemelkedőbb politikai eseménye a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnése és a két független utódállam, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság létrejötte volt. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnése a világ geopolitikai változásainak, a csehek és a szlovákok történelmi fejlődésének, a két köztársaságban eltérően alakuló gazdasági, szociális és politikai helyzet, valamint az 1989 novembere után megnyilvánuló hibák következménye. Hiba lenne csak azt okolni és felelősségre vonni ezért a helyzetért, aki az utolsó lépést tette meg. Ezt a leggyakrabban azok teszik, akik a tíz lépésből az első kilencet maguk tették meg a közös állam megszűnése felé vezető úton. A miniszterelnök beszédében elmondta, hogy a Szlovák Köztársaság tisztességesen teljesíteni kívánja a reá háruló feladatokat, együtt szeretne működni minden olyan országgal, amelyik szintén együtt kíván működni a Szlovák Köztársasággal. - Tartós, őszinte érdekek vezérelnek a Magyar Köztársasággal való jó kapcsolatok megőrzésénél, amelyek az országhatár megváltoztathatatlanságának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapelveire épülnek. Nekünk nem érdekünk, hogy Európa közepén beinduljon a fegyverkezés újabb fordulója. A Bős-Nagymarossal kapcsolatos problémákat csakis a kölcsönös megállapodások bázisán tekinthetjük megoldhatónak. Az erőmű lebontására irányuló követelések nem reálisak, minden egyébről hajlandók vagyunk tárgyalni. A magyar nemzet fejlettsége a biztosítéka annak, hogy a problémákat képesek leszünk tárgyalásos úton megoldani - hangsúlyozta Vladimír Meciar. Délután három órakor a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés téren ökumenikus istentiszteletet tartottak. Este fél nyolckor pedig a pozsonyi Vigadóban ünnepi hangversenyt rendeztek az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának tiszteletére. Amíg Szlovákia polgárai ünnepléssel köszöntötték önálló államuk létrejöttét, az egyik legtekintélyesebb prágai napilap, a Lidové Noviny Csehszlovákia megszűnésével kapcsolatban a következőket írja: „Nincs mit ünnepelni, sírni pedig fölösleges lenne." Kamoncza Márta A szlovák hadsereg katonái a függetlenség első perceiben végigvitték Pozsony főterén az új Szlovák Köztársaság zászlaját MTI - Külföldi képszerkesztőség III. évfolyam 1. szám 1993. január 2., szombat Nincs semmiféle ellenségképzetünk Sokan adósak még egy vallomással . (Folytatás az 1. oldalról) Lehetnek olykor ügyes kitérések, elképzelhető bizonyos előnyös helyzetek kihasználása, de önálló vonalvezetés soha... Csak egyetlen példa erre: Magyarország 1955. december 14-én lett az ENSZ tagja. 1990 májusáig egyetlen szavazata sem volt, amely ne egyezett volna meg a Szovjetunióéval. Sajnálatosan még az 1956. utáni úgynevezett magyar ügyben sem tudott eljutni legalább a semlegesség álláspontjáig. 1990 májusában ez gyökeresen megváltozott. A magyar kormány, nagyon helyesen, megtartotta a volt Szovjetunió utódköztársaságaival való kapcsolatát, ám egyben olyan új önálló külpolitikát alakított ki, amellyel visszatért az ország saját útjára, arra az irányvonalra, ami egy ezredév óta az Európához tartozását igazolja. Külpolitikai pillérek - Ezen általános koncepción belül van-e a hazai kereszténydemokratáknak saját külpolitikai elképzelésük, s hogyan jut ez érvényre? - Az 1992-es áprilisi kongresszusunkon fogalmazódtak meg a saját külpolitikánk alaptételei. Abból indulunk ki, hogy az ország szuverén, nincs semmiféle ellenségképzetünk, ugyanakkor bármiféle veszély esetén nagyon komolyan kell venni az ország érdekeinek védelmét. Sikerült kitűnő kapcsolatokat kialakítani a Keresztény Pártok Nemzetközi Szervezetével (CDI), az Európai Keresztény Pártok Szervezetével, társult tagok vagyunk az Európai Néppártban, továbbá jelen vagyunk az Európai Demokrata Unióban (EDU), ami lényegében a kontinens kereszténydemokrata pártjainak és az angol konzervatívoknak a találkozása. A felsorolt kapcsolatok azért fontosak, mert meggyőződésem, hogy a külpolitikai érdekeinket, főként ami a határon túli magyarság védelmét illeti, nekünk ma elsősorban a nemzetközi fórumokon keresztül kell érvényesítenünk. Mindenképpen helyesebb, ha közismerten kényes geopolitikai és történelmi helyzetünkben nem mi magunk, hanem a külföld szól az érdekünkben, mindazon esetekben, amikor a biztonságunkat, vagy a nyilvánvaló jogainkat megsértik. A brutalitás ellenszere - Már amennyiben a külföld erre hajladóságot mutat... A történelmi tapasztalataink igencsak mérsékelt optimizmusra adnak okot. Ez részben igaz, de azért vannak biztató jelek is. Mondok egy példát: november 20-án éppen a KDNP érte el, hogy az EDU keretében hat hónapos kemény tárgyalások után megalakult a válságkezelő tanács, amely bármely, hazánkat fenyegető külső veszély esetén 24 órán belül összeül. Ez önmagában katonai védelmet ugyan nem jelent, de megelőzi azt, hogy még egyszer olyan tétlenség és bűnös hanyagság előforduljon, mint amit a jugoszláv eseményeknél tanúsított a világ, pontosabban az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A kisebbségvédelemnél némiképp más a helyzet. 1960-ban született meg az első kisebbségvédelmi határozat az ENSZ-ben, ennek kellő hangsúlyozása és érvényre juttatása azonban mind a mai napig elmaradt. Ezzel is összefügg az, hogy a határainkon túli magyarság ma sem érezheti magát biztonságban, nem gyakorolhatja zavartalanul a nyelvhasználatra, a kultúra ápolására vonatkozó elemi jogait. Van ebben valami embertelen, brutális, a huszadik századot meghazudtoló vonás. Amellett, hogy megmagyarázhatatlan: miért kell a közel ötmilliós Szlovákiának a 600 ezer magyar kisebbségtől, a 25 milliós Romániának a 2 milliónyi magyar elemi jogainak gyakorlásától tartania... Amit mi tehetünk ezen a téren, az az, hogy a már említett nemzetközi kapcsolatrendszerünket felhasználva, a kereszténydemokrata pártokon keresztül felhívjuk a nyugati kormányok figyelmét ezekre a jelenségekre. S talán az ország kivételesen jó nemzetközi megítélése - évezredes távlatban nem volt ilyen jó a hírünk a világban - reményt ad arra, hogy előbb-utóbb meghallgatásra találnak ezek a figyelmeztetések. A ügyvivő koszorúja - Ennek a nemzetközi tekintélynek azonban nem mindenki örül, s ami a legfurcsább, néha úgy tűnik fel, hogy éppen itthon nem... Összefügg-e vajon ez a jelenség azzal, amit ön több fórumon korábban így fogalmazott meg: nem illik olyan politikai fának a gyümölcsét szedni, amit valaki korábban el akart taposni? - Ebből a szempontból is 1956 volt a választóvonal. Hihetetlen volt akkor, hogy egy kis nép a világ legnagyobb hadseregével szemben feltámadjon. Akkor került fel a politikai csillagunk arra a magaslatra, ahol most is van, s meggyőződésem: ahol a következő ezredévben is lesz. Aki ennek a tettnek a nagyszerűségét nem fogta fel - miközben az utcára vonuló fiatalok Oslóban, Berlinben, New Yorkban, Stockholmban felfogták, amikor megmozdultak értünk - , akit tehát itthon mindez érzelmileg nem tudott megérinteni, az nem élt együtt ezzel a nemzettel, az egy olyan rendszernek a híve, s egyben foglya volt, amely legfeljebb csonka nemzeti gondolkodást engedélyezett, vagy azt sem. S aki mindezt érzelmileg, s a gondolataiban a mai napig sem tudta helyére tenni - nem használom azt a szót, hogy bűnbocsánatot kellett volna elkövetnie, mert vannak, akik magát a kifejezést sem ismerik - az nem hiszem, hogy ma közéleti tisztségre alkalmas lenne... Gorbacsov bocsánatot kért a nemzettől, Jelcin fejet hajtott az '56-os hősök emléke előtt. Amikor azonban 1991- ben az államfő, a kormány és a pártok vezetői letették a koszorújukat a 301-es parcellánál, akkor volt egy parlamenti párt, amely ügyvivői szinten képviseltette magát. Nem gondolom, hogy ez a gesztus az MSZP valamennyi tagjának és szimpatizánsának a gondolatvilágát tükrözné. Ám úgy gondolom, hogy ebből a körből sokan adósak még egy vallomással. Velük kapcsolatban használtam a példázatot az eltaposni akart fáról és gyümölcséről. Erdélyi András Sáfár Tibor felvétele Dániánál a stafétabot Tegnap Dánia vette át fél évre az Európai Közösség elnöki tisztét. Uffe Ellemann-Jensen külügyminiszter, ismertetve országa prioritásait, a fő teendők közé sorolta az EK-tagságért jelentkező Svédországgal, Finnországgal, Norvégiával és Ausztriával folytatandó tárgyalásokat, a GATT- megállapodás megkötését, valamint a szorosabb kapcsolatokat a kelet-európai országokkal és Oroszországgal. Meg fogjuk vitatni a kelet- és közép-európai országokkal, hogyan könnyíthetjük meg útjukat a teljes jogú EK-tagság felé - mondotta. Kadhafi: a Nyugat a felelős Tegnapra virradó éjszaka elhangzott beszédében a nyugati országokat tette felelőssé a líbiai légitársaság repülőgépének tíz nappal ezelőtti, 150 ember életét követelő tragédiájáért Moamer el- Kadhafi líbiai államfő. A tripoli televízióban sugárzott beszédében kijelentette, hogy a légiszerencsétlenségnek három oka lehetett, ám valamennyi esetben a Nyugatot terheli a felelősség a történtekért. Szerinte elképzelhető, hogy a katasztrófát alkatrészhiány okozta: a hiányért az a Nyugat okolható, amely nemzetközi tilalmat rendeltetett el az ország ellen. Második lehetséges okként az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű terrorszervezetet említi, amely bosszúból tervelhette ki a tragédiát, amiért Líbia leállt a csoport támogatásával. Harmadik változatként pedig azt tartotta elképzelhetőnek, hogy a katasztrófát a nyugati titkosszolgálatok idézték elő, ugyancsak bosszúból a Lockerbie-ügyért. (Nagy-Britannia és az Egyesült Államok három líbiai állampolgárt vádol azzal, hogy 1988 decemberében fölrobbantottak egy amerikai repülőgépet a skóciai Lockerbie városa fölött.) MTI