Új Magyarország, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
III. évfolyam, 125. szám ) TUDÓSÍTÁS 1993. június 1., kedden Bosznia - mindenkol mindenki ellen (Folytatás az 1. oldalról) A boszniai és a horvátországi szerb vezetők hét végi tanácskozásán Radovan Karadzsics boszniai szerb vezér közölte, hogy formális egyesülés nélkül is tárgyalniuk kell az együttműködés bővítéséről, nehogy a következő események felkészületlenül érjék őket. A boszniai és a szerbiai vezetők között a Vance-Owenterv megítélésében komoly nézeteltérések voltak, s jelentkeztek problémák a szerbiai és a horvátországi vezetők között is, mivel Kninben attól tartanak, hogy Belgrád a horvátországi szerbek háta mögött kiegyezik Zágrábbal. Tegnap váratlanul Skopjébe utazott Szlobodan Milosevics szerb elnök, hogy a macedón vezetőket lebeszélje az amerikai csapatok fogadásáról, amelyeket Clinton amerikai elnök azért küldene Macedóniába, hogy megakadályozza a délszláv háború átterjedését, s lezárja a szerbmacedón határt. Cserébe Milosevics felajánlotta közvetítését a görög-macedón vitában. Belgrádban a jugoszláv parlament tegnap megkezdte Vojislav Seselj vajda, radikális pártvezető javaslatára annak vitáját, hogy hazaáruló tevékenységet folytatott-e Dobrica Cosic jugoszláv elnök. Seselj már hosszú ideje támadja Cosicot, most főként azért, mert tudomása szerint titkos tárgyalást folytatott horvát vezetőkkel. Boszniában mindez alatt tovább folytak a harcok. A szerb erők szombaton áttörték a Bosznia keleti részén lévő Gorazsde muzulmán város védelmi vonalát, és a környéken 15 falut gyújtottak fel. A szerb fegyveresek folytatták támadásukat az észak-boszniai Maglaj és Brcsko térségében is. Heves összecsapások voltak szombatra virradóra a Bosznia- Hercegovina középső részén fekvő Vitéz környékén a muzulmán és horvát erők között. Nagyszabású hadműveleteket indítottak a boszniai muzulmán erők Szarajevónál is, megpróbálják átvágni a szerb erők utánpótlási vonalait. Szrebrenicában a szerbek megakadályozták a vízvezeték kijavítását, járványveszély fenyeget. Mostarban a szakadatlan horvát támadások miatt reménytelenné vált a városban rekedt muzulmánok helyzete, fogytán az élelmiszer, és nincs víz. A boszniai horvát erők vezetése vasárnap figyelmeztette korábbi szövetségesét, a muzulmánokat: a két fél közötti harcok átterjedhetnek Szarajevóra is, amelyet pedig eddig közösen védtek a szerbekkel szemben. Bosznia alelnöke, Ejup Ganics tegnap a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy az ENSZ-nek fel kellene oldania a Bosznia elleni fegyverszállítási embargót, majd a békefenntartó erőknek össze kellene csomagolniuk, és el kellene hagyniuk Boszniát, tevékenységük ugyanis a genocidium jóváhagyásával egyenlő. Azzal például, hogy ENSZ-erőket vezényeltek a Zsepa és Szrebrenica körüli biztonsági övezetekbe, a frontvonalak megmerevedtek, s ezzel mintegy 10 ezer fős szerb kontingens szabadult fel. E csapatok most Gorazsdét ostromolják.Szerbia hamarosan titkos egyezséget köt Irakkal és Iránnal arról, hogy a szigorú ENSZ-embargóval dacolva olajat vásárol tőlük - jelentette a The Sunday Telegraph, washingtoni hírszerzési forrásokra hivatkozva. ♦ Sali Berisha albán elnök egy amerikai lapnak nyilatkozva sürgette, hogy az Egyesült Államok és a NATO alakulatai vonuljanak be Koszovóba, megakadályozandó ett az etnikai tisztogatást. Egy albán illetékes pedig kijelentette, hogy Tirana kész engedélyezni területének felhasználását a NATO szárazföldi alakulatai számára a dészláv konfliktus felszámolása érdekében. (MTI) Az amerikai-szerb viszony „egyértelműsége" az International Herald Tribune karikatúrája szerint Délről szóló hírharang Az otthonról hiányzók között Névsorolvasást kellene tartani az otthon maradottak között. Talán úgy megtudhatnánk, hányan vannak a hiányzók. Ausztráliában három olyan délvidéki személyről tudok, akik nem is csak hogy arról a tájról kerültek ide, hanem éppen a Magyar Szó szerkesztőségéből, vagyis hát egykor egyazon szerkesztőségi szoba ólomgőzös levegőjét szívtuk. Az egyikük, Nagy Lajos, a sokoldalú tanár. Vagy tíz nyelvet beszél, az angolt olyan szinten, hogy Sydneyben matematika, fizika és francia nyelv tanításával kereste a kenyerét, persze miután a hegesztőgép mellett dolgozván sikerült elismertetnie az Újvidéken szerzett tanári diplomát. Utolsó otthoni emlékként még a legutóbbi nagy dunai árvíz emlékét hozta magával, hiszen 1965-ben tökélte el, hogy a szintén újságíró feleséggel, Irénkével és két kiskorú gyermekével elhagyja a „kisebbségek paradicsomát", a titói Jugoszláviát. Mi hiányzott vajon nekik ott, a szabadságnak melyik gyümölcse, hogy vándortarisznyával a vállán előbb Olaszországban, majd Párizsban, s végül Sydneyben próbálja ki a szerencsét? A másik személy eléggé közismert volt, és az egy kicsit még ma is odahaza. Emlékezetem szerint az ötvenes évek végén szegődött el újságírónak a laphoz, a sportrovaton érdemelt ki magának akkora tekintélyt, hogy hamarosan egy új, azóta is egzisztáló új labdarúgó egyesület létrehozásánál és felfuttatásánál is bábáskodhatott. Mégsem találta otthon a helyét, jó neve ellenére sem. Feltehetőleg nem, vagy nem csak a nemzetiségi politikán akadt fenn, hiszen szerb nemzetiségű feleségével a kölcsönös megértéssel tudtommal nem volt e tekintetben baj. Van-e azonban összefüggés a között, ami vele történt Sremska Mitrovicán, ha jól emlékszem, és a haza elhagyása között? Ott ugyanis az általa is alapított Novi Sad klubcsapata győzelmi esélyeit úgy csökkentették rendőri segédlettel, hogy őt, az edzőt alaposan elverték. No nem nagyon hagyta magát, de sok lúd disznót győz. Ő azóta is tisztességesen tartja velünk, még otthon maradt kartársakkal és a lappal a kapcsolatot. Ha haza látogat, eljön a szerkesztőségbe megnézni, vajon vagyunk-e még? Lejátssza a vagy húsz évvel ezelőtt abbahagyott sakkparti-sorozat soron következő játszmáját és jön vissza a kenyere után. (Az egyik itteni nagy napilap, a Sydney Morning Star éppen hétvégi számában foglalkozik Szeles Mónikával és családjával, fölemlítve, hogy az évek óta az állam szorításában fuldokló Magyar Szónak milyen nagy hasznára lenne, ha a teniszvilág felkent, koronázott és dicsőített királynője, Mónika jelét adná annak, hogy hálás a délvidéki magyarság napilapjának, amely a még elemista kislányka felkarolásához a maga szerény eszközeivel tetemesen hozzájárult. Tulajdonképpen tehát Mónikának köszönhető, hogy a délvidékiek szerény, most már azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy szegény, és egyre szegényebb napilapját kiemelkedő cikkben említi a londoni The Guardian, s hogy a cikket átveszik az olyan nagy lapok is, mint amilyen az említett sydney-i napilap. Na de mondhatnánk, mi nem ilyen lovat akartunk.) A harmadik kortárssal még nem volt alkalmam telefonon sem beszélni, ő ugyanis Melbourne-ben él, ha jól informáltak közös ismerőseink, de sem a címével, sem a telefonjával még nem rendelkezem. Mi lehet egy olyan szerkesztőségnek a sorsa, amelyiknek a munkatársai közül három is itt található, a világnak ebben a bármilyen nagy, de globálisan nézve mégiscsak kicsi csücskében? Nem tudom, van-e valamirevaló szerkesztőség Magyarországon, amelyikben nem dolgozik egykori közülünk valaki. Tudtommal némelyikben dominálnak is a tőlünk elmenekültek. És a kérdések lényegesebbjei még csak ezután következnek: Ha az újságírók közül ennyien oda hagyták őslakunkat s anyánkat, a nép úgy általában marad-e? Tesszük-e azt, amit tennünk kell, hogy marad- ---------------------------------------------------------------------------------------------------^•iiAG¥AIUHKSZA|: tudósítás Mock újabb délszláv kezdeményezése Bécsi tudósítónktól: Korántsem első ízben kísérli meg Alois Mock osztrák külügyminiszter új gondolatokkal kimozdítani az európai politika szekerét a „jugoszláv kátyúból" - kérdés, hogy felkarolják vagy ezúttal is „talonba" teszik kezdeményezését. A bécsi tévé pünkösdi kerekasztalánál egy egészségében ugyan megrendült, de aktivitásában töretlen politikus vázolta fel egy markánsan „Európa-orientált" osztrák külpolitika törekvéseit. Saját háza tájáról szólva Mock az osztrák EK-tagságot - három hónappal a csatlakozás részleteit felölelő tárgyalások megkezdése után - ugyanúgy egyedüli alternatívaként jelölte meg, mint a minap Vranitzky kancellár, akinek megfogalmazása („belépni minden akadékoskodás nélkül") élénk belpolitikai vitákat váltott ki. A külügyminiszter megítélése szerint Ausztriának néhány különösen fontos kérdésben - mint az ország környezetvédelmét veszélyeztető nyugat-keleti tranzitforgalom korlátozása - nem szabad engednie követeléseiből, más ügyekben viszont több eséllyel viheti majd keresztül álláspontját, ha már tagja lesz a Közösségnek. Mock alapelveknek tekinti, hogy „az integrációs politika számunkra békepolitika", hogy Ausztria egyenjogú partner legyen a Közösségben, s hogy a tagság növelje az ország biztonságát. Bízik benne, hogy ilyen elvek alapján sikerül többségi igent elérni majd a népszavazáson, s elkerülni, hogy az osztrák „másodosztályú polgárává" degradálódjék Európának. A „posztkommunista" országok irányában - amelyekkel a Nyugat jelenleg „alig tud mit kezdeni" - Mock „újfajta szám- Siédsiági politikát" kíván kialakítani. Ennek középpontjában az említett országok gazdasági és politikai reformjának fokozott támogatása állna, nem látványos szerződések, hanem gyakorlati együttműködés formájában. A cél: ezen országok politikai stabilitásának megőrzése, mivel „az ő stabilitásuk a mi biztonságunk". Új kivezető utat ajánl az osztrák külügyminiszter a délszláv polgárháború zsákutcájából is. „A globális megoldások ideje lejárt", hangoztatja, s a boszniai probléma másfajta megközelítését, egyfajta hosszabb távra érvényes átmeneti biztonsági modell megteremtését szorgalmazza. Javasolja egy „Szuverenitási Tanács" felállítását, amely közmegbecsülésnek örvendő személyiségekből és valamennyi érintett nemzetiség képviselőiből állna. Ez a testület vehetné át egy 10-20 éves időszakra Bosznia irányítását, legfontosabb feladatai a fegyvernyugvás biztosítása, a gazdasági újjáépítés, a kisebbségi jogok valamennyi nemzetiségre kiterjedő garantálása és szabad választások előkészítése lennének. „A másik alternatíva: elfogadni a szerb agresszor feltételeit", állapítja meg némi rezignációval Mock. Berényi György Szabad György befejezte argentínai látogatását Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke vasárnap befejezte argentínai látogatását. A magyar házelnök program során megbeszéléseket folytatott Oraldo Britosszal, az argentin ,l Senátus alelnökével, Alberto Pierrivel, a képviselőház elnökével és Guido di 'Bella külügyminiszterrel. A tárgyalásokon a parlamenti kapcsolatok erősítése mellett elemezték a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítésének további lehetőségeit. A látogatás során Szabad György átnyújtotta Guido di Tellának azt a meghívólevelet, amelyet Antall József küldött az argentin államelnöknek az 1996-os világkiállításon való argentin részvétel végett. Ugyancsak megerősítette a Carlos Menem köztársasági elnöknek szóló - korábban küldött - meghívást Magyarországra. (MTI) S) Pünkösdi búcsú Csíksomlyón Százezrek a szabadtéri oltárnál Tudósítónktól: Körülbelül 300 ezer ember vett részt a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Igaz, nagyon nehéz volt pontos becslést végezni a megállás nélkül hömpölygő emberáradatban, hiszen kora reggeltől estig áramlott a zarándokok tömege Csíkszereda peremvárosának Szék útján, a körmenet előtt, alatt és után. A szombat délutáni ünnepi nagymisére talán e vidéken ez idáig soha, így egy tömbben nem látott tömeg gyűlt össze. A szertartást a két hegyhát közötti, nyeregnek nevezett térségben, rögtönzött oltárnál tartották. Az előző években ugyanis csak a tömeg egy része férhetett közel a kegytemplom előtti térséghez. A felsorakozott népviseletekből, egyházi és más zászlókból is látni lehetett, hogy Erdély majd' mindenik vidéke képviseltette magát. Több tucatnyi város és falu keresztalja vonult a búcsúhelyre. A hagyományokhoz ragaszkodva, most is sokan tették meg gyalog a településüktől Csíksomlyóig vezető utat. És most is sokan voltak a nyolcvan vagy száznál is több kilométert legyalogoló zarándokok, köztük egy németországi csoport, melynek tagjai Segesvárról indulva, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely érintésével, a Hargita hegységet átvágva érkeztek be Csíksomlyóra. Idén is nagyon sok magyarországi (elsősorban a testvérvárosok, megyék képviselői) vendége volt a csíksomlyói búcsúnak, köztük számos politikai, kulturális, egyházi, közéleti tisztségviselő. Érkeztek a szlovákiai Zselizből, a moldáviai Baltiból, valamint néhány nyugati államból is. Lobogtak a piros-fehér-zöld nemzeti zászlók az utcán, a búcsúhelyen és a Csíkszereda város közvetlen közelében őrködő Nagysomlyó 1031 méteres magaslatán álló kilátón. A körmeneten a papi kordont, a hagyományokat őrizve, most is a Csíksomlyó közelében lévő Márton Áron Gimnázium diákjai vitték. Az egyházi méltóságok között jelen volt Kada Lajos érsek, a Szentszék bonni nagykövete (aki németül is szólt a zarándokokhoz), Bálint Lajos gyulafehérvári érsek, Jakubinyi György segédpüspök. A papi kordonon belül ott voltak a magyarországi testvérmegyék küldöttségei, valamint az egykori Habsburg-Lotaringia-i uralkodóház egyik utóda, Habsburg Mihály és neje. A szentbeszédet Kada Lajos érsek mondotta. A szentmise után folytatódott a körmenet. Kada Lajos Európa újraevangelizációjának szükséges voltáról szólt, hiszen a jelenlegi regionális konfliktusok és a „lelki pestis" mellett Krisztus tanításának nagyobb időszerűsége van, mint bármikor. A vasárnapi pünkösdi misét Bálint Lajos érsek celebrálta. Botos László C5&'Avvais Megoldódott az izraeli kormányválság Sokszínűség a Via Dolorosán Tel-avivi tudósítónktól: János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni - ezt mondotta Jézus, majd kétezer esztendeje híveinek az Olajfák hegyén. A kinyilatkoztatás után pár nappal hatalmas zúgás töltötte be Jeruzsálemet és a Szentlélek jelenlétét érezve egyetlen napon háromezer hívő keresztelkedett meg. E kétezer évvel ezelőtti napon született meg a katolikus egyház. Talán véletlen, hogy most ugyanerre a napra esett az izraeli közvéleményt hetek óta foglalkoztató kormányválság megoldása is, mely az oktatásügyi miniszter, Sulamit Aloni személye körül bontakozott ki és a koalíció felbomlásával fenyegetett. Ami most, a béketárgyalások jelen szakaszában nem tett volna jót a folyamatnak. A Rabin miniszterelnök által képviselt nézetek az első menetben nem arattak sikert, így - mint arról már beszámoltunk -, a probléma megoldásáig Rabin miniszterelnök úgy Sulamit Aloni, mint fő ellenlábasa a kormányban. Déri miniszter feladatkörét egy hétre magához vonta. Ezután következett a salamoni döntés, melynek eredményeként Rabin újraosztotta a tárcákat a kormányban. Sulamit Aloni, aki az oktatási reform tervezetével vonta magára az ultraortodox Sász párt haragját, az újjáalakított kormányban a tömegtájékoztatási, technológiai és művészeteket felölelő tárca élére került, míg előző fő területét, az oktatási és kulturális területet pártja másik minisztere, Amnon Rubinstein felügyeli a továbbiakban. Ezekkel a változtatásokkal úgy tetszik, Rabin kielégítette a Sász azon követelését, hogy távolítsa el Alonit az oktatás közeléből. Aloni asszony most az újraosztás után a tévéhatóságokat is felügyeli. Talán így fordulhatott elő, hogy az Izraeli Televízió a szokottnál részletesebben számolt be a pünkösdi ünnepekről is, melyben az izraeli nézők a következő beszámolókat láthatták. A Szentlélek újbóli eljöveteleiért imádkoztak Jeruzsálem-szerte a keresztény pünkösd ünnepén. A Via Dolorosán, Jézus kálváriájának minden egyes állomását más-más felekezet templomai jelölik. Soknyelvű pünkösdi zarándokok fohásza ugyanúgy, ahogy az Újszövetség tanításai szerint ama napon is „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket". A nyelv szimbóluma Lukács Evangéliumából származik, mely kapcsolatot teremt a sinaihegyi törvény, a Tízparancsolat átadása és a pünkösdi, a Szentlélek törvényeinek átadása között. Bár az evangéliumban felsorolt korai keresztény népek mindegyike más-más nyelven beszélt, Pétert hallgatva mégis egyféleképpen értették meg az Istent. Lukács éppen ezt tartja a Szentlélek eljöveteléből fakadó legnagyobb csodának: az egyetértést. Jeruzsálem sokszínűsége a proliturgia változatosságában is megnyilvánult, a keleti egyházak pünkösdkor halottaikra emlékeznek, más felekezetek a termékenységhez kapcsolják ezt az ünnepet, de mindnyájan az örök beteljesülésért imádkoznak. Breuer Péter ésért imád