Új Magyarország, 1994. július (4. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-09 / 159. szám
IV. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM lavtoiji, 1994. JÚLIUS 9., SZOMBAT TV-lemény • Se hordó, se kalasnyikov Dicsérni jöttem Pálfyt, nem temetni, mondanám, ha szónoki emelvényen állnék. De ki szónokol egy (ezúttal, ha nem is szépen, de talán nem túl csúnyán) mégiscsak odébb állított újságíró tiszteletére? Magam is visszafogom hát a retorikát, érzelmeimmel is jó lesz csínján bánnom, mert korpa közé kerülhetnek és aztán, ha meg nem is eszik, de összecsámcsogják és kiköpik a disznók. Akik azóta röfögnek Pálfy G. láttán, hallatán, amióta itt rendszerváltozás próbált lenni. S az ő e körüli érdemeit - ha csaholás közben a nyelvét is kiköpi a Kossuth nevét csúfoló rádió, meg a nyomtatott szennyes akkor is följegyzi majd a történelem. A Hét, az ő (volt?) műsora láttán, ahogy őt néztem, hallgattam, persze nem voltam érzelemmentes, akkor sem, ha csak gépiesen morogtam: jól van, Pálfy G. De azért annyit megkockáztatok: vagy fognak itt még a franciák lóhúst zabálni, vagy úgyis mindegy. Mert eleve a demokrácia meghazudtolása egy olyan alakuló rezsim, ahol egyáltalán szóba jöhet az, hogy ő nem kellhet. Akkor is, ha ő ezt sokkal lovagiasabban fogta fel, s a Nyugaton kormányváltásokkor csak hibernált főszerkesztők emberségesebb sorsáról beszélt. Ő viszont nem naigazi, hanem a miénk. Azé a jobbik Magyarországé, amely hangerejét mérve kisebbségben volt az elmúlt négy évben is, s eztán kivált nem fogja elnyomni a mennydörgést, akárhogy „támogatná" a másik szólam hangját A Hétben legutóbb „demokratikusan" nyúlóskodó (szavai szerint ugyan csak szemtelenkedő) esztéta, vagy mi a szösz. Ugyanis ki merem mondani: nem hiszek a Pálfy G. és még néhány Pálfy G-k nélküli sajtószabadságban. Vagy csak annyira, mint abban, hogy az elnököt néhány bőrfejű akadályozta meg... de hagyjuk, mert mindjárt megint előjön nekem György Péter, meg a Rádió Krónikája, s a bizonnyal már fenekedő mind a 168 órája, meg a Népszabadság és a Népszava, holott úgyis van elég bajom. Most leginkább az, hogy - nem a kárörvendők kedvéért mondom ki, nincs Pálfy G. Mit tudott és mit tud ez az ember? Például el tudta hitetni velem, hogy itthon vagyok. S ezt nem mostanában kezdte el. Hanem a nagyon régi Híradóban. Mikor, ha ő megjelent, mindig tudható volt, hogy, ha csak nyúlfarknyi időre is, szó lesz az anyanyelvről, az irodalomról, „vagy más ily fontos emberi lomról", ahogy a költő mondaná. Tán ezért se zavart utólag szapult politikai (?) előélete. Meg azért sem, mert mindig mondtam: az ő egyetlen bűne az utóbbi négy évben az volt, hogy - sokakkal ellentétben - nem árult hazát. (Az érthetőség kedvéért: hordót se, kalasnyikovot se, Hanáknét se, cigányverést se, az itthoni hecc- és a külföldi csőbe húzható sajtónak. Viszont műsorai lelepleztek nem egy ilyetén gazemberséget. És nem tette azt sem, amit a honi média nagy része a négy esztendő alatt bőven megcselekedett. Azt, hogy - és most őt idézem -, szembefordult a magyar nép szabad választásokon megnyilatkozó többségi akaratával. - Hát persze, hogy utálták! És persze, hogy szeretjük. És ha - mint legutóbb mondta - a tévé neki nemcsak a munkája volt, hanem az élete, hát kívánunk neki hosszú életet, és visszavárjuk - persze, mielőbb. -------------------------------------------------------- Jó estét, nyár A nyíregyházi színház műsorterve Véglegesítette 1994/95. évi műsortervét a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Az új évadban mintegy 300 előadást tart a társulat, melynek tagjai tizenegy premierdarabban is színpadra lépnek. A szeptemberben induló szezonban mutatják be Krúdy Gyula: A vörös postakocsi; Fodor László-Lakatos László-Fekete Mária: Helyet az ifjúságnak!; Ábrahám Pál-Mohácsi János: Bál a Savoyban; Gerhart Hauptmann: A bunda; Fejes Endre-Presszer Gábor: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem!; Colin Higgins: Maude és Harold; Anton Csehov: Három nővér; Peter Weiss: Marat halála; Nyikolaj Gogol: A revizor; Nemes Nagy Ágnes-Novák János: Bors néni; és Rákosi Péter-Bornai Tibor: Mumus visszatér című művét. A darabokat Hegyi Árpád Jutocsa, Kalmár Péter, Mohácsi János, Hernyák György, Bagossy László, Berényi Gábor, Verebes István, Telihay Péter, Megyeri Zoltán, Novák János és Avass Attila rendezi. A premierelőadásokon a színház vezető színészei közül fellép Bárány Frigyes, Hetey László, Máthé Eta, Pregitzer Fruzsina, Szabó Tünde és Varjú Olga. Varjú Olga Budapestről most szerződött vissza Nyíregyházára. Rajta kívül új társulati tag lesz Gilzsó György, aki eddig Szolnokon játszott. A 4-IV. Nemzetközi Hárfafesztivál A keszthelyi Festetics-kastély ad otthont július 11-én az V. Nemzetközi Hárfafesztiválnak. A műsorban az Egyesült Államokból érkező Sylvia Kowalczuk, a román Ion Ivan Roncea, valamint a német Helga és Klaus Storck lép fel. Vivaldi, Händel, Dittersdorf, Grandjang, Mozart, Weiner Leó és Debussy egy-egy művét adják elő. Megszólaltatják az est karmesterének, az Amerikában élő, magyar származású Aristid von Würtzlernek Modern vázlatok Tegnap, ma, holnap című darabját is. A műsorban a Magyar Virtuózok Kamarazenekara működik közre. Az előadást július 13-án a Pesti Vigadóban megismétlik. Megkezdődött a savonlinnai operafesztivál Jönnek a magyarok Az északkelet-finnországi Savonlinna tavi várában, Olavinlinnában megkezdődött a hagyományos operafesztivál. A nyitó előadás a tavalyi nagy siker felújítása volt. Verdi Macbethjét július 8-án, tegnap este láthatták a nézők, Ralf Langbacka rendezésében, Anneli Queflander látványos arany és bíbor jelmezeiben, a színpad fölött függő, s ékkövekként koponyákat „viselő" óriási arany korona alatt. A Macbeth a fesztivál végéig, július 30-áig még háromszor kerül színre a hatalmas várudvart elfoglaló, 1600 személyt befogadó nézőtér előtt. A következő bemutató ma este a Varázsfuvola, Mozart operája. A mű már a huszadik nyári évadot abszolválja az Olaviasinnában, de természetesen nem ugyanaz az előadás, és nem is ugyanazok a szereplők. Még két előadás lesz belőle. Ezt követően a magyarok jönnek. Méghozzá az idei fesztivál főszereplőiként, hiszen július 14-én lesz a premierje a Mikó András rendezte Aidának (s még három estén játsszák), 25-én a Magyar Állami Operaház Richard Strauss operáját, a Salomét mutatja be német nyelvű előadásban. Kovács János vezényletével, Palcsó Sándor rendezésében. Csikós Attila díszleteivel (s játssza még két estén), de a másik magyar produkció, Hacsaturján balettja, a Spartacus, a budapesti Opera balettegyüttesének előadásában. Seregi László koreográfiájával. Csikós Attila díszleteiben. Jármai Gyula vezényletével már 23-án bemutatkozik, és még három estén át lesz látható. S még egy előadásban van fontos szerepe a magyaroknak: Bartók operája, az A kékszakállú herceg vára két előadásának (július 21. és 24.) zenekarát az Operaház együttese szolgáltatja. (t. i.) Jelenet a Varázsfuvolából Erdélyi jiddis népdalok Zenés filmet mutatott be a sajtónak a Magyar Televízió Drámai Műsorok Stúdiója. A produkció az egyik megszólaltatott dal után a „Volt egyszer egy kis zsidó" címet kapta. Az eredeti helyszínen, Kolozsváron és környékén forgatott filmben három jó hangú, tehetséges előadó - Gryllus Dánid, Gryllus Vilmos és Tihanyi Szilvia - éneklik, játsszák el a népdalokat saját zenei feldolgozásban. Az előadott költemények - melyeket Kányádi Sándor fordított - szinte teljes folklórmetszetet nyújtanak e fogyatkozó kultúráról. A bölcsődalok, csúfolódők, szerelmes énekek határtalan derűvel, iróniával szólalnak meg. A három dalnok játéka felerősíti e vidám hangulatot, s ezzel nemcsak egy viszonylag ismeretlen népköltészetet keltenek életre, de egyúttal kellemes perceket is szereznek a nézőnek. A Cselényi László által rendezett zenés filmet a Magyar Televízió hamarosan műsorára tűzi. (bertók) Mintha a századelőre jellemző dekadencia toposzainak kései leltárát hallanánk John Fletcher napokban bemutatott hangjátékában .Halál és tangói. Van itt minden mocskos kikötő, ahol csak pléhdoboz akad a horgász damiljára, vagy az érzéki, életteli táncra, a valódi tangóra, de csak lerobbant táncterem van, öregasszonyokkal. Túlontúl egyszerű behelyettesíteni e metaforákat, aminthogy csak oly egyszerű az a folytatásban is. Hogy a két barát egy világítótoronyba menekül: keresni, várni. És nem is hiába. Mert egy nap feltűnik a radarernyőn a zátony felé sodródó hatalmas hajó, amely semmilyen figyelmeztetésre nem reagál. Oda kell repülniük, helikopterrel, leszállni a fedélzetre és felfedezni: a hajónak nincs kapitánya. Utasai valamennyien a bálteremben tartózkodnak. Táncverseny van, tangóverseny, amelynek tétje a kapitányi poszt. Talán. Hiszen sejtjük azonnal: az ösztönök, a szenvedélyek megtestesült terébe ütöttünk, amely talán csak a keresők lelkében létezik, de most itt vannak, valóságosan is. Legyőzhetik a szenvedélyeket, azért, hogy megmenthessék a hajót. A rádió mellett Halál és tangó Nem sikerülhet. Épp csak fel tudnak szállni helikopterükkel, amellyel aztán áttörik a legfelsőbb rétegeket is, hogy az ezoteriák birodalmába jussanak. Az angyalok világába. Ahol a bölcsesség és a hideg ész olvad össze, afféle „se hús, se hal" lét ez; ahol az angyalok, mi tagadás, unják már nagyon az öröklétet. Testszagokat szeretnének, ízeket, csókot és táncot. És láss - illetve hallj... - csodát: az egyik angyal az életbe tangózza magát, így kerülnek vissza a koszos kikötővárosba, ahol csendesen tengetik tovább napjaikat. Megjárták az ösztönök és az ész birodalmait, tapasztaltak annyit, hogy beérjék már a köztessel - ami az élet maga. Eldönthetetlen: a rendező koncepciója (Balogh Gábor) vagy maga a darab első részének szövegteste okoz kezdetben csalódást. Mondom: tulajdonképpen toposzokat hallunk csupán, de annyi hitelességre törekvéssel, annyi empátiával, hogy az már zavaró. Hiszen nincs rosszabb annál, mint mikor a közhely eredetiként kezd hangzani. Először még mosolygunk, majd hirtelen észrevesszük: már maga a történet is enged bennünket mosolyogni. Lassan áthangszerelődött: kevesebb lett a hév, több a szelid irónia. Lám, már az is megvan, honnan igen ismerősek a szereplők. Hiszen egy kicsit ők maguk is alteregók. Jeff (Gáspár Sándor) nem más, mint a már jóval öntudatosabb, e századi, technokrata Sancho Panza. Byron (Méhes László) természetesen Don Quijote, persze már a rosszabb, huszadik század végi, fásult idealizmussal. Aki már csak a keresésre emlékezik, magát a hiányt jobban érzékeli, mint a hiány tárgyát. Celia (Takács Kati) és Grace (Szirtes Ági) kettős Dulcinea-figurája pedig Fletcher külön tréfája: vagy test, vagy lélek, hölgyeim. Szív és ráció nem megy. És ennek kimondása tulajdonképpen a hangjáték szándéka is. Hogy számunkra - szintén - sem ez, sem az nem járható. Csupán a köztes adatott meg. Az ember végül már azt szeretné, bárcsak a darab vége lenne inkább elrontva! Hogy az iróniát, és ne a léleklázt érezzük közhelynek... Tamási Orosz János KULTÚRA Finnek, lappok, obi-ugorok Reguly Antal emléke A Néprajzi Múzeumban kiállítás nyílt a 175 esztendeje született Reguly Antal emlékére. Hajdú Péter akadémikus emlékezett a hányatott életű tudósra. A finnugor népek egyik legnagyobb kutatója Zircen született. Előtanulmányai végeztével beutazta a finnek, a lappok és legközelebbi rokonaink, az obiugorok (hantik és manysik, régebbi szóhasználattal: vogulok és osztyákok) földjét. Viszontagságos és embert próbáló útjáról páratlanul értékes gyűjteménynyel tért haza 1848-ban. A kutatóét azonban aláásta Reguly egészségét, és fiatalon, 39 esztendős korában elhunyt. Hatalmas tudományos örökségét már nem tudta feldolgozni. Ez a feladat méltó utódaira - Hunfalvy Pálra, Munkácsi Bernátra, Pápay Józsefre és Fokos-Fuchs Dávidra maradt. Július 11-én Zircen, a Reguly Antal Tájmúzeumban emlékülésre kerül sor. A nagy tudós szellemét idéző előadások hangzaak el. Krasznai Kerény „Villax Ferdinánd zirci apát tudománypártoló szerepe", Selmeczi Kovács Attila pedig „Az ismeretlen Reguly" címen tart felolvasást. Az ülést követően az ünnepség résztvevői koszorút helyeztek el a fiatalon elhunyt tudós emlékművénél. el. Krasznay Kerény emlékművei Reguly Antal Visegrádi Palotajátékok Megkezdődött a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok háromnapos rendezvénysorozata. Délelőtt a Királyi palotánál lovagi tornán bajvívók idézték fel a középkori időket. Várostromot, és íjászversenyt is láthatott a közönség. Az érdeklődők megismerkedhettek a középkori mesterségekkel is. A Sirály étterembe betérő vendégek pedig korabeli receptek alapján készült ínyencségek között válogathattak középkori zene kíséretében. Ma az erdei művelődési házban egész napos természetvédelmi vetélkedő lesz. Délután a Toldi-verseny középdöntőjét tartják, ahol az ország legerősebb embere címért folyik a küzdelem. Este középkori udvari vigasságon jelmezbál várja a publikumot. Vasárnap eldől, ki nyeri a Toldi-vetélkedőt. Középkori koncertek gondoskodnak a jó hangulatról és egész nap látványos vigasság színhelye lesz az ódon Visegrád. Pilinszky-művek Gyulán Pilinszky János két oratóriumát mutatja be a Gyulai Várszínház társulata július 18-án, hétfőn és 19-én, kedden a Városháza dísztermében. A KZ oratórium és az Urbi et orbi című műveket Iglódi István állítja színre. Az előbbi műben Csernus Mariann, Gregor Bernadett főiskolai hallgató és a kisfiú szerepében Kovács Máté játszik majd, az utóbbiban Kozák András, Szakácsi Sándor, Izsóf Vilmos és Felkay Eszter lép színre. A Pilinszky-művek zenéjét Orbán György szerezte, a díszletet Erdélyi Károly, a jelmezt Torday Hajnal tervezte. Mindkét gyulai előadás este fél kilenckor fog kezdődni. Vadvízország művészei Felsmann Tibor textilművész és Varga György festőművész munkái láthatók a győr-ménfőcsanaki Bezerédi-kápolnában. A tárlaton a mosonmagyaróvári alkotók szigetközi impresszióikat megörökítő gobelineket, térhatású textíliákat, továbbá akvarelleket és kisplasztikákat mutatnak be. A művek közös jellemzője, hogy ihletőjük az egykori vadvízország, a ma vízhiánytól szenvedő szigetközi táj. A hónap végéig látogatható tárlat a ménfőcsanaki képzőművész-alkotótelephez kapcsolódik. Az alkotótábor idén már nyolcadszor fogadta az amatőr képzőművészeket, akik között Erdélyből, a Felvidékről, a Csallóközből és Svédországból érkezettek is vannak. Munkáikból július 15-én műhelykiállítás nyílik. A művésztelepet a győri közművelődési alap és a Szabadművelődési Alapítvány támogatta. Piktor tábor Elutazott tegnap az esztergomi általános iskolások egy csoportja a szlovákiai Párkányba, ahol a környező országokban élő magyar származású társaikkal tíz napot töltenek együtt a nemzetközi piktor táborban. A táborban a képzőművészetet szerető és művelő erdélyi, kárpátaljai, horvátországi, szlovák és magyarországi gyerekek foglalkozásait szakavatott képzőművészek vezetik. A gyerekek az ő irányításukkal rajzolnak, festenek és ismerkednek a környékkel. A táborzárást követően, amelyet az esztergomi József Attila iskolában rendeznek meg július 18-án, kiállítást nyitnak ugyanott a résztvevők alkotásaiból.