Új Magyarország, 1996. szeptember (6. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám

1996. SZEPTEMBER 11., SZERDA TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD Déli határaink biztonságosabbak Magyarország üdvözli a Jugo­szlávia és Horvátország külügy­miniszterei által augusztus 23- án, Belgrádban aláírt megállapo­dást az országaik közötti kapcso­latok rendezéséről - hangzott el a külügyi szóvivő tegnapi tájé­koztatásán. Szentiványi Gábor e dokumentum jelentőségét mél­tatva kiemelte, hogy aláírásával a két ország véget vet a többéves háborúnak, és független, szuve­rén, egyenrangú államnak isme­rik el egyamást. A szóvivő hozzá­fűzte: „Magyar szempontból lé­nyeges, hogy ez a megállapodás felszámolja a háborús helyzetet határaink mentén. A két ország közötti szerződés aláírása re­ményt ad arra, hogy felgyorsul a nemzetközi ellenőrzés alatt áló horvát területek reintegrálásá­­nak menete, és mielőbb megte­remtődnek a baranyai három­szögből és Kelet-Szlavóniából el­űzött magyarok szervezett és biztonságos visszatérésének fel­tételei." A szlovák külügyyminiszter, Pavol Hamzík szeptember 18-án nem hivatalos megbeszélést folytat Budapesten Kovács László­val - jelentette be Szentiványi. Kérdésekre válaszolva a külügyi szóvivő hozzátette: az új szlovák külügyminiszter normalizálni szeretné kapcsolatait a szomszé­dos országokkal, ezért Ausztriá­ban és Csehországban is hasonló látogatást tesz. Elhangzott az is: a pénteki CEFTA-csúcson Horn Gyula és Vladimír Meciar kormány­fők mintegy húszperces kétoldalú megbeszélést folytatnak. A 16-i temesvári ceremónia kapcsán Szentiványi lapunk kér­désére válaszolva elmondta: a szerződést előkészítő tárgyalá­sok során nem merült föl az ese­mény napján a brüsszeli NATO- központban megbeszéléseket folytató Göncz Árpád köztársasá­gi elnök jelenléte a román-ma­gyar alapszerződés temesvári aláírásánál. Ion Iliescu román el­nök jelen lesz ugyan, ám Vacaro­­iu miniszterelnök látja el kézje­gyével a dokumentumot - mondta a szóvivő. (n. z.) A fgünk fölött döntöttek Frunda György, az RMDSZ állam­elnökjelöltje az MTI tudósítójá­nak nyilatkozva bölcs határozat­ként jellemezte az RMDSZ Szö­vetségi Képviselők Tanácsának és Egyeztető Tanácsának pénte­ki ülésén a román-magyar alap­­szerződésről elfogadott nyilat­kozatot. Hangsúlyozta: nem ért egyet azokkal, akik „abszolút te­metői hangnemet" ütnek meg a két kormány megállapodásával kapcsolatban. Szerinte a szöveg elutasítása az RMDSZ részéről „öngyilkosság lett volna". Frunda kifejtette: „A fejünk fölött döntöttek, poltikailag ab­szolút alkalmatlan időpontban. Az RMDSZ úgy értékeli: az alap­­szerződés két fő hiányossága az, hogy nem biztosít objektív ellen­őrző mechanizmust és reális jogi orvoslási lehetőséget." Természetes kétnyelvűség Kanada példája Kanada, ahol a világ egyik legna­gyobb lélekszámú „kisebbségét" alkotja a francia ajkú Québec tar­tomány lakossága, figyelemmel kíséri a nemzeti kisebbségek jo­gainak betartását - derült ki Gil­bert Parent, a kanadai Képviselő­ház elnökének budapesti látoga­tása során. A Gál Zoltán házelnök meghívására hazánkba érkezett kanadai politikus lapunknak el­mondta: „Nem problémaként te­kintünk Québecre."­­ Szavai fontos üzenetet hor­doznak térségünk számára, hi­szen Québec időnkénti elszakadá­si kísérletei ellenére a többség és kisebbség között nincsenek súrló­dások Kanadában. Hogyan te­remtődött meg ez az ideálisnak nevezhető együttélés? - kérdez­tük Gilbert Parenttől. - Kanada már a hivatalos két­nyelvűség bevezetésekor sem kezelte problémaként ezt a kér­dést - hangsúlyozta a kanadai Képviselőház elnöke, hozzátéve, hogy a hazája parlamentjében a kétnyelvűség éppolyan termé­szetes, mint a mindennapi élet­ben. Parent kiemelte: az ország összes polgára - legyen akár québeci vagy ontariói - hangsú­lyozottan „kanadai állampol­gár", s mint ilyen, jogosult mind­arra a tiszteletre, amely minden kanadait megillet. Parent hozzá­tette: úgy látja, Magyarország is hasonlóképpen fogja fel a ki­sebbségek kérdését és saját mi­noritásai számára ugyanígy biz­tosítja ezeket a jogköröket. A magyar Országgyűűlés elnö­ke ismertette vendégével a ro­mán-magyar alapszerződést, és úgy fogalmazott: ez a megálla­podás felgyorsíthatja a két or­szág közötti kapcsolatok rende­zését. A kisebbségi jogok érvé­nyesülésének kérdését Gál az alapszerződés aláírásával hozta összefüggésbe. (udvardy) miwrwvvEr jö, ^ .c^Szent Adalbert-díj Antall Józsefnek '.nkatársunk félefimjelentése: A rendszerváltás feladatai­ban végzett munkássága és egész politikai életműve el­ismeréseképpen elhunylt mi­niszterelnökünk, Antall Jó­zsef kapta idén a Szent Adalbert vértanú püspökről elnevezett díjat Ardiante­ Péter fia vették át tegnap a lengyelországi Cmnieznóban. A díjat Aleksander Kwasniewski tengyel államfől adta át a város­íjaza dísztermében A lengyel köztársasági elnök beszédében kiemelte: megtiszteltetés számá­ra olyan ember emléke előtt tisz­telegni a díjjal, aki - mint azt a visegrádi nylatkozaton szereplő kézjegye is bizonyítja - kivétele­sen sokat tett régióink nemzetei­nek egymással és Európával való integrálódásáért. A méltatást tartó Hans-Dietrich Genscher volt német külügymi­niszter Anter József munkásságát értékelve aláhúzta: a rendszer­­váltás utáni első szabad válasz­tások nyomán hatalomra jutott magyar politikusnak sikerült megőriznie közéleti tevékenysé­gében is a humán emberi érté­kekhez kötődő keresztény lélek jellemvonásait, és mindeznnek az élete utolsó percéig vallott kré­dójában is hangot adott, azt mondta, hogy csak a keresz­tény Magyarországnak van jö­vője Európában. Az ünnepség után a gnieznói székesegyház­ban Henryk Muszynski érsek ce­lebrált szentmisét. A Paul Kleineweters német ke­reszténydemokrata politikus ál­tal két éve alapított díjat olyan közép-európai politikusok kap­hatják meg, akik sokat tettek az egységes Európáért és a közép­európai térség felzárkózásáért. Elsőként Tadeusz Mazowiecki volt lengyel miniszterelnök vehette át a díjat Prágában. Kevés olyan szent van, akit min­den nép a maga nyelvén nevez. Ilyen Szent Adalbert, akit a cse­hek, szlovákok és lengyelek Woj­­tech, a magyarok Béla, a németek Adalbert néven ismernek. A térí­tő munkásságáról híres prágai ér­sek Kelet-Közép-Európa majd mindegyik népének körében meg­fordult, a hagyomány szerint Gé­za fejedelem udvarában ő keresz­telte s bérmálta Vajkot, a később szentté avatott István királyt. Térítő tevékenysége 997. április 23-án ért véget, amikor is 41 éves korában a mai Gdansk közelében a pogány balti poroszok egyik papjának kezétől vértanúhalált halt. Alakja jelképes összekötő ka­poccsá vált térségünk nemzetei és Európa között. LAW­.!. L^UfUUU FMZcUll. i. Spanyol királyi vendégek Budapestre érkezett tegnap késő este a spanyol királyi pár. I. János Károly és felesége, Zsófia királyné Göncz Árpád magyar államfő 1994-es spanyolországi látogatá­sát viszonozza. Spanyol hivatalos körökben rámutatnak arra is, hogy a mostani út elismerése a magyar­­országi demokrácia és piacgazda­ság kiépítése eredményeinek, s egyben lehetőséget kínál a kétol­­dalú kapcsolatok erősítésére. I. János Károly Budapesten megbeszéléseket folytat majd Göncz Árpáddal, felszólal a par­lamentben, felesége társaságá­ban felkeresi a Városházát. Az ál­lamfők részt vesznek egy üzlet­emberi eszmecserén, majd a spa­nyol királyi pár megtekinti a Szép­­művészeti Múzeum „Régi spa­nyol festmények" című kiállítását János Károly és Zsófia királyné fel­keresik a kispesti Károlyi Mihály Kéttartnyelvű Gimnáziumot, és Bábolnára is ellátogatnak Az ural­kodópárt Horn Gyula és felesége ebéden látja vendégül. (d.) Nem lesz tartós jelenlét A német védelmi miniszter egy évre kívánja korlátozni a máso­dik bosznia-hercegovinai béke­érvényesítő kontingens (SFOR II.) misszióját. A Frankfurter All­­gemeine Zeitung tegnapi számá­ban megjelent nyatkozatában Volker Rühe elvetette az 1997 októ­berén túli nemzetközi katonai je­lenlétet, mondván: nem lehet meg­várni, amíg a balkáni népek tényle­gesen kibékülnek egymással. Rühe bejelentette, hogy az új csapatok szarajevói főparancs­­noksságának német főnöke lesz majd. Erről a jelenlegi IFOR-nak szánt új főhadiszállás felállítása során született egyezség. Elis­merte, hogy a NATO-tagálla­­mok még nem határoztak meg időrendet az IFOR II. számára. Annyi viszont bizonyos, hogy csak a jövő év őszére fogják ma­radéktalanul végrehajtani a day­­toni békeegyezmény leszerelési megállapodását, amely a volt hadviselők közötti erőegyensúly kialakítását irányozza elő. Tartós külföldi katonai jelenlét­e szóba sem jöhet" - jegyezte meg a né­met miniszter. (MTI) Sasszé M­anapság új portánc jön divatba, a sasszé ugyan hevenyé­szett fordításban tulajdonképpen félrelépést jelent, ám a félrelépés magyarul mégis egészen más. Még politikai értelemben is. A párttánciskolások persze tisztában vannak vele, hogy való­jában a „második félidő" késztet új lépésekre. A szabaddemokra­ták például azzal próbálkoznak, hogy Janus-arcú táncot fntse­nek. Vagyis olyant, amilyen egészen másként fest koalíciós part­nerük szemszögéből nézve, és másként az egyszerű választópolgár szempontjából. Kékmadaras „sasszéjük" lényege: a szocialistákon számon kér­ni a további gazdasági „következetességet", azaz a világért se la­zítsanak a nadrágszíjon, máskülönben odalesznek a Bokros-cso­­mag úgymond eredményei. Petőék persze tökéletesen tisztában vannak vele, hová vezet ez (a szavazók végzetes elveszítéséhez). S mindeközben cinkosan kacsintanak a választókra, mert azt is tudják, hogy koalíciós elvbarátaik sokkal ravaszabbak annál, hogysem megfogadnák „kemény" tanácsukat. A lazítás viszont számszerűleg rontja majd a költségvetést, azaz gazdasági egyen­súlyvesztéssel jár, ám „ők ezt megmondták előre". A legújabb pirosszegfűs tánc úgyszintén a választópolgárt sze­retné gyönyörködtetni. Szekeres Imréék nem átallnak a kormány­nyal szembeszegülni­­ a kisember érdekében. Azt mondják, hogy a személyi jövedelemadó maximális kulcsának 48 százalékról 42 százalékra való csökkentése a gazdagoknak kedvez, nem pedig a szerényebb jövedelműeknek, akik ezután is ugyanannyit fizetnek majd, mint eddig. Nem igazságos, hogy az évi hárommilliót, ne­tán még többet keresők is éppúgy jövedelmük 42 százalékáig le­gyenek adókötelesek, mint a feleannyiból élők. Hornék minden bizonnyal dühösek lehetnek rakoncátlan frak­­cióvezetőjükre. Ők ugyanis jól tudják azt, amit a matekből vé­szesen gyönge képviselőik szem elől tévesztenek: a 48 százalékos adókulcs már a kereső többséget érinti, csupán a kifiezetten kis jövedelműek az ennél szerényebb mértékben adókötelesek. A va­lóban busás bevételre szert tevő réteget pedig igazán ostobaság még jobban megsarcolni, hiszen közöttük szép számmal vannak, akik a jelenlegi kormánynak köszönhetően emelkedtek a tehető­sek közé. S a szocialisták számítanak is a választások során a pénzükre. Mert annyiban a pirosszegfűsök már túltették magukat az esz­mén, hogy ne a vörös öntudatban higgyenek. Sokkal inkább a voksok megvásárolhatóságában bíznak. (Másféle reményük csakugyan nem lehet.) Szekeresék kétbalkezessége - pontosabban kétballábassága - viszont arra vall: nekik még sok mindent tanulniuk kell. Egyebek között polsasszézni is. (Félrelépni már tudnak.) Veszprémi Miklós Áprilisban bevonulnak Vukovárra a horvátok? Márciusig tűrnek Horvátországi tudósítónktól. Lassan halad a horvát Duna­­mente (Kelet-Szlavónia, Bara­nya) békés visszacsatolásának fo­lyamata. A még UNTAES-ellen­­őrzés alatti területek sorsával kapcsolatban figyelemre méltók Gojko Susak véderőminiszter mi­napi szavai: „Felelősségteljesen kijelentem, mindent eltűrünk jö­vő március tájáig a békés rende­zés érdekében, de ha így nem megy, akkor menni fog máskép­pen, mert elnökünk áprilisban bevonul Vukovárra. A terv már készen áll, s csak az égiek hiúsít­hatják meg." Más hírek szerint Horvátor­szág hajlandó beleegyezni az UNTAES január derekán lejáró megbízatási idej­ének háromhavi meghosszabbításába és abba, hogy a kivonulás további három hónapig tartson. (bencze) A Duna elvesztése: a kezdetektől napj­ainkig^^ 1A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer története és kronológiáig Holnap lesz nyolc éve, hogy 1988. szeptember 12-én a Parlamentnél több tízezres tömeg követelte a bős-nagy­marosi vízi erőmű építkezé­seinek leállítását. A Duná­nál című kiadvány alábbi összeállításából az is kiderül, hogy a rendszerváltozás előtti kabinet miniszterelnök-he­lyetteseként a mai pénzügy­­miniszter, Medgyessy Péter írta alá magyar részről 1989 elején az építkezés gyorsítá­sáról szóló okmányt. 1950. október A Magyar Tudomá­nyos Akadémia ülésén Moson­d Emil professzor javaslatot tesz egy Csehszlovákiával közösen létesítendő, két (Bősnél és Nagy­marosnál létesítendő) vízerőmű­ből áló program kidolgozására az energiatermelés, hajózás és árvízvédelem érdekében. 1953. április 18. Gerő Ernő mi­niszterelnök-helyettes elnökle­tével áttekintik az előkészítő munkákat. Gerő véleménye sze­rint az építkezés valamennyi cél­ját olcsóbban meg lehetne való­sítani az erőműtől függetlenül is. 1958. július 30. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság titkos elő­terjesztést Mid a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának a Dunakanyar vízi energiájának közös, magyar­csehszlovák hasznosításáról. 1958. augusztus 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága határozatot hoz a nagymarosi vízerőmű megépíté­séről. 1962. február 27. Az Országos Tervhivatal és a Vízügyi Főigaz­gatóság jelenti a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának, hogy a tanulmány­­tervek szovjet segítséggel elké­szültek. 1963. április A két kormányza­tot képviselő gazdasági bizottsá­gok hozzájárulnak az erőmű­­rendszer építéséhez. Határidő: 1975. 1974. január-február A két kor­mány elfogadja az építkezés végső programtervét. 1977. szeptember 15. Kádár Já­nos és Gustav Husák, a magyar és a csehszlovák párt főtitkárai bejelentik az építkezésre vonat­kozó döntést. 1980. december 31. A magyar kormány leállítja a beruházás munkálatait. 1981. november A Valóság című folyóiratban megjelenik Vargha János: „Egyre távolabb a jótól" című, a beruházást bíráló cikke. 1983. október 10. Strougal és Lázár miniszterelnökök megerő­sítik az eredeti szerződést, és új határidőt szabnak a befejezés­hez. 1995. 1983. december 30. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksé­ge az építkezés leállítása mellett foglal állást, a várható körn­yezeti károk kivizsgálásáig a jelentést szigorúan titkosnak minősítve. 1987. augusztus A csehszlovák és a magyar kormány, Lubomír Strougal és Grósz Károly minisz­terelnökök közös állásfoglalással siettetik az építkezést. 1988. április 24. Magyar kör­nyezetvédők tiltakozó gyalog­menete Visegrádtól Esztergo­mig. 1988. május 27. Tiltakozó tün­tetés az osztrák követség előtt az osztrák közreműködés ellen. 1988. július 21. 13 Duna-védő csoport a vízerőmű felépítésé­nek megakadályozására létre­hozza a Nagymaros Bizottságot. 1988. szeptember 12. Több tíz­ezres tüntetés a Parlament előtt a nagymarosi építkezés leállítá­sáért. 1988. október 3. Az építkezés le­állítását a budapesti hidaknál ki­alakított élőlánccal követelik a magyar környezetvédők. 1988. októbe 6-7. A magyar or­szággyűlés első ízben tárgyal a vízi erőművekről. 19 ellenszava­zat mellett az építkezés folydatá­­sáról döntenek, szigorú környe­zetvédelmi feltételek mellett. 1988. október 30. Fáklyás tünte­tés Budapesten a Margitsziget és a Parlament közötti útvonalon. 1989. február 6. A két ország miniszterelnök-helyettesei, Medgyessy Péter és Pavel Hriv­­nak az építkezés gyorsításáról ír­nak alá protokollt. --------------------------------------- —i_i—^ , , . , , A tüntetések hiábavalóak voltak FOTÓ: TALUM ATTILA

Next