Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
1997. MÁJUS 6., KEDD Arad marad? Apám templomában 191 őszén Aradon járva a Mosóczi-telepre visz el a jószerencsém: véletlen lehet?, hogy Tőkés László vasárnapi igehirdetésén lehetek ott. Mosóczi... szinte beleremegek, hisz ez édesapám Aradra! Magyar-Arad e negyedében borbélysegédkezett, lakott, élt, igyekezett..., hogy néha (ha futja a borravalóból) benézzen a Belvárosba is. Itt szedett össze, innen hozott annyi mindent az aradi múltról s az akkori, harmincas évekbeli jelenről, hogy tellett neki a fél (Kisiratos) falut, majd a negyed (Konstanca és Békéscsaba) várost történetekkel kábítani, engem egy életre ellátni (akár tetszik, akár nem, le kell szögeznem: aradi s magyar) mesével. Én, Mosóczin... Megfordultam már itt, hogy egy csodálatos aradi ember, Kovács Ferenc magyar népköltészete után járjak. Eyűjtőtársa, Juhász Zoltán eme Arad- Mosóczi-telepi istenháza Mosóczin 1937-ben már imaház van e helyt; jó Józsa Péter nagytiszteletű urunk, ki 1991-től áll e gyülekezet élén, 1995-re építtette meg néjével az igen erős istenházát. Vadonatúj templom - a 90-es években - a magyar vallást gyakorló arad-mosócziaknak?!... Mégis lehet? Csak meg lehet kapaszkodni? Ha nagyon akarjuk, ha hiszünk. 1955-ben 579 családban 1371 református, 40 esztendő múltán 600 lélek 275 család. Feleannyian, kisebbségire törve. De ez a templom! E csak-azért-is-istenháza. ...Hogy: élünk. Még mozgunk. Lélegzetet veszünk. A tetőn (ahogy a jó iratosiaknak az első háború elődről való öregházamn) jaminai cserép. ...Csupa fa a szentegyház belsejében minden - akárha a Székelyföldön lennél... Ti rringatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá (I. Péter 2,5). A fakarzat alad: „...és te jól tetted, hogy eljöttél." (Ap. Csel. 10.33.) A mosóczi hímzésen meg: „...mindenkor az Úrral leszünk." ...Mily igész, mennyire nem értik néha egyháziak sem: jól teszed, ha beteszed ide a lábad! Ha még tétovázol is, de már idebátorkodol... Ha még nem hiszem el, ám a mindent tagadóktól, mindent tagadástól már viszolyogsz, irtózol... S keresel valami emberhez méltóbbat. Ha eddig el is maradtál, jó helyen vagy. „Áldott a sok kéz" - mosóczi templomemelő akarat s áldozat. Újra tanoda Az 50-es években párhuzamos osztályok voltak a mosóczi magyar iskolában (apám munkahelyétől s otthonától nem messze), s hogy 1995-ben újraindították a jó magyarok, az első öt osztályba 13 gyermeket sikerült toborozni, mára 11-en maradtak. 25-26 gyermek volt egy-egy osztályban, mindig 50 fölött. Ha hétosztályos, akkor összesen 350. Egy darabig bírta, aztán összevonták a román iskolával, a végén megszűnt. Míg neki nem állt a helyi értelmiség magyar lelket halászni. Keresni, kinek utal magyarságára a becses neve. Tőkés Aradvégen A hatszáz mosóczi kálvinistából a félezer ülőhelyes templomba alig ötszázan jöhetnek el Tőkés püspököt hallgatni (a karzaton a diákok melled kerül csak néhány üres pad). Tömve az istenháza! ...Igehirdetés közben is szivárognak. A gondnok - istentisztelet közben is - mindenkit leültet. - Szolgálat és alázat. Tőkés püspök arról értekezik, mit kell tennünk, s hogy milyennek szükséges lennünk. Szolgálnunk, s alázatosnak mlladnunk. ..Az egyik első sorban od figyel Tokaji György, Arad magyarságának bukaresti nagynemzetgyűlési képviselője, kivel amúgya Romániai Magyar Demokrata Szövetség háta meged szervezed neptuni társalkodás mind) püspökünk összeakaszkodód, de akivel - látni való - csak együd akar tartani. Ez menti meg az RMDSZ-t? Hogy (ha) tudja, különbözőségünk ellenére is meg kell őriznünk az egységet. ...Mert hogy (végül is) nem isz számít. Hanem hogy... Ember s magyar, magyar ember lennél! ...Háromtól hat hónapig terjedő börtönbüntetés jár az idegen himnusz elénekléséért? Az istentisztelet után (azért is) rágyújtunk. - Nincs a Kárpát-medencében egy párt sem, amely ne szakadt volna. Ezt már az istentisztelet utáni magyar gyűlésen mondja püspökünk az egyben maradt népinek. - Az RMDSZ egységes. Van, akinek nem tetszik, hogy az egyház befogadja az RMDSZ- t, helyet ad a helybéli magyarság közéletének. Hová mehetne máshová? Honnan nem nézik ki? Palotáinkat elrabolták, s máig nem adták vissza. Maradt az imaterem. ...Míg onnan is ki nem kopunk. Ki nem fogyunk. Ha vitázunk is! Mert nem vitás, osztoznak egymással az erdélyi s partiumi (s óldrálysági) magyar közemberek, ám adós még. No, ez nem tetszik (s nem a kápolnabéli röpgyűlés!) elleneinknek! Dyen meg olyan (s amolyan) - fajta szalámizóinkneik. Tőkés! Nagyon ellenünkre szolgál. Eléggé a begyükben van. Igen bosszantó a viselkedése. ...Most éppen megalázkodik... És szolgál! Nohát, ez már (való!) több a soknál. Legyetek egységesek. S akkor. ...Legalábbis nehezebb legyűrni bennünket. (Reményünk, hogy sosem fognak.) (Legvégül.) Menjünk, maradjunk? Menjünk vagy maradjunk? - szögezi Tőkés mellének egy aradi magyar férfi, kinek (bizonyára) nem csak magára van gondja. - Mit jelent nekünk a magyarromán alapszerződés? Mindössze ennyire foglalkoztatja s erdélyhoni népünket a temesvári aláírás. Megmaradhatunk-e még (legalább egy darabig) a szülőhonunkban? Mi, kik a végzet jóvoltából (szülőházastul, szőlőskertestül, pereputtyostul) - a nagyhatalmak játszadozásából - idegen állam alá rendeltettünk? Aradon, körbe a Kárpátok alad! Már-már... a Kárpátoktól az Adriáig. (Egy üvöltés?) vajkiáltás!) Magam korabeli (középkorú) férfiú kíváncsiskodik. Aggódik! Főleg a fiatalok mind. Mert hogy mi, már állva (s álmatlan) kibírjuk, de lányaink s fiaink?! Meg a (mégiscsak) megszületni akaró unokák... Mosóczi férfi, kinek (látszik!) mindene a családja. Háza. (Honnan még nem túrták ki.) Hazája. (Hol, igaz, hazátlannak tekintik.) Hona. (Ha még van.) Népe. (Ez a drága.) író-olvasó találka A templomkertben kis könyvvásár a mosóczi kálvinista magyaroknak a vasárnapi napsütésben, a vendégeknek egy kis sütemény, s itóka a papházban. Tőkést simogató szemek s kezek. - Maga írta azt a regényt a falumról, Kisiratosról, örülök, hogy láthatom! Iratosi katolikus asszony református mosóczi urával tért be eme szépséges istenházába, s ott reám akadt. - Lehet még venni belőle? Csabán a legújabb könyvemből - ha jól láttam - két hét alat egy (!) példány fogyott el. Itt az is elkelne, ha nem magyarországi, hanem romániai áron kínálnák a kereskedők. Am így... Se odahaza, se idehaza. Mosóczi-álom Odahaza tán az első álmom: a Mosóczi-telepen járva - nyilván vasárnap, mert épp mise van - benézek abba a templomba (a római katolikusba), hová apám, hatvan esztendeje, csak be-betérhetett. (Nagy templomjáró sosem volt, de a közzel tartott, ragaszkodott népe szelleméhez, nyelvéhez, szokásaihoz; sosem akart a nyájtól különösebben elkóricálni - annyira semmiképp, mint a fia.) (Hogy először elvite családját Aradra, a minoritákat sem hagyta ki.) ...S a mosóczi katolikus istenházába belépve (álmomban) rám jött a sírás és a földre borulva megcsókoltam... apám lába nyomát. Azét az apáét, aki (éppenséggel) - gyakran, hogy is mondjam, időnként nem a legszebben bánt gyermekeivel. De akitől - eszerint - mégiscsak épp eleget kaptak..., kaptunk. (Hogyne is folytassam.) Ha ilyen eszébe juthat az embernek... (Igaz, álmában.) (Hogyne, ötvenen túl.) Sarusi Mihály Kivégzések Aradon 1849. október 6-án A város palánkája Szulejmán khán idején a 958. évben (1551-ben - A szerk.) Ahmed pasa másodvezír foglalta el. Azután mivel az ellenség visszavette, Szokoli Mohammed pasa újra elfoglalta. Időjártával elpusztult, s utóbb Köprili Mohammá pasa, mikor Jenő várát elfoglalta, ezt a várat újból felépíttette, s egy parancsnokot és ötven katonát és hadiszertárt helyezett el benne, továbbá egy dsámit, egy nagy fogadót, kormányzói épületet, iskolát, kolostort, egy imáretot és népkonyhát építtetett be inne, ahol az összes vándorok, szegények és gazdagok ingyen jótéteményben részesülnek. Van egy kis fürdője, s elég nagy, de keskeny piaca. Vára a Maros folyónak Tóvára környékén van, s négyszáz lépés kerületű tömésfal épület. Két erős keresztény ház van, a Temesvári-kapu mellett, egy négyszögű kis palánka belső erődítményül szolgál. Ennek csak egy lapuja van, de az erős. E belső vár bejáratánál vámot szednek. Van egy kis londja köskje. A Temesvár felőli részen kétszáz náb- és deszkatetejű keresztény ház van; a Maros folyó partján nád- és deszkatetejű nyomorult kulibákból álló vásári boltok vannak. Évenként egyszer ezeknél a boltoknál hetven-nyolcvanezer hitetlen rája összegyülekezik, s olyan vásárt ütnek, hogy azt leírni nem lehet. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai végén őrizte meg - majd fél évszázadon át rejtegetve - a kéziratot, de most... miért más? Tán mert Apám is járhatott ez istenházában? Katolikus létére is. Benézhetett volna, ha épp állt már, akkor még csak imaház lehetett itt. Ezt a c tompás kálomista templomot nemrég építette a megfogyott, ám - a feldpásztorától megerősített - kitartó kicsi aradi magyar nemzet. Édes Istenem... RIPORT Hazatelepülés az utcára 1956. november 20-án menekültem el az országból - kezdi mesélni történetét a viharvert főszereplő, Pöhle Ferenc. - Először Ausztriában próbáltam szerencsét, de olyan sok volt a menekült, hogy nem fogadtak be, tovább kelled mennem. Németországban sem jártam több sikerrel. A kényszerű vándorlás 1959-ben Franciaországban ért véget. A párizsi Renault gyárban kaptam munkát, oo dolgoztam 18 éven át, majd Németországban a Siemens gyárban húztam le 8 évet. Megbetegedtem, visszatértem Párizsba, ahol leszázalékoltak. Nyugdíjat azonban nem kapod, valahol Franciaország és Németország közöd a hivatalok útvesztőiben eltűntek azok az iratok, melyek tanúsíthatók volna, hol és mit dolgozod. Egy ideig a lánya gondoskodod róla, de mikor a férje megbetegedet, nem tudtak tovább segíteni. Kapóra jött a kunbajai unokaöccs levele, aki hazacsábította. 1991, hozajön. Amikor az unokaöccs megtudta, hogy a párizsi rokon nincstelen, napi 150 forintért dolgoztatni akarta. - Beteg öregember vagyok, a paraszti munkát már nem bírtam. Így hát kiebrudalt a házából. Utcára kerültem, egyre romlik az állapotom, már nem nagyon bírom. Semmi jövedelmem nincs. Ha jobban vagyok, trógerolok, ha rosszabbul, koldulok. Többször megvertek, megrugdostak a rendőrök. Volt, hogy elszunyókáltam az aluljáróban, és arra ébredtem, hogy gumibottal ütik a talpamat. Az is előfordult, hogy lecsuktak, mert ugyan a törvény tiltja a koldulást, de az éhenhalást egyelőre nem... Nagy keservesen sikerült a VI. kerületben, a Thököly utca 28-ban egy albérletet találnia, ahova be is jelenkezheted. Rendszeres szociális segélyért az önkormányzathoz fordult, de elutasították, mondván: nem tartózkodik életvitelszerűen a kerületben. -Az igaz, hogy mivel nem tudtam rendszeresen fizetni, a főbérlő nem engeded be, de tessék elképzelni, hogy kéthavonta kétezer-ötszáz forint segélyt kaptam, negyvenegy forint és hatvan fillér jutott egy napra, tessék nekem megmondani, hogyan tudtam volna fizetni az albérletet? A mesének is vége lehetne, a kígyó a saját farkába harajtott. Hősünk ettől kezdve körbe-körbe járt, hivatalból hivatalba. A francia követség közreműködése ellenére is kudarcba fulladt a külföldön szerződ nyugdíjjogosultság megállapítása. Urbanekné László Judit, a szociális munkás mégsem adta fel, bár munkájából adódóan igen jól ismeri a döntési hatáskörrel felruházott hivatalnokok szociális érzéketlenségét. Nehéz elmagyarázni azoknak, akik életükben nem fáztak, nem éheztek, mit is jelent egy nap, meg még egy, és még ki tudja, hány az utcán. Judit asszony elmondása szerint az ügyintézés során gyakran meghatározó a kérelmező külleme. A sors kivetedjei szeded-veded, kukákból szerzett rongyaikban eleve esélytelenek. Urbanekné László Judit a VII. kerületi Szociális és Gyermekvédelmi Központ elutasító határozatát nemcsak antihumánusnak, de jogellenesnek is tartota, ezért Gönczöl Katalin országgyűlési biztoshoz fordult. Az ombudsmanhivatalban megtudtuk: az önkormányzat valóban eljárási hibákat követett el, határozatában hatályon kívül helyezet rendeletekre hivatkozott. Az országgyűlési biztos azt tanácsolja, részletes indoklással együtt újra nyújtsanak be segélykérelmet az elutasító önkormányzathoz. Hogy ezután mi fog történni, azt csak a jó Isten lehet a tudója. De időközben valami kevéske jó mégiscsak történt: vége lett a hosszú, hideg télnek, és kitavaszodott. Dobi Ágnes is .