Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-24 / 292. szám
VASÁRNAP, 1939 DECEMBER 24 As úr kormánybiztos rendelkezései Az árellenőrzés országos kormánybizosa a rozs és sörárpa legmagasabb árát, a gazdasági körülmények időközben bekövetkezett változására való tekintettel újból rendezte. A hivatalos lap vasárnapi számában közzétette az árkormánybiztos az egyes fémipari cikkek árában engedélyezett változásokat. Ugyancsak a hivatalos lap vasárnapi számában jelent meg az árkormánybiztosnak az a rendelete, amelyben szabályozza a külföldről behozott fenyő fűrészelt fa, fenyő faragott fa, fenyő gömbfa ésfömbrúd eladási árát. Az árkormánybiztos rendelete szerint a behozatalt lebonyolító nagykereskedői bruttó haszonkulcs 16 százalék, míg a telepes kereskedő 20 százalék bruttó hasznot számíthat fel. (A fokhagyma termelői árának kiegészítése.) Az idei hagyma-felvásárlások során az őszi ültetési fokhagymáért mázsánként 6,50 pengőt, a tavaszi ültetésűért pedig 10.50 pengőt fizettek a termelőknek. A földmívelésügyi minisztérium ellenőrzése alatt működő hagyma-,,egykéznek” sikerült a külföldi piacokon a fokhagymát magasabb áron értékesíteni. Éppen ezért a földmívelésügyi minisztérium utasítota a hagymavásárlásokkal megbízott mezőgazdasági termelők egyesült szövetkezetét arra, hogy az idény folyamán a termelőktől felvásárolt fokhagyma árát az őszi ültetésűeknél 8 pengőre a tavaszi ültetésűeknél pedig 13 pengőre utólag egészítse ki. Ennek következtében az érdekelt termelők a mezőgazdasági termelők egyesült szövetkezete útján mindent eladott őszi ültetésű fokhagya mázsája után 1.50 pengőt és a tavasz ültetésű fokhagyma után mázsánként 2.50 pengőt fognak a legrövidebb időn belül árkiegészítésképpen kézhez kapni. (Megjelent a gyümölcstermelők naptára) az 1910. évre az északpestmegyei gyümölcstevmők egyesüelte kiadásában. A naptár 128 oldalon foglalkozik a gyümölcstermelőket legközelebbről érintő kérdésekkel : növényvédelemmel, faárolással, gyümölcsfeldolgozás és értékesítéssel. A kénekkel dúsan illusztrált naptár ára 1 P. Vidékre bérmentve küldi az egyesület vezetőcége. Budapest, V., Vilmos császárát 76. (Befejezőttek a német-svéd tárgyalások.) Berlinből jelentik: Pénteken befejeződtek azok a tárgyalások, amelyeket a Walter minisztériumi igazgató vezetése alatt álló német küldöttség a berlini svéd követ vezetése alatt álló svéd küldöttséggel a magántartozásokról szóló egyezmény meghosszabbításáról és az 1940. évi németsvéd áruforgalomról folytatott. ■— (Hallóssy István rendezi a nemzetközi vásárt.) Mint ismeretes, Hallóssy István idén is vállalta a budapesti nemzetközi vásár megrendezését. Ennek következtében már hosszabb ideje nem tud kellő időt szakítani az Országos Moltar Idegenforgalmi Hivatal veztésére és ezért kérte szabadságolását. A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter most Hallóssy Istvánt saját kérésére ideiglenesen szabadságolta az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetésétől és a hivatal vezetésével Gál László dr. miniszteri titkárt ideiglenesen megbizta. A (ötmillió darab új kétfillérest vernek.) A pénzügyminiszternek a hivatalos lap mai számában közzétett rendelete a nem nemesfémből verhető pénzérmék verésére vonatkozó kormányrendelettel 50 millió pengő névértékben megállapított összmennyisége terhére további ötmillió darab kétfilléres érme verését rendeli el. — (Erőm takarmánypiac.) Árpakorpa 13.25, borsóhéj 18.25, búzakorpa 13.50—13.80, napraforgó pogácsa 14, lenmagpogácsa 16, tökmagpogácsa 16, repcepogácsa 11, kókuszpogácsa 14.50, szárított répaszelet 12.60, rozskorpa 14, búzatakarmányliszt 15.50— 16.50, melassz 10, halliszt 45 pengő-ként. — (Tenyészmarha és jármosökörvásár.) la belföldi jármosökrök és beállítani való tinó (tarka) 56—60, u. a. fehér 60—65, 10 éves tinók 50—56, 10 éves üszők 50— 56, friss fiatal fejőstehén 75—95 fillér kg-ként. — (A mezőgazdasági munkabérek emelkedéséről számol be a mezőgazdasági kamara.) Az országos mezőgazdasági kamara közli, hogy az elmúlt hetek kedvezőtlen időjárása ellenére a gazdák a vetést mindenhol befejezték, a szántással azonban nem készültek el teljesen. A mezőgazdasági munkásság foglalkoztatottsága jó volt Nemcsak a munkaalkalom volt több, mint máskor, hanem a munkabérek is lényegesen magasabbak voltak. Helyenkint munkáshiányról panaszkodnak, ami ebben az évszakban ritkán szokott előfordulni. Az értékesítésben nagyobb fennakadás nem volt. A hizlalásban csökkenés tapasztalható. Az állatállomány egészségi állapota kielégítő, átteleltetése biztosítottnak látszik. TELEFONSZÁMAI: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29, 1-444-00 Varga József nyilatkozata a nyersanyaggazdálkodás problémáiról A közeljövő gazdasági életének legfontosabb tennivalói tekintetében megkérdeztük Varga Józsefet, a kereskedelemügyi tárca vezetésével is megbízott iparügyi minisztert, a gazdasági élet menetének legfontosabb irányítóját, aki a jelen és a közeljövő döntő fontosságú feladatául a nyersanyaggazdálkodást jelölte meg nyilatkozatában. — A mostani háborúk — mondta a miniszter, — nemcsak a fegyveres erőit, hanem a hadviselő államok gazdasági erejének küzdelme is. Míg a fegyveres küzdelemből a semlegesek kivonhatják magukat, addig a gazdasági háborúnak többé-kevésbé szenvedő részesei, mert a küzdő felek abban a törekvésükben, hogy egymás gazdasági életét megbénítsák, akarva, nem akarva, elkötik a szomszédos, semlegesek gazdasági vérkeringését is. A magyar gazdasági életre szintén ránehezedik a háború gazdasági nyomása. A gazdasági küzdelem legerősebb fegyvere a nyersanyag forgalom megbénítása. Mi elsősorban az ipari nyersanyagokban értüik meg a háború következményeit, iyenek a koksz, a fémek, az aluminium kivételével, a puhafa egy része, az ásványolaj, nyersbőr, cserzőanyag számottevő része. Pamutot és jutát nem termelünk, gyapjúszükségletünk felét külföldről szerezzük be, cellulózéban is jórészt külföldre vagyunk utalva, vegyiiparunknak szintén számos alapanyaga külföldi eredetű. Ez azonban nem különleges magyar jelenség. Többé-kevésbé minden állam idegen nyersanyagokra szorul, még az angol világbirodalom se fedezi a sajátjából part nyersanyagszükségletét. Minthogy egyrészt a blokád a nyersanyagforgalmat erősen akadályozza, a háborús szükséglet pedig az ipari anyagfogyasztást jelentős mértékben növeli, másrészt az ebből a két okból előálló anyaghiányt a spekulációból eredő tervszerű és a fogyasztók ideges félelméből eredő ösztönös anyagelrejtés és felhőizmozás is fokozza, mindenállam kénytelen rendszabályokhoz nyúlni, hogy az anyagokkal való helyes gazdálkodást biztosítsa. — Ma Európának összes államaiban működnek háborús gazdasági szervezetek. A megszervezésben természetesen Németország jár elöl, de még a szabad forgalom és kereskedelem klasszikus hazája, Anglia is tervszerűen irányítja a háborús anyaggazdálkodást. Ennek természete az egyes álamok geopolitikai helyzete szerint más és más. — A hadviselő országnak egy fontos célja van — folytatta a miniszter —, megnyerni a háborút minden áron; a semleges éliermak első feladata fenntartani gazdasági életét, de fel kell készülnie arra is, hogy a háború kiszámíthatatlan fordulatai esetleg őt is a hadviselők közé kényszeríthetik. A semlegeseknek biztosítaniuk kell a termelést azért, hogy minden termelőréteg a szűkös nyersanyagkészletek mellett is munkához és így megélhetéshez jusson. Nem szakíthatják meg külkereskedelmi kapcsolataikat, hisz devizákkal éppen nyersanyagszükségletüket szerzik be. Az anyagárak világpiaci emelkedése ellenére őrködniük kel azon, hogy a belső árszínvonal lehetőleg ne emelkedjék, mert ez a pénz vásárlóerejét csökkentené; ennek dacára a másik oldalon lehetővé kell tenni a dráguló nyersanyagok beszerzését. Mindezeket az egymással sokszor ellentétbe kerülő feladatokat csak úgy lehet megoldani, hogy az állam összes, ezerkét a kérdéseket irányító szervei együttműködnek és ha a nagy, közös céllal szemben minden egyoldalú szempont elhallgat. Háborús anyaggazdálkodásunk szervezetének ez az alapgondolata. A legfelsőbb intéző szerv olyan bizottság, amelyben a különböző gazdasági részletintézkedésekre hivatott szervek működnek együtt. A teljes szakszerűség biztosítása végett pedig az egyes iparágak anyaggazdálkodásának irányítására szakbizottságok (mint pamut-, bőr-, vas-, papírbizottság) létesültek a szakma kiváló képviselőiből, hogy ez az igazgatási ágazat, amely a gazdasági élet vérkeringését hivatott biztosítani, roga is a gazdasági életben gyökerezzék. Az ipari szakbizottságok természetesen nem érdekképviseleti szervek, nem az érdekeltek kiküldötteiből, hanem a miniszter által kinevezettekből alakultak. E bizottság minden tagja, bármi legyen is szakmájának szempontja, közérdeket szolgál, ezért a maga és szakmája kívánságait a közérdekekkel harmonikusan össze kell egyeztetnie. A háborús gazdálkodás nemcsak irányítóitól.. .hanem mindenkitől, a kereskedőtől és fogyasztótól is azt kívánja, hogy saját egyéni érdekeit a magasabb nemzeti érdeknek alárendelje. Amikor a szükségletek csak kellő beosztás mellett elégíthetők ki, az áruk összeharácsolása és elrejtése szégyenletes cselekmény és alacsonylelkűségre vall. De méginkább elítélendők azok, akik az árukat haszonlesésből, áremelkedésre való számításból rejtik el. Úgy az áruhalmozó fogyasztóialak, mint az üzérkedőknek érezniök kell a társadalma ítéletét, de érezni fogják az államhatalom erejét, is. Semmi okunk sincs egyébként arra, hogy bizalmatlanul nézzünk a jövő elé, minden intézkedés megtörtént, hogy fontos szükségleteinket fedezhessük és ere alapos kilátásaink is vannak. A birodalmi gondolat a magyar iparfejlesztésben Írta: Teleki János gróf országgyűlési képviselő Csak a múlt század második felének korszakalkotó gazdasági átalakulásához mérhető a változás, amely ma struktúrájában, célkitűzéseiben és megoldandó feladataiban valósággal újjáalakítja a magyar ipart. Mindössze 80 esztendeje annak, hogy Magyarországon az úgynevezett natúréi gazdálkodást felváltotta a pénzgazdálkodás. 1850-ben Magyarország összes szénbányái csak félmillió mázsa szenet termeltek. A világháború előtti évben 103 millió mázsa volt az ország széntermelése. A legnagyobb szénbányáitól megfosztott csonkaország is közel 70 millió szenet termel, ami tulajdonképen széntermelésünk megháromszorozódását jelenti. Textiliparunk a háború utáni időben másfél évtized alatt odáig fejlődött, hogy ma már alig van olyan textilcikk, amelyet a magyar textilipar ne tudna előállítani. Természetesen vannak textiláruk, amelyeket egyáltalán nem gyártunk idehaza, mert csekélyebb a fogyasztás, semhogy érdemes lenne azoknak a gyártására beredezkedni. 1925-ben még közel 130 millió pengő értékű pamutfél gyártmányt és fonalat hoztunk be az országba, 10 évvel később a pamutkészáruk behozatala valósággal megszűnt. A magyar ipar helyzetének és feladatainak megváltozása azonban nem azért tartozik ma legfontosabb gazdasági problémáink közé, mert a távolabbi és közelebbi múltban hatalmas eredményeket sikerült elérni ezen a téren. Az eredmények legföljebb azt bizonyítják, hogy az ipar mind belföldi viszonylatban, mind a kontinentális és tengerentúli piacokon való térfoglalás szempontjából ragyogó példákat mutat a magyar tehetség, magyar tudás, magyar technikai felkészültség és magyar szervezőképesség kimeríthetetlen gazdagságára. Más és mélyebben fekvő okai vannak annak, hogy iparunk fejlesztését és megítélését a jövőben más szempontok szerint kell mérlegelnünk. A háborús Európa anyaggazdálkodása ma talán nagyobb és súlyosabb probléma, mint negyedszázad előtt volt, a világháború idején. Magyarország szempontjából a viszonyokhoz alkalmazkodó, erélyes és előrelátó anyaggazdálkodáson múlik a termelés folyamatosságának a biztosítása. Felesleges lenne annak a fejtegetése, hogy a magyar ipari termelés zavartalanságához milyen messzeágazó érdekek fűződnek. Sem a szociális szempontok, sem a külföldi piacokról való devizaszerzés jelentőségét nem kell bővebben vázolni a közvélemény előtt. A megnagyobbodott országnak azonban nemcsak azokkal a területi változásokkal kell számolnia ezzel kapcsolatban, amelyek Szent István koronájának néhány legdrágább gyöngyszemét iktatták be újra a magyar élet keretébe, a magyar határok közé, hanem azzal is, ami határainkon kívül történt Középeurópában. A gazdaságpolitikusnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a változásokat, amelyek a minket közelről érintő piacok képét átformálták és amelyek nemcsak politikailag, hanem termelés és fogyasztás szempontjából is új 23 Megrendelhető: Budapest Vill. József körút 8. GRATZER ANTAL mesés könyve DADÁNYI ÉVA rajzaival helyzetet teremtettek. , Igen, új feladatok előtt áll a magyar ipar. Elsősorban biztosítani kell eddigi fejlődési fokának az életképességét. Nagy körültekintéssel irányított és sikerrel igazolt devizapolitikánknak azonban a szeizmográf szerepét kell betöltenie és mint a múltban, a jövőben ott kell markánsan beavatkoznia, ahol devizapolitikai alátámasztás nélkül iparunk gyengének bizonyulna akár exportérdekeink megóvására, akár pedig behozatali rendszerünk töretlen épségben tartására. Az új területi szabályozások nyomában ideiglenes árucsereforgalmi egyezmények, kompenzációs megállapodások és export-import kontingensek keletkeztek, amelyeknek végleges átrendezését részben megakadályozta az új világháború. A háborús állapothoz természetszerűleg alkalmazkodó magyar iparnak azonban egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a békét a háborúban készítik elő és a békeiparnak a magas különleges elgondolásaiban, külső és belső célkitűzéseiben most kell megszületnie. Az iparba be kell vonulnia a birodalmi gondolatnak. Ezt ma még se számokkal, se fogalmakkal nem lehet közelebbről meghatározni. De inkább érezzük, mint tudjuk, hogy ha jobbat és többet akarunk, ha nem elégszünk meg azzal, hogy csak kétmillió emberünknek ad kenyeret az ipar (az eltartottakkal együtt), ha az ipari munkásság számára józanul és szociális érzékkel akarjuk biztosítani a megfelelő életszínvonalat, ha olyan iparfejlesztésre törekszünk, amely elsősorban a hazai népesség ruhával, cipővel, szerszámmal, mindennapi szükségleti iparcikkel való jobb és olcsóbb ellátását teszi lehetővé, akkor járunk az iparfejlesztésben a magyar birodalmi gondolatnak az útján. Az iparpolitika, amely tudatában van annak, hogy a népesedési úgynevezett felesleget elsősorban az iparnak kell felvennie, hogy a magyar értelmiség kenyérkereső elhelyezkedése terén óriási szerep vár az iparra, hogy mezőgazdasági váltság idején az iparnak kell helytállania minden megrázkódtatással szemben, nem érzelmekhez, hanem tényekhez igazodik. Márpedig a statisztika szerint az 1926—28-as években a nemzeti jövedelemből a mezőgazdasági népességre átlag fejenként 476 pengő esett, az ipari népességre pedig 913 pengő. A legutolsó népszámlálás szerint tíz év alatt — 1920—1930-ig — 700.000 fővel szaporodott Csonkamagyarország lakossága. Ebből a 8,7 százalékos szaporodásból az ipar közel tízszer annyit vett fel, mint a mezőgazdaság. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell megépíteni a fejlett agrárkultúra és a fundált, biztos és birodalomra szóló magyar ipar további fejlődésének sugárútját. Tőzsdék, piacok KinlMMnt* A szombati részvénypiacon E.I.BirpDpir a forgalom szűk keretek között mozgott, az irányzat továbbra is barátságos maradt. Az árfolyamok változatlanok. Külföldi tőzsdék Berlin: Reichsbank 101.75, A. E G. 122H. Bamberg 137, I. G. Farben 164 hétnyo’.cad, Verein. Stahlwerke 103, GesfUrel 144, Man, nesmann 10814, R. Braunkohle 264%, Siemens 218%, Zsllstoff-Waldhof 116%. Zürich: Zárlat: Páris 9.93%, London 17.59 %, Newyork 445.87, Brüsszel 74.85, Milinó 22.50, Amsterdam 236.75, Berlin 178.50, Stockholm 100.12, Osló 101.30, Kopenhága 86.05, Szófia 5 30 áru, Belgrád 10.00, Athén 3.35 áru, Isztanbul 3.50 áru, Bukarest 3.30, Helsinki 8 50, Buenos Aires 101.00, Yokohama 104.75. lg.,* 1. „Valuta: Angol font 14.90 ECOfficoil Pénz _15.10, Belga 62.80— 6. 50, Dán korona 72.80—73.60, Dinár 7.60— 7.90, USA dollár 378.55—38415, Francia frank 8.35—8.50, Hollandi forint 200.55— 202.55, Cseh-Morva protektorátus 11.45—11.80 (20 K-nál nagyobb címletek kivételével), Szlovákia 11.45—11.90 (20 K-nál nagyobb címletek kivételével), Kanadai dollár 840.00— 345.00, Leu 3.20—3.40, Leva 3.30—3.60, Lira 17.40—17 90 (csak 10 lírás bankjegyek és érmék vásárolhatók). Német márka —, Na»»