Új Művészet, 2002 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
KÉPTÁRLATOLGATÁS A képzőművészet Paksnál... A Paksi Képtár új szerzeményei LÓSKA LAJOS A MÚLT ÉV VÉGÉN ÜNNEPELTE tízesztendős fennállását a Paksi Képtár. A jubileum előtt az intézmény munkatársai az Új szerzemények 1996-2001 című tárlattal, valamint színes, reprezentatív katalógus megjelentetésével tisztelegtek. A gyűjtemény 1991 -es megnyitásáról, új szerzeményeikről az Új Művészet folyóirat rendszeresen beszámolt, hagyományt követünk tehát, hogy legfrissebb kiállításukról is hírt adunk. A Paksi Képtár Halász Károly képzőművész, képtárvezető sikeres szervező munkáját dicséri, illetve a megszólított művészek önzetlen, gáláns adományozó készségét. A törzsanyag ugyanis a 90-es évek legelején zömmel ajándékozások útján, később a Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta vásárlások révén született. Nem véletlen tehát, hogy a kollekció, pontosabban annak első fele a hajdan volt Pécsi Műhely-tag Halász generációs társainak munkáiból keletkezett. Ott találjuk köztük a hatvanas évek végén induló nagy generáció tagjainak zömmel új hullámos alkotásait, így Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Keserű Ilona new wave-es festményeit, Jovánovics György színezett gipszreliefjeit, továbbá a fiatalabb nemzedékhez tartozó, ugyancsak transzavantgárd alkotók - Kelemen Károly, Mulasics László, Sebestyén Zoltán, Soós Tamás, Koncz András - képeit. Modern művészetünk konstruktív, minimálos irányzatait többek között Csiky Tibor, Heritész Gábor, Fajó János, Maurer Dóra, Haász István, Halász Károly alkotásai képviselik. Az alakulásnak erről az első gyűjteményt teremtő fázisáról 1998 -ban katalógus is megjelent, amelyben már az újfestészet után, a kilencvenes évek első felében-közepén fellépő generáció tagjainak - Július Gyula, Gerber Pál, Gaál József, Baksai József, Csontó Lajos - művei is szerepelnek, bizonyítva a kollekció naprakészségét. Mivel többször is tudósítottunk - többek között Romváry Ferenc és Szabó Jú-Gaál József. Festmény, 1992 nemez, olaj, 134,5X127 cm Ha a paksi kollekció gyarapodásáról, írásom az elmúlt hat esztendő új szerzeményeinek, az ebből kialakított legújabb kiállításrésznek a bemutatására, ismertetésére koncentrál. Ami az újrarendezett anyagban a korábbi koncepciótól eltér - és szerencsés ötletnek bizonyult -, az a Pécsi Műhely 1970-es évek elején szervezett táj akcióinak, illetve az ezekről készült dokumentumfotóknak a szerepeltetése. A pécsi műhelyesek az elsők között készítettek a hetedik évtized elején Magyarországon land art akciókat. Egy ilyen akció dokumentuma Kismányoki Károlynak a Kék csík land art című (1970) nagyméretű, farostra kasírozott feketefehér felvétele. A másik, már inkább a fotóhoz, a koncept művészethez köthető téma a tárgy és árnyék kapcsolatának a tanulmányozása, rögzítése. Emlékeim közül én is előbányásztam egy még a „régi”, 1978-as Mozgó Világban megjelent fotósort, melyen Ficzek Ferenc saját falra vetülő árnyékát, illetve kezét rajzolja körül. A bemutatón a művésznek a Székek című, 1973 -ban készült, székeket s azok árnyékait kilenc fázisban rögzítő, a világítással manipuláló fotósora látható (2000-es vásárlás). Kétségtelen, hogy ezt a munkát Joseph Kosuth konceptuális alapműve, az Egy és három szék ihlette. Csakhogy Ficzeknél sem az eredeti tárgy, sem annak leírása nem szerepel a fotón, csupán a sejtelmesen és koncepciózusan megvilágított ülőalkalmatosság és árnyéka(i). Nem véletlen tehát, hogy bennem nem csak Kosuth munkáját, de Platón barlanghasonlatát is felidézte. A modern művészetünkben a székábrázolásoknak különben is jelentős a tradíciója. Emlékezzünk csak Schaár Erzsébet Székek című (1967-72) kisbronzaira vagy El-Hassan Róza Feszített szék (1995) című kompozíciójára. Neki különben szerepel munkája (igaz, nem ilyen tárgyú) a kiállításon. Magam részéről nagyon jó ötletnek tartom a Pécsi Műhely tevékenységének kiemelt bemutatását, ugyanis ez a gesztus a lokális értékekre hangsúlyosabban felhívja a figyelmet. Ugyancsak újonnan, 2001-ben vásárolt munka a Szürenonnal induló Türk Péternek a sejtelmes Fenomének I-V. (1985) sorozata, illetve Pinczehelyi Sándornak a napjainkra már emblémává érett, a politikai jelképeket visszatárgyiasító Sarló és kalapács című (1973 ) szerigráfiája (a művész ajándéka, 2001). Az Új szerzemények 1996-2001 című tárlat azonban mégis elsősorban a kilencvenes évek második felére és az ezredforduló művészetére koncentrál. Ezen belül is nagy vonalakban öt műfajra, stílusra: a kilencvenes évek közepének nagyrészt fotón dokumentált új konceptjére 33 I ÚJ MŰVÉSZET