Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
. Vasárnap új Nemzedék 1920 szeptember 19. deta útján érhető el Tehát ennek megvalósítását követeljük. v — Mi ugyanis a legitimitás elvi alapján állunk s felfogásunk szerint Károly császár nem mondott le trónjáról s igy jogilag ma is uralkodója Ausztriának. Ne az puccs, hanem parlamenti harc.- Baccsok rendezésére nem gondolunk s az ilyen kiperseteket feleslegeseknek is tartjuk, aminthogy a monarkista eszme itt Ausztriában mind nagyobb mértékben hódit. Ennélfogva alkotmányos úton is meg fogjuk valósítani tudni eszménket még epedig talán sokkal , mint általában gondol.ják,már a mostani kéviselő választás is lényegesen renosceni fog aak a fiarida ügyén. Mi, monarcisták, akit valészt vegünk a választáson, de önálló jelölteket ezúttal nem állítunk, mert nem akarjuk a keresztényszociális pártot gyengíteni. Tehát a keresztényszociális jelöltekre szavazunk s a választás után a pártban külön fog szervezkedni a monarkisták csoportja, ami a parlamentbe való bevonulásunkat jelenti, anélkül, hogy illúzióban ringatnánk magunkat, biztosra vesszük, hogy az új nemzetgyűlésen a keresztényszociális párt lesz a legerősebb: az összes mandátumok felére számítunk, míg a szocialisták számításunk szerint alig kapják meg mandátumaik harminc százalékát. Ami jövendő külpolitikai állásfoglalásunkat illeti, egyelőre csak annyit mondhatok, hogy mi a monarkia területén alakult nemzeti államok között gazdasági kapcsolatot óhajtunk teremteni, amit később esetleg politikai föderáció követne. Erre a hajlandóság megvan az egyes nemzeti államok széles rétegeiben is; ezt mi jól tudjuk, mert állandó érintkezést tartunk fenn különösen a cseh és horvát hadseregben szolgáló egykori bajtársainkkal. Rakovszky deklarációja a Neue Freie Presse hazugságáról A numerus clausus vitája A nemzetgyűlés mai ülésének első részét Rakovszky István elnök iragyjelentségű enunciációja vezette be, aki erélyes javakkal cáfolta meg a Neue Freie Presse csílzatos rágalmazó cikkét, egyes magyar képviselőknek állítólagos belgrádi utazásáról sdépen különösen a nemzetgyűlés elnökének szemléről. Rakovszkynak különösen azon kijelölései arattak viharos tetszést, melyekkel a magyar nemzet méltóságát aposztrofálta, amelyet veresége és nyomora sem alázhat szégyenletes meghunyászkodásra. Ezután UgrónGábor jelentette be mentelmi jogának sérelmesét, Szécsényi József báró pedig az Anya- és Csecsemővédő Egyesület vezetőségét védte meg Bernolák Nándor támadása ellen. A numerus clausus vitájában délig Giesswein Sándorp,a híres esperantista, szórakoztatta a hágyt, pont délben állott fel szólásra Martys I Ittván, akinek tegnapra várt beszéde mára maradt s aki lapunk zártáig lankadatlan figyelem és osztatlan érdeklődés mellett beszél. A mai ülés. A Ház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bemutatta Teleki Pál gróf miniszterelnök átiratát, amelyben jelenti, hogy átvette a miniszterelnökség vezetését. Ezután felolvasták az interpellációs könyvet, melybe a következő interpellációk vannak bejegyezve: Barla- Szabó József: A jövő évi gabonatermés biztosítása, Csukás Endre: A felekezeti tanítók fizetésének kiegészítése, Szabó József: A kenyérliszt elosztása körüli visszaélések és Kodmán István: A vetőmagvak elosztása tárgyában. Rakovszky a Presse valótlan híréről. Ezután Rakovszky István enunciációt tett a Jcue Freie Presse szeptember 15-iki számában megjelent tendenciózus cikkel kapcsolatban. Rakovszky István elnök: Kötelességemnek tartom, hogy itt a Ház színe előtt nyilatkozzam ez ügyben, amely engemet, mint a nemzetgyűlés elnökét érint. A Neue Freie Pressének szeptember 16-iki számában ugyanis egy cikk jelent meg, amelynek szószerinti fordítását bátorkodom felolvasni a nemzetgyűlés előtt. Azt mondja ez a cikk, hogy Rakovszky István, a magyar nemzetgyűlés elnöke tizenhárom képviselőtársával látogatást akar tenni Belgrádban a szerb skupstinánál.. A szerb politikai körök ezt a látogatást szívesen forgalták volna, sőt a cikk szerint nyilatkozott a szerb skupstina elnöke is és azt mondotta, hogy Magyarországnak a kis kántánt felé való ez a közeledése érthető előttünk. A cikk további részében olyan állítások vannak, mintha én másodszor is kérdéssel fordultam, volna Belgrádhoz a látogatás időpontjának meghatározása mégett , mint hogyha akkor onnan az a válasz érkezett volna, hogy a látogatás csate bizonyos előfeltételek mellett történhetik meg. Mindezekkel szemben kijelentem, hogy ez a köztörvény elejétől végig valótlan koholmány. (Éljenzés.) Valótlan, hogy én ama kívánságomnak adtam volna kifejezést, hogy tizenhárom képviselőtársammal meg akarjuk látogatni a jugoszláv nemzetgyűlést. Valótlan az, hogy e kívánság közvetítésére a jugoszláv kormány budapesti képviselőjénél bármi néven nevezendő lépés létetett volna. (Helyeslés.) Valótlan az, hogy a jugoszláv kormány velem szemben arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy a magyar nemzetgyűlésnek a jugoszláv nemzetgyűlésnél való látogatása az utóbbinak belügye és hogy én ehhez forduljak kívánságommal. Nem igaz, hogy ezután részemről egy második lépés történt volna. Nem igaz, hogy arra bármilyen tartalmú válasz is érkezett volna hozzám. Kijelentem, hogy sem közvetlenül, sem közvetve lépést sehol nem tettem és ilyenre senkit sem hatalmaztam fel. Ha a jugoszláv nemzetgyűlés elnökeilyen nem igaz kijelentéseket tesz, csak azt tételezhetem fel róla, hogy célzatosan félrevezettete. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni a nemzetgyűlés színe előtt, nem azért, mintha azt hinném, hogy a nemzetgyűlésnek bármely tagja rólam ilyet fel tudott volna tételezni, hanem azért, hogy a külföld is szerezzen róla tudomást, hogy milyen eszközökkel akarnak külföldön ártani Magyarország tekintélyének (Gazemberek!) Bármilyen nagy szerencsétlenségben vagyunk is, Magyarország nemzetgyűlése még nem jutott el odáig, hogy kopogtatnia kelljen bármilyen idegen ország nemzetgyűlésénél! (Percekig tartó zajos éljenzés és taps. Felkiáltások: Hazaáruló!) Ugron Gábor bejelenti mentelmi jogának sérelmét. Ugrón Gábor: Bejelenti, hogy ismeretlen tettesek tegnap este kövekkel dobálták be ablakait és ennek folytán képviselői immunitási jogán sérelem esett. Ha a keresztény szeretet nevében csinálnak ilyesmit ... Rappert Rezső: A korona megint esni fog Svájcban. Ugron Gábor: . . . arra kéri a tisztelt urakat, akik ilyeneket tesznek, hogy máskor kisebb kövekkel dobáljanak, a kívánt célt, egy szegény ember anyagi megkárosítását, azzal is elérik. A köveket leteszi a nemzetgyűlés asztalára. Szterényi megvédi az Anya- és Csecsemővédö egyesületet. SzterényiJózsef személyes kérdésben szólal föl és reflektál Bernolák Nándor tegnapi támadására az Anya- és Csecsemővédő Egyesület ellen. .Elismeri, hogy Bernolénc jóhiszeműleg, de hamis információk alapján támadott. Az egyesület nem dédelgetett kommunistákat. Ő, valamint Apponyi Albert gróf és az egyesület központi vezetősége 1920. januárban foglalták el állásukat, addig az ügyek vezetésére Tauffer egyetemi tanár vállalkozott, aki vizsgálatot indított 11 kommunista ellen, a többi között Bánóczi ellen is, akire leginkább zúdultak Bernolák támadásai. Minthogy italet Bánóczi ügyében nincsen, Apponyi és ő arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hivatalos eljárás befejezései I. Bánóczi folytassa működését. Beismeri, hogy a női alkalmazottak közt vannak olyanok, akik ott nem kívánatosok. Olyan kijelentést is tett Bernolák, hogy a szövetségnél valutával spekuláló hölgyek is vannak. Ez nem ide, hsamé a büntetőbírósághoz tartozik. A rendőrség azért volt jelen a gyűlésen, mert általános rendelet van, hogy minden gyűlésen ellenőrzés szempontjából a rendőrségnek ott kell lenni. Bernolák Nándor: Nagyrabecsüli a Stefániaszövetség működését. De nem lehet ott a közszabadságok sérelméről beszélni, ahol az igazgatóságban egy kommunista ül. Egy ilyen embernek nem szabad egy óráig sem ott maradnia. (ügy van!) A hölgyeket már dorgálásra ítélték. Készséggel rendelkezésére bocsátja Szterényinek a bizonyítékokat. Giesswein a numerus clausus ellen. GiessweinSándor: Időszerűség szempontjából Vizsgálja a törvényt. Az igazi jó törvény az, amelyik a nép lelkéből fakad. Tény, hogy a múlt évben nagy izgalmak játszódtak le az egyetemen. Tény az is, hogy a zsidóság elárasztotta a szellemi pályákat. Azt mondták, hogy a kubikosok közt nincs zsidó. Ezzel szemben sok handle van. (Nagy derültség.) A hiba nem a foglalkozás megválasztásában van, hanem ott, hogy a kubikos Fa nem megy középiskolába, a handle ellenben elküldi a fiát a gimnáziumba. (Zaj.) Felkiáltások: Ezt akarjuk megakadályozni! Gijsswein: Ne zárjuk el a földműves- és munkásosztály gyermekeit az intelligens pályáktól. (Felkiáltások: Nem is akarjuk!) A zsidó ott korlátlanul, ahol nagy az analfabetizmus. A zsidók sokat áldoznak az iskolákra. Kovács József: Zugiskolákról Giesswein: Nem kizárással oldjuk meg a szellemi nyomor kérdését, hanem ugye, hogy minél több keresztény ifjút eresszünk oda a tudományokhoz A falu és város szemben állanak. Ezzel a törvénynyel csak a zsidók uralmát erősítjük meg Isornyánszky: Majd meglátjuk! Giesswein: Csak szakiskoláknál tartom mesner zegye at. in légi sig hozinak és még téli zsi.leme és mintás állami beavatkozás példáját állitják szembe a liberális gondolattal, pedig a liberalizmus a régi renddel szemben, melyet megsemmisített annakidején, első jelentkezési formájában maga is állami beavatkozást jelentett. Ama gazdasági erők természeténél fogva, melyeket fölszabadított, a liberalizmus hovatovább új elnyomást jelentett minden téren. 50—60 esztendő elég volt hozzá, hogy ezt a pályát megfussa. Lett belőle a hapitalista-plutokratikus gazdasági rend, mely az elnyomás és kizsákmányolás uj formáit, a politikai, gazdasági és társadalmi uralom uj eszközeit adta uj osztályoknak, melyek,szárnyain fölemelkedtek. Ez a fejlődés nálunk kirívóbb volt, mint bárhol másutt, mert nálunk Ausztriához való viszonyunknál fogva ez a fejlődés valóságos gyarmati jelleget öltött a magyarság rovására. Óriási hirtelenséggel és roppant aránytalanságban kibontakozott, anélkül, hogy vele párhuzamosan nőttek és szervezkedtek volna az ellensúlyozó erők. Ez a fejlődés nálunk a kapitalista jelleg mellett ráadásul szükségképpen zsidó jelleget is öltött. Hogy a magyar társadalmi, politikai és gazdasági erőknek ez az eltolódása így végbemehetett, oka egyebek közt a sajátságos magyar felfogás volt, mely azt hitte, hogyha mienk a kormányzati és politikai hatalom, akkor kezünkön marad minden téren a hegemónia. Eldobtuk magunktól a szabad verseny által kínált szervezkedés eszközeit, így lett nálunk a liberalizmus által a■ gazdasági szabad versenyből a bankok egyeduralma, a szabad sajtóból már a háború alatt monopólium a kapitalista tényezők kezén, a társadalmi érvényesülés szabadságából pedig a szabadkőművességin keresztül a legönzőbb szelekció. Mi, kezünk közt az állami hatalommal, lecsúsztunk: földbirtok, pénz és hitelszervezet, valamint a kulturális vezetés terén egyaránt. Nemzedmint a kulturális vezetés terén egyaránt. A magyar keresztény középosztály például állami támogatás mellett és az állami hatalom birtokában is elszegényedett, szinte megsemmisült, a románság, vagy a zsidóság pedig ezalatt hatalmas új értelmiségi osztályt termelt ki magából. A zsidóság és a nemzetiségek példája mutatja, mit tesz az autonóm célú társadalmi, gazdasági és kulturális szervezkedés. Nekünk is ezt a példát és ezt a módszert kell követnünk. Hiába, hozunk például törvényt a keresztény sajtóról, ha önálló társadalmi erők létre nemhozzák azt a sajtót. Hiába hozunk törvényt a zsidó kereskedelem ellen, ha egyidejűleg nem csinálunk keresztény kereskedelmet. A földbirtok terén sem változtathatjuk meg az eltolódott erőviszonyokat, csak úgy, ha megnyitjuk a feltörekvés zsilipjeit a zsidósággal szemben egy új és hatalmas versenytársnak, a magyar parasztságnak. Hiba volna, ha a zsidókérdésben a törvényhozás mindenhatóságainak illúzióját táplálnánk a közvéleményben. A fő cél az, hogy a törvényhozás, az állami hatalom ne lehessen többé a zsidóság segítségére ebben a harcban, mint a múltban volt, hanem nyújtsa a magyarságnak az e téren nyújtható minden ortalmatos segítséget. A munka másik, tahin még fontosabb része a keresztény társadalomra vár. A vita során statisztikai eredményekkel szemléltették a ziikraonak az értelmiség terén történt térogralokát. E számok egyrészt elavultak, mert csak 10.10-ből valók, holott az utolsó 10 év a legfontosabb a fejlődés szolvncngjából. Másrészt a számok csak kifejezői bizonyos gnáhisági és politikai erőállapotoknak, melyet a zsidóság már a szál orra előtt moháénak mondhatott. Néhány példa ennek a térhódításnak szemléltetésére: 1016 márjussban a Gyári porcélk Ormiítés Szövetségének gyűlésén utaltak rá, hogy a 20.000 koronán felüli jövedelmeket számítva, az iparhoz és kereskedelemhez tartozók évi jövedelme 227 milliót, a tőkevagyoné 134 milliót, a földbirtoké pedig csak 226 milliót tett ki. Ez olyan országban, ahol a lakosságnak közel háromnegyed része mezőgazdasággal foglalkozik, sokat megmagyaráz. Egy másik példa: 1014-ben a közvetített áruforgalom összértéke Magyarországon kitett 23 és fél milliárdot, 15 százalékos kulcs számításával. Az őstermelés és ipari forgalom terén lebonyolított áruforgalom közvetíteti nyeresége, beleértve ebbe a bankok kamat- és provizia-nyereségeit is, körülbelül három és fél milliárdot tett ki. A roppant tőkekoncentráció eredményeképen három magyar nagybank 1915-ben a hét milliárdot kitevő betétállományunk kéthar-■