Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedévre.. 110 K-t Félévre . . . 220 K — f. Egy hóra. . . 40 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Budapest, 1921. III. évfolyam, 12. (397.) szám. Vasárnap, január 16. iimiiitMiiHiiiiiiiiiiiiiiHniiiinifnmnfifiiimnmiiiOTmiHimiiiíTniimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi^iiiiiiiiiiiiiiii Az igazságnak győznie kell. Verejtéke­s munkával és hűséges, férfias kitartással kell harcolnunk a győzelemért, hogy felemelked­jünk a mi nagy lesújtottságunkból és fölkel­hessünk azok ellen, akik megraboltak és meg­aláztak bennünket. Dübörgő lépésekkel indul el majd útjára a megtorlás. Megújulnak a régi magyar vitézség felejthetetlen legendái, új hősök születnek és tetteikről új hősköltemények. Reszketve várják a magyar harag kitörését, akik a fejükre idéz­Szerkesztőség: V„ honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV* Gerlóczy-u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszántai­­ Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­­hivatal telef­onszántai: 5-67, 5-68 és 5-69. Ér­ték, mert tudva-tudják, hogy senki sem bánthat meg bennünket büntetlenül! Első majd az idő, minden magyarok egyesü­lésének ideje! Szent esküvel esküszünk rá, hogy ez lesz életünknek egyetlen célja és erős hittel hisszük, hogy harcunkat megáldja az Isten. Addig egy régebbi kor költőjének jóslata báto­rítson bennünket. E porba omlott szép haza föl fog virulni még, Van bíró a felhők fölött, áll a villamos ég!­­ Van fel­ó a felhők fölött!... Ünnepies, komor gyásszal és lejekbe mar­koló fájdalommal virrad Magyarországra a Holnap. Szobrokat avatunk, elszakított testvé­reink emlékszobrait, a magyar nemzet Golgo­tájának négy stációját. Sorsunk beteljesedett.­­ A keserű poharát nem­­hárítja el tőlünk senki,­­ ki kell ürítenünk az­­ utolsó csöppig, így rendelte a sors. Megalázva, a legdrágább kincseinktől és milliónyi testvérünktől megfosztva indulunk el a » szenvedésük útján és lelkünkben egyik gyötrő­­kérdés­ a másikat űzi. Minden lépésnél megál­lunk, a szemünk ég, agyunk zug és szívünk zakatolva dobog. Verejtékes aggodalommal kérdezzük magunktól: meddig tart a szenvedé­sek útja? Kiálljuk-e ezt a rettentő megpróbál­tatást? Remélhetjük-e a megváltást, az elra­gadott testvérekkel való boldog egyesülést? Tudjuk, hogy az évezredek folyamán na­­­gyobb birodalmak is megsemmisültek már, mint Magyarország, csakhogy azok előbb el­­korhadtak és megértek a pusztulásra, csak­ azé,, után teljesedett be a sorsuk. De világnak kez­detétől fogva nem történt meg, hogy meg akarjanak ölni egy országot és darabokra sza­kítsanak egy nemzetet, amely ezer esztendőn át harcolt és dolgozott egyre gyarapodó erő­vel és kedvvel nemcsak önmagáért, hanem egy egész világrészért, hogy megfojtsanak olyan népet, amelynek eveiben újabb évezredre való energia van, amely mindenkor oltalmazója és tanítómestere volt az emullatott, sz­m­tzédos népeknek, amely világraszóló tudósokkal és mű­vészekkel ajándékozta meg az emberiséget s politikai, gazdasági és szellemi súlyával leg­erősebb oltalmazója volt mindenkor Európa keleti részén ,a művelődésnek és a békének. És most, elhagyatva, gyűlölködő szom­szédok hitvány kárörömétől kisérve haladunk tövisekkel telehintett utunkon. Lelkünk lázadoz a megalázás, az igazságtalanság, a méltatlan balsors ellen, de megfékezzük az indulatját, hogy annál erősebb, annál szilajabb és pusztí­­tóbb legyen azután, amikor elszabadíthatjunk láncáról. Eljő majd az idő!... * És most búcsúzunk Tőletek, lelkünkből lel­­kezett testvéreink, akiket a szörnyű Végzet elszakít tőlünk! Szivet tépő fájdalommal né­zünk utánatok, amint elnyel Benneteket az el­lenséges szomszédok pokla és ökölbe szorul a kezüink arra a gondolatra, hogy ezer eszten­deig szabad magyarok milliói oláhoknak, szer­­beknek, cseheknek lesznek megalázott szolgái. Az égre lobban lelkünkből a harag és a gyű­lölet tüze, de nemcsak az orcánkat borítja­­lángba, hanem a lelkünket is acélossá kemé­nyíti az elkövetkezendő nagy leszámolásra. I * Eljő majd az idő! A szenvedések esztendei után elkövetkezik a megváltás napja. A Gol­gota csúcsán felénk ragyog a kereszt, a meg­váltást hirdető, szenvedéseket enyhítő, remény­ségeket megvalósító, üdvösséget fakasztó. Na­gy harcokat kell megvívnunk, nagy munkát kell elvégeznünk addig, de a magyar nemzet min­den erejét egyesíti é­s megfeszíti ebben a nagy­szerű küzdelemben, mert ennek nem lehet más ■vége, csak győzelem vagy halál. De nemcsak karddal fogunk harcolni, más fegyverünk is van ebben az élet-halál harcban: a mi elhomályosíthatatlnul ragyogó igazsá­gunk. Mi ezt az igazságot pajzsra emeljük és nem nyugszunk addig, amig ki nem vivtük a­­ győzelmét! Megzörgetünk minden ablakot, megdöngetünk minden kaput és félreverü­nk minden harangot: ébredjen föl végzetes álmá­ból a világ, mert olyan bűnt követnek­ el ellene, amellyel évszázadokra megölhetik a nym af­­ffláiti . ■ ' » s Megkezdtük az un wglasztójogi törvény előkészítését Ferdiná­ldy belügyminiszter nyilatkozik munkaprogrammjáról — Az igazségü­gy­­minisztéiunban a felsőház reformján dolgoznak ■J 1 . — Az Uj­­Nemzgék tudósítójától — A belügyminisztérium különböző osztá­lyaiban szorgalommal folyik a törvényjavasla­tok­­előkészítésének munkája. Értesülésünk sze­rint is elkezdették már az új választójogi törz ítétty előkészítését is, úgy hogy a községi, vár­megyei és városi választójog még a tavasszal­, az új országgyűlési választójog pedig nyáron törvénybe lesz iktatható. Munkaprogramra járul Ferdinandy Gyula belügyminiszter az Új Nem­zedék munkatársának a következőket mon­dotta : — Tavasszal öt, nyáron pedig négy tör­vényjavaslatot terjesztek a nemzetgyűlés elé. A tavaszi munkaprogramra a következő tör­­vényjavaslato­kat ieéi föl: 1. .4 községi; 2. a vármegyei és­­ 3. a városi önkormányzati képviseletek újjászervezéséről; 4. az önkormányzati tisztviselők fegyelme­­zéséről; 5. a közigazgatási bíráskodás decentralizá­lásáról, az államrendőrség szervezetéről és hatásköréről szóló törvényjavaslatok. A nyári munkaprogrammon négy javaslat szerepel: 1. Az országgyűlési választójogról; 2. a választási eljárásról; 3. a választási kerületek beosztásáról, végül 4. a törvényhozói hatalom szervezetéről­­és hatásköréről szóló törvényjavaslatok. Értesülésünk szerint ezzel a törvényjavas­­l­­attal kapcsolatban az igazságü­gyminiszteriumá­ban a felsőház reformjának előkészítésén dol­goznak. 59­ A gsfermek­pu­sifisé forradalmak 1919-ben a menhelyi gyermekek hetven százaléka pusztult el tejtány miatt Az angolkór és tüdőés­esz ijesztő an terjed a gyermekek között .— Az Uj Nemzedék tudósítájáról __ Az amerikai g­yermeksegíto misszió egy­éves budapesti működésémjjr alkalmából Bókay János egyetemi tanár rajtakivül érdekes köny­­vet állított össze, m­ji# tele van izgalmas és­­fölöttébb tanulság és statisztikai adatokkal Magyarország fővárosa sohasem dicseked­­­­hetett azzal,hogy halálozási arányszáma val kimni kifiáso összhangban állana a születések szakfjával. 1909-ben, alig tíz év előtt, még az összhalálozás száma Budapesten 16.000 volt és ezzel szemben a születések száma 22.000-et tett ki, tehát a természetes szaporodás körülbelül meghaladta a 6090-et, 1918-ban a halálesetek száma már eléri a 60.CCD-et, az újszülöttek száma ellenben alig 15.000. A hiány tehát kerek 15.000 lélek. A rákövetkező évben kis javulás mutatkozik, azonban a halálozások száma, ezút­tal csak 1466-tal haladta túl a születések szá­mát. Amint a statisztikai adatgyűjtő megálla­pítja, a lakosság arány­számának nagy lerom­lását,­­ kétségtelenül a fokozatosan rosszabbodó és elégtelen táplálkozás, a köztisztasági állapo­tok és a lakásviszonyok leromlása, valamint a járványos betegségek pusztítása okozta. A ragályos betegségek statisztikájában szinté­n a borzalmas és örökké emlékezetes 1938 áll a vezető helyen. Amíg 1914-ben a fer­tőző megbetegedések száma 39.649 volt, addig 1918-ban e szám 43.519-re szökött fel. Ugyan­csak a 2.rettenetes 1918. esztendő rovására je­gyezhető fel, hogy a nagy szappaninség és köz­­egészségügyi intézkedések hiányossága miatt a Stefánia-gyermekkórház beteganyagában a rühes gyermekek­ szám­a 4,11 százalékot, tett ki. A fővárosi lakosság táplálkozásának lerom­lását klasszikusan jellemzik Liebermann egye­temi tanár adatai, melyek szerint ha egyálta­lában megkapjuk a hatósági élelmiszerjegyek teljes mennyiségét és m­ég hozzáveszünk sze­mélyén­ként naponta 3 tojást, továbbá elegendő gyümölcs és zöldségfélét, ez esetben is­ testi szervezetünk legfeljebb 11500 kalóriát nyer na­ponta, tehát 300 kalóriával még mindig keve­sebbet, mint amennyi egy normális szervezetű ember testének fenntartására szükséges. A táplálékhiány az elmúlt hat rettenetes eszten­dőben legjobban­ sújtotta a két éven aluli gyer­mekeket és a legkatasztrofálisabb helyzet a háborút követő két évben jelentkezett. Például 1918. december havában a két éven aluli gyer­mekek részére szükséges napi egy literes tej­­adagok hiánya 17,2 százalék volt, ami 1919-ben már 46,5 százalékra szökött fel. A tejhiány a mesterségesen táplált csecsemők számát nö­vesztette meg hihetetlen arányban, ebből vi­­szot a csecsemők hatalmas halálozási arány­száma­­következett, ami 1919-ben érte el tető­fokát. 1919. évben az állami g­yer­me­k m­en­h­ely gondozásában levő mesterségesen táplált, cse­csemők 70 százaléka halt meg. A főváros gyermekállományának elszomo­rító halálozási arányszámát­ az angolkór és a tuberkulózis befolyásolták legjobban. A gyer­mekkórházakban bemutatott 1­3 éves beteg gyermekeknek több mint felén konstatálható volt az angolkór. A tüdővészben elhalt gyerme­kek szánta pedig a 10 év előtti, állapotokhoz, viszonyítva körülbelül megkét­szer­eződött. Ugyancsak a megkétszereződött emelkedést mu­tat a legutóbbi 10 év előtti eredményhez képest a gümős agyhártyalob is, mely szintén a buda­pesti gyermekek közül szedte áldozatait. Az amerikai gyermeksegítő akció Mr. Herbert Hoover vezetésével közvetlenül a dik­tatúra bukása után lépett akcióba Budapesten, de már csak a tűzoltó szerepére vállalkozha­tott. Tíz hónapi megfeszített munkával talán sikerült a bajt lokalizálnia, de megszüntetni nem. Tíz hónap alatt kiosztottak 13.073.929 ebéd­adagot és gyermek­segélyezésre elköltöttek összesen 172 milliót, amiben benne van a ma­gyar kormány. 29.868.000 koronás hozzájárulása is, továbbá az a 850 tonnát kitevő fehérliszt, melyet az Egyesült­ Álla­pok adtak oly kikö­téssel, hogy a magyar kormány 1925-ben köte­les megfizetni az árát az akkori árfolyam sze­rint.

Next