Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-05 / 172. szám

Uj Nemzedék Előfizetési ár: Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker., korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. POLITIKAI NAPILAP Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46^ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron * Vljl*WnTILftT 127-47, 127—48, 127-49. József 65. — Gyorsírók? 2 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint t 7_20, 7-21. — Reklamáció: 19—25 szám. iniiiiiiiiiiiiiiiiiiNm!iiiiiiiH!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiHuniiiifmiifiii>;^if!!inmiiiiiiifuntiiifiHfHiiiiiiiiHMniiii4iiwiHHiUNifiiimHiiftfiiiiii4iimniittmtuiuriiiTfmu!iHiHHHiHiiiitniiimiiHiiHiiwutu«H4ift Budapest, 1921. Ili. évfolyam, 172. (557.) szám. Péntek, augusztus 5. 4llill(llll!llllll!llll!IIIIII1llllllllllilllllllinillllllllllltll(IIIIiH!IIIItllllllllllilllIlllIllflllllllllllllllllllflillllllll!ll|||lll|||||||||||||||||||||||||||||||||tlllMflfllflllllllirillllllllll!IllllIllllllllllllllll||lllimill|lllll!li||| De van egy kérdésünk a keresztény irányzat bizonyos árnyalatához is: azokhoz, akik párt- és királykérdéssé sülyesztenék a keresztény irányzatot. A keresztény politika régi, lelkes bajnokait szorítja maholnap ellenzékbe az ír mohóságuk, az ő sajátosan értelmezett kurzusuk. Ezeknek azt mondjuk: ti vagytok a bűnösök benne, ha lejáratjátok a keresztény ébredést. Mert azt meg nem engedhetjük, hogy a keresztény nemzeti politika cégére alatt bárki is állandósítani akarja a forradalmat vagy annak bármelyik „vívmányát“. Megbocsátás "Vass "József kultuszminiszter tegnap Imre Sándor védelmére oly elveket hangoztatott, amelyek körül nagyon ellentétesek a Vélemények a magyar közfelfogásban. Sietünk kijelenteni, hogy nagyjából mi is helyeseljük felfogását s azt tartjuk, hogy a megbocsátás politikai és keresztény szempontból igenis helyénvaló a megtért bünösökkel szemben. S hozzátesszük: nagy kár volt ezt az elvet nem általánosan és egyenlően érvényesíteni az egész vonalol, mert az aztán igazánfelháborít sok jó embert és sok rossz embernek hálás agitációs anyagot nyújt, ha azt látjuk, hogy egyikkel szemben nagyon gyorsak vagyunk a megbocsátásban, ugyanakkor pedig a másikkal s a harmadikkal szemben nem ismerünk izgalmat. Bennünket, mint intranzigens keresztény sajtót ismer mindenki, de az oktondiság és kereszténytelenség mellett sohasem vonunk karmot s és azért helyeseljük, amint sok szálrn helyeseltük a múltban is, hogy bármelykora volt is Ami akinek többé-kev®öbbé jóhajlemű megtévedése, ha tanul és orcul és hegyesebb útra tér és hasznos építője lehet a Magyar jövőnek, bocsássunk meg nela, sőt fellő óvatossággal használjuk fel tudásit, eretet és jobbra fordult uj belátását a közidetíően. Sőt, nehogy ez srámoian is kétség maradjon, ezt a megbocsált kszséget ne korlátozzuk faji vagy felekezeti szempontok szerint sem máskép, mint tárgyi alapon. A hazafias és keresztény alapra vágyó, lelki asszimilációt őszintén kereső zsidót vagy volt zsidót sem lehet apriorisztikus alapon visszautasítani. Nem lehet, mert ezzel magát a keresztény és nemzeti ügyet gyengítjük s belső ellenségeink számát gyarapítjuk. Tisztességes embereket nem szabad ok nélkül balfelé pofoznunk; ez nem volna sem keresztény, sem észszerű eljárás. Azt azonban "természetesen alaposan meg kell néznünk, hogy ki a tisztességes, ki nem. A merőben faji elmélet csődöt mondott régen; a csali-faji alapon alkalmazott etika majd csak akkor lesz helyénvaló, ha bebizonyosodik: nemcsak hogy mindenki gazember, aki más fajhoz tartozik, hanem hogy mindenki becsületes ember is, aki emide tartozik. Azonban, amily nyíltan meg kellett ezt mondanunk többfelé, époly világosan ki kell jelentenünk balfelé is, hogy amit mi fentebb mondtunk, nem ugyanaz, mint amit a t. „liberális“ sajtó tülköl mindennap hatszor a világba. A különbség köztünk az, hogy mi megbocsátást sürgetünk, de amelynek előfeltétele a megjavulás, a bűnnel, a tisztességtelenséggel, a hazanatlansággal, az idegen faj uralmi vágyával való benső szakítás. Amíg ennek jelei nem mutatkoznak en pros, addig a liberális lapok hiába citeráznak nekünk en pros-megbocsátásról. Egészen más dolog: megbocsátani, befogadni, egyenértékű honfitársul elismerni valakit, aki ugyanazt akarja, amit a nemzet ezeréves lelke, és egészen más: szabadságlevelet adni embereknek s irányoknak, amelyek a magyar szót csak eszközül használják s minden cselekedetük arra vall, hogy nem a magyar népközösséget akarják szolgálni s naggyá tenni s abban magukat is, hanem csak magukat a magyar nép, a magyar lélek, a magyar erkölcs és világnézet, háttérberugásával. S amíg ezt a külömbséget ők is el nem ismerik és eltüntetni nem törekszenek, addig rosszul védelmezik az ügyüket. A faji uralomvágyról mondjanak le, akkor nem lesz ily meddő a küzdelmük, így azonban, meg kell állapítanunk, igen rossz szolgálatot tesznek önmaguknak. Nem mi, nem is Huber János változtatott frontot ebben a kérdésben, hanem ők nem értik meg a két esztendeje hangoztatott, oly természetes distinkciót. Az antant tiltakozik a magyar határon történt osztrák csapatösszevonás ellen — Az Új Nemzedék tudósítóitól. — Bécs, augusztus 4. A szövetségközi katonai bizottság az osztrák hadügyminisztériumnál kifogást emelt a magyar határra történő csa- patszállítás miatt. A hadügyi kormány vála-szában kijelenem, hogy az osztrák szövetségi kormánynak"gondoskodnia kell a határok kellő védekmeiről, még abban az esetben is, ha alsó- Viszirsegközi csapatok szükség esetén szinténrésztvennének a határvédelemben. Auffenberg tábornok nyilatkozik az Új Nemzedéknek a „háborús bűnösök“ megbüntetéséről Bécs, augusztus 1. Néhány nap óta az antant lapok, elsőben is az olasz újságok, azt hangoztatják, hogy az antant Ausztriától is követelni fogja azoknak a katonai és polgári személyeknek megbüntetését, akik a háború során „bűntetteket” követtek el. Az antantnak erre a követelésre valóban joga is van, mert Ausztria békeszerződésének 169—172-ig terjedő szakaszaiban kötelezettséget vállal nemcsak egyes személyek kiadására, hanem arra is, hogy a perhez szükséges diplomáciai anyagot az antant rendelkezésére bocsátja. Ebben az ügyben megkérdeztük Auffenberg tábornokot, a komarowi győzőt, akit a kelet-galiciai hadjáratról írt könyvével, valamint emlékirataival külföldön is rendkívül nagy föltűnést keltett. A tábornok érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Ez az első eset a történelemben, hogy a győző a háború befejezése után a békekötésben azt a jogot biztosítja magának, hogy a legyőzött hadsereg tagjaival szemben üldözőül léphessen fel. Úgynevezett háborús bünteti , minden hadjáratban előfordul, mindkét fél elekövet ilyet. A békekötésben azonban nemcsak hogy nem követelték az ilyen tett elkövetőjének megbüntetését, hanem kölcsönösetnínég amnesztiát is biztosítottak a háború politikai bűnösei számára. Hogy az antant gyakorlatilag milyen lehetetlen követelést támaszt, azt eléggé bizonyítja a németországi perek eredménye. Nem csupán a német közvélemény zúdul fel e perek lefolytatása miatt, a franciák is háborognak persze azért, mert az ítéleteket nem az ő kívánságaiknakmegfelelően hozzák. Lehet ilyen abszurd intézkedéseket kikényszeríteni, köszönet azonban nincs benne. — Abszurdumnak kell az ilyen intézkedést nevezni, mert nem az igazság elvén épül fel. A békeszerződések nem kötelezik az antantot a saját hadseregbeli katonák által elkövetett bűnök üldözésére, már pedig egy pillanatig sem kétséges, honnántántrészen "i á ■ ■<, ilyen bűntetteket. Barbusse éppen most emel vádat a 134. számú francia gyalogezred Malis nevű kapitánya ellen, aki Fleury-nál száza volt német hadifoglyot a lövészárokban egyszerűen lemészároltatott. Sőt e tettével még el is dicsekedett és felsőbbsége nem késett őt megjutalmazni, őrnaggyá léptették elő. Viszont ha sokkal jelentéktelenebb bűnért a lipcsei bíróság nem ítélkezik kérlelhetetlen szigorúsággal egykori német katonákon, akkor Franciaország közvéleménye felhördül és véget nem ér a fenyegetődzés Németországgal szemben. Éppen ez egyoldalúság miatt nincs erkölcsi alapja az antant követelésének. » Másrészt igen nehéz megállapítani, hogy tulajdonképen hol kezdődik az a határ, amelyen túl a háborúskodás bűntetté fajul. Különösen vidékek és egyes épületek elpusztításánál nehéz feladat annak a megállapítása, hogy hadászati szempontból szükséges volt-e a romboló munka vagy sem. — A volt monarchia hadseregét illetően a helyzet még bonyolultabb. A monarchia darabokra bomlott szét s hadserege is ugyanannyi részre esett. A monarchia hadseregének katonái ma románok, lengyelek, jugoszlávok, csehek, magyarok, olaszok és osztrákok. A hadvezérek is, így tehát az inkriminált hadvezérek és katonák részben, még pedig a jelentékeny részben cseh, délszláv vagy lengyel állampolgárok, tehát az antanttal szövetséges viszonyban levő országok állampolgárai. Itt tehát az a képtelen helyzet áll elő, hogy a kis-antant saját állampolgárainak a megbüntetését volna kénytelen követelni, ha ragaszkodnék a békeszerződésben biztosított jogához. Beszélgetésünk további folyamán megemlítette Auffenberg báró, hogy ő ez időszerint román állampolgár. Nagy csodálkozással hallottam ezt, mert ő annak idejéncseh alattvalónak jelentette ki magát. Mindjárt magyarázatát is adja állampolgársági ügyének. A csehek,jóllehet troppaui születésű s odavaló illetőségű, nem akarták őt vállalni s kisütötték róla, hogy nagykorúsága pillanatában édesatyja a czernowitzi országos törvényszéknek volt az elnöke, így ő jog szerint czernowitzi illetőségű, ezidőszerint román állampolgár, jóllehet soha életében Romániában nem volt. 1. Utcai harc volt Iflussigta csen legrások és német polgárok között Aussig, augusztus 4. A németek tiltakozó gyűlést akartak tartani szerdán délelőtt a cseh légionárusok erőszakosságai ellen. A gyűlést, amelyen többezer ember vett rálát, a Piaca, téren akarták megtartani. Cseh flégionápoltok csoportokba verődve megtámadták a nemeteket s midőn ezek a beavatkozás ellen tiltakoztak, a légionárusok közéjük lőttek. Egy német ember nyomban meghalt és többen veszedelmesen megsebesültek. A gyűlés résnynevei ezután elszéledtek. A csehek azonosan nem engedték őket békén eltávozni*#1Tianen mindenkit megállítottak és Ujjgán érdeztek: német-e vagy cseh. Aki nemetinek vallotta magát, azt gummibottal megverték. A légionárusok ezután csapatokká alakulva, föltűzött szuronnyal vonultak végig a városon. Sok német család elmenekült Aussigból.