Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-29 / 119. szám

2 Kedd ezer, a Mozdonyvezetők Országos Szövetsége nevében Bóra, a fűtők részéről Képiró, a Postások Gazdasági Egyesületében Schöpflin, a délivasutasoktól Talap, az EME- től Rácz, a jegyzőktől Koncé, a nyugdíjasok képviseletében Varga járultak beszédek keretében hozzá. Végüig Lenkei Lehel főreáliskolai igazgató tartott beszédet, amelyben a tájvédelem feladataival foglalkozott. A nagygyűlés mindvégig izzó hangulatban, de a legnagyobb rendben folyt le. 1928 május 29. Új Nemzedék A békeparitás ötven százalékát követelik a fővárosi alkalmazottak Ugyancsak tegnap, vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta az Andrási Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége is rendkívüli közgyűlését az Újvárosháza dísztermében. A közgyűlést, amelyen a fővárosi alkalmazottak hatalmas számban jelentek meg, Wurmb Elemér, árvaszéki elnökhelyettes, a szövetség elnöke, nyitotta meg féltizenegy órakor. Bejelentette, hogy az ad hoc bizottság elkészítette a fizetésrendezési tervét, a szövetség igazgatótanácsa hozzájárult s a tervet most határozati javaslat formájában elfogadás végett a közgyűlés elé terjeszti. Bodó Jusztin dr. főtitkár felolvassa a következő határozati javaslatot. Mondja ki a közgyűlés, hogy a fővárosi alkalmazottak számára szabályrendeletben megállapított alapjárandóságokat békeparitásban követeli, mert ehhez az alkalmazottaknak joguk van. Míg ez fokozatosan bekövetkezhet, addig a fizetést úgy kell rendezni, hogy a filegethetést feltétlenül biztosítsa. Az átmeneti időre az összes alkalmazottak számára egyenlő elbánást követelnek. Az első időszakra a szabályrendeletben megálapított fizetést, lakáspénzt és családi pótlékot követelik, ezenkívül a törzsfizetéssel egyenlő jellegű és egyszerre esedékes fizetési pótlékot, amelyet a törzsfizetés mindenkori békeparitásának 50 százalékában kell megállapítani. A békeparitás 50 százalékának megfelelő szorzószámot a zürichi kurzus alapján a tanács állapítaná meg minden hónapban. A lakáspénzt illetőleg az a követelésük, hogy az a házbérrel egyenlő mértékben emelkedjék. Ennek fejében a fővárosi alkalmazottak lést mondanak a minden háborús, drágasági és rendkívüli segítségről. Bozsányi Havas Rezső, Király Kálmán, Frimel Jenő s Medriczky Andor hozzászólása után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a szövetség vezetőségének a határozati javaslatát. Elhatározták, hogy az aranyparitás 50 százalékát fogják követelni és a teljes aranyparitásra való fokozatos áttérést, erre azonban nem szabnak határozott időt. A határozati javaslatot memorandumba foglalva küldöttség viszi el a polgármesternek, ezenkívül eljuttatják a főváros tisztviselőinek, a fővárosi bizottsági tagoknak, a főváros nemzetgyűlési képviselőinek s támogatás és csatlakozás végett a testvéregyesületnek. A közgyűlés második pontja volt a fővárosi tisztviselők kedvezményes gyógykezelésének és gyógyszerellátásának az ügye. A fővárosi tisztviselők a népjóléti miniszter legutóbbi rendelete következtében elestek a kedvezményes gyógykezeléstől. Klázer Kálmán javasolta, hogy létesítsen a szövetség betegsegélyzőalaptot. A közgyűlés ehhez hozzájárult és utasította vezetőségét, hogy megfelelő javaslatot dolgozzon ki. Az elnök bejelentette, hogy ebben az irányban már megtették az első lépéseket s előreláthatólag a népjóléti miniszter rövid időn belül megadja az engedélyt gyógyszertár felállítására, mely a fővárosi tisztviselőket kedvezményes gyógyszerrel fogja ellátni. Az elnök végül megköszönte a tisztviselőknél nyugodt magatartásukat, mire a közgyűlés befejeződött. JŰOOCOOOOOOCXX3000COCXXXX&OOOOOOOOOCOOOOQOOOOCOOOOOOOOO' Olvassa at Ur nemzsekét Adakozási morál! surge!o Kolaszminiszter Eötvös Lóránt emlékezete — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Tegnap délelőtt a Pázmány-egyetem e bölcsészeti kara a legnagyobb magyar fizikus, a kar volt büszkesége. Eötvös Lóránt báró emlékestének hódolt az egyetem aulájában, fényes és bensőségges ünnepély keretében. A kar ezidei dékánja, Siegescu József, megfesttette a világhírű professzor arcképét. Hó , Jánszky Dezső anyagi áldozatkészsége és a művész, Glatz Oszkár önzetlen tiszstelete a nagy tudós emléke iránt tették , lehetővé a megkapó leleplezési ünnepség megtartását Megjelent Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, ott volt az egyetem tanácsa, az egyes karok tanárai majdnem teljes számban, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia, a József-műegyetem képviselete. A hatalmas barokk termet teljesen megtöltötte az előkelő közönség. Siegescu József dékán finoman felépített beszédben állította a hallgatóság elé Eötvös báró nemes, nagy egyéniségét. Rámutatott arra, hogy ennek az ünnepségnek kettős feladata van: hódolni a nagy tudós emlékének és kiengesztelni őt a halálában ért nagy meggyalázásért. Eötvös Lóránt a kommunizmus sötétemléke idején hunyt el. A proletárdiktatúra a saját halottjának jelentete őt ki. Vörös dísz vette körül ravatalát, vörös lelkek búcsúztatták őt halottrabló vörös beszédekben. A dékán szavai után Klebelsberg gróf kultuszminiszter nagy kultúrát sugárzó beszédben emlékezett meg Eötvös Lórántról. Beszédében finom, de találó szavakkal kritizálta a magyar nagyragyortó társadalom mecénási hajlamainak fogyatékosságát. A beszédnek e feltűnő és megszívlelésre méltó részében a következőket mondotta: — A német egyetemek — úgymond — a tanítás és a kutatás egybekapcsolásának Hunsboldt-féle gondolatát oly tökéletesen áldották meg, hogy Németországban a XIX. század folyamán kizárólag a tudományos vizsgálódás céljait szolgáló külön intézetek szükségét alig érezték. Csak amikor az amerikai nagy mecénások, a Carnegiek, a Rockefellerek a természettudományi s különösen az orvosi kutatás előmozdítására a tudománypártolás terén addig hihetetlennek látszott összegeketildoztak és óriási méretű intézményeket alapítottak, melyekkel a német egyetemek laboratóriumai és intézetei pénzügyi okokból lépést tartani nem tudtak, akkor létesültek Adolph Barnack nagyvonalú terve alapján a bornng dahleni Vilmos-császár-intézetek, melyek tanítással nem foglalkoztak és kizárólag a tudományos kutatást tűzték ki célul. Ha az utóbbi két évtizedben igazi megértés mutatkozott volna minálunk is a tudomány nagy szükségletei és nemzeti jelentősége iránt, ha lenne nálunk egyáltalában adakozási morál, akkor éppen Eötvös felfedezései nyomán külön fizikai kutatási intézetnek kellett volna keletkeznie. Semsey Andor kivételével Magyarországon alig akadt a természettudományoknak a nagystílusú pártfogója. Pedig éppen az utolsó évek eseményeinek meg kellett volna, hogy tanítsák azokat, akiket a gondviselés földi javakkal bőségesen megáldott, hogy a polgári törvénykönyvnek az a rendelkezése, mely a magántulajdont elismeri és a törvény hátterében ott álló szuronyok, korunk kommunista vajúdásainak közepette távolról sem elégségesek a tulajdon intézményének fenntartására. Az emberek nagyon is hajlanak arra, hogy csak a vagyonukkal egybekötött jogokat és élvezeti lehetőségeket nézzék s megfeledkeznek a gazdagok kötelezettségeiről, az emberi szolidaritás magas szempontjairól. Eötvös lángelméje és jellemezeje sikerrel küzdött azokkal a külső nehéz- [ségekkel, melyekkel egy inkább a tanítás céljaira felszerelt egyetemi fizikai intézet vezetőjének bajlódnia kell, ha a természettől eddig nem ismert igazságo ■ kat akar ellesni; de a század fordulója- nak magyar államát és társadalmát nem lehet egészen felmenteni a vád alól, hogy e ritka magyar lángelmének nem adta meg a nagyarányú tudományos kutatás minden külső előfeltételét. — Nemzeti szerencsétlenségeink után önálló kutatási intézetek felállítására egyelőre alig gondolhatunk. Hiszen még a Történelmi Társulat által alapított békesi intézet is anyagi nehézségekkel küzd. Pedig a bécsi levéltárak az összeomlásig titkos osztályainak megnyitása adja , meg csak a lehetőségét annak, hogy egész újkori történelmünk legfőbb kérdéseit a hiteles és döntő adatok, az államiratok alapján oldhassuk meg. Ma, sajnos, be kell érnünk azzal, hogy legalább egyetemi szemináriumainkat, intézeteinket és laboratóriumainkat a szükséges könyvekkel, műszerekkel és vegyszerekkel ellássuk. A folyamatos könyvbeszerzések a világháború kitörésével majdnem egy évtizeddel ezelőtt megszakadtak. Az Erzsébet és a Ferenc József tudományegyetem pedig csak könyvtárai és műszerei hátrahagyásával menekülhetett. Mindenütt hiány tátong és minden súly a roskadozó államra hárul, alig-alig mutatkozik társadalmi áldozatkészség. A kultuszminiszter intő szavai után Eötvös Lorántnak a tanszéken utóda, Tangl Károly professzor tartotta meg emlékbeszédét, amely valójában nagyszabású, tudós tanulmány volt Eötvös Lóránt világhírű fizikai kutatásairól. E kutatások a felületi feszültségre, a gravitacionális törvényekre és földmágnességre vonatkoznak. Ma már az egész világon Eötvös báró műszerével és az Ő módszerével vizsgálják a föld nehézségi erejét Az emlékbeszédben nyugodtan mondhatta ki a tudós professzor, hogy aamíg csak tudomány lesz, Eötvös korán neve élni fog." A bölcsészeti kart igen kellemesen lepte meg a kultuszminiszternek az a bejelentése, hogy a maga részéről ez ünnepségnek úgy akar a jövőre is kiható, belső tartalmat adni, hogy a kar szemináriumainak és intézeteinek könyvbeszerzésre tizenkétmillió koronát bocsát ezennel rendelkezésre. Az összegből beszerzendő könyvekbe „exlibris“ kerüljön, mely az azokat használó ifjúságnak mindenkoron hirdesse Eötvös báró kutató szellemének fényét Klebelsberg gróf bőkezű adománya után a többi károk is a legjobb reménnyel vannak eltelve, hogy az ő szükségleteikről is 3 gondolkodás fog történni. Nevezetesen remélik, hogy az Egyetemi Könyvtárnak kétszáztizennkétezer koronányi lehetetlenül csekély budgetjét megfelelően föl fogják emelni. A Pázmány-egyetem valóban emelkedett hangulatú emlékünnepélyén egy motívumot mégis nélkülöztünk: annak megemlítését és méltatását hogy a világhírű tudós élete utolsó napjaiban megtagadta nagynevű atyjának különben jóhiszemű liberalizmusát és kijelentette, hogy ő is belátja, a zsidóság volt az a métely, amely Magyarországot megrontotta. Ez a kijelentés nemcsak Eötvös Lóránt lelki arcképét egészíti ki, hanem fontos kultúrtörténeti dokumentum is. A franciák már beleszólnak a német kommunisták harcába Bochumban tegnap tizennyolc ember esett el — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, május 28. Bochumban vasárnapra virradó éjszaka és vasárnap egész nap súlyos harc dúlt a kommunisták és a szakszervezetek védelmi alakulatai között, amelyeket a tűzoltók is támogattak. A harcban 18 ember elesett és nyolcvan megsebesült. A sebesülések egy része halálos. Szombaton este a kommunisták újra fosztogatni kezdték. Benyomultak a városi park mellett levő negyedbe s három nyaralót feldúltak. Az egyik nyaraló tulajdonosát, Bickmann kereskedőt, a kommunisták elhurcolták. Bickmannt a kommunisták kezéből a tűzoltók szabadították ki súlyos harc árán. Rendkívül megnehezítette a helyzetet az, hogy a telefonforgalom, amelyet a franciák a megszállás kezdetén kikapcsoltak, most sem működött s a sebesültek gondozására nem lehetett idejében orvosokat hívni. Vasárnap reggel meglehetős nyugalom volt a városban. A szindikalisták tárgyalása zavartalanul folyt. Később azonban újból megkezdődött a harc, amelyben Krüger éjjeli őrt és Blum városi tanácsost, az önvédelmi alakulat tagjait lelőtték. Az önvédelmi szervezetnek ezidőszerint több mint kétezer embere van. Érdekes, hogy a szervezet legutóbb a franciáktól is kapott fegyvert és muníciót. Több jel arra vall, hogy a franciák belátják, milyen súlyos hibát követtek el, amikor a Ruhr-vidékről eltávolították a rendőrséget. A kommunisták ezt az alkalmat kihasználták és példátlan terrorral léptek fel. Wanneban a kommunisták a bányákban megállították munkát. Hasonló kísérletet tettek Gelsenkirchenben is. A kommunisták megtámadták a Wilhelm-tárnát, a munkások azonban a támadást visszaverték. Amikor itt a kommunisták a tárna ellen felvonultak, a munkások fellármázták az úgynevezett kékrendőrséget, melyet a franciák még meghagytak s egész napon át tartó harc után visszavonulásra kényszerítették a kommunistákat. Időközben Wanneban beavatkoztak a harcba a francia csapatok is. A franciák erős osztagokkal szállták meg a várost és megtisztították a zavargóktól. Mörde és Eickel bányatelepein a kommunisták támadása sikerrel járt. A baltával, bunkósbottal s részben puskával felfegyverzett kommunisták benyomultak a Hibernia-vállalat telepeire és nemcsak a munkásokat űzték el, hanem elfoglalták az igazgatósági épületet is és ott mindent elpusztítottak. A v'i’-’át kára rendkívüli nagy. T. Emléktábla Rákosi Jenő szülőházán — Az Új Nemzedék tudósítójától. — , ünnepség volt vasárnap délelőtt Ácsod vasmegyei községük 11. Rákosi Jenő szülőfalvában, ahol a Dunántúli Közművelődési Egyesület emléktáblával jelölte meg azt a házat, amelyben 81 évvel ezelőtt megszületett az Aesopus költője, a kiváló drámaíró és publicista, a magyar újságírók nesztora. Az ünnepség védői tisztjét Acsád földesura, Pethő Ernő és felesége Szegedy Gina, volt palotahölgy vállalta. Nagyszámú társaság jelentett Budapestről s a vidékről is. Hakosi Jenőt megérkezésekor lovasbandérium fogadta. A Szegedy-család feldíszített kastélyának udvarán, melyet teljesen megtöltött a szép magyarruhás lányok és a falubeliek hatalmas tömege, a család nevében özvegy Szegedy Györgyné, született Gerliczy bárónő köszöntte Rakosi Jenőt. A község nevében Török Mihály plébános beszélt, majd tejes Kálmán körjegyző. , ,Az ünnepség vasárnap, mise után, 10 órakorkezdődött. A Szegedy család nevében özvegy Szegedy barona veje, Pethő Ernő vette át az emléktáblát, amelyen Lőrinczy ■ György szép sorai olvashatók. Majd Apponyi Albert gróf mondott ünnepi beszédet.