Uj Nemzedék, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-26 / 94. szám

4 Ui Nemzedék Vasántap, 1925 áprilist 26. stopn lett Bn­eVans KSzrendSzbSI newyorlst (tillMidly ----- —............... ...... Gyilkost kinyomozni könnyebb, mint a tyúkbetességet — Az Új Nemzedék tudósítójától. — , Newyork, április 18. Ben Evans közlekedési rendőr, amikor még Newyork egyik legélénkebb utcakeresztezésénél a forgalmat dirigálta, nem gondolta volna, mi­lyen karriert fog befutni. A siető emberek és­ száguldó kocsik tömegében nyugodtan és meg­fontoltsággal állott és hárompercenként fordí­tott egyet a jelzőrúd emeltyűjén, amelyen fönt egy táblám a „Stop“ és „Co“ szavak voltak. Pe­dig már gyermekkorában arról álmodozott, hogy valamikor nagy detektív lesz és lehetőleg minden nap szállít a rendőrfőnökségre egy sú­lyos bűnöst. Atyja, akinek gyógyszertára volt, a kis Bent üzletébe vette, de a gyerek nem tett naphosszat egyebet, mint indiántörténete­ket és detektívregényeket olvasott. Azután el­ment inasnak egy nagy fegyver­gyárba, ahol bizony keményen kellett dolgoznia, hogy előbbre jusson. Ez a munkakör már érdekesebb volt Ben számára a patikánál és ma hálás köszö­netet mond azért a törekvésért, hogy inasévek­ alatt többet tanult, mint társai, akik a fúró­gépeknél és csavarmasináknál piszmogtak, míg ő a lövőfegyverek különböző fajtájával fog­lalkozott igen alaposan és anélkül, hogy erre külön buzdítani kellett volna. Az első bűnügy Nem sokkal azután, hogy letette a newyorki rendőrök kötelező vizsgáját, már segédkezett Russel bank­szolga gyilkosának kinyomozásá­ban. A gyilkos a tett helyén kilőtt patronhü­velyt hagyott, amelyet Evans magához vett A következő napon egy zsibárus revolvert szolgáltatott be a rendőrséghez, amelyet neki egy gyanús ember adott el. Evans ugyanabból a gyártmányból, mint amilyen a visszahagyott hüvely volt, néhány patront szerzett és meg­állapította, hogy e patronok felső részének be­vágásai a gyilkosság helyén talált hüvelyével azonosak voltak, amit úgy állapított meg, hogy a behozott revolverből a megszerzett patrono­kat kilőtte. Ezzel nagyon megkönnyítette a tettes elfogása után a vizsgálóbíró munkáját. Az első betörő Ben Evanst elöljárósága ettől kezdve szem­mel tartotta és minden alkalommal kikérte tanácsát. Több hasonló eset roppantul meg­növesztette Evans önbizalmát és már alig várta, hogy civilruhás detektívnek léphessen elő. 1920. március 3-án nagy betörés történt a Wall Streeten. Az ismeretlen tettesek gummi­­keztyűvel dolgoztak, úgy hogy ujjlenyomatot nem hagytak hátra. Mivel pedig a betörőket munkájukban nem zavarták, volt idejük rá, hogy a szerszámokat, amikkel a nagy könyv­szekrényt feltörték, jól becsomagolják és nyu­­­godtan eltűnhessenek azon az útón, amelyen jöttek. A pénztárszoba padlóján az akkor vé­letlenül jelenlévő Evans csak egy kis világos­­zöld papírdarabkát talált. Miután futólagos tekintetet vetett rá, zsebrevágta és a további munkát a detektíveknek hagyta. Csak amikor­­egyedül volt, vette elő a kis papírdarabkát ismét. Elmélyedt nézésébe. A papírdarabka olyan ellenőrző cédula volt, amelyet az ame­rikai szivargyárak inkább reklám, mint el­lenőrzés céljából minden dobozba betesznek. Evans a következőket olvasta rajta: — Reklamáció esetén küldje be ezt a cédulát és írja meg, milyen hibát talált e skatulya tartalmában. Munkásnő: G. 540. Ellenőrző­ szám: 424.352. The Virginia Brand Mtg, Co. A következő napon — Evans éppen szabad­napos volt — elment a cédulával az említett szivargyárba, Broocklynba. Itt sikerült neki néhány óra alatt azt a trafikot megtalálnia, ahová egy küldemény Smart-Set cigarettát küldöttek 424.300—100 ellenőrző számmal. A szivarárus meglehetősen csodálkozott, amikor egy civil ember, aki azonban a rendőri iga­zolványát felmutatta, felvilágosítást kért tőle. Ezt azonban az első pillanatra nem tudta megtenni. Evans így szólt: — Próbáljon visszaemlékezni arra, mikor adta el a láda első felét és kicsoda kért akkor öntől Smart-Set cigarettát. A szivarárus lekötelezően mosolygott, de nem tudott rá visszaemlékezni. Hirtelen észre­vette Evans, hogy embere mintegy megköny­­nyebbülten felsóhajtott. Megkérdezte: — Na, tudja már? Az árus azt felelte, hogy nem tudja, mert a felesége volt akkor az üzletben, amikor a láda felének tartalmát eladták. — Ara emlékszem, — mondotta — hogy ép­pen dél volt, amikor a feleségem belépett és fölváltott, mert ebédelni akartam menni. Át­adtam neki a pénzszekrény kulcsát és te­kinte­­tesn egész véletlenül ráesett arra a polcra, amelyre pontosan 100 skatulya Smart-Set ci­garetta fér el. Ott szemben azon a részen volt, a polc félig üres volt. Telefonhivásra nemsokára megérkezett az árus felesége és a következőket mondotta el: — Tegnap, amikor uram éppen elhagyta a boltot, hogy ebédelni menjen, egy vevő jött be és öt skatulya Smart-Setet kért. Nem je­gyeztem volna meg a férfi külsejét, ha csak e­gy skatulyával vett volna, de mert egyszerre ötöt kért, kíváncsian tekintettem rá. Különö­sen nézett ki, kék színehagyott ruhát és sötét szemüveget hordott Balhalántéka hajgyöke­reitől kezdve megdagadt seb húzódott majd­nem az állóig. A sebnek varrottnak kellett lennie, mert a szélein tisztán látszottak az öltés nyomai. Egyébként gépész vagy mecha­nikus benyomását tette rám. Ben Evans még ugyanaz­nap megtalálta a betörők albumában a keresett embert és meg­tette a szükséges intézkedéseket. Még köröző­levélre sem volt szükség, hogy a híres Moris Carpentert elfogják. Egyik cinkosával China Townban fogták el és még ugyanaz éjszaka beszállították. A beteg tyúkok Evansnak most már határozott tekintélye volt elöljárói előtt. Nem kellett már az utca­­keresztezéseknél a forgalmat lebonyolítania, le­vethette az uniformist és elég szép jutalomdíj mellett megkapta a detektívek ismert nikkel jelvényét. Innentő kezdve éles ívben lendült föl­felé karrierje. A Clifton-ügy volt legközelebbi cselekedete, amikor egy gyufaszál vezette egy sikkasztó kiderítésére. Azután tarka sorban hamispénzgyártók, leánykereskedők és alkohol­­csempészek leleplezése következett. Rolbert S. Sheldon, híres csekkhamisító-király üldözése közben Evans szét csikágói felhőkarcoló között majdnem lezuhant a mélybe. Ma már Evansnak nincs szüksége rá, hogy betörőket hajszoljon. Specializálta magát és Newyork környékén lévő falusi házában a de­tektívek úgynevezett „finom munkájával“ fog­lalkozik, amelyet a rendőrfőnökségről hozzá utalnak. Ujjlenyomatot vizsgál, revolvereket szed, szét és lupával vizsgálja azok alkotó­részeit. Ezzel nagy segítségére van newyorski keményen dolgozó kollégáinak. Köziben pedig akárhányszor át kell engedni a gazdálkodást a kis farmon feleségének, ha valami súlyosabb eset adódik benn a városban elő. Különösnek hangzik, de igaz, hogy Evans, aki minden ügyben tudott tanáccsal szolgálni, ha a maga ügyéről van szó, tanácstalanná lesz. Egy napon felesége bejött férje dolgozó­szobájába és panaszkodott, hogy valami baj történhetett a tyúkokkal, mert szomorúan lógatják a fejüket, az egyik már közel van halálához. Evans felugrott, mert a tyúkok voltak a szemefénye. Nagy buzgalommal neki­látott kedvencei rosszulléte okának kutatásá­hoz és a következő nap megállapította, hogy az egész tyúkállomány meg van mérgezve. A közben elhalt tyúk belében azonban semmiféle mérget nem talált. Tanácstalanságában elpa­naszolta baját a szomszédos farmernek és igy tudta meg a tyukbetegség okát — Kedves Svans, — mondotta a szomszéd, miuán megvizsgálta a tyuk gyomrát — te nagy detektív vagy, ha ujjlenyomatról, vagy puska­­golyóhüvelyről van szó. de bármely paraszt­gyerek megmondhatná neked, hogy a konyha­só nem való tyúktápláléknak. És konyhasót, amint látom, szárnyasaid eleget kaptak. Evans nagy szemet meresztett és bizony kénytelen volt bevallani, hogy tyúkügyben a szomszédja jobb detektív, mint ő. A hölgyek jelszava: ) Vásároljunk kileniffiatal divatáruházában Kiráiy-u. 53. (Akácfa-u. sarok] A kilencéves költőtől a halhatatlan mesemondóig Séta Jókai-religuiák között Május elején megnyílik a Nemzeti Múzeum Jókai-kiállítása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában egy-két napon belül megnyílik a Jókai­­kiállítás. Néhány héttel ezelőtt még a ma­gyar nemzet egy másik nagy­­ fiának, Kossuth Lajosnak kultuszát hirdették ezek a falak. Ma már fürge és hozzáértő kezek elhordták a Kossuth-kiállítás re­likviáit. Az Új Nemzedék munkatársát — a nyil­vánosság elől még elzárt kiállításon — Rédey Tivadar dr., a Nemzeti Múzeum könyvtárnoka és a kiállítás rendezője ve­zette körül. A kupolacsarnok bejárójával­­ szemben egy márvány postamen turnén Jókai élet­­nagyságú mellszobra áll gazdagon övezve pálmákkal, díszes délszaki növényekkel. A csarnok nyolc falkiszögelésén egy-egy empire stílusú, üveglappal fedett, aranyo­zott díszítésekkel cifrázott antik szekrény áll, kissé előbbre, a kör középpontja felé ugyancsak nyolc négyszögletű asztal­tárló, kétoldalt ékalakra felhajtható fe­déllel. Valamennyi intarziás, faárnyalatú munka. A szekrények­ és tárlók a Szé­­chenyi-család hagyatékaiból kerültek a Múzeum tulajdonába. Ezekbe van elhe­lyezve a kiállítás dús és gondos szaktu­dással összeválogatott anyaga. Az aránylag szűk hely ellenére a fel­halmozott anyag könnyen áttekinthető. Az egyes szekrények a Jókai életének m­ás és más fázisát nyújtják. A kezdet kezdete és az abszolutizmus Az első szekrény a gyermekkor, a ta­nuló-, ifjúkor relikviáit tartalmazza egé­szen a szabadságharc kitöréséig. Itt van­nak apja, Jókay József és anyja nemes Pulay Mária levelei, iskolai bizonyítvá­nyai a pozsonyi lyceum értesítője, ahol Jókai mint cseregyerek tanult a pápai főiskola „testimoniuma“ és ügyvédi ok­levele 1846-ból. Valamennyi bizonyítvány a kis Móric „kitűnő“ tudásáról ad számot. Itt szerénykedik a komáromi Társalkodó 1834-ben megjelent egyik száma, amely­ben Tóth Lőrinc, az ismert nevű poéta ki­adta a 9 éves kis Jókai négy sors hosszú versét. A szerkesztő még a nevét sem tudta a gyermeknek, csak így­­ jelezte: Jókay N. Itt van kiállítva Petőfi Icézd­rá­­sával Jókai Zsidófiú című 5 felvonásos verses drámájának kézirata, amellyel majdnem elnyerte az Akadémia pályadí­ját. Mindjárt mellette találjuk első nyom­tatásban megjelent regényét, a Hétközna­pokat. A második szekrény a szabadságharc és az abszolutizmus első éveinek képét adja 1855-ig. Itt látjuk Jókainak 1848 ok­tóberében Kossuthhoz intézett sajátkezű jelentését, amely Félegyházáról kelt és beszámol Rózsa Sándorhoz szóló külde­téséről. Ebben a szekrényben van össze­gyűjtve az Életképek első példánya, há­zassági levele Laborfalvy Rózával, a tar­­donai bujdosás emlékei, Laborfalvy és Jókai levelezése álnevek alatt, Sajó név alatt irt munkái és egy vastag könyv, a CS­iki Radikál Kör tagajánló könyve, amelyben ugyanegy kolunmán szerepel Jókai, Petőfi, Irinyi, Csernátoni és még sokaknak a neve. A harmadik szekrény az abszolutizmus folytatását adja a kiegyezésig. Itt az ab­szolutizmus alatt nyomtatásban megje­lent könyveinek első kiadásai adják a tartalmat. A kiemelkedőbb pontok: Er­dély aranykora, Egy magyar nábob, Kár­­páthy Zoltán. A könyveket­­az Üstökös és különböző folyóiratok első példányszá­mai, a Protmann által aláírt fegyvervise­lési engedély, az akadémiai tagsági okle­vél, Arany, Deák és Egressy Gábor leve­lei tarkítják. Itt van kiállítva a Jókaival összenőtt Hon engedélyezését kérelmező irat fogalmazványa, az engedélyezési ok­irat és a Hon első száma, felütve Zichy Mihály ill­us­ztációjánál. Ugyanitt találjuk Jókai politikai röpira­­tait, kertgazdászati jegyzeteit, gyümölcs­fáinak pontos jegyzékét. A szekrény főhe­lyén azonban Laborfalvy Róza nrászfe­­jelentése és 50 éves színjátszási jubileumai­kor kapott aranykoszorúja diszlik. A hatodik szekrény: A pálya vége. Itt van összegyűjtve a Jókairól irt művek egy része. Kitüntetéseiről, főrendházi tag­ságáról szóló kinevezési okmányai és vé­gül a halálakor megjelent gyászjelenté­sek, gyászkeretű hazai és amerikai ma­gyar lapok gyűjteménye teszi egésszé ezt a részét a kiállításnak. A pálya delén és a vég A negyedik szekrényben folytatódnak a regények első kiadásia­, a Heckenast és Emi­eh által kiadott művek, amelyek ti­pográfiailag is érdekesek. Uj földesur. Elátkozott család. Kőszívű ember fiai. Jövő század regénye. Aranyember. A szint itt Tompa. Irányi Dániel. Gsemgeri leve­lei, az Aranyember adás-vevési szerző­dése, ami­lyet a Nemzeti Színházzal kötött és mindenekelőtt Sir John Barri­y, a hí­res angol diplomata és a Petőfi-fordító Barring, British múzeumbeli könyvtáros apjának Jókaihoz dedik­ált fényképe adja. A következő stáció, az ötödik szekrény a nyolcvanas és a kilencvenes évekbe ve­zet el bennünket. Itt főleg az ifjúság szá­mára irt és átdolgozott művei, továbbá ebben a korban irt regényeinek első kia­dásai foglalnak helyet: Tengerszemes hölgy, Öreg ember nem vén ember és a Lőcsei fehér asszony Thaly Kálmánnak dedikált példánya. Ez utóbbinak az köl­csönöz érdekességet, hogy Thaly széljegy­zetekkel látta el és kijavította a regényíró Jókai apróbb kortörténeti tévedéseit. A szekrény alsó részében az Osztrák-Magyar Monarchia című munka egyik kötete van Jókai külföldön Ezt a címet lehet adni, a hetedik rész­nek. Német nyelvű és angol fordítások a túlnyomó számban vannak, de szép számmal van példány francia, olasz, hol­landus, dán, svéd, finn, cseh, lengyel, tét, horvát, szerb, eszperantó nyelven megje­lent műveiből is. Az utolsó szekrényt az 50 éves jubi­leumkor húsz példányban megjelent „nemzeti kiadás“ egy teljes sorozatának szentelték. Mint ismeretes, ezt a regény­sorozatot japáni merített papírra nyom­ták és a pergament kötést Ahantisz Vik­tor iparművésznek kézzel festett magya­ros motívumai díszítik. Rajzok, levelezések, kéziratok Az asztal­tárlók dús anyaga Jókai gyer­mekkori és későbbi ceruzaraj­zaival, arcva­­rell-festményekkel és a halhatatlan költő titkos noteszeivel kezdődik. Megszámlál­hatatlan Jókaihoz intézett levél hever itt pontos elrendezésben. A királyi családtól, Rudolf trónörököstől, József főhercegtől, neves politikusoktól, íróktól, művészek­től, színészektől, a külföld illusztris nagy­­jaitól kapott Jókai leveleket. A levélírók között ott találjuk Brandes György Strauss János, Verescsagin, Nikisek, Edouard Sayous stb. leveleit. Az 1900-as párisi világkiállítás emlékei is itt van­nak. Az ottani banketten elmondott teszt­­jának magyar és francia fogalmazványai. A negyedik asztal a megszállt területek és főleg a komáromi centennáriumi ün­nepségek dokumentumait és a megszállás óta cseh fordításban megjelent Jókai- regények egy-egy példányát tárja elénk. A színpaddal kapcsolatos regény és novella kéziiratai, alkalmi beszédeinek, Zolához intézett levelein­elő fogalmazvá­nyai egy külön szekrényt foglalnak el. Leffler Béla megküldte a kiállítás szá­mára Stockholmból a Svéd-magyar tár­saság Jókai-ünnepségének programját és egyéb emlékeit. Jókai és a zene _ Élénk érdeklődést fog kelteni a hetedük és az utolsó tárló, amelyben Jókai zenei Viszonylati! relikviáit helyezték el. Itt van a Dózsa György című drámája, me­lyet Erkel Ferenc zenésített meg, Serly Lajos J­ókai-indulója, egy Nótáskönyv Jókai előszavával, Király-himnusz Jókai szövegére. A kiállítás egyik legértéke­sebb és egyben utolsó darabja az a vers, amelyet Liszt zenésített meg. A melo­dráma címe a „Holt költő szerelme”. A verset Jókai Petőfiről írta. A Vigadóiban adták elő 1881-ben, a verset Laborfalvy Róza szavalta és a zongoránál Liszt Fe­renc ült. A kupolacsarnokon kívül, a bejárat előtt, három asz­tal tárló van, tele Jókai különböző munkáival, melyekben azok a bibliofi­lek fognak gyönyörködni, akik az illusztrált könyveket kedvelik. Ezzel végig is futottunk a kiállításon, amelynek a centrumában a kézirat-anyag és a könyvtári rész áll. A kiállítás Rédey dr. kitűnő ízléséről és nagy hozzáértéséről tanúskodik. nchThe Champion kerékpárokat előnyös fizetési feltételekkel, f­erékpáral­katrészeket, gumi­kat, láncokat, pedálokat nagybani gyári árban szállítunk E Lásilag fia kerék­párnagykereskedő Budapest, József körút 41. sz. — Árjegyzék Ingyen. Aki dolgozni akar és tud, könnyen juthat keresethez. Szervezésben jártas egyének előnyben. Cím a kiadóban.

Next