Uj Nemzedék, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

4 III Nemzedék Kstá, i§26 JunTus L. ——E—^WI Mit lehet hallani­­ a rádión . Keddi műsor — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­ BUDAPEST (560.) Hétfő. D. u. 3: Hírek, köz­gazdaság. I. A Pesti Főiskolai Szent Imre Kol­ogium elöljáróságának pedagógia előadás­­sorozata . Babics Endre prefektus. ..A vallás az egyéniség szol­g­ál­atában“. 5: Pettkó-Szandt- Ber Aladár népjóléti államtitkár felolvasása: ,,Az állami gyermekvédelemről“. 5.30: Szalon­zenekar. L Nyitány: A. Thomas, Raymond. 2. Abránd- E. Moniszko, Halka. 3. Egyveleg: 0. Ferrás: Minutenspiele. 4. Keringő: Fali, Sztara­bul rózsájából. 5. Conzert: Nevin, Narcisna 6. Charakt: W. Lindemann, Zigeuner kommen. 7. Tánc: Fox-trott, Shymmi. .8. Induló: G. Rosey Motor­ 7. Mit üzen a rádió? 8.30: Pusztay Sán­dor, a m. kir. Operaház tagjának hangver­senye Dullien Klára, hegedűművésznő közre­működésével. 1. a) Goldmark: Ária a „Sába királynője“ c. operából, b) Wagner: Alkosffy­­csillagdal a „Tanohaeuser“ c. operából Énekli Pusztay Sándor. 2. a) Schubert: Dullien Klára­­hegedüművésznő. 3. Schumann: a) „Dichter­­liebe“ ciklusából: Ma könnyes volt az álom... b) A lótuszvirág...., c). Ha szép szemedbe né­zek én, d) Holdas éj, e) Schumann: A két grá- Hátos. Énekli: Pusztay Sándor. 4. Sarasaié: Zigeunerweisen. Előadja: Dullien Klára. 5. a) Csiky- Csorba Pista, b) Demény: Várlak kis angyalom (virágének), e) Beretvás-Végváry: Hulló csillagok, d) Kacsóh: Rákóczi megtérése, e) Zichy G. gróf: Bercsényi pohara, bordal, Nemobél. Énekli: Pusztay Sándor. Zongorán kiséri: Polgár Tibor. 10. Kamarazene. Kedd. D­e. 930, 17 és d. u. 3. Hírek, közgaz­daság. 1.fő: Lelkes Nándor József előadása: „Kuruc legendák“. Szent-Istvány Juliska énekművésznő és Szijj Dénes tárogatóművész közreműködésével. 630: Berkes Róbert dr. igaz­gató előadása.: „A sajtó és a kiadói jog". 7: A M. kir. Operaház „Pillangó kisasszony“ előadása­ (Walter Rózsi fellépte.) BÉCS (531 és 582.5.) D. e. 11 és d. u. i.15: Hangverseny. 7.10: Francia nyelvóra. 7.10: An­gol nyelvóra. 8.15: Erich Wolfgang Korngold­­est. BERLIN (501 és 5571.) D. n. 5: Víg dalok.­­5.20: Hangverseny. 7: Angol nyelvóra. 9.25: Vig est-HAMBURG (392.5.) P. u. US: Csevegés. 7: Angol nyelvóra. 8: Orgonahangverseny. 10: Zene. LIPCSE (452.) D. m. 1 .30: Hangverseny. 6.30: Könyvismertetés. 8.15: Művészest. MÜNCHEN (485.) D. u. 1: Negyedóra az as­­ Szonyoknak. 1.20: Zene. 7: Angol nyelvóra. 8.10: Tarka est. PRÁGA (368.) D. u. 130—530: Sértett. 6: Német leadás. 7.15: Közgazdaság (1150 m.) 8.02: Zenekari hangverseny. RÓMA (425.) D. u. 5: Hírek, tőzsde, janzband. 1.10: Hangverseny. PARIS (1750.) D. u. 1.15: Hangverseny. 8: An­gol nyelvóra. 830: Hangverseny. LONDON (365.) D. u. 1.15: Hangverseny. 6: Tánczenei. 7.25: Mozart-szonáták. 8: Hangver­seny. 8.55: Verdi Othellójának II. felvonása. 930: Előadás. 10.30: Tánczene. — (Hogyan földeljünk, ha nincs vízvezeték?) A jó földelés a vevőberendezésnek éppoly fon­tos kelléke, mint maga az antenna. Az érkező hullámok ugyanis az antennában idéznek elő rezgéseket, (váltakozó áramokat) melyeket a földbe kell vezetni, hogy a készüléken keresz­tülhatolhassanak. A földelés céljaira— mint ismeretes — legalkalmasabb a vízvezeték, mely az elektromosságot jól vezető fémcsövek­ből áll és nagy területen érintkezik a talaj nedvességével. Városi lakásokban a vízvezeték többnyire könnyen hozzáférhető helyen van. Szükség esetén azonban a gázvezeték, vagy a központi fűtőszerkezet is­­szolgálhat földelés gyanánt. Mindezekhez célszerű a földvezetéket hozzáforrasztani, hogy az érintkezés kifogás­talan és biztos legyen. Faluhelyen, ahol nincs vízvezeték, a földvezetéknek körülbelül 1 négy­zetméteres fémlapban kell végződnie, mely a talajvízzel érintkezik. A fémlapot tehát vagy a kútba merítjük, vagy folyó, tó vizébe, ha van ilyen a közelben. Mindenesetre oda kell törekednünk, hogy a földvezeték ne legyen túl hosszú. (Rézlapot a kútba meríteni nem tanácsos, mert a vizet rontja.) Legegyszerűb­ben oldják meg a földelés kérdését a hajókon, ahol elegendő a vezetéket a hajó fém burkola­tával érintkezésbe hozni. Mozgó- és általaiban olyan állomások, melyek számára a talajvíz nehezen hozzáférhető, földelés helyett úgyne­vezett ellensúlyt használnak, mely lehetőleg nagy ki­terjedésű szövevényes dróthálózat. Ezt a hálózatot vagy a földbe ássák, vagy a földre helyezik, avagy a föld fölött csekély magas­ságban kifeszítik. Az ellensúlynak, mely kö­zelebb is van a talajvízhez és nagyobb fé­mfe­­lület, mint az antenna, ez utóbbinál nagyobb a kapacitása is.­­Ennek következtében a fe­szültség, mely benne a hullámok révén kelet­kezik, kisebb, mint az antennában keletkező feszültség és így az antennában indukált áram a készüléken keresztül az ellensúlyba fut át, mely ily módon pótolja a földelést. 1——Mimin Hl é man­,nhrrr­iTnytítr~~r^-‘-—■'y un­­­n~ rnnifi ■wmnimi-m­iinumwii » TAKACS JAVOS. Jézsef körut 71. I tKSIEEES IS 01SS4 SSKA? tigas óra SSO ezer. fíTiliians legjobb Töinóségben 1 fi Rés­, vssbufor 3odr,anyagsf beté!­éUsasrt Jé mméséeé- KiajJSJJHiQ gyárától, VII., Dohány §& t«sri • legales»t»b «iss 6* Síi*« it «fei» Százhetvennégy „névtelen“ diák nemes versengése a vasárnapi szellemi tornán A vidéki nagy­városok iskolái is­­elküldték legjelesebb tanulóikat — Kevés leány jelentkezett a versenyre és azok se remekeltek — A „drukkoló“ szülők — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Markó-utcában, komor bírósági épületek közé ékel­ten, mint két szomszédvár — a közép­fokú oktatás komoly hajléka mindkettő — néz egymással farkasszemet a Berzesnyi Dániel­­főgimnázium feketeszürkés színű és a Bolyai­­reáliskola vöröstéglás épülete. Mindkét iskola vasárnapi, nyugalmát, ünnepi csendjét már a kora reggeli órákban izgatott mozgású, kipi­rult áron diákcsapat verte fel. A negyedik or­szágos középiskolai tanulmányi verseny „in­dulói“, kezükben toll, ceruza, papír és tudomá­nyuk egyéb külső relkvizitor­a. De soknak fes­­tékesdoboz, paletta, ecset... no meg az elma­radhatatlan hosszú haj a fegyvere. Ezekről könnyű kitalálni, hogy a szabadkézi rajz­verseny résztvevői. Komoly nézésnek és ambi­ciózusak valamennyien, mert jól tudják, hogy anyaiskoláik szeme rajtuk függ, társaik sze­mélyükön keresztül az iskola dicsőségéért drukkolnak. Százhetvennégy jeles diák gyűlt egybe, hogy szellemi tornán mérkőzzön meg a tudo­mányok „bajnoki“ címéért. Hiába keresünk közöttük vaggyáró, szélesmellű, dagadóizmu ifjú­ sampionokat, amilyeneket százával talá­lunk a különböző meccseken és atlétikai verse­nyeken, sápadtabbak, véznább testűek, mint sportoló társaik és arcukon nyomot hagy a tu­­dományszomj stigmája. Jövő pályájuk küzdel­mei, csalódásai, de sokszor talán gyönyörű­ségei is, már előrevetik­ árnyékukat. Felbont­hat­alan frigyük a tudománnyal ott húzódik meg összeráncolt homlokukon, a sok olvasás­­tól rövidlátó szemeikben, érett viselkedésük­ben,, A vidék is felvonul Legnagyobb részük a fővárosi iskolák ta­nulói, de a vidék is felküldte a maga jelölt­jeit. ...A Dunántúl városai közül Pécs, Szombat­hely, Keszthely, Veszprém, a Duna—Tisza­ közéből Hódmezővásárhely, Szeged, a Tiszán­túlról Debrecen reménységei jöttek el tanúbi­zonyságot tenni tudásukról, felkészültségük­ről. Százhetvennégy „névtelen“, akiket csak egy maguk választotta jelige és egy három­jegyű szám különböztet meg egymástól. Ez alatt a jelige alatt jelentkeztek, dolgoznak és adják be munkáikat. Csak egy hét múlva, amikor a versenyek eredményeit nyilvános­ságra hozzák, tudódik ki a nyertesekről kilé­tük. A lemaradottak akkor is megőrzik inkognitó­jukat. Az 1926. évi középiskolai tanulmányi verse­nyek — éppúgy, mint az elmúlt években is — az üdvös terv életrehívójának és megterem­tőjének, a középiskolai tanulmányi versenyek országos bizottsága elnökének, Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgatónak irányí­tása mellett folytak le tegnap, vasárnap dél­előtt. Magyar nyelvből, latin nyelvből és tör­ténelemből a Berzsenyi Dániel-főgimnázium­­ban, matematikából, fizikából, földrajzból és szabadkézi rajzból a Ba­j­ai-reáliskolában áll­tak „starhoz“. Elsőnek a humaniórák, birodalmát kerestük fel. Itt Krompaszky Miksa c. főigazgató sze­mélyes felügyelete mellett dolgoztak a fiatal tudósok. A magyar nyelvre 34 (8 vidéki), a latinból 23 (5 vidéki), a történelemből 26 (4­ vi­déki) versenyző jelentkezett. Minden egyes je­lentkező csak egy tárgyból versenyezhetett. Idézet öt klasszikusból Krompaszky főigazgató vezetésével végig­jártuk az egyes csoportokat. Mindegyik szak­csoport egy-egy alcsoportra osztva külön-kü­­lön­ teremben dolgozott. Amikor az első te­rembe léptünk, legtöbbje tudomást sem vett érkezésünkről és buzgón folytatta munkáját. Rövid az idő, mindössze három óra és nehéz a főtétel. A cigány alakja a magyar költé­szetben, Krompaszky főigazgató félbeszakí­totta a munkát és előttünk folytatta 1® a gyorstétel-versenyt. Ez a tanulmányi verse­nyek legérdekesebb pontja és nem áll egyéb­ből, mint öt versidézetről írásban megmondani fél perc alatt, melyik költő, milyen verséből való. A kérdést feltenni könnyű, a választ megadni már valamivel nehezebb. Az öt citátum, a következő volt: 1. Jer­ussian ködös, homályos énekeddel. 2. Ha megérik a gyümölcs, lehull fájáról. 3. Gondolj merészet és nagyot és tedd rá él­tedet. 4. De szánjad a sors szenvedő hazámat. It,­­ a szárnyas idő Midétt* elrepül­. Alig hangzott el az első idézet, már vala­mennyi versenyző tolla sercegett és elkészült a felelet. A második már nem sikerült mind­egyiknek. De hiába nincs várakozás, a fél­perc könyörtelenül lejárt és már a harmadik verssort citálta Oberli József főigazgatósági titkár, aki a versenyek lebonyolításához nyújt segédkezet. A leggyorsabban egy barnaképű­ legényke az első padsorban és egy bubifrizu­­rás leány írja le habozás nélkül a feltételeket. Kérdezősködésünkre nevüket, is elárulják. A leány Mackó Ilona, a fiú Schiller Pál. El­mondható róla: Nomen est omen. A feleletek megoldást nem árulom el, tessék kitalálni. A szomszéd teremben ugyanez megismétlődött. Itt az egyik versenyző annyira belemelege­dett a munkába, hogy a nyakkendőjét és gal­lérját is levetette, de még így sem érte el a kívánt eredményt. A latin szokosoknak feltűnően nehéz témá­val, kellett megküzdeniök. Feladatuk volt Ci­cero egyik filozófiai munkájából magyarra fordítani egy részletet és ugyancsak Cicero filozófiai műveinek méltatásáról szóló magyar­nyelvű szöveget latinra fordítani. A felügyelő tanár megjegyzése szerint mindkét szöveg még harmad-, negyedéves latinszakos tanár­jelölt tudását is próbára tenné. A történelmi főtétel sem volt sokkal köny­­nyebb feladat: Magyarország és Lengyelország történeteinek érintkező pontjai a XVIII. szá­zadban. A gyorsasági verseny keretén­­ b­elül három évszámot­­­ Kr. u. 212, 1204 és 1829 — amelyekhez az akkor történt legfontosabb ese­ményt kellett csatolni a versenyzőknek és há­rom világtörténelmi eseményt diktált fel Oberle titkár, amelyekhez megfordítva, az év­számot kellett kitalálni. Legtöbb versenyző megközelítette a kielégítő feleletet, de mindannyi közül Rodé János, a Munkásbiztosít­ó Pénztár igazgatójának fia, Rodé Béla, a Zrinyafőgimnázium, tanulója adta meg a legprecízebb választ. Viszont az egyik leányversenyző valamennyi kérdés után csak a vállát vonogatta. Sebaj, vigasztalód­jon, én sem jártam jobban. A Bolyai-reáliskolában Lévay Ede c. főigaz­gató vezetett végig a tantermeken. Matemati­kából 33 (11 vidéki), fizikából 21 (5 vidéki), földrajzból 14 (3 vidéki) és szabadkézi rajzból 23 (6 vidéki) versenyző jelentkezett. Matema­tikából egy stereometriai s egy számtani és mértani sorok körébe vágó tételt kellett meg­oldani. A földrajzszakosok ezt a tételt kapták kidolgozásra: a Nagy Magyar Alföld átalakítása emberi munkával. A gyorstételek­nél a magyar ázsiai utazós­ és felfedezők ne­vét és Ausztrália városait, lakosságuk hozzá­vetőleges számával sorolták fel Egyik-másik bámulatos gyorsasággal vetette papírra Julián baráttól kezdve Stein Aurélig a különböző kutatókat és boszorkányos tudással öntötte magából Ausztrália városainak lajtosszámát. Azt­ már nem tudtuk megállapítani, hogy has­ból-e vagy fejből.­ Csendélet a csendélet körül Az utolsó csoport, a rajzolók munkája volt a legszórakoztatóbb látvány. Ötösével-hatosá­­val helyezkedtek el apró festőállványaikkal a modellül szolgáló virágos váza körül. Érkezé­sünkkor a leglázasabb alkotás pllanatában ta­láltuk az ifjú művészeket. Az utolsó negyed­órában. Az utolsó mintások, törlések, ecsetvo­nások perceiben. Szótlanul, csendben dolgoz­tak. A téma: virágcsendélet drapéria-tanul­­mánnyal, tetszésszerinti technikával. Legtöbbje pasztelel és ceruzával dolgozott, de akadt olajmunka, sőt tussrajz is. Sok figyelemre­méltó törekvést láttunk, de az eredmények mindegyikéből hiányzott a­ lényeg, harmonikus összefogása a gondolatnak. Fény- és valóérzé­­küek messze alatta jár a kívánalmaknak és a plasztika, is még kemény dió számukra. A rajzolóktól is búcsút vettünk. A kapu előtt izgatott tömegbe botlottunk. A legjobban „drukkotokba“, a szülőkbe Anyák és apák csoportjába. Kipirult arccal mérlegelték gyer­mekeik esélyeit. Úgy éreztem, hogy voltakép­pen a szerkesztőmnek is köztük lett volna a helye, mert most nyíltan bevallom, hogy ti­tokban jó­magam is versenyeztem a kitűzött babérért és igyekeztem megfelelni a feladott, kérdésekre. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoz­nom, hogy az első öt percben csúfosan meg­buktam* p- A patikus, a pióca és az adóhivatal Frankfurt, május 28. Nem jártunk utána ennek az adomába illő esetnek, de semmi okunk sincs ké­telkednünk abban, hogy valóban megtör­tént, mert a társaságban, ahol hallottuk, a hely, idő és név pontos megjelölésével szolgálták. Az innen nem messze eső Bir­kenfeld városka egyik forgalmas gyógy­szertárába, amelynek Franz Bauer úr a tulajdonosa, beállított a minap egy vidéki atyafi és piócát kért. — Kellene vagy tíz darab, — magya­rázta — mert a feleségem nem bírja az érvágást. Elájul, ha vért lát. Pedig a guta ugyancsak kerülgeti... — Sajnálom, de már évek óta nem tar­tunk piócát — felelte a patikus. — Nemi igen keresik akár s igy csak ráfizetnénk. — Máshol sem kaphatnék? — firtatta a falusi bácsi. A patikus szeme a gyógyszertárral szemben fekvő adóhivatal épületére vető­dött s gondolta, hogy jó tréfát csinál. —­ Nézze, bátyám, — fordult­ hozzá —, inű­en jön csak át oda, abba az emeletes, sárga, házba, ott majd talál bőven piócát. Mindjárt a földszinten nyisson be abba a szobába, amelynek az ajtaján ezt a fel-, írást olvassa: „Összeíró bizottság A jámbor falusi ügy is cselekedett. Az első kérdésre, hogy mivel szolgálhatnak neki, mentén kivágta nagy lelki nyuga­­lom­al, hogy piócát keres. A tisztviselők között nagy hahota támadt, de a­ hiva­talfőnök, aki nem éppen hálás tisztségé­nek hosszú ideje alatt alkalmasint el­vesztette érzékét a humor iránt, éktelen haragra gerjedt. — Tudja maga, hogy hol vám, és kikkel beszél? — riparodott rá az atyafira, aki sehogysem tudta megérteni, hogy miért kacagnak a kívánságán. — Én bizony nem tudom. — felelte kifelé megszeppenve. — Onnan a patiká­ból küldtek ide, mert piócát akartam­ venni, de nem tudtak adni. Még azt is mondta a patikus úr, hogy abba a szo­bába menjek, amelynek az ajtaján, az van: „Összeíró bizottság." Erre a gyilkos tréfára már azok a tisztviselők is elkomo­rodtak, akik az előbb még mulattak. Jegyzőkönyvet vet­tek fel az esetről s azután­ a­ fésültetett jámbor falusit, aki valószínűen ma sem tudja, hogy a patikus bosszustásna­k lett az eszköze, nem éppen udvariasan­ kitesz­mékelték a hivatalból. A birkenfeldi adóhivatal összeíró bi­zottsága becsületsértési pert indított a patikus ellen, aki egyáltalában nem ta­gadta a terhére rótt cselekményt, hanem azzal védekezett, hogy a­­ folytonos adó­ügyi hercehurcák rendkívül­­ elkeserítet-­ ték s igy tettét beszámíthatal­an állapot­ban követte el. A bíróság az „enyhítő kö­rülmény” fi­gyelembevételével 20 arany­márka, pénzbüntetésre ítélte. Franz Bauer patikus kifizette a 20 már­kát, nem is fellebbezett, hanem írásban kikérte az ítéletet s elküldte a Kladdera­datsch című vicclapnak. A lap, mint hangzatos cím­e is mutatja, előszeretettel ad teret a helyi pletykának és így öröm­mel közölte az ítéletet, sőt 70 arngmárka honoráriumot is kiutalt Frenz Bauer pa­tikusnak. A történet java csak most következik. A patikus ugyanis fogta a 70 márkáról szóló utalvány szelvényét s egy teljesen komoly levéli kisér­etében beküldte a bir­­kenfeldi adóhivatalnak. — Miután a fentebb említett vicclap — írta a levélben —■ 70 aranymár­kát adott azért, amiért 20 márka büntetést kellett fizetnem, 50 márka tiszta nyereséghez ju­tottam. Patikám a­dójegyzé­si naplóiban sok rubrika van, de igazán nem tudom, hogy melyikbe könyveljem el forgal­a­­s egyéb a­dóilleték kirovása céljából ezt a bevételt. Nagyon kérem tehát a tisztelt adóhivatalt, hogy ebben az ügyben felfo­gásáról értesítsen .. . Az adóhivatal — másig sem felelt. Adóügyi naptár Május 31-ig be kell fizetni a május­bani, 600.000 koronától 3.000.000 koronáig terjedői általános forgalmiadó átalány utolsó hatod­részét. Az adó lerovása bélyegben történik. Ugyanekkor határidőre kell befizetni az áp­rilis havi személy, áru- és podgyászforgalom utáni fuvarozási illetéket, az egyidejűleg be­terjesztett kimutatás alapján. Június 1-től 31-ig naponként, bélyegben kell leróni a 600.000 koronát meg nem haladó ál­talános forgalmi­adó-átalány napi részleteit. Június 5-ig be kell fizetni a 600.000 koroná­tól 3 millió koronáig terjedő általános for­­galmiadó-átalány első hatodrészét bélyegben. Június 10-ig ugyancsak bélyegben rovandó le a 600.000 koronától 3 millió koronáig ter­­jedő forgalmiadó-talány második hatodrésze. Június 11-ig lajstromkivonat (havi napló) alapján készpénzben fizetendő be a május havi értékpapír forgalmi adó és a csekkilleték, a május hani naplókivonat egyidejű beter­jesztésével. Györffy egr­anöüg­gi­ kárpitozott bútorok lagjai kivitelben IV., Irányi­ utca 25.

Next