Uj Nemzedék, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
4 III Nemzedék Kstá, i§26 JunTus L. ——E—^WI Mit lehet hallani a rádión . Keddi műsor — Az Új Nemzedék tudósítójától. — BUDAPEST (560.) Hétfő. D. u. 3: Hírek, közgazdaság. I. A Pesti Főiskolai Szent Imre Kologium elöljáróságának pedagógia előadássorozata . Babics Endre prefektus. ..A vallás az egyéniség szolgálatában“. 5: Pettkó-Szandt- Ber Aladár népjóléti államtitkár felolvasása: ,,Az állami gyermekvédelemről“. 5.30: Szalonzenekar. L Nyitány: A. Thomas, Raymond. 2. Abránd- E. Moniszko, Halka. 3. Egyveleg: 0. Ferrás: Minutenspiele. 4. Keringő: Fali, Sztarabul rózsájából. 5. Conzert: Nevin, Narcisna 6. Charakt: W. Lindemann, Zigeuner kommen. 7. Tánc: Fox-trott, Shymmi. .8. Induló: G. Rosey Motor 7. Mit üzen a rádió? 8.30: Pusztay Sándor, a m. kir. Operaház tagjának hangversenye Dullien Klára, hegedűművésznő közreműködésével. 1. a) Goldmark: Ária a „Sába királynője“ c. operából, b) Wagner: Alkosffycsillagdal a „Tanohaeuser“ c. operából Énekli Pusztay Sándor. 2. a) Schubert: Dullien Klárahegedüművésznő. 3. Schumann: a) „Dichterliebe“ ciklusából: Ma könnyes volt az álom... b) A lótuszvirág...., c). Ha szép szemedbe nézek én, d) Holdas éj, e) Schumann: A két grá- Hátos. Énekli: Pusztay Sándor. 4. Sarasaié: Zigeunerweisen. Előadja: Dullien Klára. 5. a) Csiky- Csorba Pista, b) Demény: Várlak kis angyalom (virágének), e) Beretvás-Végváry: Hulló csillagok, d) Kacsóh: Rákóczi megtérése, e) Zichy G. gróf: Bercsényi pohara, bordal, Nemobél. Énekli: Pusztay Sándor. Zongorán kiséri: Polgár Tibor. 10. Kamarazene. Kedd. De. 930, 17 és d. u. 3. Hírek, közgazdaság. 1.fő: Lelkes Nándor József előadása: „Kuruc legendák“. Szent-Istvány Juliska énekművésznő és Szijj Dénes tárogatóművész közreműködésével. 630: Berkes Róbert dr. igazgató előadása.: „A sajtó és a kiadói jog". 7: A M. kir. Operaház „Pillangó kisasszony“ előadása (Walter Rózsi fellépte.) BÉCS (531 és 582.5.) D. e. 11 és d. u. i.15: Hangverseny. 7.10: Francia nyelvóra. 7.10: Angol nyelvóra. 8.15: Erich Wolfgang Korngoldest. BERLIN (501 és 5571.) D. n. 5: Víg dalok.5.20: Hangverseny. 7: Angol nyelvóra. 9.25: Vig est-HAMBURG (392.5.) P. u. US: Csevegés. 7: Angol nyelvóra. 8: Orgonahangverseny. 10: Zene. LIPCSE (452.) D. m. 1 .30: Hangverseny. 6.30: Könyvismertetés. 8.15: Művészest. MÜNCHEN (485.) D. u. 1: Negyedóra az as Szonyoknak. 1.20: Zene. 7: Angol nyelvóra. 8.10: Tarka est. PRÁGA (368.) D. u. 130—530: Sértett. 6: Német leadás. 7.15: Közgazdaság (1150 m.) 8.02: Zenekari hangverseny. RÓMA (425.) D. u. 5: Hírek, tőzsde, janzband. 1.10: Hangverseny. PARIS (1750.) D. u. 1.15: Hangverseny. 8: Angol nyelvóra. 830: Hangverseny. LONDON (365.) D. u. 1.15: Hangverseny. 6: Tánczenei. 7.25: Mozart-szonáták. 8: Hangverseny. 8.55: Verdi Othellójának II. felvonása. 930: Előadás. 10.30: Tánczene. — (Hogyan földeljünk, ha nincs vízvezeték?) A jó földelés a vevőberendezésnek éppoly fontos kelléke, mint maga az antenna. Az érkező hullámok ugyanis az antennában idéznek elő rezgéseket, (váltakozó áramokat) melyeket a földbe kell vezetni, hogy a készüléken keresztülhatolhassanak. A földelés céljaira— mint ismeretes — legalkalmasabb a vízvezeték, mely az elektromosságot jól vezető fémcsövekből áll és nagy területen érintkezik a talaj nedvességével. Városi lakásokban a vízvezeték többnyire könnyen hozzáférhető helyen van. Szükség esetén azonban a gázvezeték, vagy a központi fűtőszerkezet isszolgálhat földelés gyanánt. Mindezekhez célszerű a földvezetéket hozzáforrasztani, hogy az érintkezés kifogástalan és biztos legyen. Faluhelyen, ahol nincs vízvezeték, a földvezetéknek körülbelül 1 négyzetméteres fémlapban kell végződnie, mely a talajvízzel érintkezik. A fémlapot tehát vagy a kútba merítjük, vagy folyó, tó vizébe, ha van ilyen a közelben. Mindenesetre oda kell törekednünk, hogy a földvezeték ne legyen túl hosszú. (Rézlapot a kútba meríteni nem tanácsos, mert a vizet rontja.) Legegyszerűbben oldják meg a földelés kérdését a hajókon, ahol elegendő a vezetéket a hajó fém burkolatával érintkezésbe hozni. Mozgó- és általaiban olyan állomások, melyek számára a talajvíz nehezen hozzáférhető, földelés helyett úgynevezett ellensúlyt használnak, mely lehetőleg nagy kiterjedésű szövevényes dróthálózat. Ezt a hálózatot vagy a földbe ássák, vagy a földre helyezik, avagy a föld fölött csekély magasságban kifeszítik. Az ellensúlynak, mely közelebb is van a talajvízhez és nagyobb fémfelület, mint az antenna, ez utóbbinál nagyobb a kapacitása is.Ennek következtében a feszültség, mely benne a hullámok révén keletkezik, kisebb, mint az antennában keletkező feszültség és így az antennában indukált áram a készüléken keresztül az ellensúlyba fut át, mely ily módon pótolja a földelést. 1——Mimin Hl é man,nhrrriTnytítr~~r^-‘-—■'y unn~ rnnifi ■wmnimi-miinumwii » TAKACS JAVOS. Jézsef körut 71. I tKSIEEES IS 01SS4 SSKA? tigas óra SSO ezer. fíTiliians legjobb Töinóségben 1 fi Rés, vssbufor 3odr,anyagsf beté!éUsasrt Jé mméséeé- KiajJSJJHiQ gyárától, VII., Dohány §& t«sri • legales»t»b «iss 6* Síi*« it «fei» Százhetvennégy „névtelen“ diák nemes versengése a vasárnapi szellemi tornán A vidéki nagyvárosok iskolái iselküldték legjelesebb tanulóikat — Kevés leány jelentkezett a versenyre és azok se remekeltek — A „drukkoló“ szülők — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Markó-utcában, komor bírósági épületek közé ékelten, mint két szomszédvár — a középfokú oktatás komoly hajléka mindkettő — néz egymással farkasszemet a Berzesnyi Dánielfőgimnázium feketeszürkés színű és a Bolyaireáliskola vöröstéglás épülete. Mindkét iskola vasárnapi, nyugalmát, ünnepi csendjét már a kora reggeli órákban izgatott mozgású, kipirult áron diákcsapat verte fel. A negyedik országos középiskolai tanulmányi verseny „indulói“, kezükben toll, ceruza, papír és tudományuk egyéb külső relkvizitora. De soknak festékesdoboz, paletta, ecset... no meg az elmaradhatatlan hosszú haj a fegyvere. Ezekről könnyű kitalálni, hogy a szabadkézi rajzverseny résztvevői. Komoly nézésnek és ambiciózusak valamennyien, mert jól tudják, hogy anyaiskoláik szeme rajtuk függ, társaik személyükön keresztül az iskola dicsőségéért drukkolnak. Százhetvennégy jeles diák gyűlt egybe, hogy szellemi tornán mérkőzzön meg a tudományok „bajnoki“ címéért. Hiába keresünk közöttük vaggyáró, szélesmellű, dagadóizmu ifjú sampionokat, amilyeneket százával találunk a különböző meccseken és atlétikai versenyeken, sápadtabbak, véznább testűek, mint sportoló társaik és arcukon nyomot hagy a tudományszomj stigmája. Jövő pályájuk küzdelmei, csalódásai, de sokszor talán gyönyörűségei is, már előrevetik árnyékukat. Felbonthatalan frigyük a tudománnyal ott húzódik meg összeráncolt homlokukon, a sok olvasástól rövidlátó szemeikben, érett viselkedésükben,, A vidék is felvonul Legnagyobb részük a fővárosi iskolák tanulói, de a vidék is felküldte a maga jelöltjeit. ...A Dunántúl városai közül Pécs, Szombathely, Keszthely, Veszprém, a Duna—Tisza közéből Hódmezővásárhely, Szeged, a Tiszántúlról Debrecen reménységei jöttek el tanúbizonyságot tenni tudásukról, felkészültségükről. Százhetvennégy „névtelen“, akiket csak egy maguk választotta jelige és egy háromjegyű szám különböztet meg egymástól. Ez alatt a jelige alatt jelentkeztek, dolgoznak és adják be munkáikat. Csak egy hét múlva, amikor a versenyek eredményeit nyilvánosságra hozzák, tudódik ki a nyertesekről kilétük. A lemaradottak akkor is megőrzik inkognitójukat. Az 1926. évi középiskolai tanulmányi versenyek — éppúgy, mint az elmúlt években is — az üdvös terv életrehívójának és megteremtőjének, a középiskolai tanulmányi versenyek országos bizottsága elnökének, Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgatónak irányítása mellett folytak le tegnap, vasárnap délelőtt. Magyar nyelvből, latin nyelvből és történelemből a Berzsenyi Dániel-főgimnáziumban, matematikából, fizikából, földrajzból és szabadkézi rajzból a Bajai-reáliskolában álltak „starhoz“. Elsőnek a humaniórák, birodalmát kerestük fel. Itt Krompaszky Miksa c. főigazgató személyes felügyelete mellett dolgoztak a fiatal tudósok. A magyar nyelvre 34 (8 vidéki), a latinból 23 (5 vidéki), a történelemből 26 (4 vidéki) versenyző jelentkezett. Minden egyes jelentkező csak egy tárgyból versenyezhetett. Idézet öt klasszikusból Krompaszky főigazgató vezetésével végigjártuk az egyes csoportokat. Mindegyik szakcsoport egy-egy alcsoportra osztva külön-külön teremben dolgozott. Amikor az első terembe léptünk, legtöbbje tudomást sem vett érkezésünkről és buzgón folytatta munkáját. Rövid az idő, mindössze három óra és nehéz a főtétel. A cigány alakja a magyar költészetben, Krompaszky főigazgató félbeszakította a munkát és előttünk folytatta 1® a gyorstétel-versenyt. Ez a tanulmányi versenyek legérdekesebb pontja és nem áll egyébből, mint öt versidézetről írásban megmondani fél perc alatt, melyik költő, milyen verséből való. A kérdést feltenni könnyű, a választ megadni már valamivel nehezebb. Az öt citátum, a következő volt: 1. Jerussian ködös, homályos énekeddel. 2. Ha megérik a gyümölcs, lehull fájáról. 3. Gondolj merészet és nagyot és tedd rá éltedet. 4. De szánjad a sors szenvedő hazámat. It, a szárnyas idő Midétt* elrepül. Alig hangzott el az első idézet, már valamennyi versenyző tolla sercegett és elkészült a felelet. A második már nem sikerült mindegyiknek. De hiába nincs várakozás, a félperc könyörtelenül lejárt és már a harmadik verssort citálta Oberli József főigazgatósági titkár, aki a versenyek lebonyolításához nyújt segédkezet. A leggyorsabban egy barnaképű legényke az első padsorban és egy bubifrizurás leány írja le habozás nélkül a feltételeket. Kérdezősködésünkre nevüket, is elárulják. A leány Mackó Ilona, a fiú Schiller Pál. Elmondható róla: Nomen est omen. A feleletek megoldást nem árulom el, tessék kitalálni. A szomszéd teremben ugyanez megismétlődött. Itt az egyik versenyző annyira belemelegedett a munkába, hogy a nyakkendőjét és gallérját is levetette, de még így sem érte el a kívánt eredményt. A latin szokosoknak feltűnően nehéz témával, kellett megküzdeniök. Feladatuk volt Cicero egyik filozófiai munkájából magyarra fordítani egy részletet és ugyancsak Cicero filozófiai műveinek méltatásáról szóló magyarnyelvű szöveget latinra fordítani. A felügyelő tanár megjegyzése szerint mindkét szöveg még harmad-, negyedéves latinszakos tanárjelölt tudását is próbára tenné. A történelmi főtétel sem volt sokkal könynyebb feladat: Magyarország és Lengyelország történeteinek érintkező pontjai a XVIII. században. A gyorsasági verseny keretén belül három évszámot Kr. u. 212, 1204 és 1829 — amelyekhez az akkor történt legfontosabb eseményt kellett csatolni a versenyzőknek és három világtörténelmi eseményt diktált fel Oberle titkár, amelyekhez megfordítva, az évszámot kellett kitalálni. Legtöbb versenyző megközelítette a kielégítő feleletet, de mindannyi közül Rodé János, a Munkásbiztosító Pénztár igazgatójának fia, Rodé Béla, a Zrinyafőgimnázium, tanulója adta meg a legprecízebb választ. Viszont az egyik leányversenyző valamennyi kérdés után csak a vállát vonogatta. Sebaj, vigasztalódjon, én sem jártam jobban. A Bolyai-reáliskolában Lévay Ede c. főigazgató vezetett végig a tantermeken. Matematikából 33 (11 vidéki), fizikából 21 (5 vidéki), földrajzból 14 (3 vidéki) és szabadkézi rajzból 23 (6 vidéki) versenyző jelentkezett. Matematikából egy stereometriai s egy számtani és mértani sorok körébe vágó tételt kellett megoldani. A földrajzszakosok ezt a tételt kapták kidolgozásra: a Nagy Magyar Alföld átalakítása emberi munkával. A gyorstételeknél a magyar ázsiai utazós és felfedezők nevét és Ausztrália városait, lakosságuk hozzávetőleges számával sorolták fel Egyik-másik bámulatos gyorsasággal vetette papírra Julián baráttól kezdve Stein Aurélig a különböző kutatókat és boszorkányos tudással öntötte magából Ausztrália városainak lajtosszámát. Azt már nem tudtuk megállapítani, hogy hasból-e vagy fejből. Csendélet a csendélet körül Az utolsó csoport, a rajzolók munkája volt a legszórakoztatóbb látvány. Ötösével-hatosával helyezkedtek el apró festőállványaikkal a modellül szolgáló virágos váza körül. Érkezésünkkor a leglázasabb alkotás pllanatában találtuk az ifjú művészeket. Az utolsó negyedórában. Az utolsó mintások, törlések, ecsetvonások perceiben. Szótlanul, csendben dolgoztak. A téma: virágcsendélet drapéria-tanulmánnyal, tetszésszerinti technikával. Legtöbbje pasztelel és ceruzával dolgozott, de akadt olajmunka, sőt tussrajz is. Sok figyelemreméltó törekvést láttunk, de az eredmények mindegyikéből hiányzott a lényeg, harmonikus összefogása a gondolatnak. Fény- és valóérzéküek messze alatta jár a kívánalmaknak és a plasztika, is még kemény dió számukra. A rajzolóktól is búcsút vettünk. A kapu előtt izgatott tömegbe botlottunk. A legjobban „drukkotokba“, a szülőkbe Anyák és apák csoportjába. Kipirult arccal mérlegelték gyermekeik esélyeit. Úgy éreztem, hogy voltaképpen a szerkesztőmnek is köztük lett volna a helye, mert most nyíltan bevallom, hogy titokban jómagam is versenyeztem a kitűzött babérért és igyekeztem megfelelni a feladott, kérdésekre. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, hogy az első öt percben csúfosan megbuktam* p- A patikus, a pióca és az adóhivatal Frankfurt, május 28. Nem jártunk utána ennek az adomába illő esetnek, de semmi okunk sincs kételkednünk abban, hogy valóban megtörtént, mert a társaságban, ahol hallottuk, a hely, idő és név pontos megjelölésével szolgálták. Az innen nem messze eső Birkenfeld városka egyik forgalmas gyógyszertárába, amelynek Franz Bauer úr a tulajdonosa, beállított a minap egy vidéki atyafi és piócát kért. — Kellene vagy tíz darab, — magyarázta — mert a feleségem nem bírja az érvágást. Elájul, ha vért lát. Pedig a guta ugyancsak kerülgeti... — Sajnálom, de már évek óta nem tartunk piócát — felelte a patikus. — Nemi igen keresik akár s igy csak ráfizetnénk. — Máshol sem kaphatnék? — firtatta a falusi bácsi. A patikus szeme a gyógyszertárral szemben fekvő adóhivatal épületére vetődött s gondolta, hogy jó tréfát csinál. — Nézze, bátyám, — fordult hozzá —, inűen jön csak át oda, abba az emeletes, sárga, házba, ott majd talál bőven piócát. Mindjárt a földszinten nyisson be abba a szobába, amelynek az ajtaján ezt a fel-, írást olvassa: „Összeíró bizottság A jámbor falusi ügy is cselekedett. Az első kérdésre, hogy mivel szolgálhatnak neki, mentén kivágta nagy lelki nyugalomal, hogy piócát keres. A tisztviselők között nagy hahota támadt, de a hivatalfőnök, aki nem éppen hálás tisztségének hosszú ideje alatt alkalmasint elvesztette érzékét a humor iránt, éktelen haragra gerjedt. — Tudja maga, hogy hol vám, és kikkel beszél? — riparodott rá az atyafira, aki sehogysem tudta megérteni, hogy miért kacagnak a kívánságán. — Én bizony nem tudom. — felelte kifelé megszeppenve. — Onnan a patikából küldtek ide, mert piócát akartam venni, de nem tudtak adni. Még azt is mondta a patikus úr, hogy abba a szobába menjek, amelynek az ajtaján, az van: „Összeíró bizottság." Erre a gyilkos tréfára már azok a tisztviselők is elkomorodtak, akik az előbb még mulattak. Jegyzőkönyvet vettek fel az esetről s azután a fésültetett jámbor falusit, aki valószínűen ma sem tudja, hogy a patikus bosszustásnak lett az eszköze, nem éppen udvariasan kiteszmékelték a hivatalból. A birkenfeldi adóhivatal összeíró bizottsága becsületsértési pert indított a patikus ellen, aki egyáltalában nem tagadta a terhére rótt cselekményt, hanem azzal védekezett, hogy a folytonos adóügyi hercehurcák rendkívül elkeserítet- ték s igy tettét beszámíthatalan állapotban követte el. A bíróság az „enyhítő körülmény” figyelembevételével 20 aranymárka, pénzbüntetésre ítélte. Franz Bauer patikus kifizette a 20 márkát, nem is fellebbezett, hanem írásban kikérte az ítéletet s elküldte a Kladderadatsch című vicclapnak. A lap, mint hangzatos címe is mutatja, előszeretettel ad teret a helyi pletykának és így örömmel közölte az ítéletet, sőt 70 arngmárka honoráriumot is kiutalt Frenz Bauer patikusnak. A történet java csak most következik. A patikus ugyanis fogta a 70 márkáról szóló utalvány szelvényét s egy teljesen komoly levéli kiséretében beküldte a birkenfeldi adóhivatalnak. — Miután a fentebb említett vicclap — írta a levélben —■ 70 aranymárkát adott azért, amiért 20 márka büntetést kellett fizetnem, 50 márka tiszta nyereséghez jutottam. Patikám adójegyzési naplóiban sok rubrika van, de igazán nem tudom, hogy melyikbe könyveljem el forgalas egyéb adóilleték kirovása céljából ezt a bevételt. Nagyon kérem tehát a tisztelt adóhivatalt, hogy ebben az ügyben felfogásáról értesítsen .. . Az adóhivatal — másig sem felelt. Adóügyi naptár Május 31-ig be kell fizetni a májusbani, 600.000 koronától 3.000.000 koronáig terjedői általános forgalmiadó átalány utolsó hatodrészét. Az adó lerovása bélyegben történik. Ugyanekkor határidőre kell befizetni az április havi személy, áru- és podgyászforgalom utáni fuvarozási illetéket, az egyidejűleg beterjesztett kimutatás alapján. Június 1-től 31-ig naponként, bélyegben kell leróni a 600.000 koronát meg nem haladó általános forgalmiadó-átalány napi részleteit. Június 5-ig be kell fizetni a 600.000 koronától 3 millió koronáig terjedő általános forgalmiadó-átalány első hatodrészét bélyegben. Június 10-ig ugyancsak bélyegben rovandó le a 600.000 koronától 3 millió koronáig terjedő forgalmiadó-talány második hatodrésze. Június 11-ig lajstromkivonat (havi napló) alapján készpénzben fizetendő be a május havi értékpapír forgalmi adó és a csekkilleték, a május hani naplókivonat egyidejű beterjesztésével. Györffy egranöüggi kárpitozott bútorok lagjai kivitelben IV., Irányi utca 25.