Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
. Mr if A *»a XO U IKMiellat in Egy pro»,? f-'^SS —.—. manll HwwAlte'riS) «lerl Muzta.é* ca Iriadaht. k«M S pens« *0 fillér, Bi WfeSj^ KS&BS Fäp^bw ffiS§i Mp /MW »£*.5« vatali V., Honvéd-». 10, ■ egyodévra • pens« «0 fP&fi jjffiA mzSM §W$mk g^-Sj ______ ________________ K§p JmGr W&4 _______ To!.. 127-47,127-48,J.300-6S. fillér. Egyae híd ára §g|S29 jSg&j|ra cmom KM jIWi,, ffid.Y&£fill JlMIt ^gnmaa^ fHWMi iifffil «1 JS&S&P Gyorsírók: 7-20, Fiókkiadó, helyben, vidéken é. gp§2 g&S$l EBbS MS&mMWI JRmSgk IS^MjSSy/£§»3&?W /MtiESaBgM hivatalok. VIII., Rákóczi, pályaudvaron 10 fil. Eajsfii IsfgN &jg$B FSXF^WbL WMMWf at 1. Tal. I J. 136-06, Teréz. láf.— Hirdatésak miiS flfeM ASF IBPSI ^CJi SpS«» BBE "S 2S1“0t "A tlmétare* dijazabaa JBp BlSSl EmM WSES fftiSySl&UktlM. 125-65. II., Betthyény-tér 6. *•♦ azariot. ««a flH H IX. évfolyam 222. (2365.) szám # Sxomfoat # Budapest, 1927 október 1. A franciák maguk hozták-halasztották a Paléologue-féle tárgyalást és a lengyel győzelem után Berthelot visszautasította Magyarország közeledését Csak az orosz veszedelem miatt ás végső szorultságban per efektuálták volna a Paléologue-javaslatot . Varsó felszaba vdulása után Páris már csak a gazdasági előnyöket akarta A trianoni szerződés aláírásét szabta meg Millerand minden határkiigazítás feltételének — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Paléologue-jegyzék hullámnál elérték az európai nyilvánosságot és különösen a francia sajtót mozdították meg. Francia részről félhivatalosan most egyszerűen letagadják azt, hogy a Paléologuejegyzék egyáltalán létezett volna. Érthető a francia álláspont, és a francia kormány magyarázkodása, mert hiszen a franciák keleti és délkeleti szövetségesei egész politikai és állami egzisztencájukat Franciaország megdönthetetlen barátságára és támogatására építik. A kisántant politika a Paléologue-jegyzék után kénytelen tudomásul venni, hogy a francia támogatásnak százszázalékos bizonyossága egyes helyzeteikben devalválódik s ha a jövőben egy olyan konstelláció adódnék, amely a francia érdekeket más politika medrébe kényszerítené, a százszázalékos támogatás ismét lecsökkenne, sőt esetleg egészen el is tűnne. A francia félhivatalos nyilatkozat kijelenti, hogy az okmánynak nincsen semmi nyoma a külügyminisztérium irattárában, de megvan annak a lehetősége, hogy valami memorandumról, vagy tervről volt szó, amely még nem jelent olyan diplomáciai lépést, mint egy hivatalos jegyzék. Maga Paléologue most egyszerűen elzárkózik mindenféle nyilatkozat elől, sem nem cáfol,sem nem erősít meg semmit, hanem a hivatalos hallgatás fedezéke mögé bújik a nyilvánosság ostroma elől. Ezek a tények, de még a magyar kormány akkori fejének, Simonyi-Semadam Sándornak tegnap az Új Nemzedékben közölt nyilatkozata megcáfolhatatlanná teszi azt a tényt, hogy a Paléologue-jegyzék csakugyan ideérkezett s azt a magyar kormány hivatalosan tárgyalás alá is vette. A francia kormány számára most, a jelenlegi viszonylatokban már kellemetlené vált ez a diplomáciai akció s kétségtelen, hogy az utódállamokban nem kisfokú bizalmatlanságot keltő francia politika szilárdságát és az alapelvektől való elmozdíthatatlanságát illetően. A magyarországi liberális sajtó a Paléologue jegyzék nyomán felelőssé tette nemcsak az akkori kormányt, hanem az egész keresztény rendszert az eredménytelenségért. Magáért Trianonért is felelőssé teszik a keresztény politikát, holott a Paléologue jegyzékkel nem záródott le a francia kormánykörökkel és politikával való tárgyalás, sőt érdemben éppen csak a trianoni béke aláírása után folytatódott a tanácskozás. A trianoni békének tehát nincs semmi összefüggése azzal, hogy a Paléologue jegyzékkel megindult tanácskozások eredménytelenül végződtek. Annál is inkább folytatódtak a tanácskozások, mert hiszen a vörös hadsereg offenzívája a trianoni békét követő hónapokban bontakozott ki és csak a nyár végén, augusztus tizenötödikén sikerült Weygand tábornoknak az orosz hadsereget döntőérg megverni, úgy hogy a magyar segítség már teljesen feleslegessé vált. . A MÁV bérbeadásának kérdése egy tovább húzódó probléma volt s ezt a kérdést a trianoni béke aláírása után, attól függetlenül tárgyalták, de a magyar közvélemény felháborodása és ellenállása lehetetlenné tette. Amikor végigtallózzuk azoknak a kritikus hónapoknak sajtóját, egész világosan és letagadhatatlan formáikban jelentkezik a francia külpolitikáinak a magyar külpolitikával való érintkezése. Nemcsak a magyar, hanem a francia sajtó is őrzi azoknak az időiknek történelmét és ebből egész világosan kitetszik, hogy a francia kormány igenis tárgyalt a magyar kormánnyal. Semmiképpen sem állíthatjuk azonban, hogy a jegyzék még Paléologue szándéka szerint is elháríthatta volna a trianoni békeszerződés aláírását. Ennek megvilágítására csak fel kell sorolnunk az 1920. év eseményeit. A nagyhatalmak 1920 január 15-én közölték az akkori kormánnyal a békefeltételeket. A kormány február 12-én válaszolt a közlésre s ebben a válaszában bő megokolással kérte a békefeltételek enyhítését. Május 7-én kapta meg a kormány Millerand akkori francia miniszterelnök levelét, amelyben Millerand a békefeltételek elfogadására biztatja Magyarországot azzal, hogy a határkijelölő bizottságok majd határkiigazítást fognak végezni. — Annak azonban — mondotta Millerand —, hogy a határkijelölő bizottságok megkezdhessék működésüket, előfeltétele a békeszerződés elfogadása. Millerand tíz napot tűzött ki a kormány válaszára. Június 4-én alá is írtuk a békeszerződést. Paléologite jegyzéke április 15-án kelt, de cigié szerint is „előkészítő jegyzék”, ami annyit jelent, hogy a francia külügyminisztérium ezen az alapon hajlandó tárgyalni Magyarországgal, ha Magyarország viszont hajlandó teljesíteni a jegyzékben foglalt politikai és gazdasági követeléseket. Nem lehet tehát a jegyzéket úgy felfogni, mint annak fenntartás nélkül való elfogadása esetén önmaguktól nyomban életbe lépnének a Paléologue által kilátásba helyezett s reánk kedvező területi változások. Ez az előzetes jegyzék egyáltalán nem kötelezte a francia külügyminisztériumot s a francia külügyminisztérium — mint ahogy meg is történt — minden megokolás nélkül megszakíthatta a jegyzék alapján meginduló tárgyalást. Ez nem jelenti a jegyzék fontosságának lekicsinylését, de elejét veszi annak, hogy horderejét vérmesen felbecsüljék s minden további nélkül az akkori magyar kormány felelősségét emlegessék. A Sinior,y -Semadain-kormány elfogadta a Paléologue feltételeit és hivatalosan értesítette a francia külügyminisztériumot, hogy a jegyzék alapján készségesen tárgyalásokba bocsátkozik. Arról, hogy a tárgyalás milyen mederben folyt, nem állnak még rendelkezésünkre hiteles adatok és illetékes nyilatkozatok, ami érthető is, mert a tárgyalásban résztvett személyiségeket a hivatali titoktartás hallgatásra kötelezi. Hogy a Paléologue-jegyzőik semmi körülmények között sem lehetett hatással a trianoni békeszerződésre, abból is nyilvánvaló, hogy a magyar kormány május 7-én kapta meg a francia kormány ultimátumszerű felszólítását a békeszerződés elfogadására, holott Paléologue jegyzéke alig pár nappal ezelőtt, április 20-ika körül került a magyar kormány kezébe. Ilyen rövid idő alatt, amikor a jegyzék kifejezetten csak előkészítő irat volt, lehetetlen a nagy horderejű tárgyalás perfektuálása. Önkéntelenül is az a feltevés kísért, hogy a francia külügyminisztérium ezzel a jegyzékkel is csak meg akarta cukrozni a trianoni békeszerződés keserű pontjait. Hogy magyar részről nem történt viszskiutasítás, abból is kiviláglik, hogy Mittberand a békeszerződést kisérő levelében nyitva hagyja az utat a határok megváltoztatására s hogy egészen szeptember végéig, amikor Franciaországban külpolitikai rezsimváltozás történt, állandóan felszínen volt a magyar-francia közeledés kérdése, sőt egy magyar-francia szövetség megkötésének eszméje is. A francia hivatalos körök egészen szeptember végéig a trianoni békeszerződés aláírása ellenére sem tekintették véglegesnek a magyar határokat. „Ne kergessék a romlásba Magyarországot.“ Jellemző erre a Temps, a francia külpolitikai félhivatalos június hatodiki, tehát a trianoni békeszerződés aláírása után két nappal később kelt vezércikke. A magyar nemzet rendkívül lovaglásán viselkedett — írja többek közt — az ellenséges országokhoz tartozókkal. A századok során most újabb alkalma nyílik Magyarországnak, hogy a mi oldalunkra álljon az új Európa békéjének biztosítására. Magyarország nem kíván egyebet, csak azt, hogy tegyék jóvá az elkövetett tévedéseket és ne kergessék a kétségbeesésbe, a romlásba. Franciaország jelenlegi érdeke, bizonyos pontig hozzá van kapcsolva Magyarország talpraállításához. lenes táviratér falli Párisit a mai katonai intervenció ellen A kormány tegnap hivatalosan megcáfolta azt a lapközlést, hogy a francia kormány Fouchet főmegbízott útján 1920 július huszadikán szövetségi szerződéstervezetet nyújtott át Magyarországnak. Ez valószínűtlen is, de azt nem lehet tagadni, hogy a francia kormány igen komolyan latolgatta a Magyarországgal való szövetség problémáját. A magyar-francia közeledést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé Párosban. Ennek a veszedelemnek felismeréséből fakadt Paléologue terve s az a bizonyos barátság, amely a francia kormány részéről kétségtelenül megnyilvánult. Következtetésünk szerint a magyar kormány hajlandó lett volna aktív részt vállalni a bolsevizmus ellen való harcban, de ez a bekapcsolódásunk, amelynek esetében határkiigazításokat kaptunk volna, a szlávbarát francia tábornokok és Csehország tiltakozása miatt elmaradt. Amikor a lengyel fronton legégetőbb volt a helyzet, közvetlenül a felmentő varsói csata előtt. Benes cseh külügyminiszter augusztus 11-én sürgönyt küldött Parisba, hogy a Lengyelország mellett való katonai beavatkozás egész Közép- Európa tiltakozásával járna. Augusztus közepén az oroszok döntő vereséget szenvedtek Varsónál s ezzel elmúlt minden lehetőség arra, hogy francia támogatással felfegyverkezzünk. A magyar—francia közeledés kérdésében való tárgyalás ezután sem szűnt meg, de már látni lehetett, hogy eredményre nem vezet. Teleki Pál gróf miniszterelnök ugyan augusztus 29-én, amikor egy francia újságírót fogadott, a bolsevizmus veszedelmére utalva, még akként reménykedett, hogy „Magyarország és Franciaország a jövőben mindkét országnak nagy hasznára közösen fognak működni és hozzá* jártának a nyugtalanított Középeurópái* ban annyira szükséges egyensúly visszaállításához“ de Paléologue szeptembris 23-án távozott állásából és az utána ek* vetkező csehbarát Berthelot végleg megszakított minden eszmecserét.