Uj Nemzedék, 1927. december (9. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-31 / 297. szám
Szombat, 1927 december 81. Uj Nemzedék Hóhérjápás Te szegény magyar testvérünk, akit a trianoni nyomor farkasfogai tépdesnek, — tudod-e, hogy miért kiállít bele a magyar harag és fölhábcorodás a magyar télbe és tírtak calk az ellen, hogy ebbe az országba az Erdélyi Mórok büntetlenül sétálhassanak haza és itt le merjenek telepedni, mintha semmi sem történt volna? Ne vedd rossz néven ezt a kérdést, de nekünk — őszintén szólva — aggodalmaink vannak emlékezetes éhséged iránt, mert hiszen a magyar általában könnyen felejt és hamar megbocsát olyan főbenjáró dolgokat, amelyeket egészséges, öntudatos, tehát élni termett nemzetnek soha nem volna szabad elfelejtenie. Lehet, hogy maga a trianoni nyomor is segíti meggyötört lelkednek elfeledni éppen azok bűnét, akik nyomorúságodnak legfőbb okozói, gyötrelmeidnek egyenes felelősei. Nos, ha már nemzeted megalázása, elárulása, mint ilyen, nem elég arra, hogy szívedben a méltó harag lángja jobbot vessen, hát talán elég lesz a nyomorúságod, amelyet ők okoztak. Ha nincs Károlyi-forradalom, nincs kommunista rémuralom, — ha nincs ez a két hitvány rendszer, nincs Trianon, — ha nincs Trianon, nincs ma csonkmagyarországi nyomor. Ezt már a történelem kiáltva kiáltja, s csak az a begyepesedett agy nem tudja, amely nem is tudhatja, és csak az a bűnrészes tagadja, aki belülről tudja ugyan, de akinek oka van rá, hogy kifelé tagadja. A Károlyi-forradalom polgári és szociáldemokrata vezetői egyszerűen lefegyverezték a magyarságot és fölfegyverezték ellenségeit, ezüsttálcán nyújtották át a magyar vármegyéket őseinknek, oláhoknak, szerbeknek s ittlben ezüsttálcán adták át az uralmat Kun Bélának és népbiztos társainak. Ezek nélkül az előzmények nélkül pedig nincs trianoni békediktátum és a trianoni hóhérbéke nélkül nincs ennek az agyoniizsúfolt, életfeltételeitől megfosztott csonka országnak dantei szenvedése, példátlan nyomora. Ha tehát éhen forgó gyomorral járod a magyar telet, ha hitvesednek és gyermekednek orcáiról sorra lefakulnak az élet, az öröm rózsái. — ezt az Erdélyi Mórok tették. Mindenki, aki felelős tényezője, előmozdítója, agitátora volt a Károlyiforradalomnak és a kommunizmusnak, felelős tényezője a trianoni magyar nyomornak, a te személyes gyötrődéseidnek is. Hát már most te azt természetesnek, jogosnak, igazságosnak tartanád, hogy az Erdélyi Mórok meg ne bűnhődjenek a te nyomorúságodért és egy egész nemzet nyomorúságáért az itthoni és a demarkádon túli magyar szenvedésekért? Hát rendjén van az, hogy az Erdélyi Mórok most már bontatlanul, nyugodtan idesétálhassanak és elnökigazgatói székekben szivarozgatva, dúsan terített asztal mellől vigyorogjanak bele abba a temagyar nyomorúságodba, amelyet ők segítettek rádzuditani? Ha pedig úgy véled, hogy ez rendjén van, hogy ebben semmi hiba, — akkor meg is érdemelted mindazt, ami veled történt és akkor egyetlen mukkot ne merj panaszkodni, ha százszor ebek harmincadjára kerülsz is. Mert akkor Erdélyi Mór népbiztos és minden népbiztos jól tette, amit tett és jól teszi, ha, ezentúl is megteszi mindazt, amit megtehet._ Látod, szegény magyar testvérünk, ennyire személyes ügyed neked magadnakis az Erdélyi-ügy. Pedig hát Erdély- Rosengarten urnak nemcsak_ez a bűne és felelőssége. Hanem bűne és felelőssége minden kommunista ráadás és gyilkolás, ami 1910 márciusától augusztusáig ebben az országban történt. Mert Erdélyi Mór minisztere volt a szovjet kormánynak, tudta és látta, hogy mit műivel a szovjet s ő mindezt födözte, ő ezt a rendszert szolgálta mindaddig, amíg biztos összeomlását megszilpatolva, el nem menekült mint ama bizonyos patkány a sülyedő hajóról. Ám itt a hasonlat nem talál, mert Erdélyi Mór nem rongáló patkánya, hanem egyik védő és oltalmazó tisztje vét a vörös kalózhajónak. Maga a szökése bizonyít legjobban ellene, — mert ha nem érezte volna ő maga is a felelősséget, a bűnrészességét, nem szökött volna és nem lett volna távol hosszú évekig attól a Budapesttől, amelynek falai közé — íme — ilyen hevesen visszavágyott, mihelyt úgy gondolta, hogy a mafla magyar elfeledje az ő bűnét. 1927 telének hava behavazta a magyar elmék enlékezeteket-Sorjos !• Ha pedig elítélték Erdélyi Mór népbiztos-társait, a Baubrich Józsefeket, s fölkötötték a László-Lőwy Jenőiket, akkor a logika és az igazságosság nem mondhat egyebet, mint azt, hogy vagy nem lett volna szabad elitélni amazokat sem, vagy bűnhődnie kell Erdélyi Mórnak is. Mert nem lehet a szovjet igazságaiért egyik népbiztos kevéssébé, a másik súlyosabban felelős. Nem lehet, hogy az egyik népbiztos akasztófavirágnak, a másik ártatlan liliomszálnak minősüljön. Végére is Erdélyi Mórt nem vonszolták kötélen a népbiztosi székbe, Erdélyi Mór a maga osztályharcos világnézetének diadalát és uralmát szolgálta Kun Béla szovjetjében, — reá is áll a német mondás: „Mitgefangen, mitgehangen.“ Ha pedig a magyar odáig bárgyúlt volna, hogy ezt a parasztian egyszerű, természetes igazságot meg nem érti, — ha képes elhinni a vörös hóhérok hivatalos lapjának, a Népszavának, hogy mi csak beteges, kegyetlen vérszomjúságból követeljük Erdélyi Mór és az Erdélyi Mórok bűnhődését, akkor viselje a sorsát.. Akkor megérdemli, hogy minden vörös hóhéra hazajöjjön és a nyakára tegye azt a régi, kipróbált Szamuelli-kötelet. Nyolc fok volt a hideg maximuma ma reggel Magyarországon — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A lassú hősüllyedés van tovább fokozódott. Európában mindenütt mélyen a fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Budapesten ma reggel háromnegyed hét órakor mínusz három fok hideget mértek. A hó tegnap óta kisebb-nagyobb megszakításokkal ádandóaa esett, úgyhogy a fővárost fedő hóréteg a mai mérések szerint mintegy tizenöt centiméter. A Meteorológiai Intézethez ma délelőtt beérkezett jelentések szerint az éjszaka folyamán az egész országban nagy hófúvás volt és erősen fagyott. Debrecenben és Sopronban 71 nyolc fokos hideg volt, Túrkevén hét fokos, Kaposváron hat, Keszthelyen, Pécsett, és Szegeden pedig öt fokos hideget mértek. Ezeken a helyeken is volt hófúvás, de szerencsére nem olyan erős méretű, hogy nagyobb károkat okozhatott volna. Mintegy húsz-huszonöt helyen történtek ugyan telefonvonalzavarok, de a forgalom sehol sem szünetelt hosszabb ideig, mert nyomban intézkedés történt az elszakadt huzalok kijavítására. Londonból négy fokos hideget jelentenek. Németországban erősen fagy. Münchenben mínusz hat, Berlinben mínusz hét, Hamburgban mínusz öt, Hannoverben mínusz nyolc, Drezdában mínusz tizenhárom, Nürnbergben mínusz tizenkettő, Frankfurtban mínusz nyolc, Boroszlóban mínusz tizenegy fokos hideget mértek. Franciaország egyes helyein tegnap havazott, de nagy hideg sehol sem volt. Parisban és Lyonban mínusz egy fokos hideget mutatott a hőmérő. Hollandiában a tengerparton mínusz négy fokos hideg van. Zürichben mínusz négy, Genfben mínusz egy, Bernben mínusz négy fokos hideg van. Prágában tizenkét fokos hidegben nagyon kevés hó esett. Bécsben ma reggel nyolc fokos hideget mértek. A megszállott területen Pozsonyban hét fokos, Kassán pedig öt fokos hideg volt. Olaszországban csapadék nincsen. Rómában plusz négy, Génuában plusz kettő, Messzinában plusz tizenegy, Palermóban plusz tíz, Milánóban plusz egy fokos meleg van. Hat-hétórás késés a debreceni vonaton Az országszerte uralkodó hóviharok és a mindent elborító hóesés a vasúti közlekedést is megbénította tegnap és ma három vonalon. A Balatonszentgyörgys zalaapáti vonal már két hét óta járhatatlan. Kisújszállás és Kál-Kápolna vonal közepén fekvő Tarnaszentmiklós táján nagy hóvihar volt. A vágányokat annyira behavazta a szélvihar és a töltésre oly nagy tömegű havat hordott, amely azután összefagyott. A forgalmat úgy bonyolítják le, hogy az egyik oldalról Kisújszállás felől Abádszalókig, a másik oldalról, Kálkápolna felől pedig Hevesig közlekednek a vonatok, míg maga Tarnaszentmiklós és környéke teljesen el van zárva a forgalomtól. A Szolnok—püspökladányi vonalon Turgony kitérőnél, ahol tegnap is nagyobb forgalmi akadályok voltak, újabb hóvihar pusztított. A hóviharban egy tehervonat Turgonynál megrekedt és annak kiszabadítása olyan nagymunkát rótt a vasú úti személyzetre, hogy csak órák, múltán tudták a tehervonatot a legközelebbi állomásra elvontatni. Ennek következtében a Debrecenbe menő és Debrecenből érkező vonatok hat-hét órás késésekkel futottak be rendeltetési helyükre. 3 ELIDA IDEAL-SZAPPAN Tisztább, enyhébb és sokkal kellemesebb sírasír. Hogyan készült a románok angolnyelvű genfi propagandakönyve a kisebbségek rózsás helyzetéről Csak két fejezetet írt meg a szerző, a többit néhány nap alatt foltozták össze — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Amikor most decemberben ismét a Nemzetek Szövetsége elé került a román-magyar optáns per, Titulescu, Románia külügyminisztere ijedt hangú táviratot küldött Bukarestbe kollégájának, a miniszterelnöknek. A távirat szerint feltétlenül szükség van olyan nagyobbterjedelmű és tudományos szakszerűséggel megírótt propaganda könyvre, amely Románia szempontjából állítja be a román agrárreformot és a romániai kisebbség helyzetét. Az egyik miniszter visszaemlékezett arra, hogy néhány hónappal ezelőtt a román kormány negyedmillió lejes pályadíjat tűzött ki olyan munkára, amely nagy terjedelemben ismerteti a Romániában élő különböző nemzeti kisebbségek helyzetét és tárgyalja a román agrárreformot is. A kolozsvári egyetem egyik „tudós“ tanára, Dragomir Silvius nyerte el a kitűzött pályadíjat. Hamarosan fel is vette és minden jel arra mutat, hogy már régen el is költötte. Mindössze két fejezetet sikerült megírnia, azután a „nagy mű“ írását abbahagyta. Mindez eszébe jutott a román külügyminiszternek. Dragomir professzortól távirattal kérték be a tudományos szakmunkát. A távirat vételekor Dragomir ijedten kapott fejéhez, leült íróasztala mellé és egy nap alatt megírta a munka hátralévő részét. Külön futár vitte el a nagyszerű művet a román fővárosba. A futárt nagy örömmel fogadták a román kfilügyek palotájában. Becst öröm némiképpen lelohadt az alatta, rövid idő alatt, amíg átolvasták az összefévedt könyvecskét. Néhányan vannak a rommán külügyminisztérium lovatalnokai közül is, akik egyes kérdésekhez értenek és azok nagy megdöbbenéssel konstatálták, hogy a „nagy mű“ igenhiányos. Be Titulescu második távirata is kísértett már, amelyben sürgette a propagandamunkát. Nagyon négy szükség volt rá odakinnn. Nosza előszedtek egy bukaresti magántudóst, Staica Vasiliet. Staica aztán megírta a munka többi fejezetét. Természetesen ez is csak amúgy kutya-futtában történhetett. A foltozásról táviratban értesítették Bragomir tanár urat, aki választáviratában a tudós lelkiismeretének hangjára hallgatva elismerte még a Staica Vasilie által készített fejezetek szerzőségét is, úgyhogy a munka mint Dragomir szakmunkája vált ismeretessé. Az össze-vissza foltozott kéziratot kiküldték Genfbe a román fől-fíi gyérnek Ott Titulescu jó pénzért napok alatt lefordíttatta angol nyelvre Mint postamunka került a most már angol nyelvű kézirat nyomdába és így történt, hogy a Romániában élő kisebbségek express-helyzetképe a kellő időre elkészült. Az aztán igazán másodrangu kérdés, hogy a nyomtatási költségeik újabb negyedmillió lejbe kerültek, tehát a propaganda munkea hivatalosan is már több mint félmillió lejt emésztett fel. Ebben az összegben azonban nincs bent az a bizonyára tekintélyes tiszteletdíj, amit Staica Vasilie, a foltozóvarga tudós és az angolra fordító genfi úriember kapott. Dragomir Silvius kitűnő munkájával és annak a népszövetség tagjaira, no meg a külföldi világlapokra tett hatásáról annak idején még megemlékeztünk, most csak annyit jelzünk, hogy a papiros igen türelmes, de az európai közvélemény kezd már türelmetlen lenni, amikor a kisebbségek egyenjogúságát és rózsás helyzetét csak a negyedmillió lejjel dotált propaganda-munkákban találja meg.