Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-30 / 25. szám
3 Szerda, 1529 Január SZ Uj Nemzedék Miss Hungáriától, a hithű zsidó kisasszonytól a Dohány-úttal autóparkig — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Kedvenc heti olvasmányunk, az Egyenlőség — hajút texagexz.hu szerint ,A magyar zsinosag i kiilkai fceálapja — ieigen ellenes turnivalokkal szolgai „enoguit szót Svijon Doidalinivolu,ottnak. Silmoncalatjait, hogy ezen a neten nagyon rossz hete van Mézely Bajis processzor úrnak, aki csak legutóbb hirdete ki azt a tévtanát, hogy vannak még tipikusan magyar antropológiai jegyekkel ékes nők e csonka országban, és nem titkolta ama hiedelmét, hogy ezek reprezentálják az ezeréves magyar női szépséget Mert — mint köztudomású — a magyar női szépséget Miss Hungária régiszentúlja, Miss Hungária,Böskéről pedig az Egyenlőség megállapítja, hogy a kész,helyi szr. jótékony nőegylet január 19-iki kulturestélyének ő volt a szenzációja és „Simon B'Jssce ezzel is megcáfolta azt a Budapesten is elterjedt köztudatot, mintha elhagyta volna ősei vallásét.“ Mi ugyan, akiknek horizontja túlterjed a Rombach-utcán, sőt a Körúton is, nem tudunk ilyen köztudatról. Annak idején — megvalljuk — vaktában megírtuk, hogy Simon Böske kisasszonyt nem annyira a Miss Hungária, mint inkább a Miss Palestina elnevezés illetné. Most a leghitelesebb Egyenlőség is igazolja azt, amit csak némely keresztény kegyelmes mak nem vettek észre turano-esztetikai lázukban, írván a következőket: "Simon Stöske, aki Magyarországot agja képviselni a világszénség vezenyeh, igazi zsidó érzésű urileány.“ Már most vitázzanak az elfogultság sötét lovagjai, hogy lehet-e valaki uimzású zsidóleány, vagy zsidóérzésű urileány, a történelem kénytelen tudomásul venni azt is, hogy Simon Böske kisasszony egyenesen büszke a felekezetire. ,J nemrég kosarazott ki egy mésvallosi fiatalerubert egyik estélyen, mert az így nyilatkozott róla: — Nagyon szép lány, kár, hogy zsidó.“ Nem trnnik, ki lehetett ez a boldogtalan fiatalember, — áld nyilván azóta is veri a falba a fejét — de mindenesetre illegrájjuk azért a balhiedalmeért, mintha Csonkamagyarországon bármily nemű egyénre nézve kárt jelentene a zsiló fekkezethez való tartozandó liga. Hiszen Lefkovits Daisy kisasszonyról — aki Szüryi Máriával, az év magyar divatkirálynőjével együtt hitbuzgó izraelita —dé olvasuk ugyanazon Egyenlőségben, hogy szülei annak idején „francia nevelőnő helyett héber kisasszonyt fogadtak melléje." És lám, Lefkovits Daisy kisasszonyt mégis „hajszál választotta el attól, hogy első győztese legyen a magyar ezenségversenyneje-“ Hát mióta kár hazánkban zsidólánynak lennie akár Böskének, akár Daisynek, akár Máriának! Avagy talán kárt jelentene zsidó felekezete valamely szabolcsi gazdálkodóra! Dehogy. Lebovits Sándorról — aki Lengését Menyhértnek, Shakespeare Vilmos drámaíró tökéletesítőjének unokaöccse — ezzel a címmel ír az Egyenlőség . Lebovics Sándor, 30 éves szabolcsi gazdálkodó, a magyar operaszínpad jövendőbeliJarusoja, elmondja legendás élettörténetét.“ Legendás vonást ugyan az egész élettörténetben csak egyet találok, azt, hogy a kétszáz év óta egyedül a magyar földért rajongó Lebovicsok méltó utódja, Sándor derék atyja „a bábom idején hadikölcsönre váltotta minden telkét“, hasonlóképp tönkrement apósa is, aki „bele is halt szegény", mégis maradt Sándor számára kettőszáz holdacska. Némely nincstelen magyarok képesek lennének elirigyelni a teljes tönkremenésnek ezt a végeredményét . . . Vagy szóljunk-e a pesti szr. hitközség szertartási osztályának arról a költségvetési üléséről, amelyen Hajdú Marcell dr. elnök egy interpellációra kijelentette, hogy ő is a legélesebben elítéli az autón való templomjárást. Meixnár Dezső ugyanis előzően szóváltette azt az anomáliát, hogy „az ünnepek alatt valóságos autópark látható a dohény-utcai templom körül“. Hajdú Marcell a következő szavakkal tört ki ez anomália ellen: — Aki nem tud gyalog a templomba járni, az maradjon otthon. De ne jöjjön autón és ne szentségtelenítse meg az ünnepet. Aki azonban mégis autón jön — szólt gúnycval — abban is lehet annyi tapintat, hogy ne közvetlenül a templom köze'é’'/'n álljon meg szombaton a kocsijával. (Gúnyos derültség.) Íme, lényegesebb jelentenivalóink az Egyenlőség e heti tájékoztatójából. 1IVAD ősziékre * 1 a nMV la 12—20 hónapra kém-véexarbh«I« 3 H fí »meichi*h«?a nvn/Weben Hója! ____I ^ FI **“ TM " AQtorcxartiok l-aross-utca 34 6* 4 2 Kl*nikáVM> 4X6111060 ^ KőextbAlm&zottak tiiando szálló 101» '%21 Az automaták százezrével teszik fölöslegessé a kereskedelmi alkalmazottakat Amerikában ■* — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, január 16. A reklám mai fejlettsége hozta magával, hogy egyre több az olyan tömegcikk, amely kereskedői nyelven „önmagától adódik el’. Az ilyen cikkek értékesítésénél már teljesen fölöslegessé vált az elárusító, mert hiszen munkája csak abban áll, hogy kiszolgálja azt a vevőt, aki már pontosan tudja, hogy mit akar. Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy egyre szélesebb körben használják Amerikában az automatákat, amelyek az utcákon, pályaudvarokon és üzletek előtt fölállítva, éjjel-nappal a közönség rendelkezésére vannak. Szakértők szerint néhány év múlva alig lesz szükségleti cikk Amerkában, amelyet automaták révén meg ne tudna kapni a vásárló. Amerikában ma szédületes konjunktúrájuk van az automata-gyáraknait, mert automaták után egyre nagyobb a kereslet Az egyik legnagyobb automata-gyár főmérnöke, Harry Alexander — ő küldötte Európába legutóbb a fényképezőautomatát — egy minap tett érdekes nyilatkozatában azt jósolja, hogy a közeljövőben a mai kereskedelmi tevékenységnek legalább felmerését automaták fogják végezni. — Ennek következtében százezrével válnak fölöslegesre a kereskedelmi alkalmazottak — mondja Harry Alexander — de minden nagy átalakulás ilyen válsággal szokott járni. A személyzet „leépítése" már javában folyik. A fejlődés beláthatatlan menete azonban majdcsak módot nyújt nekik az elhelyezkedésre. Az automatákat az teszi nélkülözhetetlenné, hogy ma már egyre több az olyan árucikk, amelyzek emberi kiszolgálással történő eladása többe kerül, mint az előállítása. Dohányneműeket, piperecikkeket, a fogkefék, egészen a szappanig, sőt italokat is úgy, hogy a készülékek visszaveszik az üres üvegeket, s már világszerte automaták révén árusítanak s naponta vetődnek fel az újabb ötletek százai és százai. Az Egyesült Államok kormánya a legközelebbi jövőben posta- és okmánybélyegelárusitó automatákat szándékszik bevezetni, miáltal rengeteg tisztviselőt lehet fölöslegessé tenni s emellett ünnepnapokon is éjjel-nappal szakadatlanul folyhat az eladás. A hamis pénzdarabok bedobása által eddig okozott károkat rövidesen sikerülni fog teljesen kiküszöbölni. Ezek egyébként különben sem jelentősek , inkább csak abból a szempontból fontos az egész kérdés, hogy a hamisítványok bedobása által legtöbbször elromlik a szerkezet. A newyorki Rapid Transit Company jegyelárusító automatát, naponta két és fél millió embert szolgálnak ki s a csalások száma sohasem haladta meg a három ezret. Amióta tökéletesítették a készüléket úgy, hogy a bedobott pénzdarab néhány másodpercig mág látható a visszaélések száma lecsökkent hapi hatszázra. Hamarosan el fog lehetni érni hogy az automata kidobja a nem valódi pénzdarabot, bácsait nem olyan ügyes hamisítvány, melyet a szakértők is csak nehezen tudnak felfedezni. Mi több, csak i'’c kérdése már az is, hogy vanirvinzt is be lehessen dobni az önműködő készülékbe, amelyek káderek lesznek visszadobni a hamisokat, vagy egyenesen megsemmisíteni azokat egy olyan kémiai vegyület segítségével amely rém hat a valódi bankjegyekre. Ezenkívül arról is gondoskodás történik, hogy az automaták víz- és tűzállók legyenek és ellenjárjanak minden rongálási kísérletnek, másrészt azonban vonzó és ízléses legyen a külsejük. Az ezutáni automaták nemcsek e célból, hanem porcellán’ ó’ és üvegből, ille’ö’és ezek kombinációiból fognak készülni. A készülékek lehetőleg máris olyanok hogy teljesen látható legyen a működésük, ami még nagyobb érdeklődést kelt irántuk. Vannak és lesznek olyan automaták, amelyek a kiszolgálás után „Köcsönöm“-öt mondanak a vevőnek. Az ipari termelés racionalizálása több milió munkást tett fölöslegessé a szükségleti cikek gyártása terén, Krott pedig ,nyíttan, érdekes ' nyilatkozatból kitűnik, az automaták a kereskedelembőlszorítanak ki egyre több és több alkalmazottat, vetésért és lapátért már többször büntetve volt. Az utolsó bejegyzés szerint fál éve szabadult a gyűjtőfogházbó. Faggatni kezdték Lakatos Máriát, hogyan jutott hozzá a zakó. — Vettem — válaszolta a cigányasszony —• egy úriembertől vásároltam, aki szegény sokat veszített kártyán és el kellett, hogy adja a ruháját. Én megsajnáltam szegénykét és megvettem tőle. De mert nekem is pénzre van szükségem, hát el akartam most adni a ruhát Persze, nem tudtam volna olyan drágán eladni, mint ahogyan vettem, de nem bánom, sát kicsit ráfizetek is. Annak a szegény fiatalúrnak nagy szüksége volt a pénzre. Hogy ki volt az a „szegény fiatalúr“, aki szorultságában eladja a ruháját, azt nem tudta megnevezni lakatos Mária. Vallomása mellett azonban makacsul kitartott, úgy hogy végre is a detektív kénytelen volt kivinni a cigányasszonyt Garamiék lakására „helyszíni szemlére“. A lakáson azután több meglepetés következett. Először is Garami Zoltán a cigányasszony minden tiltakozása ellenére a ruhában felismerte a saját eltűnt feket s öltönyét. A szabó cégjelzése is megegyezett. A második és nagyobb meglepetés az volt, hogy amikor Garamiék szakácsnője a cigányasszonyt, a nihát és a detektívet meglátta, egy vészes sikollyal ájultan rogyott össz. Teleki-térre került a megbűvölt ruha, amelyet a bűvölő cigány asszony akart eladni Katasztrófára vezet, ha a szenvedélyes szerelem bűbájoláshoz folyamodik Azuf Nemzedül uniosítójától -Szabályszerű vígjáték vagy bohózat anyagául szolgáló kis történet húzódik meg azokban a komornak látszó aláírt, iktatott, lepecsételt rendőrségi aktacsomókban, amelyeket a napokban küldött át a főkapitányság az ügyészségre. Itt fogják befejezni a történetet, illetve — továbbvezetve a vígjátékhasonlatot megszerkeszteni a harmadik felvonást a már rendőrségen lejátszódott első és második felvonásokhoz. A vígjátékhasonlat — mint minden hasonlat — csak azért sántít, mert ez a felvonás valószínűen nem fog hapy-enddd végződni. Lemondott vacsora és feljelentett ismeretlen tettes Garami Zoltán, biztosítási Intézeti titkár néhány héttel ezelőtt egy ismerős családhoz volt hivatalos vacsorára. Este, amikor át akart öltözködni, megdöbbenve tapasztalta, hogy szekrényéből a vadonatúj fekete öltönye hiányzik. Épp a legelegánsabb ruhája, amelyet csak nemrég szállított haza a szabó. Érthető tehát, hogy átkutatta az egész szekrényt, a szobát, tüve tette az egész lakást, de a fekete zakó a csíkos nadrággal csak nem került elő. Másik fekete öltönye nem volt Garami Zoltánnak, világos ruhában nem akart menni és így kénytelen volt a vacsorát lemondani. Másnap természetesen első dolga volt a főkapitányságra sietni és feljelentést tenni. A rendőrségről azonnal detektívet küldöttek ki Garami lakására, hogy indítsa meg a nyomozást. A detektív is átkutatta a házat, kifaggatta Garamiék szakácsnéját, a szomszédok cselédeit, a házmestereket, vicinét, de sehol semmi nyomra nem bukkant. Garami Zoltán öltönyéről senki sem tudott felvilágosítást adni. Az eredménytelenül végződő „helyszíni“ nyomozás után a detektív az ilyenkor szokásos „külső“ nyomozásra tért át. Pontos ,személyleírást készített az eltűnt zakóról és nadrágról és ezt a sokszorosított személyleírást“ átadta a zálogházakban és a Telekitéren dolgozó detektív kollégáinak. Ezeket bízta meg azzal, hogyha valaki ilyen leírású öltönyt eladni, vagy elzálogosítani próbálna, az illetőt azonnal fogják le. A titokzatos ruha a Teleki téren Ez a nyomozás hamarosan eredményre vezetett. Két napi figyelés után a Teleki-téren az egyik detektív észrevette, hogy egy idősebb asszony férfiruholt kiaálg az eladásra. Szóba elegyedett az asszonnyal s mintha meg akarná vásárolni, alaposan megnézte és kiforgatta a ruhát Ez egy vadonatúj fekete zakó volt szürke csikós nadrággal. Pontosan ráiett Garami Zoltán eltűnt zakójának s nadrágjának , ez mély leírása.“ A detektív a békés vásárlóból hirtelen visszaváltozott erélyes detektivé, karonfogta az asszonyt, hóna alá vette a ruhát és elindultak a főkapitányság felé. A rendőrségen kihallgatták az asszonyt. Először is leigazoltatták. Rögtön kiderült, hogy nem most vendégszerepel első ízben a főkapitányságon. Sőt a fényképét is megtalálták a bűnügyi nyilvántartóban. A fénykép mellett feljegyzett adatok szerint az asszony Lakatos Mária negyvenötéves cigányasszony, aki szemfényvesztésért, kint?,.'sért, kártya Hogy is volt csak? Nagynehezen sikerült felmosni aléltságából a szakácsnőt és akkor hosszas sírások, rivások, jajveszékelések és fogadkozások után a detektív jelentés szerint következőkép bontakozott ki az eltűnt zakó különös története. Sz. Mária negyvenkétesztendős szakácsnő — mint megtört szível bevallotta — titokban szerelmes volt a „nagyságos urba“. A nagyságos úr Garami Zoltán volt, akinek azonban fogalma sem volt a háztartási alkalmazottja érzelmeiről és nem látszott észrevenni Sz. Mária epekedő pillantásait. A szerelmes szakácsnő lelkibánatában mindennel megpróbálkozott, hogy a nagyságos úr szívét maga felé fordítsa, de semmi nem használt. Amikor egy reggel ilyen bénás én lelkiállapotban végezte a bevásárlást a csarnokban, megismerkedett egy cigányasszonynyal, Lakatos Máriával. A cigány asszony gyakorlott szemével rögtön észrevette, hogy a szakácsnő szive tája nincsen rendben és melegen érdeklődni kezdett A szakácsnő megörült a részt venni léleknek és türü könny hullajtások közepette elpanaszolta szőnyű baját. — Ó, ha csak ez a baj, — ölelte át vígasztalóan a cigányasszony Sz. Máriát — ezen könynyen ki lehet segíteni. Pont az én szakmám ez. A cigányasszony ezután becsalta Sz. Máriát egy közeli kiskocsmába, ahol néhány fröccs mellett haditanácsot tartottak. A cigányasszony elmagyarázta a szájtútva hallgató szakácsnőnek, hogy biztos módszere van a szerelmi hajlandóság megnyerésére. A módszer látszólag igen egyszerű, de a titkát csak ő tudja. Hajlandó segíteni Sz. Márián, mégpedig, mert nagyon megsajnálta, ingyen. Legfeljebb a teljes siker után fogad el valami ajándékot. — Magának semmi más dolga nem lesz, — hadart, a ne&bzédú]' szakácsnő fülét« — mint nhány napra ideadja nekem a szeretett férfiú legkedvesebb ruháját. Éd ed a ruhát magammal viszem, elvégzem vele a szükséges bűvöléselet és amikor majd legközelebb megint magára veszi, meglátja első dolga less magának szerelmet vallani. A szakácsnő a cigánynő beszédéből és a spriccerektől szédülten sietett haza. Garami Zoltán éppen a hivatalában volt, tehát minden könnyen ment. Kivette a szekrényből a fekete ruhát. Ez a legújabb és legszebb — gondolta magában — tehát bizonyára ez a legkedvesebb is. Szépen begöngyölte a vadonatúj öltönyt és levitte a szomszéd utcában várakozó cigányasszonynak. — A jövő héten itt vagyok a ruhával, lelkem — búcsúzott a cigányasszony, hóna alá csapva a csomagot — és meglátja minden jóra fordul és fizetnie sem kell semmit... A varázslat vége A történet többi fejezete már szabályos következetességgel pergett le. A cigányasszony természetesen nem vitte vissza a megbűvölt ruhát. Garami Zoltán észrevette a ruha eltűnését, a szakácsnő nem merte bevallani sem bűnét, sem szerelmét és csak, amikor a cigányasszony a Teleki-téren kézrekerült, derült ki az egész történet. A rendőrségen természetesen nagy derültséget keltett a komikus eset. Maga a károsult is jót mulatott fekete öltönye különös kalandjain. Ezért meg is bocsátott a szerelmesszefi szakácsnéjának és visszavonta ellene a feljelentést, azonban — Sz. Mária legnagyobb bánatára — felmondott neki. Sz. Mária viszont feljelentést tett a cigányasszony ellen, aki ellen lopás, csalás és egyéb cmnen Indul meg az eljáró- 9