Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
Szombat, 1938 március 1 Uj Nemzedék Szociális és művészi botrány a Városi Színház közpénzzel táplált rendszere Eleddig tűrik még a Sebestyén-dinasztia uralkodását ? ~ Am Új Nemzedék tudósítójától — Budapestnek két nap óta egyetlen szenzációja van, Amelita Galli-Curci bukása, amely valósággal felkorbácsolta a közvéleményt. Már a Traviata előadásáról felháborodottan mentek el az emberek, de különösen tegnap dél óta, ahogy köztudomású lett a lapokból a nagy bukás hiteles története s kiderült az is, hogy az egész magyar sajtó egyetemesen megállapította a bukást, egyre nő a becsapott emberek elkeseredése. Már tegnap délelőtt folytonosan csilingelt a telefon szerkesztőségünkben s férfiak és nők érdeklődtek, hogy a Traviata csúfos bukása után a meghirdetett másik két előadást megtartja-e a Városi Színház s hogy a jegyet vissza lehet-e cserélni. Tegnap déltájban a becsapott emberek, akik hatalmas összegeket fizettek a Galli-Curci jegyekért, megrohamozták a Városi Színház pénztárát, hogy az a jegyeket visszaváltsa. Botrányos és tumultuózus jelenetek játszódtak le a pénztár előtt, mert a színház a jég hideg paragrafusai mögé menekülve, a jegyeket nem váltotta vissza s arra, hivatkozott, hogy Galli-Curci másik két fellépését meg óhajtja tartani s így nincs módjában a jegyek árát viszszatéríteni. Erre valóságos jegydevalváció indult meg a Városi Színház környékén. Az embereik fél- és negyedáron igyekeztek túladni a Rigolettora és A sevillai borbélyra megváltott jegyeken, mert már senki sem hisz abban, hogy Amelita Galli-Curci a szerdai fiaskót kiköszörülhesse. A szörnyű bukás után Amelita Galli- Curci egyes lapokban igyekszik mentegetőzni és magyarázza a szerdai balsikert. Azzal védekezik, hogy ő inkább koncertművésznő, mint operaénekesnő és Budapestet okolja azért, hogy operában akarta őt hallani. Meglepetéseket ígér a Rigoletto mai és A sevillai borbély hétfői előadására. Minket mindez már nem érdekel. Galli- Curci első föllépésével bebizonyosodott az, hogy a külföldi művészek, főleg pedig az impresszáriók Balkánnak nézik Budapestet, ahol akárkivel és akármilyen hanggal föl lehet lépni. A Városi Színháznak, amely megrendezte a Galli-Curei előadásokat és elővételben elfogadta a jegyek árát, tudnia kellett, hogy Galli-Curci Prágában is megbukott, s hogy Bukarestben fel sem lépett indiszponáltsága miatt. A Városi Színháznak és a művésznő impresszáriójának tudnia kellett arról is, amit a prágai lapok írnak, hogy Budapesten legalább egy tucat olyan hangú művésznő él, aki többet ér, mint a jelenlegi Galli-Curci s éppen ezért meg kellett volna kímélni a kínos botránytól elsősorban a budapesti közönséget, másodsorban a művésznőt. Budapest művészvilágában, sőt a politikai életben is egyre jobban kiérlelődik a gondolat, hogy ezért a csúfos művészi és kulturbotrányért valakinek vállalnia és viselnie kell a felelősséget Évek óta hangoztatjuk, hogy a Városi Színház környékén nincs rendben minden Több cikket írtunk a Sebestyén-rezsim gazdálkodásáról, megírtuk, hogy művészküldöttségek keresik fel szerkesztőségünket a Városi Színházból és Sebestyén Géza fölöttes hatóságának figyelmét többször felhívtuk — személyesen is — arra, hogy milyen keresztényellenes, antiszociális, de mindenek előtt művészietlen irány érvényesül a város színházában. Tiltakoztunk az ellen is, hogy a folytonosan deficittel működő színház, miután felélte a hatalmas városi szubvenciót, mindig külföldi művésznagyságok vendégszerepeltetésével segítsen magán, úgy azonban, hogy ezt a szanálási akciót ötszörösen, sőt többszörösen fölemelt helyárak révén Budapest közönségével fizettesse meg. Egyetlen egy figyelmeztetésünk sem használt. A városházán az illetékesek ólommal dugták be fülüket és Sebestyén Géza ügyesen értett ahhoz, hogy részint az illetékes ügyosztályt maga mellé állítsa, részint pedig befolyásos bizottsági tagok révén a pártok rokonszenvét vagy legalább is néma szemhunyását biztosítsa. Alább nyilatkozatokat közlünk, amelyekből kiderül, hogy Budapesten ilyen szomorú művész és kulturbotrány még nem volt. Wolff Károly a Keresztény Községi Párt vezére már múltkoriban kijelentette Inpark hasábjain, hogy nincs megelégedve a Városi Színház gazdálkodásával, hogy a Sebestyén-rezsimnek a további Szubvenciót nem fogja, megszavazni. Mi egyenesen a székesfővárost tesszük felelőssé, ha ez után a szégyenletes, sőt világraszóló botrány után a Sebestyén-féle színházi gazdálkodást továbbra is eltűri. Elvégre közpénzekről van szó, tisztelt ügyosztály, illetve tisztelt tanácsos, vagy ahogy önök mondják: tanácsnok úr! Még le sem üllepedett a Folkusházyügy, ez a példátlan pénzherdálás, máris újból felszakad a Sebestyén-skandalum kelevénye. Ezt a kelevényt végre ki kell égetni! Budapest vergődő, gyötrődő népe személyében fogja felelőssé tenni a szociálpolitikai ügyosztály tanácsát, ha még továbbra is dédelgeti, támogatja, fedezi a Városi Színház direktorát. Az nem lihet érv a főváros illetékes ügyosztályában, hogy a bohém természetű igazgató kitűnő vicceket tud mondani s pestisen szólva, mindenkit megfőz, az sem lehet érv, hogy folytonos szegénységére és adósságaira hivatkozik, tessék egyszer már és véglegesen rendet teremteni a Városi Színháznál. Szomorú lenne, ha Sebestyén Gézán kívül nem volna más művészember, aki a Városi Színházat vezetni tudná és még szomorúbb volna, ha a város engedné azt, hogy egyetlen színházának minden erkölcsi hitele elvesszen. Sürgős és radikális rendcsinálást kérünk a Városi Színházban. És ezt kérik az alábbi nyilatkozatok is, amelyek mind a Sebestyén rezsim művészi csődjét látják a Galli-Curci botrányban, és csak véletlen volt, hogy azon az estén indiszponáltan énekelt. A Galli-Curci valóban nagy művésznő, de túl van már azon, hogy maradéktalan élvezetet szerezhessen hallgatóinak. Neki éppen nagy művészi múltjánál fogva nem lett volna szabad olyan produkcióra vállalkoznia, ami művészi erejét felülmúlja. Az a védekezése tehát, hogy ő elsősorban, mint hangversenyénekesnő szerepel Amerikában, nem állhat üreg. Legkevésbbé pedig akkor, amikor négyezer dolláros felléptidíjat köt ki magának. A közönség mindenesetre megérdemli, hogy így járt, mert sokaknál az játszik szerepet, hogy milyen sikerű a fellépést megelőző reklámhadjárat és mekkora, a vendégszereplő művész vagy művésznő gázsija. Különös, hogy azok a művészek, akik magas fellépti díjakat kapnak, jobban vonzzák a közönséget, annak ellenére, hogy a gázsijuk sokszor nincs arányban a művészetükkel. A szerdai városi színházi este talán arra lesz jó, hogy a közönség kissé kijózanodik és a jövőben elővigyázatosabb lesz. Remélhetően ez a kijózanodás egyes színházak vezetőire is fog vonatkozni. — Ismételten kijelentem, hogy aki anynyi pénzt visz el tőlünk, mint Galli-Curei, annak nem lett volna szabad olyant vállalni, ami erejét túlhaladja. Annyit kellett vona kikötnie fellépti díjul, amennyit valóban produkálni tud. Szende Ferenc így szólt hozzá az ügyhöz: — Én csak annyit tudok, hogy hasonló körülmények között nem lépnék fel másodszor Budapesten, sőt először sem! Csak azt nem tudom, hogy egy ilyen dúsgazdag nő miért ragaszkodik a föllépéséhez ilyen kudarc után! Végtelenül szomorú, hogy amikor magyar művészek kénytelenek sok esetben külföldre menni, ugyanakkor a magyar közönség zsebéből telik az ilyen fiaskók finanszírozása. Petrovácz Gyula a következőket mondta: — A Galli-Curei esettel kapcsolatosan az a véleményem, amit első pillanattól kezdve vallottam. Hazafiatlanságnak tartom egy ilyen nemzetellenes vállalkozásba bocsátkozni, amely a megnyomorított közönség keserves filléreit ekkora nagy tömegben szállítja a külföldre. Éppen azért mindenkit lebeszéltem arról, hogy ezekhez az előadásokhoz jegyet váltson. Azokat a plutokratákat pedig, akiknek mindenütt ott kell lenni és akiket hazafias szempontok nem feszélyeznek, nincs okom sajnálni. — Egy elintézendő ügyünk azonban még van nekünk, városházi politikusoknak a Városi Színház igazgatójával szemben. Mert neki az előzetes külföldi bukásokról információjának kellett volna lenni és az előadást a botrány előtt kötelessége lett volna lemondani, ha nem akart részese lenni a budapesti közönség rut félrevezetésének. De ez a közgyűlés elé tartozik, ahol módunkban lesz a felelősségrevonás és megtorlás tekintetében intézkedni. Vovszky János, a főváros színügyi bizottságának tagja: — Soha pénzt, amit az országból kivittek, nem sajnáltam úgy, mint azt, amelyet Galli-Curei visz el tőlünk. Soha még érdemtelenebből impresszárió közvetítési jutalékhoz nem jutott, mint az, aki a Városi Színházat ebbe az előadásba belevitte. Ezzel az üggyel kapcsolatosan a legközelebbi színügyi bizottság ülésén javaslatot teszek, amelynek elfogadása lehetetlenné fogja tenni a jövőben azt, hogy hasonló eset akár csak egyszer is, bármelyik fővárosi színházban előfordulhasson. A magyar kulturközönséget meg kell védeni az ilyen esetek megismétlődésétől. Lesújtó vélemények a Galli-Curci-botrányról Munkatársunk megkérdezett több művészt és politikust, a Galli-Curci botrányról és a Városi Színház művészi csődjéről. A nyilatkozatokat itt adjuk. Szemere Árpád így nyilatkozott: — Arról, ami itt történni fog, előbb értesültem, mint a közönség, amely csak a megtörtént események után háborodhatott fel. Olvastam a prágai kudarcról írott cikkeket és ezekből tisztán láttam a bekövetkezendőket. Éppen ezért haragom nem a fellépő, hanem a felléptetők ellen irányul, akik mindezekről többet tudtak, mint bárki. Ezek után felvetődik a kérdés: miért erőszakolták mégis a biztos fiaskót és miután az bekövetkezett, miért erőszakolják a folytatását! Nem lehet emögött mást látni, mint csúnya üzletet! Amit még erről az ügyről becsületes művészletemre gondolok és a magyar művészek jogos felháborodásáról, — jobb lesz nem beszélni. — Még csak egyet szeretnék mondani: sokan vagyunk, akik régen nem tudjuk megérteni, hogy a főváros mélyen tisztelt vezetősége miért nem csinál rendet egyetlen színházának tájékán? Gombaszögi Frida így vélekedik az esetről: — Nem hallottam Galli-Cumt, csak ma este fogom meghallgatni Bennem mindig él egy bizonyos részvét az ilyen fiaskók hősével szemben, hátha csak múló indiszpozícióról van szó? — Sajnos, információm szerint a helyzet más... Akkor pedig nem volna szabad így kiállni a közönség elé, még kényszerítő anyagi szükségből sem. Márpedig úgy tudom, hogy Galli-Curci esetében ilyen kényszerítő szükség nincsen. Ő gazdag. — Úgy tudom, hogy Nyugateurópa nagy városaiban, Londonban, Parisban, Rómában, Bécsben nem léptették fel az énekesnőt. Ez nem lehet véletlen! Nem, nem, ezt nem szabad a magyar közönséggel megtenni! A magyar közönséggel szemben, amely utolsó garasát rakosgatja össze, hogy a művészetre áldozza, általában nem tartom megengedhetőnek az ilyen horribilis fellépési díjakat. Olyan szegény országban, mint a miénk, ahonnan nagy tehetségek kénytelenek kivándorolni, mert nem tudjuk őket eltartani! De ilyen körülmények között még kevésbbé szabad türelemmel napirendre térni az ilyen jelenségek fölött. A menedzsereknek tudniok kell, ki az, akit rászabadítanak a közönségre... Lehetetlen elfogadni a védekezést, hogy nem tudtak arról, milyen változáson ment keresztül az énekesnő az elmúlt esztendőkben. — Egyébként majd meglátom ma este. Medek Anna ezt mondta: — Galli-Curci gramofonlemezei után ítélve utolérhetetlen énekesnőnek bizonyult. Ez a megítélés azonban nem lehetett elegendő akkor, amikor Budapestre szerződtették. Az impresszáriónak és a színház igazgatójának tudnia kellett volna, hogy fénykora már végetért. A Caruso-esettel semmiképpen sem lehet összehasonlítást tenni, mert Caruso budapesti vendégszereplésekor virágkorát élte lessel doktor feltámadása és Harry Liedtke, Szálló özvegye együtt szimfonikus zenével Budapest egyetlen premier színházában. 3 A liberális párt balszárnya mentette meg a MiacDonard- kormányt a bukástól — Az Új Nemzedék tudósítójától — London, február 28. A munkáskormányt a tegnap esti szavazásnál kizáróan a liberális párt balszárnyának magatartása mentette meg a biztos bukástól. Bár Lloyd George a szavazást megelőző vitában ismételten felszólította a liberális párt tagjait, hogy a liberális módosító indítvány nélkül ne szavazzák meg a kormány bányajavaslatát, a liberális képviselőknek mintegy harmadrésze a döntő szavazásnál a kormány mellett szavazott. Nyolc liberális képviselő tartózkodott a szavazástól. A konzervatív képviselők, akik majdnem teljes számban eljöttek az ülésre, természetesen kivétel nélkül a kormány ellen szavaztak. A kormány ellen leadott 271 szavazat közül 230 esik a konzervatív és 41 a liberális pártra. Ha attól tart, hogy távirata címzett elutazása miatt esetleg nem kézbesíthető, feladásánál kösse ki a távirata utánküldését.