Uj Nemzedék, 1931. október (13. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
A drágaság Azokban a napokban, amikor még csak terv volt a köztisztviselők illetményeinek lineáris leszállítása, kifejtettük, hogy ezzel az intézkedéssel kapcsolatban szigorú árpolitikai intézkedéseket is kellene tenni. Az volt az álláspontunk, hogy az aktív és nyugdíjas tisztviselők nagy tábora készséggel fogja vállalni és nem fogja megsínyleni az államháztartás rendezéséhez megkívánt áldozatot, ha a legszükségesebb táplálkozási és ruházkodási cikkek árát nem fogják könyörtelen profithajszolók indokolatlanul és lelkiismeretlenül felhajtani. Ellenben ha ezeknek a cikkeknek az ára nemhogy csökkenne, hanem emelkedik, akkor — mondottuk — az árdrágítók rá fognak duplázni az állam szigorára, és ezer meg ezer család számára vergődéssé válik az élet. Sajnos, az, amitől tartottunk, a drágulás bekövetkezett, ellenben az amúgy is súlyosan megszanált fogyasztók árpolitikai védelme nem, és így számolnunk kell azzal a veszedelemmel, amelyet a Nemzeti Újság tegnap proletárinflációnak nevezett. Vonatkozik ez most már nemcsak a tisztviselőtársadalomra, hanem azokra az egzisztenciákra is, amelyeket a felemelt adóterhek érzékenyen sújtanak, s amelyek a folytonos drágulás következtében szintén oda jutnak, hogy eddigi tisztes életszínvonaluk mélységesen lesüllyed. Éppen tegnap számolt be az ÚJj Nemzedék a teljesen indokolatlan élelmiszerdrágulásnak újabb fejezetéről. Negyvenkét százalékkal drágult meg a sertészsír, szinte máról holnapra, mégpedig minden elfogadható ok nélkül, mert hiszen az élősertés ára mindössze tizenkét százalékkal emelkedett. Ez a huszonöt százalék különbözet a fogyasztóközönség rovására teljesen érthetetlen, mint ahogyan érthetetlen az is, hogy rövidesen bekövetkező zsírhiányról rebesgetnek érdekelt körökben, pedig ennek se látjuk semmiféle reális okát, ha csak arra nem gondolunk, hogy mesterségesen akarnak előidézni ilyen hiányt azok, akik aztán erre hivatkozva, újból srófolni akarnak a zsir árán. Ez azonban csak egyik tünet, amelyhez hasonlót többet is felsorolhatnánk. Kérdezzük tisztelettel: miért kell ezt tűrniök az anyagilag amúgy is erősen megkoppasztott közép- és kisegzisztenciáknak, s miért nem lehet rendet teremteni ebben a tekintetben ugyanazzal a szigorral, amellyel például a Teleszky-féle takarékossági intézkedések érvényesülnek? Emlékezzünk csak arra, hogy a fasiszta Olaszország is kénytelen volt két esztendővel ezelőtt lejebb szállítani a munkabéreket és a tisztviselői illetményeket. Ugyanakkor azonban Mussolininek gondja volt arra is, hogy a fontosabb fogyasztási cikkek — tehát főképpen az élelmiszerek és a textilárak — arányosan olcsóbbodjanak a házbérekkel egyetemben, és he, valamelyik péküzlet, szalámigyár, hentesüzlet nem hajlott a jó szóra, egyszerűen hivatalból bezárták. Ennek az árpolitikai gondoskodásnak az lett a következménye, hogy sem a munkások, sem a tisztviselők nem sínylették meg a bér és a fizetés csökkentését, viszont arról sem hallottunk azért, hogy az élelmiszerek vagy a ruházati cikkek elárusítói éhen vesztek volna. Kérdezzük: miért nem lehetne nálunk is megakadályozni a proletárinflációt, mi akadálya lenne annak, hogy tisztességes árak mellett a fogyasztók is emberi módon megélhessenek, az elárusítók is megtalálják becsületes számításukat, de persze ne törhessenek mohó, indokolatlan és igazságtalan ma mmuth a szónra? Tegnapi élelmiszercikkünkben erélyes közbelépést sürgettünk. Ma megismételjük nemcsak a fehér rúpiáéra vonatkozóan, hanem általában, és megsürgetjük azt az erélyt, amely elhárítja az amúgy is megterhelt társadalmi kategóriákról az árdrágítás és vele az elproletárosodás veszedelmét. i( ** ^ HwrfcintW; éa Mrió MMi BRM £' *« é ol árai Bgy Untai. V., Honvéd-o. 10. EWmSH SgjSA EMI Kaj3 MäW mm\ ' IT* 20 HU*». T«L.ABtl27-47.Autl3<W>6. gg9| M »Hei IHHIl BD __________ _____ HÍ RH V . jmgjÍMn* 9 pengő 69 * Gyorsírók: HH — — ^ TM HSMUh^BHA HMIBSIWT H^dF fok#E^. a*Am ér, Mlklós-út II., Marin- JgBf jffWB HH HH Aontrtábaai -2S. tér Tel., 525-12. VI.. MBB HHI 1HHHH Hi Harens HBTHaAb, n«U^.k minim«.« Aadráaay-út 119-72 UV H VHH HU HU ■■ JUHBBUI ^ •dljaxabáa azerint. ♦ _______________________________________________________________________________________________ _________________________I_^____________ Xin. évfolyam 222.(3550.) szám ♦ Csütörtök ♦ Budapest, 1931 oMéber 1. , * *— * _it £Z Hat hétbe is beletelik, amíg a kosdi bánya halottait megtalálják 71 német-francia megegyezés részletei Félezer családi ház építése akadt meg hitelzavarok miatt Négy millióra volna szükség az építkezések befejezéséhez — A pénzt már a napokban meg is kapják a kisemberek — Az Új Nemzedék tudósítójától — A júliusi bank zárlat idején sok helyütt megakadt az építkezése különösen a budapesti külvárosokban lévő családi házak tulajdonosai nem tudtak pénzhez jutni. Később a helyzet valamelyest javult s az építkezést újra folytatták, azonban azok, akik a házépítést csaknem száz százalékig bankkölcsönből akarták elvégezni, kénytelenek voltak az építkezés befejezését elhalasztani. Mintegy ötszáz helyen állt meg rövidebbhosszabb ideig a munka s még azoknál a házaknál is baj volt, melyeknek tulajdonosai előzetesen értesítést kaptak, hogy a házépítéshez szükséges Láb-kölcsönt folyósítják számukra. A népjóléti miniszter intézkedésére a már megszavazott Báb-hiteleket később ismét folyósították és most már csak azoknál a házaknál áll a munka, amelyeknek építését még a Láb-kölcsön megszavazása előtt megkezdték és miután újabb kölcsönt a bankzárlat óta nem szavaztak meg, az építkezést nem lehetett folytatni. Hozzáértő helyen, az egész országban négyszázötvenre teszik azoknak a főként családi háziaknak a számát, amelyeket a kölcsön elmaradása miatt csak félig készítettek el. Erre vonatkozóan az Építőmesterek Országos Szövetségének egyik vezetője a következőket mondotta: — Különösen azoknál az építtetőknél állott meg a munka, akik — miután az elvi jóváhagyást megkapták — azonnal építkezni kezdtek. Ezek, hogy a bankzárlat idején se álljon meg a munka, átmeneti kölcsönöket vettek fel s most kétséges, hogy egyáltalában hozzájutnak-e a Láib-kölcsönhöz. Ma itt áll a félig kész ház, amelyet még csak értékesíteni sem tudnak, mert kész házat is nehéz ma eladni, abbahagyott házat pedig vagy egyáltalában nem vesznek, vagy csak potom árat akarnak fizetni érte. Úgy tudjuk, egyes pénzintézeteken múlik, hogy nem folyósítják a kölcsönöket. Értesülésünk szerint a bankok a megváltozott gazdasági helyzetre való hivatkozással tagadták meg a további kölcsönök folyósítását. Az építőipar szempontjából nem túlságosan nagy jelentőségű a kérdés, hiszen többnyire olyan házakról van szó, amelyeknek falait már felhúzták. Inkább a szakiparosokat érinti jobban a dolog. Akármint is áll az ügy, ezeken az építtetőkön okvetlenül segíteni kell, áfánál inkább, mert nem is olyan nagy öszszegről van szó. Számításom szerint legfeljebb négymillió pengőre tehető az az összeg, amelyre sürgősen szükség van. Igaz, hogy ez sok családot érint. Hiszen az igénylők többnyire kis összeget, nyolc-tizenkétezer pengőt kértek. Érdeklődtünk az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetnél, ahol kijelentették munkatársunknak, hogy egy-két, napon belül eldől az építtetők ügye. A pénzügyminisztérium megegyezett a hitelszövetkezettel, hogy legalább azok számára, akik már megkezdték az építkezést és megkapták az engedélyt, folyósítsák a kölcsönt. Ha a szövetkezet a pénzügyminisztériumtól megkapja a határozatot, azonnal értesíti az építtetőket, hogy az előírt feltételek mellett rendelkezésükre áll az igényelt kölcsön. Mintegy négy és félmillió pengő építési kölcsön engedélyezéséről van szó. Ehhez járul még a vidéki ipartestületek építkezésének konverziójára engedélyezett hárommillió pengős kölcsön, amelyet egyelőre szintén a szövetkezet perfektuál. Ha azután a gazdasági viszonyok valamelyest javulnak, a szövetkezet további kölcsönöket utal ki. Lehet, hogy tavasszal már sor kerülhet erre. A sürgős kiutalásokra váró és ipartestületek részére folyósítandó kölcsönön miinl még mintegy tízmillió pengő építési kölcsönről lehet szó. Budapesten fokozódik az építkezési kedv Érdekes jelenség, hogy ugyanakkor, amikor a kölcsön előzetes lekötése nélkül megkezdett építkezések egyelőre megakadtak, a fővárosban meglepően sokan kezdenek új építkezést. Mint az Új Nemzedék már jelentette, az új építkezések fellendülése kapcsolatban van a tömeghisztériával és mindenki, aki készpénzzel, vagy bankbetéttel rendelkezik, igyekszik pénzét ingatlanba fektetni. A városházán meglepően sok építési engedélyt kérnek és minden engedély kiadását azzal sürgetik, hogy az épületeket még az idén tető alá akarják hozni. A magánépítési bizottság két egymást követő ülésén egy ötemeletes, egy háromemeletes, két kétemeletes, tizenkét egyemeletes bérházra, harmincegy családi házra és három emeletráépítésre adott ki engedélyt. Újabban is egész sereg építési engedélyre vonatkozó kérvényt adtak be, amelyet szintén sürgősen megkapnak az érdekeltek. Az új kérvények így oszlanak meg: egy ötemeletes, egy háromemeletes és négy kétemeletes, hat egyemeletes egerház, egy üzletház és huszonhét családi ház. A kiadott építési engedélyek, valamint az új kérvények száma jelentősen " meghaladja a normális időkben kiadott engedélyek számát. A FaJLO AIJLkmk»