Uj Nemzedék, 1931. december (13. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
de , a Jom. évfolyam 273. (3601.) szám . Kedd ♦ Budapest, 1931 december 1. „Desperációk kísérletéről van szó“ - mondja a belügyminiszter „A közönség nyugodt lehet, elég lecke volt ez , mindenféle nyugtalan elemnek" .. Ma délben harminc ember van még őrizetben a honvédügyészségen - Az új Nemzedék tudósítójától, km Jly Nemzedék szombatom déliben elsőnek adott hírt azokról az áluhírekről, ■melyek Budapesten elterjedtek, s kommunista összeesküvéstől Jirálypuccs ig egészen fantasztikus dolgokat kombináluak. Megírtuk azt is, hogy ezekre az álhírekre a péntek este foganatosított rendőri előállítások adtak okot, és jeleztük azt, hogy valószínűen bizonyos úgynevezett szélsőjobboldali elemek mozgolódásáról íájó szó, amely körül aztán mindenféle rémhírek forgataga vetődött fel. Ma már bizonyos, hogy szélsőjobboldali szereplésükről a múltból ismeretes fantaszta fiatalemberek kiskorcsmnai terveztetései voltak a budapesti álhírek hátterében, s a mindenképp hamis, értelmetlen és indokolatlan „királypuccs“-hírek végképp megbuktak, mikor kiderült, hogy az egész éretlen kiskorcsmnai tervezgető« főalakja] egyenesen a Habsburg-elenes Liga tagjai közül vagy legalább is az antilegitimista gondolkozás világából veleit. Ami már most magát az egész összeesküvést illeti, meg kell állapítanunk, hogy még ha lett volna is valami veszedelem benne Budapest és az ország közrendjére és nyugalmára, azt a rendőrség dicséretes ébersége jókor és alaposan meghiúsította. Az ország komoly közvéleménye mindenesetre megnyugvással láthatja, hogy az ország rendje, nyugalma és közbiztonsága fölött a rendőrség éberem őrködik, mindenképpen feladatának magaslatán áll, és a felfordulás híveinek nincsenek reményeik bármiféle rendbontó törekvés sikerére. Mikor ezt kötelességszerűen megállapítjuk, ugyanakkor nem akarjuk a Zsabka Kálmán, Hozmetz Károly, Vannay László és társaik összeesküvését, Budapest megszállásáról, a kormányhatalom átvételéről való álmodozásait sem lebecsülni, sem túlbecsülni. Maga az a tény, hogy sem Budapesten, sem a vidéken nem találtak fegyvereket a nyughatatlan, nincstelen társaság tagjainál, és hogy valamiféle számottevő nevet, komoly polikai vagy társadalmi tényezőt véletlenül sem sikerült eddig felfedezni a Vámház-pince és egykét budapesti söntés fröccsöző összeesküvői között, eléggé bizonyítja azt, hogy végeredményben néhány túlfűtött fantáziának, üres zsebnek és elégedetlen ambíciónak a tervelgetése volt. Fegyvertelenül megrohanni Budapesten katonaságot, rendőrséget, igazam csak az álmok hónában lehet. Amellett az is bizonyos, hogy a baloldal sietett nyomban politikai célokra kihasználni ezt a rendőri ügyet, a liberális közönség idegeire és pénzére számító lapok siettek ezerötszáz gazdag budapesti zsidó kifosztásáról vagy megsarcolásáról, a Dohány utcai zsinagóga felrobbantásáról szóló terveket kolportálni, amikre nézve az eddigi nyomozás semmiféle támpontot nem talált. Amilyen alaptalannak bizonyult egy-két ekszponált régi ébredő magyarnak az őrizetbevételéről szóló hír, éppúgy kiderült az is, hogy egyik előállított egyént alaptalanul tették meg a fővárosi javadalmi őrség főtisztjének, mert a javadalmi őrségnek nincs is Barta János nevű főtisztje. Ezek túlzások és tendenciózus közlemények, amelyekre csak némely szenzációhajhászó külföldi lap dupláz rá, mint például a párisi Le Matin, amely azt a komikus kacsát röpítette világgá, hogy a vasárnapra tervezett budapesti gyephokki-mérkőzés azért maradt el, mert a magyar csapatban levő arisztokratákat az „Ottó-puccs“ miatt letartóztatták. A francia kacsában nem utolsó sorban mulatságos az, hogy vasárnapra nem is terveztek Budapesten semmiféle gyepitoki-mérkőzést. Az egész ,,királypuccs“-hír csak azoknak a könnyelműségére és észjárására jellemző, akik derűre-borura mindenlegkisebb alap nélkül gyártják és szállítják az ellenséges külföldi körök számára a „királypucos“ hazugságokat. Ami a baloldal magatartását illeti, egy haszna mégis van a teljes kudarcba falt korcsmai szervezkedésnek: a baloldal egyszerre belátta az eddig szakadatlanul támadott statáriumnak feltétlen szükségességét és fontosságát. Egyébként azonban éppen a baloldalnak van legkevésbbé oka háborogása és tűzvészt kiáltania. Mert abban, hogy éretlen fiatalemberek, fantaszta agyvelők puccsra, megrohanásra, felfordulásra gondoltak és arról tervezgettek, nem utolsó sorban van részük azoknak a sajtóorgánumoknak, amelyek hónapok óta szuggerálják a „Rendszerváltozás, vagy katasztrófa!" gondolatát, s a tekintélyrombollás, a demagógia minden eszközével igyekeznek a közvéleményt befolyásolni. Abban, hogy ilyen gondolatok fogamzottak meg fegyelmezetlen agyakban, nagy része van a baloldali sajtónak. Hogy most ijedtükben a politikai jobboldal terhére akarják felróni ezt az ügyet, az csak az ő ismert taktikájuk. A jobboldali sajtótól csak fegyelmet, rendet, nyugalmat tanulhattak volna ezek a fiatalemberek, s ha a mi leckéinket fogadták volna meg, akkor nem gondoltak volna semmiféle „puccs“-ra. Akik az ilyen szellemeket felidézik, ne csapjanak lármát, mikor a szellemek megjelennek előttük, és ne akarják velünk azonosíttatni, a mi rovásunkra írni azokat, akik jórészt csak lézengő ritterei, mindenre hajlamos kalandosai ennek a zűrzavaros korszaknak, amelynek szellemi és erkölcsi zűrzavarát elsősorban a baloldal teremtette meg és igyekszik elmélyíteni. A puccstervek kiagyalóit egyébként nem is lehet ma már jobboldali embereknek minősíteni, hiszen — mint az ma már a nyomozás adataiból világos , egyenesen jobboldali intézmények ellen akartak fordulni. A leleplezett puccstervekről, a rendőrség intézkedéseiről, az egész ügy részleteiről alább számolunk be. Összesen három revolverük volt azoknak, akik „Budapest megszállásáról“ fantáziáltak Szombaton délben az XJj Nemzedék Számolt be elsőnek azokról a fantasztikus rémhírekről, amelyek a szombatra virradó éjszakától kezdve a fővárosban elterjedtek. Megírtuk, hogy milyen gazdag képzeletre valló, fantasztikusnál fantasztikusabb meséket adtak szájról szájra az emberek. Szó volt Ottó-puccsról, Albrechtpuccsról, diktatúráról, Gömbös-kormányról, Alföldi Brigádról, fegyveres felkelésről és mindenről, amit csak a kávéházi asztal mellett ki tud agyalni a pesti ember, bizonyos külsőségektől és rendőri intézkedésektől felcsigázott fantáziával. Mindjárt kezdetben teljesen megbízható értesülések alapján figyelmeztettük a közönséget, hogy ne üljön fel ezeknek a híreszteléseknek. Szó eincs semmiféle puccelés, semmiféle komoly akcióról, csupán egy kisebb jelentőségű eseményről, amely bizonyos rendőri intézkedéseket tett szükségessé. A rendőri intézkedések teljesen elégségesek is voltak s a nyugalmat és közbiztonságot ’semmi sem veszélyezteti. ’ Mára azután körülbelül kialakultak már az események. Bár a hatóságok — eléggé érthetetlenül — teljesen elzárkóznak minden részletes információ elől, és az éjszaka kiadott hivatalos jelentés csupán negatívumra, néhány híresztelés megcáfolására szorítkozott, az már kétségtelenül megállapítható, hogy csakugyan semmi veszedelem nincs. Az egész izgalom egy teljesen komoltalan „szervezkedés“ körül keletkezett. Egy csomó forrófejű, fantaszta fiatalember szervezett meg korcsmaasztal mellett egy kis „forradalmat“. Izgalmas terveket szőttek éjszakánként a kocsma fehér asztala mellett, s a negyedik és ötödik fröccs után már el is képzelték magukról, hogy majd ők csak úgy egyszerűen megszállhatják a középületeket, elfoghatják a nekik nem tetsző minisztereket, és magukhoz rgadhatják a kominyház álmát. MLa*» XO.JEUJLk&k»