Uj Nemzedék, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-01 / 26. szám
Kedd, 1932 február 1 U. Nemzedék Üvegházakban termelik a gabonát a jövő században Egy angol vegyész jóslata a mesterséges aranyról és a halálsugarakról — Az Új Nemzedék tudósítójától — London, február . Henry T. F. Rhodas angol vegyész az Angol Vegyészeti Társaságban tartott előadásában azt fejtegette, hogy a tudomány a jövő században teljesen megváltoztatja az emberiség életét. A gabonát óriási üvegházakban fogják termelni mesterséges hő és csapadék segítségével. A búza I—16 láb magasra fog nőni, és talán felfedezik a mesterséges arany készítését is, amivel a tudomány nagy szolgálatot tenne a civilizációnak, mert az arany jelenlegi értékének csökkentése az emberiség fontos érdeke. Másrészt a tömeggyilkolásoik eszközei is korlátlanul fejlődhetnek. Az úgynevezett halálsugarakkal már most is sikerült kisebb állatokat megölnie és pusztítóerejük fejlesztése már csak részletprobléma. A jövő háborújában nem lesz különbség a hadseregek és polgári lakosság között és az igazi küzdőfelek a csataterektől távol épített villanytelepek lesznek. Ezek sokmillió Volt feszültségű áramot fejlesztenek, ami lehetővé fogja tenni az egész civilizáció megsemmitését egyetlen gomb megnyomásával. Ez méltó jutalma lesz az emberi őrültségnek. Már Scotus Viator is Magyarország régi határait kívánja — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bukarest, február 1. A széllrnacionalista Universul egyik legutóbbi vezető cikkében éles támadást intéz a nemzeti parasztpárt, főleg pedig az erdélyi román politikusok ellen, akiket azzal vádol, hogy a romániai állapotokról hamisan és tendenciózusan informálják a külföldet. Kirívó példaként felhozssa, hogy Scotus Viktor, aki hajdan a nagyromán törekvések pártfogó barátja és a magyarok erős ellensége volt, nemrégiben Kolozsvárott tartózkodott s nyilván az ott Maniuék táborából szerzett információik alapján cikket írt az Esprit International című folyóiratba. Scotus Viator ebben a cikkében azt írja, hogy Romániában korrupció és hallatlanul rossz közigazgatás uralkodik, majd pedig a mai középeurópai körülményeket elemezve Magyarország országhatárai kérdésében ezt a megjegyzést teszi: A magam részéről nem habozom azt állítani, hogy ha eltekintünk a mai új országhatároktól, az egyetlen komoly megoldás a régi határokhoz való visszatérés lenne. Botrányba futták Zichy Tivadar sztratoszféra-repülése — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, február 1. A Morgen szenzációs leleplezést közöl a Zichy Tivadar-féle sztratoszféra repülésről és azt állítja, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb botránya Braun mérnök magasságmérőjéről Thirring professzor, az egyetem második számú fizikai intézetének igazgatója kijelentette, hogy egyszerűen képtelenség és Braun fizikai tudása egy gimnazistáéval egyenlő. Braun egyébként a lap szerint soha sem volt mérnök, technológiát járt. Kitűnően értett számban ahhoz, hogy nagyhangú frázisokkal elszédítse az embereket és azután pénzt csaljon ki belőlük. Állítólagos magasságmérőjének és másik találmányának, egy rádió roeképzetes elhárítónak finanszírozására egy Badenben élő gazdag arisztokratától száznyolcvanezer shillinget csalt ki. Az ügyes Braun Izlindban, Marokkóban, Guatemalában és még egy másik egzotikus álamban szabadalmaztatta találmányait, hogy szabadalmi okiratokkal vezesse félre mecénását. Erre a célra tizennyolcezer shillinget adott ki és így a legjobb bizonyítványokat tudta produkálni. Amikor a sztratoszféra repüléshez újabb pénzösszegért fordult az arisztokratához, ez gyanúsnak tartotta az ügyet és megkérdezte az egyetemi tanárt, aki felvilágosította őt, hogy az eredmények, amelyekre Braun jutott, csakugyan szenzációsok, csakhogy teljesen hamisak. Braun a legegyszerűbb fizikai képleteket is rosszul alkalmazza. Az arisztokrata erre ügyvédjének adta át a dolgot és a sztratoszféra, repülésnek, úgy látszik, nem a szférában, hanem a törvényszéken lesz folytatása. Zichy Tivadar ellen is több eljárás folyik a bécsi bíróságon. A Meisen és a Schahn szálloda portása és a Renaissancebár főpincére feljelentést tett ellene, mert kisebb-nagyobb összeget vett fel tőlük és ezeket nem tudta visszafizetni. Teleszky János Londonba utazott a külföldön lefoglalt magyar követelések ügyében Folytatják a „Stillhalte“ tárgyalást — Az Új Nemzedék tudósítójától . Ma reggel fél nyolckor utazott el Teleszky János Londonba. A volt pénzügyminiszter, mint a Külföldi Hitelek Országos Bizottságának elnöke, a kormány megbízásából ment ki az angol fővárosba. Ennek a bizottságnak az elnöki tisztségét tudvalévően előtte Korányi Frigyes báróval töltötték be. Korányi Londonban már fontos tárgyalást folytatott a rövidlejáratú külföldi hitelek meghosszabbítása, az úgynevezett „Stillsmitte” ügyében. Pénzügyminiszterré történt kinevezése után nevezték Teleszkyt a külföldi hitelek ügyének irányítójává. Telesky János, londoni tárgyalásán a transzfermoratóriumnak még függőben lévő kérdései is szerepelnek. Szellsősorban pedig a külföldön, Amerikában lefoglalt magyar követelések sorsának a tisztázása. Súlyos szerencsétlenség az Istenek alkonya bécsi előadásán — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, február 1. Az Istenek alkonya vasárnapi előadásán súlyos baleset történt. Az előjáték végeztével, amikor a három norna eltűnik a sülyesztőben, a sülyesztő egyik oldala megakadt és Szántó Enid, Rünger és Paalen asszony körülbelül egy méter magasságból lezuhant. A munkások észrevették a balesetet és elkapták a művésznőket, úgyhogy Szántó Enid és Rünger asszony csak könnyű sérülést szenvedett, Paalen asszony azonban a hátára esett és két bordája eltörött. A közönség a balesetből nem vett észre semmit, s csak előadás után tudta meg, mi történt. HIHIIHMWWIWmMMWtMMWHHMmill Rádió-engedélyét a levélkézbesítő útján is beszerezheti. — Ha jól és olcsón akar szórakozni, fizessen elő a modern találmányra? 3 DIANA FOGKRÉM Minősége közismert! Ára meglepetés! Bethlen István vádbeszéde a demagógia, az élvezethajhászó fiatalság és az önző tétlenség ellen A történelmi osztálynak jó példával kell előljárnia a nemzet megmentésében — Az Új Nemzedék tudósítójától — A Nemzeti Kaszinó vasárnap tartotta meg 105. közgyűléséit, amelyen megjelent Horthy Miklós kormányzó is. A közgyűlés elnökétül közfelkiáltással Ráday Gedeon grófot választották meg. A kaszinó a súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel ebben az érvben nem tartotta meg szokásos lakomáját, de ahelyett aláírási ivet körözött Horthy Miklósné világaikciója javára s az adakozások eredményeit, 2050 pengőt már el is juttatták iletékes helyre. A közgyűlés ünnepi szónoka Bethlen István gróf volt. — Van-e magyar ember számára szebb, van-e magasztosabb feladat. — mondotta többek között, — mint Széchenyi tanítása inaikbű és korszerű hirdetőjének lenni ! De van-e — kérdem — ennél nehezebb feladat egyúttal! Húsz ő mondta volt, hogy a legnagyobb bűn másokat vezetni akarni, az erre való képesség nélkül, és hogy az önismeret és a kellő önbírálat az első kellék ahhoz, hogy másokat vezetni képesek legyünk. A mai napon tehát, amikor a nemzet válságos óriást éli, mikor az újjászületés oly nehéznek és kétségesnek látszik, Széchenyi szellemében, azt hiszem, akikor járunk el, ha soraink között seregszemlét tartunk és lelkünk mélyébe tekintve komoly önbírálatot gyakorolunk önmagunkkal szemben, mert szent meggyőződésem az, hogy a magyar nemzet újjászületése ma is, mint Széchenyi idejében, nem az anyagi javak nagyobb, vagy csekélyebb mennyiségétől hanem azoknak az erkölcsi, morális tőkéknek összegétől függ, amellyel a nemzet igazságáért síkra ezállani képesek vagyunk. — A Nemzeti Kaszinó tagjai eddig túlnyomókig a nemzet történelmi osztályaiból kerültek ki, a fő- és köznemesség soraiból, amely osztályok a múltban a nemzet vezető osztályai voltak, amelyekhez maga Széchenyi István is tartozott és akiknek közreműködését az irányításban — és ezt nyíltan meg akarom mondani — a jövőben sem nélkülözheti az ország még akkor sem, ha ezért az ellenséges propaganda — teljesen indokolatlanul — a feudális uralom vádjával akarna illetni bennünket. De amikor ezt nyíltan kimondom, ugyanakkor Széchenyi szelleméhez híven követelni lehet, hogy a történelmi osztályok az önismeret, az önbírálat erényét komolyan gyakorolják önmagukkal szemben, mert ha áll az egyesre nézve az, hogy önismeret és önbírálat nélkül a mások vezetéséből részt kérni bűn — kétszeresen áll ez valamely társadalmi osztályra, mert ha ezt megteszi, vagy veszélybe viszi nemzetét, vagy megmaradt presztízsét elvesztve, hamarosan és akkor már teljesen jogosan fogják mások félretolni. — Széchenyi István idejében a magyar főnemesség és a földbirtokos köznemesség vezető szerepe az országban minden kétségen felülállott. Két emberöltő óta azonban ez a kép megváltozott. Azóta a ma még fiatal s épp azért még nem homogén, de a vezetésben öntudatosan részt követelő városi polgári osztály kifejlődött s a maga világnézetét kivánja a közéletben érvényre juttatni. Birodalmak és trónok dűltek össze azóta; fejedelmi vagyonok semmisültek meg, évezredes családok, jutottak koldus botra és elhalványult, a trónok ragyogásában résztvevő társadalmi osztályok fénye is. A fórumon új emberek, új eszmék, új problémák, új szenvedélyek küzdik a maguk csatáit és a történelem, a történelmi osztályok kizárólagos vezető szerepe felett mindenütt napirendre tér . Sokan, akik e pillanatba szavaimat hallgatják, olyan órákban, amikor a lélek önmagára eszmél, felvetették ennélfogva maguk előtt is azt a kérdést: van-e, lehet-e ebben az új világban még szerepe azoknak, akik a régi magyar mn társadalomhoz tartoznak? Nem helyesebb-e, nem időszerűbb-e átadni a teret egészen másoknak és félrevonulva attól a közélettől, amely a jóizlésű és művelt embereknél gyakran csak undort kelt, oly időkre várni, amikor nemesebb ambíciókra és több megértésre újból alkalom nyithatlik. A felvetett kérdésre azonban, azt hiszem, a válasz igen egyszerű: vagy képesek a történelmi osztály tagjai a nemzet életében oly hasznos funkció betöltésére, amely nélkülözhetetlen és mások által alig pótolható és akkor a visszavonulás hűtlenség lenne, a nemzet és a zászló cserbenhagyásával egyenlő, vagy nem képesek erre, és akkor mindenkinek egyéni ízlésétől függ ugyan, hogy mit teszen, de akkor azzal is tisztában lehetünk és ne csodálkozzunk, ne búsuljunk rajta, hogy az úgynevezett történelmi osztályok felett a történelem is rövidesen napirendre tér. — A magyar arisztokrácia és a birtokos nemesség ma is — dacára annak a pusztításnak, amelyet soraiban az 1918. évi összeomlás és az azt követő idők válságai végeztek — az ország legvagyonosabb, legfüggetlenebb, legműveltebb, nyelvismereténél fogva megfelelő külföldi összeköttetések felett rendelkező és a legtágabb látókörrel bíró rétegeihez tartozik, amely legtöbb ellenéllőképességgel bír, ennélfogva minden nyomással és felforgatással szemben, jöjjön felülről, a hatalom polcáról, jöjjön alulról, a demagógia terrorjának eszközeit használva, a legjobban meg tudja állni a helyét. Családi tradíciói következtében nagy többsége évszázadok óta összeforrott a nemzet életérdekeivel. Fennállása és részvétele tehát a közügyek intézésében a nemzet jövője és egészséges fejlődése, a közélet stabilitása szempontjából erős garancia és mindenképpen óhajtandó, mert szerepét mások ma még ugyanoly képességekkel betölteni nem tudnák. Félretolni, mégpedig egészen félretolni — mert erről van szó és nem arról, hogy a vezetést kizárólag magának arrogálnál — csak azért, mert emberi irigység, osztálygyűlölet és politikai elfogultság nyelvét öltögeti reá, lehet egyeseknek önző érdeke, de egészen biztosan nem magyar érdek. — Igenis, a magyar panteon a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára, de csakis az olyan igazi magyar úr számára, aki nem címére és pénzére lehet csak büszke, nem arra, amit ősei műveltek, hanem mint Széchenyi István, büszke lehet arra a jóra, amit nemzetével maga tesz, büszke lehet arra, hogy lélekben és testben összeforrott nemzetének minden érdekével és bátran s férfiasan szemébe mondja nemzete igazát mindenkinek, járjon ki érte üldöztetés a legmagasabb polcról, vagy sárrá és piszokkal dobálja meg érte az utcai demagógia és nyelvét öltögesse rá a zsurnalisztikának lezüllött része, vagy a politikai prostituáltaknak az a hada, amely az olcsó népszerűségnek hizeleg a porban. — Igenis, az olyan magyar uraknak, mint amilyen Széchenyi István és kortársai voltak, nyitva áll a magyar panteon a jövőben is és nyitva kell állania, mert különben kétségbe kellene esnie minden jó magyar embernek jövőnk felett. Azonban, amikor ezt postulátumkép állítom fel, nem hallgathatom el azt sem, hogy, sajnos, úgy érzem, mintha fokozatosan kiapadóban volna az a bő forrás, amely a magyar arisztokrácia és a történelmi osztályok soraiból általában a negyvenes években a nemzetnek nagy fiakat szült. Mintha önbizalma, mintha önmagába vetett hite és férfias életereje csökkent volna meg a nemzet ezen rétegének és mintha önként mondana le arról, hogy hivatását és, mondjuk meg, komoly kötelességeit a nemzeti közélet terén betöltse, mert ehelyett sokaknak az olcsó önzés, a tétlenség és az élvezethajhászásban merül ki gyakran a tevékenysége. S a buzgó lelkesedést, a nemes ambíciót, a nagy tetteikre képes Széchenyi István-szerű áldozatkészséget gyakran a cselekvést és hasznos vomkakészséget megölő szkeptikus szettem váltja fel sorainkban.