Uj Nemzedék, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-01 / 26. szám

Kedd, 1932 február 1 U. Nemzedék Üvegházakban termelik a gabonát a jövő században Egy angol vegyész jóslata a mesterséges aranyról és a halálsugarakról — Az Új Nemzedék tudósítójától — London, február . Henry T. F. Rhodas angol vegyész az An­gol Vegyészeti Társaságban tartott előadásá­ban azt fejtegette, hogy a tudomány a jövő században teljesen megváltoztatja az emberi­ség életét. A gabonát óriási üvegházakban fogják termelni mesterséges hő és csapadék segítségével. A búza I­—16 láb magasra fog nőni, és talán felfedezik a mesterséges arany készí­tését is, amivel a tudomány nagy szolgálatot tenne a civilizációnak, mert az arany jelen­legi értékének csökkentése az emberiség fon­tos érdeke. Másrészt a tömeggyilkolásoik eszközei is kor­látlanul fejlődhetnek. Az úgynevezett hal­álsu­garak­kal már most is sikerült kisebb állato­kat megölnie és pusztítóerejük fejlesztése már csak részletprobléma. A jövő háborújában nem lesz különbség a­ hadseregek és polgári lakosság között és az igazi küzdőfelek a csataterektől távol épített villanytelepek lesznek. Ezek sokmillió Volt feszültségű áramot fejlesztenek, ami le­hetővé fogja tenni az egész civilizáció meg­­semmitését egyetlen gomb megnyomásával. Ez méltó jutalma lesz az emberi őrültségnek. Már Scotus Viator is Magyarország régi határait kívánja — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bukarest, február 1. A széllrnacionalista Universul egyik legutóbbi vezető cikkében éles támadást intéz a nemzeti parasztpárt, főleg pedig az erdélyi román politikusok ellen, aki­ket azzal vádol, hogy a romániai állapo­tokról hamisan és tendenciózusan infor­málják a külföldet. Kirívó példaként fel­­hozssa, hogy Scotus Viktor, aki hajdan a nagyromán törekvések pártfogó barátja és a magyarok erős ellensége volt, nem­régiben Kolozsvárott tartózkodott s nyil­ván az ott Maniuék táborából szerzett in­formációik alapján cikket írt az Esprit International című folyóiratba. Scotus Viator ebben a cikkében azt írja, hogy Romániában korrupció és hallatlanul rossz közigazgatás uralkodik, majd pedig a mai középeurópai körülményeket ele­­mezve Magyarország országhatárai kér­désében ezt a megjegyzést teszi:­­ A magam részéről nem habozom azt állítani, hogy ha eltekintünk a mai új országhatároktól, az egyetlen komoly megoldás a régi határokhoz való vissza­térés lenne. Botrányba futták Zichy Tivadar sztratoszféra-repülése — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, február 1. A Morgen szenzációs leleplezést közöl a Zichy Tivadar-féle sztratoszféra repü­lésről és azt állítja, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb bot­ránya Braun mérnök magasságmérőjéről Thirring professzor, az egyetem második számú fizikai intézetének igazgatója kije­lentette, hogy egyszerűen képtelenség és Braun fizikai tudása egy gimnazistáéval egyenlő. Braun egyébként a lap szerint soha sem volt mérnök, technológiát járt. Kitűnően értett számban ahhoz, hogy nagyhangú frázisokkal elszédítse az embereket és az­­után pénzt csaljon ki belőlük. Állítólagos magasságmérőjének és másik találmányá­nak, egy rádió roeképzetes elhárítónak finanszí­rozására egy Bad­enben élő gazdag arisztokra­tától száznyolcvanezer shillinget csalt ki. Az ügyes Braun Izlindban, Marokkó­ban, Guatemalában és még egy másik egzotikus álamban szabadalmaztatta ta­lálmányait, hogy szabadalmi okiratok­kal vezesse félre mecénását. Erre a célra tizennyolcezer shillinget adott ki és így a legjobb bizonyítványokat tudta pro­dukálni. Amikor a sztratoszféra repü­léshez újabb pénzösszegért fordult az arisztokratához, ez gyanúsnak tartotta az ügyet és megkérdezte az egyetemi ta­nárt, aki felvilágosította őt, hogy az eredmények, amelyekre Braun jutott, csakugyan szenzációsok, csakhogy telje­­sen hamisak. Braun a legegyszerűbb fizikai képleteket is rosszul alkalmazza. Az arisztokrata erre ügyvédjének adta át a dolgot és a sztratoszféra, repülésnek, úgy látszik, nem a szférában, hanem a törvény­széken lesz folytatása. Zichy Tivadar ellen is több eljárás folyik a bécsi bíróságon. A Meisen és a Schahn szálloda portása és a Renaissance­­bár főpincére felj­elentést tett ellene, mert kisebb-nagyobb összeget vett fel tőlük és ezeket nem tudta visszafizetni. Teleszky János Londonba utazott a kül­földön lefoglalt magyar követelések ügyében Folytatják a „Stillhalte“ tárgyalást — Az Új Nemzedék tudósítójától . Ma­ reggel fél nyolckor utazott el Teleszky János Londonba. A volt pénzügyminiszter, mint a Külföldi Hitelek Országos Bizottságá­nak elnöke, a kormány megbízásából ment ki az angol fővárosba. Ennek a bizottságna­k az elnöki tisztségét tudvalévően előtte Korányi Frigyes báróval töltötték be. Korányi Londonban már fontos tárgyalást folytatott a rövidlejáratú külföldi hitelek meghosszabbítása, az úgynevezett „Stillsmitte” ügyében. Pénzügyminiszterré tör­tént kinevezése után nevezték Teleszkyt a külföldi hitelek ügyének irányítójává. Te­les­ky János, londoni tárgyalásán a transzfermoratóriumnak még függő­ben lévő kérdései is szerepelnek. Szell­sősorban pedig a külföldön, Amerikában lefoglalt magyar követelések sorsának a tisz­tázása. Súlyos szerencsétlenség az Istenek alkonya bécsi előadásán — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, február 1. Az Istenek alkonya vasárnapi előadásán súlyos baleset történt. Az előjáték végez­tével, amikor a három norna eltűnik a sülyesztőben, a sülyesztő egyik oldala megakadt és Szántó Enid, Rünger és Paa­len asszony körülbelül egy méter magas­ságból lezuhant. A munkások észrevették a balesetet és elkapták a művésznőket, úgyhogy Szántó Enid és Rünger asszony csak könnyű sérülést szenvedett, Paalen asszony azonban a hátára esett és két bor­dája eltörött. A közönség a balesetből nem vett észre semmit, s csak előadás után tudta meg, mi történt. HIHIIHMWWIWmMMWtMMWHHMmill Rádió-engedélyét a levélkézbesítő útján is beszerezheti. — Ha jól és ol­csón akar szórakozni, fizessen elő a modern találmányra? 3 DIANA FOGKRÉM Minősége közismert! Ára meglepetés! Bethlen István vádbeszéde a demagógia, az élvezethajhászó fiatalság és az önző tétlenség ellen A történelmi osztálynak jó példával kell előljárnia a nemzet megmentésében — Az Új Nemzedék tudósítójától — A Nemzeti Kaszinó vasárnap tartott­a meg 105. közgyűléséit, amelyen megjelen­t Horthy Miklós kormányzó is. A közgyűlés elnökétül közfelkiáltással Ráday Gedeon grófot válasz­tották meg. A kaszinó a súlyos gazdasági vi­szonyokra való tekintettel ebben az érvben nem tartotta meg szokásos lakomáját, de ahelyett aláírási ivet körözött Horthy Miklósné világ­­aikciója javára s az adakozások eredményeit, 2050 pengőt már el is juttatták iletékes helyre. A közgyűlés ünnepi szónoka Bethlen István gróf volt. — Van-e magyar ember számára szebb, van-e magasztosabb feladat. — mondotta többek között­, — mint Széchenyi tanítá­sa inaik­bű és korszerű hirdetőjének lenni ! De van-e — kérdem — ennél nehezebb fel­adat egyúttal! Húsz ő mondta volt, hogy a legnagyobb bűn másokat vezetni akarni, az erre való képesség nélkül, és hogy az önismeret és a kellő önbírálat az első kel­lék ahhoz, hogy másokat vezetni képesek legyünk. A mai napon tehát, amikor a nemzet válságos óriást éli, mikor az újjá­születés oly nehéznek és kétségesnek lát­szik, Széchenyi szellemében, azt hiszem, akikor járunk el, ha soraink között sereg­szemlét tartunk és lelkünk mélyébe te­kintve komoly önbírálatot gyakorolunk önmagunkkal szemben, mert szent meg­győződésem az, hogy a magyar nemzet újjászületése ma is, mint Széchenyi ide­jében, nem az anyagi javak nagyobb, vagy csekélyebb mennyiségétől ha­nem azoknak az erkölcsi, morális tőkéknek összegé­től függ, amellyel a nemzet igazságáért síkra ezál­­lani képesek vagyunk. — A Nemzeti Kaszinó tagjai eddig túl­nyomókig a nemzet történelmi osztályai­ból kerültek ki, a fő- és köznemesség so­raiból, amely osztályok a múltban a nem­zet vezető osztályai voltak, amelyekhez maga Széchenyi István is tartozott és akiknek közreműködését az irányításban — és ezt nyíltan meg akarom mondani — a jövőben sem nélkülözheti az ország még akkor sem, ha ezért az ellenséges propa­ganda — teljesen indokolatlanul — a feu­dális uralom vádjával akarna illetni bennünket. De amikor ezt nyíltan kimon­dom, ugyanakkor Széchenyi szelleméhez híven követelni lehet, hogy a történelmi osztályok az önismeret, az önbírálat erényét komolyan gyako­rolják önmagukkal szemben, mert ha áll az egyesre nézve az, hogy ön­ismeret és önbírálat nélkül a mások ve­zetéséből részt kérni bűn — kétszeresen áll ez valamely társadalmi osztályra, mert ha ezt megteszi, vagy veszélybe viszi nemzetét, vagy megmaradt presztí­zsét elvesztve, hamarosan és akkor már teljesen jogosan fogják mások félr­etolni. — Széchenyi István idejében a magyar főnemesség és a földbirtokos köznemes­ség vezető szerepe az országban minden kétségen felülállott. Két emberöltő óta azonban ez a kép megváltozott. Azóta a ma még fiatal s épp azért még nem homogén, de a vezetésben öntudatosan részt követelő városi polgári osztály ki­fejlődött s a maga világnézetét kiván­ja a közéletben érvényre juttatni.­­ Birodalmak és trónok dűltek össze azóta; fejedelmi vagyonok semmisültek meg, évezredes családok, jutottak koldus botra és elhalványult, a trónok ragyogá­sában résztvevő társadalmi osztályok fénye is. A fórumon új emberek, új esz­mék, új problémák, új szenvedélyek küz­dik a maguk csatáit és a történelem, a történelmi osztályok kizárólagos vezető szerepe felett mindenütt napirendre tér . Sokan, akik e pillanatba szavaimat hallgatják, olyan órákban, amikor a lélek önmagára eszmél, felvetették ennélfogva maguk előtt is azt a kérdést: van-e, lehet-e ebben az új világban még szerepe azoknak, akik a régi magyar mn társa­dalomhoz tartoznak? Nem helyesebb-e, nem időszerűbb-e átadni a teret egészen másoknak és félrevonulva attól a közélettől, amely a jóizlésű és művelt embereknél gyak­ran csak undort kelt, oly időkre várni, amikor nemesebb am­bíciókra és több megértésre újból alka­lom nyithatlik. A felvetett kérdésre azon­­ban, azt hiszem, a válasz igen egyszerű: vagy képesek a történelmi osztály tag­jai a nemzet életében oly hasznos funk­ció betöltésére, amely nélkülözhetetlen és mások által alig pótolható és akkor a visszavonulás hűtlenség lenne, a nemzet és a zászló cserbenhagyásával egyenlő,­­ vagy nem képesek erre, és akkor min­denkinek egyéni ízlésétől függ ugyan, hogy mit teszen, de akkor azzal is tisztá­ban lehetünk és ne csodálkozzunk, ne bú­suljunk rajta, hogy az úgynevezett tör­ténelmi osztályok felett a történelem is rövidesen napirendre tér. — A magyar arisztokrácia és a birto­kos nemesség ma is — dacára annak a pusztításnak, amelyet soraiban az 1918. évi összeomlás és az azt követő idők vál­ságai végeztek — az ország legvagyono­sabb, leg­függetlenebb, legműveltebb, nyelv­ismereténél fogva megfelelő kül­földi összeköttetések felett rendelkező és a legtágabb látókörrel bíró rétegeihez tartozik, amely legtöbb ellené­l­lőképes­séggel bír, ennélfogva minden nyomás­­­­sal és­ felforgatással szemben, jöjjön felülről, a hatalom polcáról, jöjjön alul­ról, a­ demagógia terrorjának eszközeit használva, a legjobban meg tudja állni a helyét. Családi tradíciói következtében nagy többsége évszázadok óta összefor­rott a nemzet életérdekeivel. Fennállása és részvétele tehát a közügyek intézésé­ben a nemzet jövője és egészséges fejlő­dése, a közélet stabilitása szempontjából erős garancia és mindenképpen óhaj­tandó, mert szerepét mások ma még ugyanoly képességekkel betölteni nem tudnák. Félretolni, még­pedig egészen félretolni — mert erről van szó és nem arról, hogy a vezetést kizárólag magának arrogálnál — csak azért, mert emberi irigység, osztály­gyűl­ölet és politikai el­fogultság nyelvét öltögeti reá, lehet egyeseknek önző érdeke, de egészen biz­tosan nem magyar érdek. — Igenis, a magyar panteon a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára, de csakis az olyan igazi magyar úr szá­mára, aki nem címére és pénzére lehet csak büszke, nem arra, amit ősei művel­tek, hanem mint Széchenyi István, büszke lehet arra a jóra, amit nemzeté­vel maga tesz, büszke lehet arra, hogy lélekben és testben összeforrott nemzeté­nek minden érd­ekével és bátran s fér­fiasan szemébe mondja nemzete igazát mindenkinek, járjon ki érte üldöztetés a legmagasabb polcról, vagy sárrá­ és pi­szokkal dobálja meg érte az utcai dema­gógia és nyelvét öltögesse rá a zsurna­lisztikának lezüllött része, vagy a poli­tikai prostituáltaknak az a hada, amely az olcsó népszerűségnek hizeleg a por­ban. — Igenis, az olyan magyar uraknak, mint amilyen Széchenyi István és kortár­­sai voltak, nyitva áll a magyar panteon a jövőben is és nyitva kell állania, mert különben kétségbe kellene esnie minden jó magyar embernek jövőnk felett. Azon­ban, amikor ezt postulátumkép állítom fel, nem hallgathatom el azt sem, hogy, sajnos, úgy érzem, mintha fokozatosan kiapadóban volna az a bő forrás, amely a magyar arisztokrácia és a történelmi osztályok soraiból általában a negyvenes években a nemzetnek nagy fiakat szült. Mintha önbizalma, mintha önmagába ve­tett hite és férfias életereje csökkent volna meg a nemzet ezen rétegének és mintha önként mondana le arról, hogy hivatását és, mondjuk meg, komoly kötelességeit a nemzeti közélet terén betöltse, mert ehe­lyett sokaknak az olcsó önzés, a tétlen­ség és az élvezethajhászásban merül ki gyakran a tevékenysége. S a buzgó lelke­sedést, a nemes ambíciót, a nagy tetteikre képes Széchenyi István-szerű áldozatkész­séget gyakran a cselekvést és hasznos vom­kakészséget megölő szkeptikus szet­tem váltja fel sorainkban.

Next