Uj Nemzedék, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Alispánválasztás Tolna megyében Szekszárd, szeptember 30. Ma délelőtt tíz órára tűzte ki Tolna megye alispánválasztó közgyűlését, amelyen eldől: ki kerül az országgyűlési képviselővé megválasztott Perczel Béla örökébe. Hárman adták be pályázatukat az alispáni állásra: Schultheisz Rezső vármegyei főjegyző, Szongott Edvin központi járási főszolgabíró és Szabó Imre, a tamási járás főszolgabírája. Az alispánválasztó közgyűlést rendkívül nagy érdeklődés előzte meg. 2 egyetlen csepp vízben meglátja a tenger egész végtelenségét. Ebben a diákpörben is megláthatja Európa, mit tett, mikor Romániát rászabadította az emberiségre. LEGÚJABB Mussolini meghívta Hitlert Olaszországba Róma, szeptember 30. Mussolini Németország elhagyásakor a határról a következő táviratot intézte Hitlerhez: — A határ átlépése alkalmával gondolataim visszaszállnak Nagyméltóságodhoz, visszaemlékezve azokra a felejthetetlen napokra, amelyeket önnel az ön nagyszerű népe körében töltöttem. Köszönetet mondok a fogadtatásért, amelyben ön és a német nemzet részesített. Szívem telve van a pompával, a munkával és hittel, amelyet az ön hatalmas, újjászületett hazája büszkén tárt elém. — Ezek a napok megpecsételték, azt a szellemi összetartást, amely a nemzeti szocialista Németországot és a fasiszta Olaszországot összekapcsolja és megpecsételték a két ország szándékainak összhangját és szilárdságát, valamint a két ország barátságának felbonthatatanságét. — Ezek a napok csak még jobban elmélyítették és még élénkebbé tették bennem az ön műve iránti csodálatomat és az ön személye iránti barátságomat.. Fogadja köszönetem újbóli kifejezése mellett úgy Nagyméltóságod, mint az ön nagy hazája legőszintébb és legszivélyesebb jó kivánataimat. Remélem, hogy mielőbb alkalmam lesz önt Olaszországban üdvözölni. Mussolini.“ - KÉTMÉTERES ISKOLÁSFIÚ. A bécsi állami középiskola tanulóinak sorában szerepel egy Szvacsina Pál nevű 14 esztendős diák, akinek magassága megközelíti a két métert. Az óriás termetű diák állandóan nő s szülei a legnagyobb aggodalommal kérik az orvosok tanácsát, hogy mit tegyenek gyermekük vésztjósló növekedésével szemben. A Szvacsmai házaspár szerény anyagi körülmények között él s igy valósággal anyagi romlásba kergeti őket fiuk nevelése, mert a kétméteres diáknak hiába járnak szinte csodájára az egész környéken, pénzt még nem keres, élelmezése azonban még a legegyszerűbb étrend mellett is napi öt schillingbe kerül. A bécsi gyermekvédő liga kilátásba helyezte most, hogy gondjaiba veszi Európa legmagasabb növésű iskolásgyerekét. Péntek, 1937 október 1. TissiMZEBseg Mondd meg, hogyan jársz és megmondom, ki vagy! Berlin, szeptember 30. (Az Új Nemzedék tudósítójának telefonjelentése.) A detektív agyarára szorítja barna Dunhill-pipáját, a lábnyom fölé hajol, öt másodpercig vizsgálgatja, majd egy lélegzetre, gondolkodás nélkül kijelenti: — A gyilkos 12 éves, 178 centi magas, halántéka őszül, bal felső hátsó zápfoga hiányzik, viszont jobb alsó első zápfogában arany tömés van. Jobblábára kissé lebeg, galambot tenyészt, bélyeget gyűjt és 12 évig Patagóniában élt . . . A körülállók csodálkozva néznek a Nagy Mesterdetektivre, aki egyetlen lábnyomból ennyi mindent megállapít. Legalább is a regényekben. A valóságban a detektívek munkája sokkal keservesebb, habár a modern kriminalista az orvos s a lélekbúvár segítségével csakugyan elég sok érdekeset állapít meg az ember lábnyomából, pontosabban járásából, a szempontból a vadászok és a földművesek. A járáspszichológusok megállapítása szerint az ilyen emberek óvatosak és erős akaratuak egyszerre. A másik elterjedt járás a sarokjárás. Ezek erősen lépnek a sarkukra és csak egész felületesen a talpuk többi részére. Sietős nagyvárosi emberekre és sportolókra jellemző ez a járásmód. Nincs két egyforma! Kísérletekkel bebizonyították, hogy nincsen két ember, aki egyformán járna és egyfrmám taposná ki cipőjét. Az egyik három nap alatt ferdére járja a sarkát, másiknak még félév múlva is olyan egyenes, mint amikor a suszterinas hazahozta. Nem a test súlya dönti el a cipősarok élettartamát, hanem a járásmód. Tessék kimenni az utcára és tíz percig figyelni az embereket térdtől lefelé. Vannak olyanok, akik teljes erővel a sarkukra lépnek és utána még lábfejüket is lenyomják a földre. Ezek sokkal több sarkot fogyasztanak, mint a többiek. A lábnyomból úgy lehet őkeit megismerni, hogy majdnem mindig gumisarkot viselnek, vagy vasszögekkel megpatkoltatják a cipőtalpuk szélét. Legelterjedtebbek azok, akik csak gyorsan, felületesen lépnek a talpuk belső részére. Legtipikusabbak ebből Óvakodjunk az egész talpon járóktól! — Óvakodjunk az egész talpon járóktól — ajánlják a berlini tudósok, — mert ezekben az emberekben nem lehet bízni. Járásuk féktelenséget, alattomosságot és lustaságot árul el. Lehet, De mit csináljanak szegény lúdtalpasok? — kérdezzük mi laikusok szerényen. Azoknak, akár akarnak, akár nem, egész talppal kell a földre léjjniök, pedig nem biztos, hogy fékezhetetlenek és alattomosak... Egy berlini anatómus tanár, aki egész életét az ember alsó végtagjai tanulmányozásának szentelte, megállapította, hogy nem — mint gondolnák — a jobb lábunk erősebb, hanem a bal. Erre vall az is, hogy menekülök üldözőik elől csaknem mindig jobbra kanyarodnak. Nyilvánvaló, hogy a balláb erősebb és futás közben jobbra tolja a testet. Ha egy nagyobb és egy kisebb termetű ember áll egymás mellett, a nagy mindig hosszabbakat, a kicsi rebvdebbeket lép. Nem kell tehát Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy az ember négy lábnyomból megállapítsa, hogy melyik kettő volt magasabb, melyik alacsonyabb emberé. Természetes az is, ha a nagy cipőszámú embernek gyors egymásután következnek a lábnyomai, akkor ideges és nyugtalan volt, nagyon sietett. Ha pedig a kis cipőjű, tehát valószínűleg kistermetű ismeretlen hosszú léptekkel jár, biztosra vehetjük, hogy nyugodt, megfontolt, kiegyensúlyozott, bölcs ember. Ezt a játékot akár naphosszat lehet folytatni. Meg egy másikat is, amit Baden Porwell, a világ főcserkésze ajánl híres könyvében a 30 évvel ezelőtt megjelent, Scouting for Boys-ban fiainak: a villamosban, vonatban ülnek, szálljanak föl lehajtott fejjel, ne nézzék meg az utasok arcát és ruházatát, hanem pusztán cipőjükből következtessenek korukra és foglalkozásukra. Nagyon érdekes játék, próbálják ki legközelebb! N. M. FELTŰNÉSI VISZKETEG MISS RUTH HASSE A LONDONI ORIENTAL-REVÜ SZTÁRJA A KORZÓN NAGY FELTŰNÉST KELTETT LEOPÁRDJÁVAL. Az Uj Nemzedék levelesládája Mi legyen a hadikölcsönökkel? Tekintetes Szerkesztőség! Az Uj Nemzedék már sokszor foglalkozott a szerencsétlen hadikölcsönkötvénytulajdonosok ügyével. Eddig azonban a helyzetben semmiféle változás nem történt. Az én elgondolásom az, hogy fizesse vissza az állampénztár a hadikölcsönöket 5 százalék visszatartásával, amit megfelelő állami beruházásokra, vagy az alföldi ínséges vagy árvízsújtotta vidékek felsegítésére lehetne fordítani. A kifizetett összeg nem veszne kárba, mert hiszen a kötvénytulajdonosok javarészt szűkölködő emberek, akik mindjárt bevásárlásokat tennének és így a pénz visszakerülne az ország pénzügyi vérkeringésébe. Hazafias üdvözlettel: ifj. Klimits Pál frontharcos, győri lakos. (Leközöltük Klimits Pál főszándékú levelét, de nem tudjuk, hogy képzeli a visszafizetést. Az országnak ugyanis 1,5 milliárd korona névértékű neeztrifikált hadikeletöne van. Ha ezt papírkoronaárfolyam mellett (100 korona ), 8 fillér fizetné vissza az állam, a tujdonosok olyan keveset kapnának, hogy postajóstalványköltségre sem telne a pénz kiutalásakor. Ha pedig átértékelésre gondol, kérdés, milyen alapon! Akármilyen szerény átértékelés mellett is óriási összegek kellenének a visszafizetéshez, amelynek ideje tényleg elérkezett. A kérdésnek egész könyvtárnyi irodalma van már, de megvalósítható javaslatot még senki sem ajánlott. A szert.) Debrecen megdrágította a fát Tekintetes Szerkesztőség! Debrecen sz. kir. város, mint erdőbirtokos, néhány hónapja felemelte a tölgy- és akácfa árát. A szegényebb lakosság most szívesen vásárolná az olcsóbb fát és van is ebből kitermelve a Guthi-erdőben, de a város nem hozatja be. Állítólag azért, mert a minisztériumtól nincs erre engedélye, így nem is árusítja. Akármint is van a dolog, a polgárságnak az az érdeke, hogy olcsóbb fához is hozzájuthasson és azt a tél előtt beszerezhesse. Tisztelettel: K. J. Debrecen.