Uj Nemzedék, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-26 / 166. szám

—-------—-----------------------------IFhemzeték__________ Kedd, 1938 julius 26. AZ UJ NEMZEDÉK Viszontagságos a sokgyermekes család élete Nagyságos Főszerkesztő Úr! Az Uj Nemzedék július 19-i számában közölt „Ötgyermekes családnak Bu­dapesten nincs lakása?!! című tra­gédia keserű emléket váltott ki be­lőlem. Hivatali beosztásom és három­gyermekes családom megélhetése ugyanis arra kényszerít, hogy augusztus 1-ével Budapestről Szegedre költözzem. Lakásügyben leutaztam a tiszaparti városba, ahol csak nehéz és hosszú kálvária után jutottam megfelelő lakáshoz. Miért? Azért, mert a legtöbb háztulajdonos kifogá­solta háromgyermekes családo­mat! Főszerkesztő uram! A minden szociális érzést lábbal tipró háztu­lajdonosok között a Boldogasszony­­sugárúton egy méltóságos úrral is találkoztam, akinek a megnyomorí­tott magyarság címet, rangot és gondtalan megélhetést biztosított. Feltételezhető volna tehát róla, hogy társadalmi állásánál és intelli­genciájánál fogva értékeli és támo­gatja a szociális érzéseket. Sajnos, benne is csalódnom kellett. Valamit kellene már csinálni ezekkel a csak saját hasznukat védő kényurakkal szemben, mert gondolkozásuk és eljárásuk a leg­durvább és legveszedelmesebb propaganda a pusztító egyke ér­dekében. Remélem, hogy a kormányzat rövi­desen hozzányúl ehhez a sokat va­júdó kérdésh­ez és intézkedésével a jövőben megvédi a nemzettörzset szaporító családokat. Mély tisztelet­tel: S. J­ oki. közgazdász. LEVELESLÁDÁJA Az „öreg" gazdatisztekre is gondoljanak! Nagyságos Főszerkesztő Úr! En­gedje meg, hogy közismert jóakaratú támogatását kérjem a gazdatisz­tek idősebb korosztálya szá­mára. Az idősebb gazdatisztek, akik csaknem valamennyien tűz­harcosok voltak, most ötven-hat­­van évesek, állásukat a földreform miatt vesztették el és újabb állást nem kaptak, mert a birtokosok sze­rint már öregek voltak. Ezeknél a gazdatiszteknél a nyugdíjbizto­sítás még álomnak is merész, hi­szen annyijuk sincs, hogy egy olyan egyesületbe iratkozzanak be, ahon­nan valamilyen támogatást várhat­nának. Ezek előrebocsátása után engedje meg Főszerkesztő Úr, hogy két lehe­tőségre hívjam fel a belügyi, föld­­mívelésügyi és pénzügyi hatóságok ügyeimet, ahol kevés jóakarat­ta­l i­s segíthetnének ezen a szeren­csétlen gazdatiszti korosztályon. A községi körjegyzőségek mellé ezer állástalan diplomást neveznek ki havi nyolcvan pengő fizetéssel. Ha ezeknek fele gazdatiszt lenne, akkor a községi jegyzők fel nem be­csülhető segítséget kapnának, mert a gazdasági vonatkozású és a földdel kapcsolatos ügyeket előkészítenék, ellenőriznék, szaktudásukkal a túl­terhelt jegyzőt támogatnák. Az így kinevezett gazdatisztek a hivatalon kívül is állandó tanácsadói, támogatói és irányítói len­nének községüknek. A másik elhelyezkedési lehetőség, ahol évente hatvan-hetven család megélhetését biztosíthatnák, a do­hányjövedéknél a beváltá­sok idején kínálkozik. Itt legna­gyobbrészt nyugdíjasokat alkalmaz­nak, akiknek az egy-két hónapig tartó kereset karácsonyi ajándék­­számba megy. A nyugdíjasok erre a külön keresetre igazán nincsenek rá­szorulva, mert akad közöttük nyug­díjas ezredes, határrendőrségi kapi­tány, sójövedéki alkalmazott, állam­pénztári tisztviselő, statisztikai taná­csos, rendőrségi tanácsos, stb. Ezekre az állásokra diplomás gazda­tiszteket alkalmazzanak. Nem alamizsnát kérünk, csak min­dennapi kenyeret, tudjuk, hogy sze­rencsétlen hazánk többet nem nyújt­­hat. Főszerkesztő Úr! Négy tojást adtam el, hogy ezt a levele­met elküldhessem­ Budapestre. Kiváló tisztelettel: Egy diplomás gazda. KEZDET A VÉGEKEN Megdöbbentő hangú nyomtat­ványt hozott a posta. Néhány sor az egész, de a hangja a szivekig ér: A Murapartról száll szavam felé­tek: segítsetek! Tíz év óta vagyok itt ugartörőben. A körülmények? Mint ilyenkor és ilyen helyen szo­kás. Uj lelkészség! Mint a missziók­ban! Az ország legszegényebb népe tán. Hitélet? Kultúra? Szociális vi­szonyok? Mint ott a hittérítés terü­letein — aránylag. Háromnegyedrészig kész templom. Miből épült? Kegyelemből. És? Van­nak benne idegek. Álmatlan éjsza­kák, kikezdett egészség. De csak elég volna. Még egy kis pénz is kellene. Tudom, mindennap kaptok kérő csekket. Én is. És nem a szemétko­sárban adom postára. Egyet sem. Adok, ami tőlem telik. Mert tudom, mit jelent semmiből építeni. Az iskolaterem egyik sarkában lakom. Ugyanennek a teremnek má­sik sarkában a Legszentebb. Szeret­­ném­ végre az Eucharisztia évében hajlékhoz juttatni. Segítsetek! Isten fizesse meg a leg­csekélyebb segítségteket is. Szent Adorjánban, 1948 júliusában Takáts Lajos lelkész. J­exeln­ a szü­leimet! Mélyen tisztelt Szerkesztő Úrt Ügyem nem közérdekű dolog ugyan, mégis ké­rem, hogy soraimnak a „Levelesládában" helytadni szíveskedjék. Szüleimet, öreg­­szüleimet, testvéreimet keresem, ha ugyan még élnek. Nevem: Benedek József. A zal­amegy­ei Gyulák őszi községben élek. 1910 január 28-én születtem Budapesten, a Vill., Mátyás­ tér 21. számú házban. Szüleim, bizonyára szegénységük miatt, a veszprémi gyermekmenhelyre adtak, innen Devecserre kerültem és itt nevelődtem jó­­ságoslelkü embereknél 18 éves koromig. Ekkor feleségem szülőföldjére, mai lakó­helyemre költöztem. — Szüleim neve: Be­nedek Albert ácssegéd és Ferenczi Anna. Hogy hova kerültek el a Mátyás-téri la­kásból, nem sikerült kikutatnom. Édes­apám talán elesett a világháborúban, édesanyám pedig visszaköltözött a hu­­nyadmegyei Zeig, vagy Vulkán községbe. Nem tudom. Nagy hálával venném, ha az Új Nemzedék hatalmas olvasótáborából valaki nyomukra vezetne engem. Mély tisztelettel Benedek József. Házfelügyelői állást a többgyermekes apáknak ! Nagyságos Főszerkesztő Úr! Az Új Nemzedék július 16-án megjelent számában „Megvalósult nyári álom" cím alatt nagy figyelmet érdemlő cikket olvastam. Szeretnék, mint régi hű olvasójuk, ehhez a cikkhez családvédelmi szempontból hozzá­szólni. Nem lehet kellőképpen érté­kelni Szendy Károlynak, Budapest polgármesterének ezt a gyönyörű nyaralási akcióját, mert ez az igazi családvédelem, a hangzatos szavak nélkül. Nagyon jó lenne, ha az állam. más közületek, intézmények és a háziurak is példát vennének a gya­korlati családvédelemből. Tovább­­menőleg arra szeretném felhívni a polgármester úr figyelmét, hogy a családvédelmet szolgálná, ha a fő­városi házakban felügyelő házmes­teri állást elsősorban többgyermekes alkalmazótnknak adnának, vagy olyan jövedelemnélküli többgyerme­kes tűzharcosnak, esetleg hadirok­kantnak, aki minden szempontból megfelel, de éppen gyermekei miatt magánházban lakást nem kap. Ami­kor a főváros nagyszerű családvé­delmi példáját látjuk, lehetetlenség más vonalon családvédelemről be­szélni, ha egyszerű szoba-konyhás lakásnál is akadály­a a gyermek. Azt hiszem sokak nevében kérem a főváros vezetőségét, hogy a gyakor­latban megvalósított családvédelmi intézkedések közé vegye be a több­­gyermekes családapák házfelügyelői alkalmazását is. Őszinte tisztelettel köszöntöm az Új Nemzedéket és annak főszerkesztőjét, D. F. Buda­pest. Fehér galamb Kánya villáján Mélyen tisztelt Szerkesztőség! En­gedjék meg, hogy egy igen kedves dologról számoljak be. Azon a na­pon, amikor nagy horderejű tárgya­lások voltak Rómában, déli 3 óra körül Kánya Kálmán miniszter úr villájának kéményeit fehér galam­bok lepték el. Adja az Isten, hogy jó jel legyen! (Aláírás.) Szakítsunk­ az idegensz­­elmekkel Tisztelt Szerkesztőség! A legutóbbi állami kinevezéseket olvasva, feltűnt nekem, mint magántisztviselőnek, két címzés: számvizsgáló, számtaná­csos és számvevőségi tanácsos, főta­nácsos. Megkérdeztem egyik köz­­tisztviselő barátomat, mi a kettő közötti különbség? Semmi, mondta, és a képzettség is egy. Ugyanis ez a címzés az osztrák-magyar időkből maradt itt. Több hivatalban a „szám­vevőségi tanácsos“ címet használják, de sok helyütt, a Rechnungsrath (számtanácsos) szóról-szóra fordított magyartalan és értelmetlen címzés járja. Hogy tehát a számvizsgáló számot vizsgál, értem, de a szegény számtanácsos, kinek-minek tanácsos? Végre talán akad valaki, az ille­tékes urak közül, aki megfelelő ere­deti, s érthető magyar címmel látja el a tisztviselőket s a tiszti cím­tárba a magyar nevek mellé magyar és magyaros címek kerülnek. A ma­gyar hadvezetőség is a legelsők közé tartozott azzal, hogy az osztrákok- tól átvett s nyakatekert szavakat gyökerestül kiirtotta. Remélem, hogy ugyanezt két évtized után a köz­­tisztviselőknél is keresztül fogják vinni, hogy végre ezzel is haza ér­­kezzünk s legyünk végre ebben is magyarok. Tisztelettel egy régi elő­­fizető. cA ftien­ ff ki úrnői pú Tekintetes Szereksztőség! Az Új Nemzedék népszerű Levelesládájában néhány nappal ezelőtt egy cikk je­lent meg, amelynek írója kifogásolta, hogy az én üzletem kirakatában nemzeti színekből készült reklám­cipőt látott. Meg kell jegyeznem, hogy a kérdéses cipő már közel egy hónapja a kirakatomban van és még senki sem botránkozott meg rajta. Akik ismernek, tudják, hogy még csak fel sem lehet tételezni rólam annak a gondolatát, hogy nemzeti érzést akartam volna bántani. De hát minden mesterség igyekszik kifejezni valamiképpen örömét a jubileumi esztendőben. A cipész cipőt csinál, hát én is azt csináltam, még­pedig nemzetiszínű bőrből egy reklám­­cipőt. Ki kell jelentenem, hogy ren­dezett vallású vagyok, mert mintha a felszólaló erre is célzást tett volna. Tizenkét év óta áll ez üzletem. Min­dig arra törekedtem, hogy jó hírne­vét becsületes, igaz magyar munká­val mindjobban kiszélesítsem. Szent meggyőződésem, hogy nem vétettem se a hazafias érzés, se a törvényes rendelet ellen, tehát akkor csak a saját lelkiismeretem előtt vagyok felelős. Véleményt mondani minden­kinek van joga, de pálcát törni fele­barátja fölött senkinek. Teljes tisz­telettel: Lang Károly cipészmester, Pécs. Miért nem kapnak utazási kedvezményt Gyopáros-fürdő vendégei? Mint ismeretes, a MÁV a gyógy­fürdők, üdülőhelyek és nyaraló­helyek látogatóinak 50%-os vissza­­utazási kedvezményt ad különböző feltételek mellett. A gyógyfürdőknek egész éven át 10 napi tartózkodás esetén, az üdülőhelyeknek már 7 nap után, a nyaraló­helyeknek szintén 10 napi tartózkodás után, de csak tavasztól őaz iff. A kedvezményt csak a gyógy-, üdülő-, illetve nyaraló­helynek nyilvánított helyek élvezik. Ez pedig rendjén lenne, de itt jön az érdekesség: míg akárhány nyara­lásra csak úgy-ahogy alkalmas hely biztosít vendégeinek féláru vissza­utazást, addig az Orosháza melletti Gyopáros-fürdő semmit, mert fürdő­nek nyilvánítva nincs, nyaralóhely­nek nyilvánítani pedig elfelejtették, gondolván úgyis fürdő, a­­ neve után. Ha sokéig késlekednek a ked­vezmény megadásával, vége lesz a fürdőidénynek. Tisztelettel: Tamás István, Budapest. BAJTÁR­SAT KERES! Kérem bajtársai­­m­at, akik 1917—18-ban a 307. honvéd gya­logezred II. zászlóalj, 8. századában szol­gáltak, hogy nevüket és elmüket nálunk közöljék. Shrczka Ferenc tart. zászlós, Székesfehérvár, Károlyi József­ út 14. Geográfus. Köszönjük szíves figyel­meztetését, elírás történt. Christophoros egyéni-, átalány- és társasutazások Amerikába 7-19 napos U. S. A. tartózkodással Budapesttől­ Budapestig 1203.­ P-tffl. Felvilágosítást ad a CHRISTOPHOROS utalási- és menetjegyiroda Budapest, IV., Kossuth Lajos­ u. 5. Tel : 18­78-52.

Next