Új Pedagógiai Szemle, 2007. január-június (57. évfolyam, 1-6. szám)

2007-02-01 / 2. szám

112 MŰHELY életpályák létrehozásához olyan mennyiségű többlettudás felhalmozása szükséges, amelyet elsősorban az iskolában lehet elsajátítani, így a fő hangsúly az oktatáson van. Létezik más alternatíva is, például a sportolóké, ahol inkább a fizikai paraméterek a meghatározóak, vagy olyan embereké, akik tehetségükkel kitűnnek az átlagból, s ezt felhasználva érhetnek el nagy karriert az élet különböző területein. Egy életút elindításában a család, annak tár­sadalmi, anyagi helyzete, műveltsége, informáltsága s egyéb támogatóképessége az álta­lam legfontosabbnak tartott faktor. Ez azért lényeges, mert egy jómódú értelmiségi család­ból származó tanuló számára természetesnek tűnhet egy magas minőségű életcél elérése, amelyet a szülők is támogatnak, s ha ez megfelelő szellemi kapacitással, rátermettséggel párosul, akkor „sínen" van az élete. Ugyanez vonatkozhat a szegényebb családokból szár­mazókra is, csak ott a diáknak sokkal jobban fel kell építenie a terveit, s akár nagy áldo­zatokat kell hoznia neki és a családjának is ahhoz, hogy szinten maradjon, s ne kerüljön lépéshátrányba társaival szemben, így a tanulás olyan befektetési-megtérülési koncepció, ahol a végcél az, hogy a gyerek státusa ne legyen alacsonyabb, mint a szülőké. Ez a felfelé történő mobilitási magatartás teljesen érthető és racionális, mivel mindenki a legjobbat sze­retné a gyermekének, s talán ez a legegyértelműbb minta napjainkban. A különböző réte­gek között itt is eltéréseket figyelhetünk meg. A felső társadalmi csoportok esetében csakis az elit iskolai végzettség fogadható el, más nem jelenthet kielégítő megoldást. Az alacso­nyabb rétegeknél több variáció is lehetséges, s nem törekednek a legmagasabb pozíciókba. Minden csoportra egyaránt jellemző azonban, hogy a lecsúszástól való félelem érdekében mindenben segíteni próbálnak gyermekeiknek, a már említett erőfeszítések árán is. A karrier tehát ösztönző tényező is, amely segíthet felzárkózni a lemaradt rétegek feltörekvő jelöltjeinek, ha a társadalom elég nyitott erre. Igaz, hogy az oktatás a karrier legmeghatá­rozóbb eleme, de nem általánosíthatunk, mondván, az, aki színjeles, s elvégez minden szük­séges iskolát, a legmegfelelőbb egy poszt betöltésére, mert akkor teljesen elhanyagoljuk az emberi értékeket. Ezt a szemléletet érdemes elkerülni, mert ha hiányoznak a megfelelő személyiségjellemzők, a magasabb iskolai végzettség s a magas szintű minősítések nem feltétlenül elegendőek az érvényesüléshez. A FELMÉRÉS A békési Szegedi Kis István Református Gimnázium két, illetve a mezőberényi Petőfi Sándor Két­tannyelvű Gimnázium négy végzős osztályában végeztem kérdőíves felmérést a diákok jövőbeli elképzeléseiről. A kérdőívet 53 fiú (35,81%) és 95 lány (64,18%) töltötte ki, tehát kétharmados lánytöbbség volt az általam vizsgált hat osztályban. A kérdések a következők voltak: Érettségi után mindenféleképpen tovább tanulsz? A kérdésben nagy hangsúlyt kap a „mindenféleképpen" szó, mivel határozott irányultságot kér. Ha nem tanulsz tovább, vagy nem vesznek fel, mit teszel? A kérdés arra az esetre vo­natkozik, ha valaki nem tanul tovább, vagy nem sikerül bejutnia a felsőoktatásba. Három opciót adok, az első az OKJ-s képzésre, továbbképzésre vonatkozik. Ez a forma divatosnak mondható napjainkban, könnyen túl lehet élni vele egy kiesett évet, s még új tudással és képesítéssel is gazdagodhat a tanuló. A második lehetőség a munka, ez anyagilag kifizet

Next