Uj-Somogy, 1919. december (1. évfolyam, 84-106. szám)
1919-12-03 / 85. szám
I. évfolyam. Kaposvár, 1919. december 3. szerda. 85. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felülos szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMON Előfizetési árak: Egész évre ■ • - • 96 K I Negyed évre - - - 24 K Fél évre.....................48 K Egy hóra.........................10 K Egyes szám ára 40 fillér. Egybeolvadt végre az egymással három hónapon keresztül torzsalkodó két kisgazda-párt! A nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló Országos Kisgazda- és Földmives párt a sokorópatkai Szabó féle Egyesült Földmivts- és Kisgazdapárttal békét, barátságot kötött és holtomiglan-holtodiglan hűséget fogadván, kimondták Budapesten a fúziót. Közös elnökséget választottak, amelyben épúgy helyet foglal mindkét volt politikai ellenfél, mind a két Szabó István, mint a Huszár féle koncentrációs minisztériumban is ott ül egyik is, másik is. Amikor örömmel üdvözöljük ezt a józan lépést, őszintén kívánjuk, hogy ez a barátság tartós legyen és ez a most kötött irigy ne csak a vezéreket, hanem a vidéken élő párttagokat is egységbe forrassza. Csak mi a szegény magyarok — vallanék óriási kárát, ha akadnának, akik ettől a politikai vegyes házasságtól megtagadnák a szükséges áldást. Jaj nekünk, ha jelentéktelen kis politikai szélhámosok megtalálják közelíteni ezt a be aratást ígérő vetésünket és az átokszerű konkolyt szórják bele a jól megmunkált talajba! Sajnos, a sokkal komolyabb, sokkal gondolkodóbaejtőbb kis országunk jelen és jövő helyzete, semhogy a politikai széthúzás, vagy pláne: szembenállás keresztény magyar pártok között helyénvaló lenne! Miközben a most fuzionált két testvérpárt három hónapos marakodását csendesen szemléltem, folytonosan egy gyermekkori megfigyelésem jelent meg lelki szemeim előtt. A kis Túr-folyócskának a Tiszába sietésénél füzetünkben a gyalogút egy olyan korosabb fa mellett haladt el, melynek különböző irányba haladó két ága bizonyos magasságban könyökösen visszahajlott, úgy, hogy a két ág főmai egymás közvetlen közelségében, egymást kesztezve nőttek és lombosodtak tovább. Mikor ez az érdekes természeti jelenség az én gyermekszememnek feltűnt, akkor már a megvastagodott ágak egymással közvetlenül érintkeztek és a legkisebb tiszai szellőtől megmozgatva is nyeszergő hangot adtak. Bármely irányból jött ez a szellő, vagy szél, az ágak testvérietlen súrlódása mindig fájdalmas hangot adott. Az idők múltával már nemcsak a faháncs hiányzott mindkét ág érintkező oldalán, hanem napról-napra mélyebben fűrészelte bele magát egyik ág a másikba. Az ágak az érintkezési részen ennek folytán egyenlő arányban vékonyodtak a többi rész és a lombozat fokozatos erősödésével. Természetes, hogy még mint gyermek értem meg azt a szomorú meglepetést, hogy az elkopás helyén előbb az egyik ág tört derékba, azután a másik reccsent egyet és ugyanaz lett a sorsa, mint testvérének: ez is letörve zuhant alá. Nem is kellett hozzá vihar! Nem volt nyári fergeteg, nem volt forgószél, ami letördelte ennek a fának akaratlanul is egymás ellen harcoló ágait. Még kuka, pondró, vagy féreg sem költözött a megsérült részekbe, mégis bekövetkezett mindkét dacos ellenfél pusztulása. Az először lezuhanó ágat tavasszal érte el végzete. A dús lombozatot nem bírta el a tartó rész. Az egyedül maradt másik rész nyár közepén akkor lett gyászos áldozat, mikor a tarlószárakból fúvó első augusztusi kis szél véletlenül olyan oldalról érintette, amelyiken azelőtt a másik testvér fogta fel a légáramlások erejét. Ettől a szomorú sorstól féltettem én a kis Magyarországnak azt az ősi törzsökön nőtt két ágát, amelyiket a kétirányú kisgaztömörülés jelentett. Sokszor szerettem volna e három hónap alatt odakiáltani ezeknek a kurucosan hadakozó ellenlábas magyar kisgazdáknak . — Nem lehet abból épületes, jó dolog, ha összefogás helyett egymás szennyesét teregetjtitek ki, a világnak és ellenségeiteknek nevetséges kárörömet okozva. Keressétek inkább a megértést, hiszen magyarok vagytok mindketten, mégpedig a legmagyarabb társadalomból, a magyar föld bűbájos igézetét magatokba szívó kisgazdákból valók, tehát az ország újjáépítésénél szükséges ama megbízható rétegből, amelynek minden egyes tagjára szükség van és lesz, amelyből ugyanebben az országban minden más foglalkozásbelinél több van, amelyre mégis leginkább lehet alkalmazni Széchenyi egykori mondását: „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellne bocsátani !“ Ismeretes, hogy az „Új Somogy“ mindenféle pártpolitikai vonatkozástól távol áll és marad, mert egyrészt határozottan megszabott programmja felülemeli a fórumonküzdő politikai pártokon, másodszor pedig azért, mert sokkal gyarlóbbaknak tartja az emberek által, emberek ötletei szerint felvetett jelszavakat és pártoskodó jellegű mozgalmakat, semhogy kívánatosnak tartaná bármely „egyenrüliávezítő“ pártnak a kizárólagos uralmát és hatalmi túltengését. Amikor mégis egy pillanatig megállót tartunk az országos politika eme legújabb eseményénél, tesszük ezt azért, mert semmi sem hevítheti jobban hazafias szívünket, mint ha azt látjuk, hogy a magyar ugar fölött nincs többé foganatja a turáni átoknak! Ennek a megtépett, kifosztott, összetört, szétszakított nemzetnek csak az ad jövőt, ha egyemberként összefog itt mindenki a megértésben és a munkában ! Dr. Th. Távirat és telefon jelentések. Clark jelentése az ötös tanács előtt Bern, dec. 2. A legfelsőbb tanács ma tárgyalta Clark jelentését budapesti kiküldetése eredményéről és elhatározta, hogy megkeresi a Huszár-kormányt, küldjön ki képviselőket a Magyarország és az antant közötti békekötés megtárgyalására. Lovászy Márton tagja lesz a magyar békeküldöttségnek. Budapest, dec. 3. Lovászy Márton tegnap értesítést kapott a miniszterelnöktől, hogy a kormány őt a magyar békeküldöttség tagjául kéri fel. Ez a körülmény megerősítette Lovászyt abban az elhatározásában, hogy a jelen helyzetben visszavonul a pártpolitikai mozgalmaktól. Arról értesülünk, hogy Lovászy tegnap levelet adott át a Nemzeti Párt elnökségének, amelyben bejelenti, hogy az elnökségről lemond és a pártból kilép, mert a békedelegációban való részvétele kívánatossá teszi a pártharcoktól való távolmaradását. Nagyon feszült a francianémet viszony. Basel, dec. 2. Párisi politikai körökben a Németország és Franciaország között felmerült krízist a legsúlyosabbnak mondják, amely a versaillesi békeszerződés aláírása óta előfordult. Attól lehet tartani, hogy a nacionalista körökre támaszkodó francia kormány nem fog engedni Németországgal szemben és végső esetben erőszakos eszközök igénybevételére határozza el magát.