Uj-Somogy, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-29 / 23. szám
2 Harmincrendbeli izgatás. Budapest, január 28. A budapesti ügyészség ma kezdi Magyar Lajos ügyének tárgyalását. Magyar Lajos a Vörös Újság egyik szerkesztője volt és harminc cikke miatt indul meg ellene a büntető eljárás, harminc rendbeli izgatás címén. Osztrák-magyar viszony. Bécs, január 28. Az Achtuhr Blatt jelenti, hogy német kormánykörökben nem keltett meglepetést a magyar keresztény és nemzeti irány győzelme. Erősen tartja magát az a vélemény, hogy a nemzetgyűlésen megalakítandó új kormány sem fogja megakadályozni az Ausztria Magyarország közötti gazdasági szövetség létesítését, bár politikai közeledésről egyelőre szó sem lehet. Vilmos excsászár sorsa, London, január 28. Lloyd George tanácskozást folytatott Milleranddal a II. Vilmos excsászár kiadatását követelő ultimátum pontjai felett. Mindketten szigorúan ragaszkodnak álláspontjaikhoz, s úgy hírlik, hogy az antant a jövő hét elején újabb jegyzéket küld Hollandiának, mely követeli, hogy Hohenzollern Vilmost egy hollandiai várba internálják. Monarchikus hangulat Németországban. Berlin, jan. 28. Az elmúlt éjszakára tervezett monarchista puccs elmaradt, teljes nyugalom uralkodott a városon éjszaka s másnap is. Szigorú óvóintézkedések létettek a rend fentartása céljából, az utcán gépfegyveres páncélautók állanak, a járőrszolgálatot megszigorították, a Wilhelmstrasse felől drótakadályokat vontak és panyol lovasokat állítottak fel s a város felett őrrepülőgépek keringenek. — A jobboldali sajtó II Vilmos excsászár születésnapja alkalmából hosszú cikkekben méltatja érdemeit, a többi lapok óvatosan bár, de szintén foglalkoznak ezzel a témával.— Az állandó választmány ülése. Folyó hó 27 én tartotta értekezletét az állandó választmány, melyen jelen voltak: Tállián Andor elnök, Krieger Ödön, dr. Siposs, Krieger Pál, Andorka Elek, dr. Gáspár Imre, gróf Somssich Gyula, dr. Nicsovics, dr. Hegyi Árpád, Gaál István, Dépold Béla, Boók Zalán Lajos, dr. Berger Samu, dr. Fekete Gyula, dr. Herzog Ferenc főrabbi, Obetkó megyei alügyész, Kiss Emil és Szarka János. Sorban jöttek az évnegyedes megyei jelentések. Legfontosabb ezekből az 5 százalékos pótadó, mely a rendelkezési alapra fizettessék be hadi jótékonyságok céljaira. Dr. Nicsovics ügyvéd röviden ismertette mai helyzetünket és kötelességeinket. Felhívta figyelmünket a pénz olcsóságára s felkérte a gyűlés tagjait, hogy még legalább 10 százalékra emeljék a pótadót. Soha sem volt könnyebben fizethető az adó, mint éppen a mai keserves napokban. A gyűlés azonban csak 5 százalékos, azaz 10 százalék pótadóemelést fogadott el. A vármegye jótékonyságra jelenleg 200 ezer koronát fordít, mely összeget akként osztottak fel, hogy 100 ezer koronát a nemzeti hadseregnek bocsát rendelkezésére, 50 ezer koronát hadifogolyakcióra, s a területvédő ligának 50 ezer koronát. Külön 5 százalék pótadót juttat a hadiárvák és özvegyek részére, mely körülbelül 150—160 ezer koronát tesz ki. KJ-SOM«« 1921. január 2», HÍREK. Emlékezteté: Zási 29 12. Született Wallaszky Le*. magyar irodalomtörténeti adatgyűjtő Bágyomban, Hontmegyében. 1876. Meghalt a dunántúli születésű Deák Ferenc, „a haza bölcse“. 1906. IX. Keresztély dán király 88 éves korában meghalt. 1915. Baáry Elemér író, aki voltaképpen Szűcs Olgával volt azonos, meghalt. — „Hol él az a 3 és fél millió magyar?“ Ezt a kérdést intézte Apponyihoz figyelemmel hallgatott ekszpozéja után a hatalmas angol nemzet egyik békemegbízottja, Lloyd George. A hideg józansággal mérlegelő angol ész rögtön átlátta, hogy itt valami nincs rendjén, mert neki ezt az ügyet a csehek és románok barátai egészen másként referálták. Apponyi térképet és körülményes jegyzéket nyújtott át neki feleletképen. A jegyzék kifejti, hogy Pozsonytól Ipolyságig s föl egészen Nyitráig 470.000, a további északi vonalon 382.000, a Tiszától Nagyváradig 360.000, innen a Maros vonaláig 250.000, a bácskai oldalon 260.000 magyart akar a békeszerződés tőlünk elszakítani. Ezek szoros kapcsolatban élnek a magyar tömegekkel. Ezeken kívül Erdélyben egy összefüggő tömegben él 513.000 székely és 762 000 magyar Erdély többi részén szétszórva. A Felvidéken 230.000, a Szerbiának ítélt részben pedig körülbelül szintén 230.000 magyar van. A jegyzék ezután fölsorolja az új határ mentén fekvő városokat, amelyeket szintén el akarnak szakítani, bár legnagyobbrészt tiszta magyarok lakják. Ilyen Sopron 44 2 6/0, Zombor 33 1/o, Szabadka 58%, Arad 73o/0) Nagyszalonta 95%, Nagyvárad 91%, Érmihályfalva 100%, Nagykároly 98%, Szatmár 90%, Tiszaújlak 98%, Beregszász 96 , Munkács 74.o,Ungvár 82.3o/o, Kassa 75.4 o/„ Rimaszombat 90%, Losonc 80%, Ipolyság 96/o, Komárom 89%, Érsekújvár 91%, Pozsony 40.6% magyarral és 41.9 százalék némettel s csak 14 százalék tóttal. Apponyi volt olyan figyelmes, hogy ezt a beszédes térképet az érdeklődő angol államfői fiúnak ajándékozta. Most szívszorongva várjuk, mivel fogja Lloyd George ezt az ajándékot revanzsálni? — Lakáskérdés. Több lakást bérlő tisztviselő adott abbeli aggályának kifejezést, hogy a február elsejével lezárult negyedév után rendeletileg fogják emelni a házbért és a felmondás is lehetségessé lesz, s így félő, hogy az amúgy is nyomorgó s a megélhetési viszonyokkal keservesen küzdő tisztviselő osztály újabb nehézségeknek lesz hitéve, a háziurak viszont fenyegetődzésszerűleg hangoztatják, hogy a lakbért fel fogják emelni, vagy pedig felmondanak bérlőiknek. Autentikus forrásból nyert értesüléseink alapján megnyugtathatjuk a kislakást bérlőket, hogy ezideig sem a házbéremelést, sem a felmondást megengedő rendelet nem jött, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem is fog jönni. A házigazdáknak viszont teljesen igazuk van, amikor emelni akarnak, mert a mai viszonyok szerint mindennek száz, sőt ezerszeres az ára, a lakások reparálása horribilis összegeket emészt fel s igy a házbér nem méltányos, tekintettel arra, hogy a háború előtti viszonyok szerint van megállapítva az összege. A tisztviselőknek e tárgyban szerkesztőségünkhöz küldött levelére megnyugtatásul közölhetjük, hogy értesülésünk szerint a tisztviselőkamara elnöksége ez ügyben a tagok javára úgy a belügy , mint az igazságügyminisztériumhoz felterjesztést intézett. — Magyar irredenta. A háború előtti, majd később a háborús évek folyamán mind gyakrabban olvastunk a lapok hasábjain a román, tót, pángermán és szerb irredentáról. „Irredenta“ — ez a kifejezés sohasem csengett valami kellemesen a magyar füleknek. Az ország belsejében élő nemzetiségeknek fajunk, nemzetünk rovására történő aspirációit jelentette e szó, amely céljainak elérésére minden felhasználható fegyverrel küzdött. Félő aggodalommal tekintettünk mindig különösen a román irredenta felé, amelynek ellenünk törő munkájában jelentős anyagi eszközök állottak rendelkezésére. Óriási propagandát fejtett ki a román irredenta az erdélyi oláhság körében, szórta a pénzt, kulturális intézményeket, középiskolákat, bankokat alapított — magához kaparintotta az iparvállalatok és pénzintézetek részvényeinek többségét s csakhamar döntő befolyást biztosított magának Erdély gazdasági, majd később politikai életében is. Akkoriban nem értettük meg a fajához, nemzetiségéhez ragaszkodó oláhság mindenre képes, elkeseredett munkáját, — ma azonban, amikor a neuillyi békeasztal hatalmasságai 3 és fél millió magyart szakítanak el nemzetétől és juttatnak idegen népek uralma alá — ma megértjük a magyar irredentát Budapesten a Magyar Irredenta Orsz. Szövetsége már megkezdte működését . A szövetség elnöke a lelkes magyarságáról ismert Urmánczy Nándor, volt országgyűlési képviselő, aki különben az egész háború alatt a magyarság érdekeinek mindig bátor harcosa volt az osztrákokkal szemben. A szövetség most felhívással fordul a vidék népéhez, amelyben csatlakozásra, munkára szólítja fel az egész ország lakosságát. Meg vagyunk győződve, hogy megyénk hazafias lakossága egy szivvel-lélekkel áll a magyar irredenta kibontott zászlai alá. — A vidéki tisztviselőkhöz. A Somogy vármegyei Tisztviselők Kamrájának vidéki tagjai beírási és tagsági díjaikat sok esetben postautalványon az elnökséghez küldik be, mert nem tudják hová küldeni. Hogy e tekintetben is rend legyen, kérem a vidéki tagokat, hogy mindenki a maga szakosztályi pénztárnokához küldje be tagdíjait és pedig: 1. Járási és községi tisztviselők Kiss Lajos kórházi irodatiszthez Kaposvár. 2. Tanítók tanárok és lelkészek Lengyák György állami tanítóhoz Kaposvár. 3. Bírósági és fogházi tisztviselők Beke József törvényszéki irodafőtiszthez Kaposvár. 4. Adóhivatalok, sóhivatalok, vámhivatalok és pénzügyőrségek Staub József p. v. ellenőrhöz Kaposvár. 5. Postahivatalok, táviró és telefon tisztviselők és altisztek Oberinter József postaszámellenőrhöz Kaposvár . Állami mérnökök, útbiztosok, állami és kincstári illetve közalapítványi erdészek, gazdászok és irodai személyzet Hofmann Imre műszaki rajzolóhoz Kaposvár. 7. Magántisztviselők, magánuradalmak és bérletek valamint magánüzemek és pénzintézetek tisztviselői Simon János kisgazdatakarékpénztári tisztviselőhöz Kaposvár. 8. A máv. és déli vasút összes alkalmazottai Király József máv. főellenőrhöz Kaposvár. 9. Hivatalszolgák és altisztek Peterka Jánoshoz (kaposvári segélyszövetkezetnél) Kaposvár. Hortobágyi Ágoston, ügyvezető elnök. — A kaposvári kommunista birák ügye. Budapestről jelentik : A proletárdiktatúra alatt tevékeny részt vettek a közügyek intézésében dr. Gábor Mátyás kaposvári táblabíró és dr. Takács László törvényszéki bíró. A kommün bukása után letartóztatták őket s az igazságügyminisztérium rendelkezése értelmében ügyüket a leghamarabb tárgyalás alá veszik, mégpedig nem Kaposváron, hanem Budapesten.