Uj-Somogy, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-29 / 23. szám

2 Harmincrendbeli izgatás. Budapest, január 28. A budapesti ügyészség ma kezdi Magyar Lajos ügyének tárgyalását. Magyar Lajos a Vörös Újság egyik szerkesztője volt és harminc cikke miatt indul meg ellene a büntető eljárás, harminc rendbeli izgatás címén. Osztrák-magyar viszony. Bécs, január 28. Az Achtuhr Blatt je­lenti, hogy német kormánykörökben nem keltett meglepetést a magyar keresztény és nemzeti irány győzelme. Erősen tartja magát az a vélemény, hogy a nemzetgyűlésen megalakítandó új kormány sem fogja meg­akadályozni az Ausztria Magyarország kö­zötti gazdasági szövetség létesítését, bár po­litikai közeledésről egyelőre szó sem lehet. Vilmos excsászár sorsa, London, január 28. Lloyd George ta­nácskozást folytatott Milleranddal a II. Vil­mos excsászár kiadatását követelő ultimá­tum pontjai felett. Mindketten szigorúan ra­gaszkodnak álláspontjaikhoz, s úgy hírlik, hogy az antant a jövő hét elején újabb jegyzéket küld Hollandiának, mely követeli, hogy Hohenzollern Vilmost egy hollandiai várba internálják. Monarchikus hangulat Németországban. Berlin, jan. 28. Az elmúlt éjszakára tervezett monarchista puccs elmaradt, teljes nyugalom uralkodott a városon éjszaka s másnap is. Szigorú óvóintézkedések létettek a rend fentartása céljából, az utcán gép­fegyveres páncélautók állanak, a járőrszol­gálatot megszigorították, a Wilhelmstrasse felől drótakadályokat vontak és panyol lo­vasokat állítottak fel s a város felett őr­repülőgépek keringenek. — A jobboldali sajtó II Vilmos excsászár születésnapja al­kalmából hosszú cikkekben méltatja érde­meit, a többi lapok óvatosan bár, de szin­tén foglalkoznak ezzel a témával.­­— Az állandó választmány ülése. Folyó hó 27 én tartotta értekezletét az ál­landó választmány, melyen jelen voltak: Tál­lián Andor elnök, Krieger Ödön, dr. Siposs, Krieger Pál, Andorka Elek, dr. Gáspár Imre, gróf Somssich Gyula, dr. Nicsovics, dr. Hegyi Árpád, Gaál István, Dépold Béla, Boók Zalán Lajos, dr. Berger Samu, dr. Fe­kete Gyula, dr. Herzog Ferenc főrabbi, Obetkó megyei alügyész, Kiss Emil és Szarka János.­­ Sorban jöttek az évnegye­­des megyei jelentések. Legfontosabb ezekből az 5 százalékos pótadó, mely a rendelkezési alapra fizettessék be hadi jótékonyságok céljaira. Dr. Nicsovics ügyvéd röviden is­mertette mai helyzetünket és kötelességein­ket. Felhívta figyelmünket a pénz olcsósá­gára s felkérte a gyűlés tagjait, hogy még legalább 10 százalékra emeljék a pótadót. Soha sem volt könnyebben fizethető az adó, mint éppen a mai keserves napokban. A gyűlés azonban csak 5 százalékos, azaz 10 százalék pótadóemelést fogadott el. A vár­megye jótékonyságra jelenleg 200 ezer ko­ronát fordít, mely összeget akként osztottak fel, hogy 100 ezer koronát a nemzeti had­seregnek bocsát rendelkezésére, 50 ezer ko­ronát hadifogolyakcióra, s a területvédő ligá­nak 50 ezer koronát. Külön 5 százalék pót­adót juttat a hadiárvák és özvegyek részére, mely körülbelül 150—160 ezer koronát tesz ki. KJ-SOM««­­ 1921. január 2», HÍREK. Emlékezteté: Zá­si 29 1­2. Született Wallaszky Le*. magyar irodalomtör­téneti adatgyűjtő Bágyomban, Hont­­megyében. 1876. Meghalt a dunántúli születésű Deák Ferenc, „a haza bölcse“. 1906. IX. Keresztély dán király 88 éves korá­ban meghalt. 1915. Baáry Elemér író, aki voltaképpen Szűcs Olgával volt azonos, meghalt. — „Hol él az a 3 és fél millió magyar?“ Ezt a kérdést intézte Apponyihoz figyelemmel hallgatott ekszpozéja után a hatalmas angol nemzet egyik békemegbízottja, Lloyd George. A hideg józansággal mérlegelő angol ész rögtön átlátta, hogy itt valami nincs rendjén, mert neki ezt az ügyet a csehek és románok barátai egészen másként referálták. Apponyi térképet és körülményes jegyzéket nyújtott át neki feleletképen. A jegyzék kifejti, hogy Pozsonytól Ipolyságig s föl egészen Nyitráig 470.000, a további északi vonalon 382.000, a Tiszától Nagy­váradig 360.000, innen a Maros vonaláig 250.000, a bácskai oldalon 260.000 magyart akar a békeszerződés tőlünk elszakítani. Ezek szoros kapcsolatban élnek a magyar tömegekkel. Ezeken kívül Erdélyben egy összefüggő tömegben él 513.000 székely és 762 000 magyar Erdély többi részén szét­szórva. A Felvidéken 230.000, a Szerbiának ítélt részben pedig körülbelül szintén 230.000 magyar van. A jegyzék ezután fölsorolja az új határ mentén fekvő városokat, amelyeket szintén el akarnak szakítani, bár legnagyobb­részt tiszta magyarok lakják. Ilyen Sopron 44 2 6/0, Zombor 33 1/o, Szabadka 58%, Arad 73o/0) Nagyszalonta 95%, Nagyvárad 91%, Érmihályfalva 100%, Nagykároly 98%, Szatmár 90%, Tiszaújlak 98%, Beregszász 96 , Munkács 74.­o,Ungvár 82.3o/o, Kassa 75.4 o/„ Rimaszombat 90%, Losonc 80%, Ipolyság 96/o, Komárom 89%, Érsekújvár 91%, Pozsony 40.6­% magyarral és 41.9 százalék némettel s csak 14 százalék tóttal. Apponyi volt olyan figyelmes, hogy ezt a beszédes térképet az érdeklődő angol állam­fői fiúnak ajándékozta. Most szívszorongva várjuk, mivel fogja Lloyd George ezt az ajándékot revanzsálni? — Lakáskérdés. Több lakást bérlő tisztviselő adott abbeli aggályának kifeje­zést, hogy a február elsejével lezárult ne­gyedév után rendeletileg fogják emelni a házbért és a felmondás is lehetségessé lesz, s így félő, hogy az amúgy is nyomorgó s a megélhetési viszonyokkal keservesen küzdő tisztviselő osztály újabb nehézségeknek lesz hitéve, a háziurak viszont fenyegetődzéssze­­rűleg hangoztatják, hogy a lakbért fel fog­ják emelni, vagy pedig felmondanak bér­lőiknek.­­ Autentikus forrásból nyert érte­süléseink alapján megnyugtathatjuk a kis­lakást bérlőket, hogy ezideig sem a házbér­emelést, sem a felmondást megengedő ren­delet nem jött, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem is fog jönni. A házigazdáknak viszont teljesen igazuk van, amikor emelni akarnak, mert a mai viszonyok szerint min­dennek száz, sőt ezerszeres az ára, a laká­sok reparálása horribilis összegeket emészt fel s igy a házbér nem méltányos, tekintet­tel arra, hogy a háború előtti viszonyok szerint van megállapítva az összege. A tisztviselőknek e tárgyban szerkesztőségünk­höz küldött levelére megnyugtatásul közöl­hetjük, hogy értesülésünk szerint a tiszt­viselőkamara elnöksége ez ügyben a tagok javára úgy a belügy , mint az igazságügy­­minisztériumhoz felterjesztést intézett. — Magyar irredenta. A háború előtti, majd később a háborús évek folyamán mind gyakrabban olvastunk a lapok hasábjain a román, tót, pángermán és szerb irredentáról. „Irredenta“ — ez a kifejezés sohasem csen­gett valami kellemesen a magyar füleknek. Az ország belsejében élő nemzetiségeknek fajunk, nemzetünk rovására történő aspirációit jelentette e szó, amely céljainak elérésére min­den felhasználható fegyverrel küzdött. Félő aggodalommal tekintettünk mindig különösen a román irredenta felé, amelynek ellenünk törő munkájában jelentős anyagi eszközök ál­lottak rendelkezésére. Óriási propagandát fej­tett ki a román irredenta az erdélyi oláhság körében, szórta a pénzt, kulturális intézmé­nyeket, középiskolákat, bankokat alapított — magához kaparintotta az iparvállalatok és pénzintézetek részvényeinek többségét s csak­hamar döntő befolyást biztosított magának Erdély gazdasági, majd később politikai éle­tében is. Akkoriban nem értettük meg a fajá­hoz, nemzetiségéhez ragaszkodó oláhság min­­denre képes, elkeseredett munkáját, — ma azonban, amikor a neuillyi békeasztal hatal­masságai 3 és fél millió magyart szakítanak el nemzetétől és juttatnak idegen népek uralma alá — ma megértjük a­­ magyar irre­dentát Budapesten a Magyar Irredenta Orsz. Szövetsége már megkezdte működését . A szövetség elnöke a lelkes magyarságáról ismert Urmánczy Nándor, volt országgyűlési képviselő, aki különben az egész háború alatt a magyarság érdekeinek mindig bátor harcosa volt az osztrákokkal szemben. A szövetség most felhívással fordul a vidék népéhez, amelyben csatlakozásra, munkára szólítja fel az egész ország lakosságát. Meg vagyunk győződve, hogy megyénk hazafias lakossága egy sziv­­vel-lélekkel áll a magyar irredenta kibontott zászlai alá. — A vidéki tisztviselőkhöz. A So­mogy vármegyei Tisztviselők Kamrájának vi­déki tagjai beírási és tagsági díjaikat sok esetben postautalványon az elnökséghez küldik be, mert nem tudják hová küldeni. Hogy e tekintetben is rend legyen, kérem a vidéki tagokat, hogy mindenki a maga szakosztályi pénztárnokához küldje be tagdíjait és pedig: 1. Járási és községi tisztviselők Kiss Lajos kórházi irodatiszthez Kaposvár. 2. Tanítók tanárok és lelkészek Lengyák György állami tanítóhoz Kaposvár. 3. Bírósági és fogházi tisztviselők Beke József törvényszéki iroda­­főtiszthez Kaposvár. 4. Adóhivatalok, sóhi­vatalok, vámhivatalok és pénzügyőrségek Staub József p. v. ellenőrhöz Kaposvár. 5. Postahivatalok, táviró és telefon tisztviselők és altisztek Oberinter József postaszámellen­­őrhöz Kaposvár . Állami mérnökök, útbiz­­tosok, állami és kincstári illetve közalapít­ványi erdészek, gazdászok és irodai sze­mélyzet Hofmann Imre műszaki rajzolóhoz Kaposvár. 7. Magántisztviselők, magánura­dalmak és bérletek valamint magánüzemek és pénzintézetek tisztviselői Simon János kisgazdatakarékpénztári tisztviselőhöz Kapos­vár. 8. A máv. és déli vasút összes alkal­mazottai Király József máv. főellenőrhöz Kaposvár. 9. Hivatalszolgák és altisztek Peterka Jánoshoz (kaposvári segélyszövetke­zetnél) Kaposvár. Hortobágyi Ágoston, ügy­vezető elnök. — A kaposvári kommunista birák ügye. Budapestről jelentik : A proletárdikta­túra alatt tevékeny részt vettek a közügyek intézésében dr. Gábor Mátyás kaposvári táblabíró és dr. Takács László törvényszéki bíró. A kommün bukása után letartóztatták őket s az igazságügyminisztérium rendelke­zése értelmében ügyüket a leghamarabb tárgyalás alá veszik, még­pedig nem Ka­posváron, hanem Budapesten.

Next