Uj-Somogy, 1921. május (3. évfolyam, 99-121. szám)
1921-05-08 / 104. szám
ül. évfolyam. Kaposvár, 1921. május 8., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCaI 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. A mai szám ára 2 korona 104.507. szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K Negyed évre - - - 90 K Fél évre.....................180 K Egy hóra.......................31 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Az önrendelkezési jog. Tirolban a közelmúltban tartották meg a népszavazást, amelyen a lakosság döntötte el, hogy hova akar tartozni. A szavazás eredménye szinte egyhangú volt: egy értelemmel a Németországhoz való csatolást követelték. Visszafelé sült el a puska, amelyet az ántánt Németország mellének szegzett. Megint kudarcot vallott az ántánt egyik terve. Pedig ez nem is az első eset, hogy nem úgy üt be az ántánt számítása, mint ahogy azt elgondolták. Hasonlóképpen történt már Karinthiában és Felsősziléziában is. A szavazás eredménye mindenütt az ántánt kudarcát jelentette. Ők Felsősziléziát Lengyelországnak, Karinthiát Jugoszláviának, Tirolt Németausztriának szánták, a népszavazás eredménye szerint pedig előbb Felsőszilézia, most meg Tirol is a német birodalomhoz akar csatlakozni és mikor Karinthia népszavazással Ausztriához csatlakozott, ott is az a gondolat volt befolyással, hogy Ausztria előbb utóbb maga is bele fog olvadni a német birodalomba. A népek önrendelkezési jogának hangzatos jelszava alatt akarták minél jobban megcsonkítani Németországot, a népakarat megnyilatkozása pedig Németország megnagyobbodását eredményezi. Ámde a győzők a népakarat megnyilatkozását nem engedik érvényesülni. Nem engedik, még ha a saját maguk által diktált békefeltételeket kell is halomra dönteni. Az ő általuk megszabott békefeltételek szerint Felsőszilézia a népszavazás eredményéhez képest vagy egészen Németországhoz, vagy egészen Lengyelországhoz csatolandó. Mikor pedig megnyilatkozott a népakarat, akkor az antant azonnal készen volt sulba dobni a békeszerződést és most azon mesterkedik, hogy ketté ossza Felsősziléziát. Tirolt sem csatolják oda, ahová a népszavazás eredménye szerint csatolni kellene. Ausztriának is inkább éhen kell pusztulnia, mintsem hogy oda csatoltassék, ahová csatlakozni akart a német birodalomhoz. Fiume is megnyilatkozott, nem ugyan népszavazással, hanem önkormányzatinak alkotmányos választásában és ez a megnyilatkozás azt árulta el, hogy Fiume sem olasz, sem délszláv nem akar lenni. Láthatja már az antánt, hogy minden rendelkezése visszafelé sül el s nyomukban pusztulás és nyomor támad. Pedig mindannyit a jog, az igazság, a méltányosság és a népek szabad rendelkezési joga nevében erőszakolták rá a legyőzöttekre. Csehországban, Jugoszláviában s Romániában az erkölcstelenséget, a korrupciót, a legsötétebb balkánizmust keltették életre. Ausztria a legmegfeszítettebb gazdasági és pénzügyi támogatás mellett is csak kínlódva vergődik. A szétdarabolt Magyarország is pusztulásra van kárhoztatva a rákényszerített békeszerződés nyomán. Most a Magyarország testéből kihasított területek lakosságának azonban még a népszavazást sem engedték meg. A magyar békedelegáció, mikor már látta, hogy a legfelsőbb tanácsot a történelmi jog és gazdasági érdekközösség érveivel nem tudja eltéríteni az ország feldarabolására irányuló szándékától, végre is a népszavazás felajánlásával remélte, hogy megmentheti az ország területi épségét. Elutasították. Mi pedig felháborodtunk afelett, hogy ime azok, akik ezerszer esküdöztek, hogy a népek szabad rendelkezési jogáért s az elnyomottak felszabadításáért folytattak háborút, most, mikor győztek, nem akarják meghallgatni az elnyomottak szavát, nem akarják tiszteletben tartani a népek szabad rendelkezését és akaratát. A mi igazságot kereső lelkünknek kínzó fájdalmat okozott, ez az igazságtalanság. Nem értettük azt a belső ellenmondást, amely ebben kifejeződött. Most már értjük. Most már tudjuk, hogy világcsaló hazugság és képmutatás volt mindaz, amit ellenségeink az ő emberséges háborús céljaikról hirdettek. Nem népek felszabadítása kellett nekik, hanem országok rombolása, népek pusztulása, millióknak nyomorba juttatása. A népakarat megnyilatkozását ők nem veszik tekintetbe, ha az nem úgy nyilatkozott meg, ahogy ők akarják. Legyőzhetjük tehát felháborodásunkat, elnémíthatjuk fájdalmunkat afölött, hogy a mi hazánk elszakított fiainak nem adatott meg a népszavazás. Megnyugodhatunk, mert látjuk, hogy azok a népek sem jártak jobban, amelyeknek módjukban volt akaratukat szavazással kifejezésre juttatni. Az ő akaratukat éppen úgy nem veszik tekintetbe, amint nem vennék tekintetbe Észak-Magyarország, Erdély, Bácska, Temes és a nyugati vármegyék akaratát sem, amelyet népszavazás nélkül is tud mindenki-A rajtunk elkövetett igazságtalanság ellenében vigasztalást találunk abban a nagy tanulságban, amelyet az eddigi népszavazások nyújtottak ellenségeinknek is, jómagunknak is. Ellenségeink megtanulhatták ezekből a népszavazásokból azt, hogy a népek maguk jobban tudják, hogy milyen állami kötelékekben találhatják meg leginkább boldogulásukat, mint a gyűlölet és bosszú szenvedélyétől elvakított párisi legfelső tanács bölcsei és nem lehet népeket és nemzeteket akaratuk ellenére, érdekeiknek, érzelmeiknek és hagyományaiknak meg nem felelő természetellenes államalakulatokba belekényszeríteni. Mi megtanultuk ezekből a népszavazásokból azt, hogy az elnyomott népek hiába várják boldogulásukat akármilyen legfelső tanácstól, mert az még a népakarat megnyilatkozását sem veszi semmibe, hanem ha fel akarnak szabadulni, talpra kell állniuk és cselekedniük kell a saját erejük szerint. A népek akaratát nem lehet erőszakkal tartósan elnyomni. Utat tör az magának minden rákényszerített békeszerződésen keresztül Az erőszak ellen pedig nem lehet sem szavazással, sem okoskodással küzdeni, hanem csak erőszakkal. Erre tanítják meg a népeket az antant által diktált békeszerződések. Csonka Magyarország — nem oszág, Egiu Magyarország — mennyország! A Ház mai ülése. A mai ülést fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Felolvasták az interpellációs könyvet, melyben Kálmán István interpellációja van a gödöllői koronauradalom ügyében a földmivelési miniszterhez. Azután áttérnek a költségvetési vitákra. Kerekes Mihály kéri a tanácskozóképesség megállapítását. Az elnök konstatálja, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést 10 percre felfüggeszti. Andaházi Kasnya Béla szólalt fel a szünet után. Foglalkozik a bérbüntetéssel és a numerus causus kérdésével. Szerinte mindkettő igazságtalan. A botbüntetést a a bíróság helyes érzékkel nem alkalmazza. A numerus clausus következtében azok az ifjak, akik kiszorulnak az egyetemekről, külföldre kénytelenek menni, nagymesterektől tanulnak, mikor hazajönnek, műveltebbek lesznek az ittenieknél. A numerus clausus nem éri el azt a célt, melyre irányul, sőt ellenkezőleg visszahatást szül. Majd éles kritikát mond a parlamentről és a pártokról. A többek közt ezeket mondván: „Ez a nemzetgyűlés, különösen a kisgazdapárt, csak élősködik azokon az ígéreteken, amelyeket a nemzetnek adott. A földbirtokreform sincs végrehajtva, stb. A kormány iránt egyelőre csak feltételesen viseltetik bizalommal. Utána rögtön Gaál Gaszton emelkedik szólásra. Andaházi Kasnyával polemizálva védelmébe veszi a kisgazdapártot s rossz néven veszi az előtte szólótól, hogy szűzbeszédében a kisgazdapártot támadja meg. A támadást visszautasítva kijelenti, hogy a kisgazdapárt a nemzet büszkesége s amikor Kasnya ezt megbántotta, önmagát is megbélyegezte. Gaál üdvözölte a kormányt, mely iránt bizalommal viseltetik s megkezdett munkája folytatására kéri. A külpolitikáról szólva azt mondja, hogy már annak idején hiba volt az akkori kormánytól az országot feldaraboló békét vissza nem utasítani. Szabadkirály választónak vallja magát, de tiltakozik az ellen, hogy ezért őt hazafiatlannak tartják. Megemlíti, hogy az ötös tanács ragaszkodik a Habsburgok eltávolításához. (Zajos ellentmondások a kereszténypárton.) A kisgazdapárt a belügyminiszter ellen. Már a kisgazdapárt tegnap esti értekezletén kellemetlen benyomást tett a tolnamegyei kisgazdapárti főispánnak, Klein Antal doktornak az eltávolítása. Azóta az elégedetlenség csak fokozódott, minthogy a kisgazdák zokon veszik a párt exponenseinek a főispáni állásoktól való felmentését és másokkal való kicserélését. Emiatt méginkább ellene vannak az egységes párt tervének, ami úgyis csak a kisgazdapárt jó részének ellenzékbe vonulásával lenne megvalósítható. Más forrásból nyert értesülések szerint a kisgazdapárt érzékenységének a főispán cserék körül nincs komolyabb alapja, minthogy a beálló személyi változások nem pártszempontokból történnek.