Képes Uj Szó, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-02-01

AZ OROSZ ZENE régtől lógva jelentős helyet foglal el a világ zenekultúrájában. A karéneklésnek a Szovjetunióban mély és gazdag hagyományai vannak. Hagyományok, melyek feltárják az orosz néplélekben gyökerező költészet és zene nagyszerű szépségét. Az októberi for­radalom következtében felszabadult népi alkotó­erő olyan mély és széles teret talált a szovjet társadalomban, amely elképzelhetetlen volt a forradalom előtti Oroszországban. A felszabadult népi alkotó­erő a művészetet nemcsak minőségileg és mennyiségileg növelte, de létrehozta azokat az igényeket is, melyeket a megnövekedett alkotó tevékenység van hivatva kielégíteni egy olyan társadalom­­ban, ahol a munka a legnagyobb erény és a dolgozó ember a legnagyobb érték. A szovjet valóság új tartalommal és új formákkal gazdagította a régi hagyományokat. A szovjet valóság új feladatok elé állította az alkotó művészeket, de a feladatok megoldásánál a legszigorúb­ban figyelembe veszik mindazokat az értékeket, melyeket a törté­nelem ránk hagyott, így a szovjet állami énekkar, mely Szvesnyikov professzor vezetésével Budapesten vendégszerepeit, nagyszerű pél­dáját mutatta be nemcsak a költészet és a zene együtthatásának, hanem a szocialista realista stílusnak is, mely a nemzeti hagyomá-­ nyokat tudatosan felhasználja. Természetes, hogy a Szovjetunióban az alkotó művészek kép­zésére nem kisebb súlyt fektetnek, mint magára az alkotó tevékeny­ségre. Ebben a keretben kap jelentőséget Szvesnyikov professzor által 1943-ban Moszkvában alakított énekkari iskola, mely hivatva van arra, hogy mintaképül szolgáljon hasonló iskolák létrehozásánál Ebben az iskolában 150 kiváló tehetségű muzikális, kitűnő hangú növendék tanul. A felvétel hétéves korban történik. Ebből az iskolá­ból magas képzettségű énekesek, karmesterek és énektanárok ke­rülnek ki. Ez az iskola a legmagasabb színvonalon áll. Előadói a moszkvai konzervatórium legjobb tanerőiből kerültek ki. Ék Sándor / *

Next