Uj Szó, 1946. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1946-03-07 / 55. szám

Fjedorova Tatjána Fjedorova Tatjána a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselő­nője, vezető m­érnöknő a moszkvai földalatti villamos építésének egyik szakaszán. Mellét a Lenin-rend, a Munka­­­­­rős Zászlaja és a Vörös Csillag érdemjelei díszítik. ..Mint 17 éves kisleányt kerültem az építkezéshez — beszélt a képviselő­nő. Megmondhatom, hogy akkor, 193­1- ben semmihez sem értettem. Elkezd­tem tanulni. Most már a betonozás­tól kezdve a márványcsiszolásig min­denhez értek. Egyszerű munkásnőből előbb osztagvezető, majd egy nagy munkáscsoport előm­unkása lettem. — A moszkvaiak a Legfelsőbb Tan­­ács képviselőnőjének választottak. Megelőzőleg azonban a földalatti vasút­építési vállalat másokka­l együtt főiskolára íratott be. A háború fo­­lyamán elvégeztem a Moszkvai Köz­lekedési Mérnöki Intézet tanfolya­mát. Ettől kezdve szakadatlanul a földalatti építésnél dolgozom, mér­nöknői minőségben. A háború nap­jaiban, amikor a­ fasiszta repülő­gépek a város fölött keringtek, egyet­len percre sem­ hagytuk abba a mun­kát. A háború tüzében adtuk át a forgalomnak a földalatti harmadik szakaszát és kezdtünk hozzá a ne­gyedik útvonal megépítéséhez. — Mint képviselőnő sokat dolgo­zom a választóim között. Havonta többször fogadónapot rendezek, meg­hall­g­atok minden kérést és­­ kívánsá­got s eljuttatom azokat a kívánt helyekre. Választóim valósággal el­halmoznak levelekkel, amelyek kö­zül egyet sem hagyok válasz nélkül. — Legutóbb Párizst látogattam meg, ahol részt vettem a­ Nemzetközi Nőkongresszus tanácskozásain, mint a Szovjetunió nőinek küldöttje. Rend­kívül meleg fogadtatá­sban részesí­­tettek bennünket. Büszke voltam ha­zámra, ahol a nő valóban megtisz­telő helyet foglal el. Mi egy szabad társadalom egyenjogú polgárnői va­gyunk. Sokat dolgozom, mint mér­nök, mint közéleti munkásnő és ott­hon, mint boldog családanya. — Most óriási feladat áll előttünk. Egy 19 kilométer hosszú szakasszal kell kibővítenünk a moszkvai föld­alatti villamos hálózatát. Szívesen fogunk dolgozni. A moszkvai föld­­alatti, mint azt mindenki elismeri, a legkényelmesebb és a legszebb az egész világon. Mi arra törekszünk, hogy még tökéletesebb legyen. Ez a mi feladatunk, ez lesz a mi büszke­ségünk. i., R. B. Ui Szó 1946 március 7, csütörtök A villanyerőm­űtelepek fejlődése a Szovjetunióban A februári szovjet választások előtt Sztálin hatalmas beszédben körvonalazta a szovjet nemzetgazda­ság új fejlesztési programját. Ezzel kap­csolatban a villanyerőmű­ telepek fejlesztésére is nagy feladatok há­rulnak, sőt az ipar eme ágának meg kell előznie a többi iparágak fejlő­dését. A szovjet energetika immár hatal­mas tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek lehetővé teszik az új felada­tok megoldását. Az ország nemrégen emlékezett meg a híres orosz villa­mosítási terv megszületésének 2­5-ik évfordulójáról. E terv eredetileg ú­gy szólt, hogy tíz-tizenöt év alatt 30 , körzeti erőműtelepet kell építeni l.T.őO.OOO kilowatt teljesítő képesség­gel. Ezt a feladatot jóval a kitűzött idő előtt megoldották. 193­ ő-ben már 7 millió kilowatt volt az összes vil­la­nyerőmű telepek és ebből a körzeti teljesítőképesség e erőműtelepek 4,3 millió kilowattot szolgáltattak. A háború előtt A nagy Honvédő Háború kitörése­kor a Szovjetunió hő és vízi villany­­erőmű telepeinek (­OOO.WM) kilowatt volt a teljesítőképességük, az évi energiatermelés pedig­­ 30 milliárd kilowattóra. Éppen ezért a Szovjet­unió a villanyerő kihasználása terén Európában a második, az egész vilá­gon a harmadik helyen volt. Az illetékesek figyelmüket most a németek által elpusztított villanytele­pek helyreállítására, a meglévők bő­vítésére és új villanytelepek építé­sére összpontosítják. A negyed­ik ötéves terv keretében a villanytelepek fejlesztőinek igen fontos feladatokat tűztek ki az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság to­vábbi villamosítása terén. Minden eszközzel hozzá kell látniok új vízi villanyerőműtelepek építéséhez. A háború tapasztalatai megerősítették azt, hogy a nemzet­­gazda­ság számára a villanytelepek m­ű­ködése rendkívüli hasznot jelent. A háború alatt a szovjet vízi villany­­telepek 15 milliárd kilowattóra ener­giát millió szolgáltattak, ami megfelel 15 tonna természetes fűtőanyag megtakarításának, illetőleg 6 milliárd tonnakilométer szállítási egységének. Különös fontossága van annak, hogy a villanytelepek teljesítőképes­ségét olyan vidékeken fokozzák, ame­lyek nem rendelkeznek elegendő helyi üzemanyaggal. Az üzemanyag szállítása nagy távolságokra rendkí­vül káros a nemzetgazdaságra nézve. Villamosenergia nagy távolságra A negyedik ötéves terv keretében tovább fokozzák a villamosenergia nagy távolságra való vezetésének megszervezését. Ahelyett, hogy ma­gát az üzemanyagot szállítsák nagy távolságra, a szénbányászási helye­ken villanytelepeket építenek és a villanyenergiát elvezetik a szükség­let helyére. Új villanytelepek A múlt évben 587 kisebb vizivil­­lanytelepet, 903 kisebb, szénnel dol­gozó villan­ytelepet építettek és ad­tak át rendeltetésének. Ennek segít­ségével 3113­­ új kolhozt és traktorál­lomást villamosítottak. .Jelenleg 72 ú1 kisebb vízihajtású villanytelep épí­tése van folyamatban. A mezőgazdaság villamosításának sikerei különösen szembeötlőek a szverdlovszki kerületben. Egy év alatt itten 1007 kolhozt és­­ 38 traktor­­állomást villamosítottak. 116 kisebb vízhajtású és 340 kisebb hőhajtá­sú villanytelepet építettek, 1300 km ma­gasfeszültségű villanyvezetéket és 3300 km alacson­yfeszülségű vezeté­ket adtak át rendeltetésének. Szem előtt­ kell tartani a szél ener­giájának kihasználását is. Szakértők szerint évente 20 milliárd kilowatt­óra energia szerezhető a szél mun­kába hajtása útján. Sztálin vezetése alatt a Szov­jet­­unió az »oroszországi állami villa­mosítási tervet« sikerrel végrehaj­totta és még a ham­incas évek ele­jén likvidálta ezzel az orosz ipar szá­zados elmaradottságát. Ugyanilyen sikeresen végrehajtja az ország vil­lamosításának helyreállítási és fej­lesztési programját is. A. PAVLENKO Hozzátartozók válaszlevelei: Wank Tibornak (1918. Adorján Sári; Zapod vod­je 109­1.); Prájra, er?yes!en Tihikénk! 1V>1- dog örömmel olva­s^tuk üzenetedet. Hálát adunk wm ür­í»t»enn<^k, ho^ olyan nagyon jó dolspod ▼*ö. Mi mindnyájan pgés««ógea.pk vagyunk ás Szerepesre Tár a család minden tagja. Azon igyekszünk, hogy sok örömet szerezzünk ré­szedre, mire hazaérkezel, drága boldogságun­k. Mi már sokat üzentünk, hogy van, hogy nem ka­ptad meg? Millió csókkal szerető ezüleid, Hoo­k­áé­k, M­i­sk­á­ék. Dr. Kötös Bélának (1912, Szlammer Iloma; 84. láger): Sokszor <*í»4>kolunk min«inyásan. l*e.«tpn T^gyito*k. Apukádék az Ulászln-utcái­an laknaik, vannak. .­z értesité.^pd m­egkaptuk, nagyon örültünk. Csókol Itzlamm­er Béla. Dvornik Ferencnek (1922. Lyaon Mária; Moszkva): Leveledet megkapn»k az/Cretettel vá­runk haza. Csókol anyád, Pali, Józsi, Radó­­csaUd, Vannusák-család. Szabó Istvánnak (1922, Cibolya Jolán) csa­ládja; Pirinyi Sándor leventének (lft2ft, Oláh Gizella) szül­ei. Öccse: Székely Attila főhadnagy­nak (1920, Schlager Izabella) T>óra; Lipták Mi­hálynak (1919, Kulcsár Jtíla) felesége 0* Já­nos; Máthé Istvánnak (1920) felesége; Régi Bé-Taál János tab. lelkésznek (1913, Szűcs Irén; Szvardlovszk): Kedves tet­tvérem­, Jancsi! Na­gyon sok lapot küldtem már eddig remélve »ez, hogy a sok közül valamelyik csak odaért. Ott­hon mindenki él és egészséges. .Viielőbb haza­­várunk. Az első utad hozzám legyen. N­yanyával nem beszélek, sok mondanivalója lesz. Minden­nap várlak. Sok szeretettel csókol nővéred Bözsö. Hadifogoly-hozzátartozók üzenetei fának (190&) fel­esége, kislánya; Faza­kcas Elek­nek (1924. Deák Terézia) s­zülei, testvérei; György Mihálynak (1921, Kálmán Viktó­iria) csa­ládja; Moravcsik Bélának (1910. Krajovánszk­y Mária) felesége; Nyékhelyi Tibornak (1914. Diet­­rich Kŕmvna) családja; Köllis Flóri tizedesnek (19H. Akkermann Mária) felesége; Urbán Lász­lónak (1916. Urbán Mária) felesége, Ónodi Józsefnek (1906. Szilágyi Julianna) kisfia; fele­sége, Koszta István ref. tábori Ifj lkénz, főhad­nagynak (Caikéria)* Horváth Margit; Török Fe­renc fzrv.-nek (1922. Karancs Rozália) felesége, gyermekei; Aczél Lászlónak (1909. Vodrinetz Kornélia) anya. Bözsi, Pali: Póli István özv.­­nek (Oros­sky Teréz) családja; Sznyczik József­nek (1920, Schilling Teréz) dr. Fi­scher frczsőné: DuSnoky József gyógyszerész-hadnag­ynek (1903, Niguli Mária) felc.­^ége: Perjámosi Bélának (1916. ■ Wölfl Mária) .Szülei: Busa Istvánnak (19­«Sj fe­lesége: Goltűnann Istvánnak (1916. Lerner Ka­talin) felesége és testvérei; dr. Doroghy Miklós­nak (1916, Char>ey Mária) édesany­ja; dr. Gerd Ottónak (1913, Molnár Mária) húga; Schenker Mártonnak (1906, Walter Róza) családja: Maj<er Gábornak (1913, Vanya Anna) felesége, kis­lánya. Székelykeresztúrról; Mogyoróssy József­­nek (190, Ti­bb Erzsébet) családja; Farkas Jó­zsefnek (1920. Tauber Mária) szülei. Teca,­­Sitli; Bokor Imrének (1912. Tóth Anna) felesége; Verd Györgynek (1904 Schubert Júlia) felesége, test­vérei, sógornője; Csathó Károlynak (18Ä6, Oroszky Terézia) üzennek testvérei; Kovács Ferencnek (1918, Szabó Etel) aggódó az­ülei; Blau Pálnak (1914, Hercz Matild) édes­anyja; Blau Lászlónak (1918, Hercz Matild) édes­anyja; Blau Andornak (1919, Hertz Matild) édes­anyja; Péter Árpád főhaddnagynak (Ur mány 96. láger: 1906, C­.^ürö­s Berta) Vili; Gyuricza Mik­lósnak (192­5, Gyuricza Berta) Fülei: Rácz Já­nosnak (1927. Kozma Irén) egész családja: Sio­­bolowski Tódornak (1921. Szakác­s Erzsébet) édes­ anyja; Pogács Imre rep. őrnagynak (1908. Ja­­natka G­aléria) Bö&se és kisfia; Szenebi Károly bolgy.-nak (1921, Forstner Emnma) éne­­anyja: Bodnár Miklósnak (1907, Hörcínk Z<rtiz«s­anna) szü­lei: Köder József bonv.-nek (1905, Stanya Mar­git fe.­«6ége. gyermekei: Kf. Belka Mvénart (1913, Deke Efgédböt) Íe*eeÉee. Sztrolkova Natam, egy m­alvidéki golyóscsapágygyár roham­sminnt Hisu Sie

Next