Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-13 / 162. szám, csütörtök

így festettünk... A csehszlovákiai festészet ötven éve képtáraink gyűjteményeinek tükrében „A művészet­i közlés, és bár minden módszer és min­den anyag használata meg­engedhető, az anyagoknak és módszereknek vizuális kapcsolatokat kell teremte­niük a művész és a néző kö­zött A művészet egyfajta társalgás a szimbólumok nyelvén, az is volt minden időkben, s annak is kell ma­radnia, ahol pedig nincs szimbólum, és nincs széd, ott művészet pár be­sem létez­het!" ( Herbert Read) Nem véletlenül idézem ko­runk legkiválóbb művészettör­ténészeinek egyikét, az angol Sire Herbert Readot, a hazánk megalakulása 50 éves évfordu­lójának alkalmából megrende­zett kiállítással kapcsolatban. E jubileumi, tehát egyben ün­neplő aktusnak is számító ren­dezvény anyaga, melyet finom, hozzáértő szemek és kezek vá­logattak ki 19 cseh, illetve há­rom szlovák képtár tulajdoná­ból, valóban mély és meghitt párbeszédnek, az alkotóművé­szek és a művészet kedvelői kö­zött létrejött társalgásnak érté­kes dokumentuma, és ékesszó­lóan vall a korról, a kor embe­rének sorsáról. Igen, a korról, a vajúdó XX. század ötven esztendejéről val­lanak a tárlattermekben felvo­nultatott festők, a reneszánsz hagyományokhoz hű realisták szolidárisan a formabontó imp­resszionista utódokkal, a forma­romboló cseh és szlovákiai ku­bistákkal, expresszionistákkal és szürrealistákkal, a klasszi­kus, valamint a neoabsztrakcio­nalistákkal. Színekben és han­gulatokban tobzódó, ecsettel vá­szonra rögzített vallomásaik pe­dig hangos szóval hirdetik: így éltünk, így festettünk, ember­testvérünk, egy félszázadon át, szívünkkel, agyunkkal és vé­rünkkel alkottuk meg a korunk­ról szóló képes és rejtjeles mű­vészi vallomásunkat! Ez a százhuszonnégy festő háromszáznál is több alkotását bemutató jubileumi kiállítás ez­úttal nem csupán mechanikus és egyoldalú seregszemle, ha­nem különböző korszakok és irányzatok békés konfrontáció­ja, melyet rendezői a toleran­cia szellemében hoztak létre. S nem is kétséges, hogy éppen ez a demokratikus szellemben történt válogatás lépteti elő jelenlegi áttekintést nyújtó tár­a­latot értékmérővé, anélkül, hogy bizonyos ranglétra megte­remtésére törekedne. Ám ugyan­akkor a két országos jellegű, de elsősorban a prágai Cseh Nem­zeti Galéria passzivitásának né­ma elmarasztalása mellett, csehországi regionális képtárak a bátor és okos bevásárlási poli­tikáját dicséri, mindezentúl pe­dig rámutat saját nyomorúsá­gunkra is, arra a szomorú tény­re, hogy hazánk magyarlakta vidékei egyetlen egy regionális képtárral sem rendelkeznek, ami kétségtelenül az elmúlt idők kulturális és nemzetiségi politikájának deformációját bi­zonyítja. Ám térjünk vissza a tárlat művészi színvonalának értéke­léséhez. A jelenlegi kiállítás koncepciójában vitathatatlanul sikerültnek mondható, hiszen kimagasló művészi egyéniségek mellett egyes korszakok idősze­rű irányzatait, sőt bizonyos irányzatoknak még a különbö­ző árnyalatait is bemutatja. Így van ez például az absztrakt fes­tészet esetében, amelynek álta­lános keretében a nagy európai úttörő és ma már klasszikus absztrakt­ festő František Kup­ka, valamint kitűnő társai, a ná­lunk ismeretlen Vojta Preissig és František Foltýn munkái mellett nemcsak a belső mo­dellt keressük, a Párizsban élő Josef Šima és prágai híveinek műveivel találkozhatunk, de felmérhetjük az absztraktok új, úgynevezett nonfiguratív irány­zatának képviselőit, Mikuláš Medeket, Jirí Bab­art, Josef Ist­lert, Zdenek Sklenárt, hogy csupán néhány nevet említsek a sok közül, illetve ezeknek művészi megnyilvánulását is. A kiállítás színvonalát való­ban nehéz lenne kétségbe von­ni, esetleg támadni, olyan értékes művekkel Hiszen talál­kozunk itt, mint Bauer Szilárd mélyen emberi és a szociális igazságtalanság ellen lázadó festményei, Miloš A. Bazovský falusi színballadái, Josef Čapek, Emil Filla kubista-avantgardis­ta és mégis sajátosan cseh kom­pozícióit, Mikuláš Galandának és Ľudovít Fullának, a szlovák folklór és az európai moderna szintézisére törekvő munkái, no meg Gwerk Ödön hegyországi expresszionista pesszimizmusát reprezentáló képei. Ékesítik a tárlatot Rudolf Kremličkának, a valóság és a képzelet mezs­gyéjén lebegő és mégis annyira vérbő női alakjai, valamint tragikus sorsú és példát muta­a­tó Cyprián Majerníknak a mély együttérzés borús színeivel fes­tett vallomásai a humanizmus­ról és a szabadságszeretetről, csak úgy, mint Vlastimil Rada, és Josef Lada utánozhatatlan tükörképei, melyek az örök cseh falu életét rögzítik vá­szonra. Bámulatba ejtenek azon­ban komor szépségükkel, a tu­dat alatti feltárásával Toyen és Jindfich Štýrský szürrealista kompozíciói, Jan Zrzavý szemet gyönyörködtető és leheletszerű színes álomképet a valóságról, Weiner-Krár Imrének hol elbű­völő, hol pedig vádaskodó vász­nai, csak úgy, mint Emil Filla és Vladimír Sychra kubista al­kotásai, akiknél a rendezők mellőzték a nem kevésbé nagy művészi értékű, két háború köz­ti bátor antifasiszta magatartást kifejező műveket, akárcsak Voj­tech Wittelbach esetében. A névsor természetesen nem teljes, hiszen teljességre is törekedhetek. Ám meg nem kell még említeni František Muzika fantasztikus és mégis a való lé­nyegét kifejező képdrámáit, Nemes Endre vásznát, Karel Svolinský, Milan Laluha, E. Si­merová, Csemiczky László és Ján Mudroch műveit, valamint a modern cseh festészet nagy ma­gányosának, František Tichý­nek, az élet alvajárójának vé­szes meredélyek szélén libegő bús bohócait, kókler bűvészeit és szenvedélyektől terhes bil­liárdjátékosait. És a végén szólni kell továb­bi két festőről is: a személyi kultusz törvénytelenségeinek ár­tatlan áldozatáról, a nagy tehet­ségű cseh szürrealistáról, Karel Teigeről, és a két világháború közötti szlovákiai festészet ma­gyar kitűnőségéről, Lőrincz Gyuláról, akikről a tárlat ren­dezői úgy látszik elfeledkeztek. Pedig e két művész alkotásai nélkül minden ilyenfajta kiállí­tás, tehát ez a jubileumi tárlat is, kimondottan foghíjas. BARSI IMRE JAN ZRZAVÝ: KÁVÉHÁZBAN, (olaj) NEMES ENDRE: PRÁGAI PIETA, (olaj) KULTURÁLIS HÍREK A Erről Flynn életéről fil­met készítenek Hollywoodban; a főszerepet a kilenc éve el­hunyt sztár fia, Sean O'Flynn alakítja. A Csokonai szerelmének, Vajda Júliának második házas­ságkötését igazoló dokumen­tumra bukkant a dunaalmási plébánia 1844-es anyakönyvé­ben dr. Ferenczi Miklós körzeti orvos, szenvedélyes amatőr régész. A menyasszonyt így je­gyezték be: „Vajda Julianna asszonyság, néhai vitáz Csoko­nai Mihály Lillája." A René Clairt, a Francia Akadémia első fiiművésztagját dísztoktorává választotta a lon­doni Royal College of Arts, Henry Moore szobrásszal együtt. • AZ UNESCO megjelentette az 1966. évi fordítások jegyzé­két, az Index translationumot. Ezek szerint 1966-ban a világ hetven országában közel negy­venezer (pontosan 39 267) köny­vet fordítottak le. A fordító or­szágok között első helyen ha­gyományosan a Szovjetunió áll a világ teljes fordításmennyisé­gének egytizede itt jelent meg, összesen 3698 cím. 1966-ban legtöbbet fordított szerző Lenin­a volt, 201 tolmácsolással. Őt 137 fordítással Georges Simenon, majd 122 fordítással Lev Tol­sztoj követi. Gyermekeink és a testnevelés „ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK!" — tartja a közmondás. Igazát számtalan példával alátámaszt­hatjuk, hiszen a szellemi ké­pességek kifejtésének lehetősé­ge az egészséges testen múlik. Nálunk a nevelés közügy, s ez hatványozott mértékben vonat­kozik a testnevelésre. Lépten­nyomon tapasztalhatjuk, hogy államunk igen nagy súlyt he­lyez a testnevelés és a sportok fejlesztésére. Az ember azokat a követelményeket, melyeket a társadalom támaszt vele szem­ben, csak akkor képes teljesíte­ni, ha egészséges. Az egészség egyik elengedhetetlen feltétele a rendszeres testedzés. Iskoláink tantervében a test­nevelés — mint a nevelés ös­­szetevőinek elengedhetetlen tartozéka — az őt megillető he­lyet foglalja el. A diákok testnevelési órákon és az isko­­­lán kívül sporttevékenységben, különféle versenyeken és talál­kozókon szaktanárok vezetésé­vel vesznek részt. Ebből követ­kezik, ha a társadalom és az iskola ilyen nagy figyelmet szentel a testnevelésnek, akkor a szülő sem hanyagolhatja azt el, hiszen mindenki azt szeret­né, hogy gyermeke ne csak szel­lemileg, hanem fizikailag is fej­lett, ép, tehát egészséges le­gyen. Mit tehet a szülő a gyer­mek testnevelése érdekében? A válasz egyértelmű: nagyon so­kat. A szülői gondoskodás ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy a szülő maga foglalkoz­zék gyermeke testnevelésével. Csupán az a kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a gyermek napirendjét, s ügyeljen arra, hogy a napirendben a testedzés és a sportolás is megfelelő mértékben és módon helyet kapjon. a EL KELL ÍTÉLNÜNK azoknak szülőknek a magatartását, akik túlbuzgóságukban, gyer­mekük túlzott féltésével fel­mentését kérik a testnevelés alól. Az ilyen szülők tulajdon­képpen gyermekük ép fejlődése és egészsége ellen cseleksze­nek, mert olyan valamit von­nak meg tőle, amire nagy szük­sége van: a mozgásra, tested­zésre, fizikai felfrissülésre. A kisgyermekeknél még nem be­szélhetünk tudatos vagy szer­vezett testnevelésről, az isko­láskor előtt szervezete ezt nem is igényli. A 6 éven aluli gyer­mek még nem tornászik rend­szeresen, viszont annál többet mozog. A 4—5 éves egészséges gyermek valóságos „örökmoz­gó", nehezen viseli el a hely­hezkötöttséget és a mozdulat­lanságot. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy megfelelő környe­zetben, kellő felügyelet mellett mozogjon. Erre a célra a legal­kalmasabb a játszótér, ahol na­pos időben, egészséges környe­zetben szívesen eljátszadozik, futkározik. Ügyeljünk azonban arra is, hogy a gyermek ne vegyen részt olyan játékokban, melyek hosszabb időre ülő helyzetbe kényszerítik. Gerincoszlopának és egész alkatának fejlődése, a testtartás szempontjából szük­séges, hogy játékaiban a moz­gás érvényesüljön. Tehát ne engedjük, hogy gyermekünk előregörnyedve órákon vagy félnapokon át üldögéljen. Gon­doljunk arra, hogy 6. életévé­nek betöltése után iskolába ke­rül, ahol amúgy is naponta több órára a padhoz lesz köt­ve. Ez a napi 4-5 órás padban ülés talán a legnehezebb, amit az iskolába kerülő kisdiáknak meg kell szoknia. Mivel az iskoláskor elkerül­hetetlenül magával hozza padhoz kötöttséget, a gyermek a testnevelése, további testedzése, egészségvédelme még fokozot­tabb mértékben előtérbe kerül. Az új napirend megköveteli, hogy a gyermek a tanítás befe­jeztével a szabadban mozogjon és sportoljon. Az egészséges gyermeknek ez életszükséglete, ezért ne tiltsuk őt el ettől a hasznos és egészsége szem­pontjából nélkülözhetetlen te­vékenységtől. A SZABAD IDŐBEN végzett edzéssel, sportolással kapcso­latban arra szeretnénk figyel­meztetni, hogy gyermekünk ilyen alkalommal sem marad­hat teljesen felügyelet nélkül. Legalább időnként győződjünk meg róla, mit csinál és szük­ség esetén irányítsuk tevékeny­ségét. Ez különösebb szakértel­met nem igényel, az alábbi szempontokat azonban tartsuk szem előtt: 1 Gyermekünk csak élet­­­­­kori sajátosságainak megfelelő sportokkal foglalkoz­zék. Ez elsősorban azt jelenti, hogy ne végezzen testi (fizi­kai) erejét meghaladó gyakor­latokat, s ne válasszon túlzott erőkifejtéssel járó sportágakat. A serdülőkor előtt (tehát 14 éves korig) elsősorban sok mozgást és ef­ességet igénylő­ gyakorlatokkal, sportokkal fog­lalkozzék. A pubertáskorban már olyan gyakorlatokat is vé­gezhet, melyek nagyobb erőki­fejtést, és fizikai erőt igényel­nek. Az ilyen jellegű gyakorla­tokat vagy az állandó nagyfokú fizikai megterhelést jelentő sportolást nem szabad túlzásba vinni, hiszen köztudomású, hogy a serdülőkorban a gyer­mek nem csupán lelkileg, ha­nem testileg is lényeges válto­zásokon megy keresztül. Meg­gyorsul fejlődése, növekedése, s a rendszeres, komoly erőki­fejtést igénylő testgyakorlatok szervezetére károsak lehetnek.­­ A gyakorlatok illetve sportágak kiválasztásá­nál figyelemmel kell lennünk nemcsak gyermekünk életkorá­ra, hanem nemére is. Az emlí­tett gyakorlatok még az idő­sebb lányok tornájában se sze­repeljenek, mivel a gyengébb és fejletlen izomzatú, fejlődés­ben levő női szervezet anató­miai felépítése és fiziológiai funkciói miatt nem alkalmas az ilyen gyakorlatok végzésére. Arra azonban ügyeljünk, hogy lánygyermekünk a nemére való hivatkozással ne vonja ki ma­gát teljesen a testnevelés és sportolás alól.­­ Gyermekeink testnevelé­se és sportolása kapcsán felvetődik a versenyszerűség problémája is. A testnevelés­hez, illetve az egyes sportágak űzéséhez kétségtelenül tehet­ségre van szükség. Lehet vala­ki izmos, jó testtartású, ez azonban még nem jelenti azt, hogy mondjuk a súlylökésben vagy a kalapácsvetésben átla­gon felüli teljesítményt fog nyújtani. A rátermett fiatalok­kal nálunk külön foglalkoznak és lehetővé teszik számukra te­hetségük kibontakozását. versenyszerű sportolás csak ak­­­kor engedhető meg, ha az in­dokolt, s ilyen esetben a spor­tolók állandó orvosi felügyelet alatt vannak, szakszerűen ki­dolgozott tervek alapján edze­nek, tehát egészségük nincs ki­téve veszélynek. Ezzel kapcso­latban szeretném még megje­gyezni, hogy a versenyszerű sportolás során újabb nevelési probléma kerülhet felszínre. A sikereket elérő fiatalok ugyan­is bizonyos mértékben hajla­mosak a beképzeltségre, az ön­teltségre. Ilyen esetben a szülő feladata megértetni gyermeké­vel, hogy a sportban elért ki­váló eredményeknek összhang­ban kell lenniük a sportoló magatartásával, jellemével, fel­lépésével és a beképzeltség csak levonhat az elért sportsi­kerek értékéből. BEFEJEZÉSÜL utalnék a sze­mélyes példamutatás szüksé­gességére is. Ha a szülő is lel­kes híve lesz a sportnak, akkor jó példát mutat gyermekének és aktív testnevelésre ösztönzi őt. SÁGI TÓTH TIBOR 1968

Next