Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-27 / 203. szám, hétfő
SB 1973 III. 27. r AZ ÖSSZPONTOSÍTÁS Ma már nem kell külön bizonyítani, hogy minden verseny és minden mérkőzés sorsa milyen nagy mértékben függ sportolók testi és lelki felkészülésétől. A két fajta felkészülést napjainkban szinte már lehetetlen elválasztani egymástól és nem állíthatunk fel közöttük semmiféle minőségi sorrendet. Talán mégis az a különbség a kettő között, hogy a fizikai felkészülésnek, vagyis az edzésnek minden sportágban megvannak a maga előírásai és kialakult szokásai, viszont a pszichológiai felkészülés nem szorítható korlátok és szabályok közé. Itt valóban érvényes a mondás: ahány ház, annyi szokás. A szellemi felkészülés egyik fontos tényezője a sportoló összpontosítási képessége. Erről a kérdésről jelent meg az „Education physique et sport“ című francia sportfolyóirat egyik számában figyelemreméltó tanulmány. Ebből most néhány részletet közlünk Elnémult a hangosbeszélő és csend telepedett a stadionra. A magasugró csúcsjavításra készül. A nézősereg visszafojtott lélegzettel figyeli az ugró előre-hátra mozgó testét és lécre szegezett tekintetét. A magasugró még néhány pillanatig összpontosít, majd nekiiramodik a lécnek, ami felett gyönyörű technikával átrepül. Egy pillanat alatt vége a feszültségnek, a közönség felmorajlik és lelkesen ünnepli a nap hősét. „Az összpontosítás diadala“ — állapítják meg a szakemberek. Az összpontosításnak igen nagy fontossága van a sportolók pszichológiai felkészítésében. A sportágak közül talán az atlétika a legalkalmasabb annak bemutatására, hogy milyen megnyilatkozásai is vannak az összpontosításnak és hogyan valósítható az meg a legjobban. Az atléta ugyanis nem számíthat senki másra, csak önmagára és az atlétikai versenyek sokfélesége lehetővé teszi a különböző magatartásformák vizsgálatát és elemzését. Az összpontosítási tevékenység mindig függ a verseny térbeli és időbeli kiterjedésétől. Sokszor szükség van már rá napokkal a verseny előtt, sokszor pedig csak a versenyt megelőző pillanatokban. Viszont olyan versenyszám is, ahol maga a feladat olvasztja magába az összpontosítási folyamatot, s ekkor természetesen annak más a megnyilvánulási formája is. Az összpontosítás ellentéte a szétszórtság, ami nagyon gyakran tapasztalható a sportolóknál is, különösen egy hosszabb ideig tartó, megszakításokkal teletűzdelt versenyszámnál, mint amilyen például a rúdugrás. A versenyen, mint a legjobb konfliktusteremtő eseménysorozaton ütköznek ki azok a tulajdonságok, amelyekből legmegbízhatóbban lehet következtetni az összpontosítás fokára és minőségére. Az ebben az irányban folytatott vizsgálatokból megállapítható, hogy a versenyzők tekintélyes része a összpontosítás közben azonosul megvalósítandó feladattal. Ilyenkor az összpontosításnak az az elsőrendű célja, hogy a sportoló mozgósítsa minden erejét, hogy ne pocsékolja el feleslegesen energiáit és hogy szinte robbanjon a rajt, az ugrás vagy a dobás pillanatában. Az összpontosítást ilyenkor segíti az a mozdulat, vagy annak a mozdulatnak az elképzelése is — mégpedig a megfelelő ritmusban —, amelynek a megvalósítására néhány pillanat múlva sor kerül. A versenyhelyzet emocionális jellege is nagymértékben befolyásolja az összpontosítást. Az aggódás, a nyugtalanság, a félelem, az izgalom, az idegesség olyan fiziológiai elváltozásokat okozhat, amelyek a szapora légzéstől elkezdve a lábakban jelentkező zsibbadáson keresztül egészen a szívműködés rendellenes meggyorsulásáig mind hatással lehetnek a sportoló teljesítményére. A versenyhelyzet a sportolók egy részénél megnyilvánulhat olyan fajta védekező magatartásban, amelynek eredményeként a versenyző igyekszik elterelni figyelmét a közelgő versenyről. Mással foglalkozik, beszélget társaival vagy ellenfeleivel, vagy olvas, vagy pedig szándékosan keres magának valami olyan elfoglaltságot sportszerén, ami nincs összefüggésben a versennyel. Úrrá lenni az érzelmeken, ez is az összpontosítás egyik célja. A sportolók egy része ezt lazítással, a feszültség feloldásával igyekszik elérni. A lazításban, a feszültség feloldásában nagy szerep jut a légzésnek. A légzés ütemének a lassítása, a mély lélegzetvétel, a ki- és belégzés szabályozása, mind az összpontosítást szolgálja. A futóknak elsősorban a kilégzésre, az ugróknak pedig a belégzésre kell ügyelniük. Több versenyző az összpontosítás tökéletesebbé tétele érdekében behunyja a szemét, fülén keresztül érkező zajhatásokat pedig tudata segítségével megszűri, vagy kirekeszti gondolatvilágából, így megközelítheti a szellemi elszigeteltség állapotát, amikor csak befelé fordulva, a kívánt cél elérésére tudja összpontosítani minden szellemi és fizikai energiáját. Az ilyen jellegű lazítás hozzásegíti a sportolót a nyugodt, kiegyensúlyozott magatartás megközelítéséhez. Ilyenkor a sportoló nem gondol a versenyre, nem adja át magát különféle káros képzeteknek, testét aláveti a szellem uralmának, s az önszuggesztióval rokon állapotba kerül. Ha a versenyző eljut ebbe a szellemi állapotba, akkor már gondosan és tárgyilagosan mérlegelni tudja esélyeit, valamint ellenfele képességeit, mialatt gondolatban még egyszer megismétli a verseny közben sorra kerülő mozdulatokat. túl Ha a szellemi magatartáson megfigyeljük a sportolóknál az összpontosítás külső jeleit és mozdulatait, akkor itt is sok hasonlóságot találunk, így nagyon gyakoriak a szökellések, az apró kis vágták, az izmok és az egyes végtagok lazítása, a test előre-hátra irányuló mozgatása, majd a mozdulatlanság és az egy helyre szegezett tekintet. Általában megállapíthatjuk, hogy vannak olyan mozdulatok, amelyek jóformán minden versenyszám előtt azonosak és vannak olyanok, amelyek csak a kérdéses versenyszám sajátos mozdulatai, így a futókra jellemző a lábak, a lábizmok és a bokák lazítása, míg az ugrókra a kéz és a kézujjak lazítása. Vannak aztán olyan versenyszámok, amelyeknél több előkészítő mozdulatra és mozgásra van szükség, de itt sem lehet általánosítani, mert akadnak olyan sportolók — nem is kis számban —, akik jóformán minden előkészítő mozdulat vagy mozgás nélkül versenyeznek. Általában azért megfigyelhetjük, hogy az atléták többsége atlétikai versenyszámonként hasonló mozdulatokat végez, így a futók mély lélegzeteket vesznek és nagyokat nyelnek. Egyesek fejüket a földre szegezve sétálnak, miközben kezüket a csípőre teszik. Lábukat rázva mozgásukat lazítják. Mások a magasba lendítik karjukat, kidomborítják mellkasukat, egyik lábukról a másikra ugrálnak, az ökölvívóhoz hasonló mozdulatokat végeznek a levegőben, és a rajtnál szokásos mozdulatokat próbálgatják. A távol- és hármasugrók jól bemérik a nekifutó helyet, hol egyik lábukat előretéve, s erre támaszkodva hintáznak, hol pedig egyik lábukról a másikra ugrálnak. Testüket előre-hátra hajlítják, és különösen a hármasugrók, karjukat szétvetve futkároznak. A magasugrók többnyire a vállukat, karjukat és ujjaikat mozgatják. Aprózva futnak, majd mély lélegzetet vesznek, utána mozdulatlanul figyelnek, arcukat szigorúan összehúzva, szemüket a lécre szegezik. A diszkoszvetők figyelme elsősorban a vállukra és a törzsükre irányul. Karjukkal köröznek és sokan közülük ismételgetik a diszkosz kivetésénél alkalmazott csípőmozgásokat. Mások körbe forognak, vagy a diszkosszal játszadoznak. kalapácsvetésnél nagyon fontos a hajlékonyság, különösen pedig a keresztcsont tájékának a kifogástalan állapota. A kalapácsvetők is — hasonlóan a diszkoszvetőkhöz — forgást próbálgatják és a kalapács fogását kóstolgatják. A gerelyhajítóknál a vállé a főszerep s a váll rugalmasságától függ a berántás ereje és dinamikája. Tehát itt a váll és a dobókar bemelegítése mindennél előbbrevaló. Ugyancsak sok időt fordítanak a gerelyhajítók a gerely helyes megragadására és az ujjak megfelelő elhelyezésére. Ezek a kiragadott példák mind azt bizonyítják, hogy a figyelem-összpontosítást más és más úton lehet elérni, vagy megközelíteni. Ne feledjük el, hogy az összpontosítás egy kicsit mindig a verseny előjátéka, amikor a versenyző már megalapozhatja sikerét. Ilyenkor a mozdulatoknak és a begyakorlott szokásoknak már bizonyos mágikus erejük is lehet és a versenyző e mozdulatok segítségével teljesebbé teheti önmaga személyiségét A csehszlovák tízpróbázó, Pernica minden mozdulatán látszik az óriási erőfeszítés, a nagy akarás Wladislaw Komar lengyel sínylökó évekig kereste az asszpontosítás számára legmegfelelőbb formáját, s a legjobkor, a nyári alim*pia idején meg is találta. Ezért nyerte 21,18 méteres teljesítménnyel a súlylökők versenyét / BONINSEGNA, A TIZENEGYES-KIRÁLY Olaszországban nem dőlt el, hogy ki is a gólkirály, mert 17 gólt egyformán hárman értek el, mégpedig Savoldi, Rivera és Pulici. Azt azonban a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Savoldi négy gólt lőtt tizenegyesből, Rivera hetet, Pulici pedig ötöt. Egyébként az olasz labdarúgó-ligában a játékvezetők az elmúlt idényben 62 alkalommal ítéltek büntetőt, ebből végrehajtók negyvenhármat értékesítettek. Érdekes, hogy a bajnok Juventus Torino, valamint az AC Milan és az FC Torino egyaránt 8—8 tizenegyeshez jutott és mindegyiket értékesítették. A maga nemében egészen különös tizenegyes-sorozattal dicsekedhet Boninsegna, aki 1969 ősze óta tizenhétszer futott neki a tizenegyes pontra letett labdának, lövéséből mindig gól született. Ezzel túlszárnyalta Sentimenti csúcsát, aki tizenhat alkalommal érvényesítette góllá a büntetőt. Boninsegna, az Inter Milano játékosa, 12 gólt lőtt már tizenegyesből, s eddig összesen 98 esetben vette be az ellenfelek kapuját. Az olasz bajnokság jelenlegi szereplői között nálánál csak négy eredményesebb játékos volt. Allafini 200, Riva 132, Rivera 107 és Mazzola 106 góllal járult hozzá csapata sikeréhez. Az örök olasz ranglistán a következő az élcsoport helyzete: 1. Piola 290, 2. Nordhal (a Svédországból szerződtetett profi) 225, 3. Meazza 218 góllal. FELLENDÜL A SPORTÉLET? Jelka (Jóka) községben 1948- ban alakult meg a labdarúgócsapat. Az 50-es évek elején a járási bajnokságban indult. Különösebb eredményt nem sikerült elérnie. Sokszor volt a feljebbjutás várományosa, a várt siker mégis elmaradt, így azután a jókaiak ma is a járási bajnokság III. osztályában szerepelnek. Két esztendeje a csapat csaknem szétesett. Akkor vette át az edzések vezetését Varjú Ferenc, a csapat magára talált, a táblázat közepén végzett. re Az elmúlt idényben edzőcsetörtént és Halas edzőnek tovább sikerült fokoznia a játékosok harci kedvét. Nemrégen még csak 30—40 ember látogatta a mérkőzéseket, most 150—200 szurkoló bíztatja az együttest. Az egyesületet a helyi szövetkezet támogatja, a játékosok társadalmi munkával hálálják meg a segítséget. Jókán új futballpálya építését tervezték, s a munka nagy részét társadalmi munkával akarták elvégezni. A 4000 lakosú községben a sport jelenleg egyenlő a labdarúgással. Ezen is szeretnénk változtatni. Sokan érdeklődnek az asztalitenisz iránt, télen pedig majd sakktornát is rendeznek. A legfőbb feladat felemelni a tagok létszámát. GÜRFÖL JENŐ Csinosodnak a sportpályák A levicei (lévai) járásban egyre több községben építenek új öltözőket. Gombamódra szaporodnak a bekerített sportpályák is. Velký Dur (Nagygyőröd) községben 225 000 korona értékű öltözőt építettek a sportolók a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet hathatós anyagi támogatásával. A falu polgárai 3000 brigádórával járultak hozzá a létesítményhez. A helyi Družstevník tagjai tehát méltó öltözőkhöz és klubhelyiségekhez jutnak. A labdarúgók húsz éven át a III. osztályban szerepeltek. Hronské Klačany (Garamkelecsény) községben a sportegylet tagjai 150 000 korona értékű öltözőt építettek, s az egyik helyiséget sportklubbá alakították át. Itt televízió és társasjátékok is találhatók. A nagyob jelentőségű tv-adásokat a játékosok közösen tekintik meg. Az „önmagunknak“ elnevezésű Vranov — Levice járások közötti versenyben a sportpályát bekerítették, s környékét csinosabbá tették. A a sportegylet a község büszkesége. A levicei járás sportbizottságának dolgozói az egységes politikai nevelő munka keretén belül majdnem minden községben testnevelési egyesületeket szerveznek. A fiatalok a kocsma helyett a sportpályán töltik szabad idejüket, s szurkolói is kellemes szórakozáshoz jutnak. Nyáron új sportegyesületek alakultak például Slatina (Szalatnya), HrLovce (GYERK), Tupa (Tompa) és Dolné Semerovce (Alszószemeréd) szövetkezete mellett alakult meg a Družstevník nevet viselő sportegyesület, de Preselany nad Ipľom (Pereszlény), Ipeľské Uľany (Ipolyfödémes), Pastovce (Pásztó) és Bohunice községekben is alakult egyesület. A Slovan „B“ Šahy a járási IV. osztályú bajnokságba nevezett, s így egyre szaporodnak a testnevelési egyesületek. Valahány kisközségben is szeretik a sportot és ez örvendetes jelenség. A sport népszerűsítésénél jelentős szerepet játszanak a falusi pártszervezetek is. VERESS VILMOS