Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Tanácsok az idei télre Ezekben a szeles, ködös, hűvös napokban egyre lehangol­tab­­ban gondolunk a közelgő télre. A nyár emlékei még ott buj­kálnak emlékezetünkben: utazás, strandolás és nyári estéken séta a vízparton. De a november már kérlelhetetlenül jelzi, hogy küszöbön a tél. Még nem tudjuk, hogy az 1973-as év ne­gyedik évszaka kemény hideget hoz-e, vagy enyhe lesz, mint annyi éve. A meteorológia előrejelzése azonban nem sok jó­val kecsegtet. Bármi történik is, fel kell készülnünk a téli hónapokra, hogy szervezetünket minél kisebb károsodás érje, mert a tél minden esztendőben nagy megpróbáltatást jelent számunkra. Sok-sok gondot okoznak az elkövetkező hónapokban a hű­­léses betegségek. Amikor álfázunk, a szervezet alkalmassá vá­lik arra, hogy a mindenütt jelenlevő vírusok és baktériumok elszaporodjanak és gyulladást hozzanak létre. Érdekes jelen­ség, hogy ma már az emberek jóformán minden hűléses be­tegséget influenzának tartanak. Ezzel szemben a nátha, a to­rokfájás vagy a légúti megbetegedés nem influenza. Ezzel a névvel olyan légúti fertőző betegséget jelölünk, amely magas lázzal, levertséggel, tagfájdalmakkal, gyakori fejfájással jár és járványszerűen jelentkezik Érdekes megfigyelés, hogy amikor a hőmérséklet tartósan a fagypont alatt van, influenzás betegség alig fordul elő. Ami­kor azonban a higany szála a fagypont fölé emelkedik, az influenza robbanásszerűen megjelenik és terjed. Az influenza gyógyszerét még sajnos nem ismerjük. A vé­dekezés egyetlen módját azonban igen, s ez a megelőzés. Az elkövetkező hónapokban fokozott mértékben be kell tar­tanunk a normális higiéniás szabályokat. Elsősorban kerüljük el testünk lehűlését. A nyirkos levegő, az eső és a szél meg­annyi ellenség, ami ellen védekezni kell azzal, hogy minden­kor az időjárásnak megfelelően öltözködjünk. Hideg ellen legjobban véd a réteges öltözködés. Az ilyen öltözködés elő­nye egyrészt az, hogy az egyes rétegek között jól szigetelő levegő van, másik, hogy azok levételével a hőmérséklet válto­zásaihoz alkalmazkodni lehet. Ruházatunk télen kényelmes és elég bő legyen. A lehűlés elleni védekezésben elsőrendű szerepe van a jó, kényelmes, vízhatlan lábbelinek is. Szervezetünk egyensúlyának fenntartásához mindenekelőtt a helyes táplálkozást kell megemlítenünk. A szervezet leg­főbb alkatrészei a fehérjék. Ha táplálkozásunkban e fontos és értékes fehérjemennyiség nem kielégítő, akkor a sejtkopá­sokat nem tudjuk ellensúlyozni, és szervezetünk ellenállóké­pessége a fertőző betegségekkel szemben lecsökken. Húsok, to­jás, sajt, túró és hüvelyesek fogyasztásával kerül szerveze­tünkbe a nélkülözhetetlen tápanyag. De ne feledkezzünk meg a vitaminokról sem, amiknek állandóan jelen kell lenniök a szervezetünkben. Nemcsak gyümölcsről van szó, amelynek mindegyike tartalmaz C vitamint, hanem vitaminokról is. Itt említjük meg, hogy a C vitamin tabletta nem egyenértékű a természetes vitaminnal. Valószínű, hogy a citromban van még egy anyag, ami elősegíti a C vitamin hatást. Tetemes C vitamint tartalmaz a savanyú káposzta, az ecetes paprika és burgonya. Azt, aki télen a mélyhűtött gyümölcs fogyasztásától tartózkodik, figyelmeztetjük, hog­y a hűtött készítmények C vitamin mennyisége alig csökken a hűtés folyamán. Valamennyi szükséges vitaminhoz csak nagyon vegyes és változatos táplálkozással juthatunk. Ha nyáron meleg fürdő vagy mosdás után megszoktuk, hogy hideg vízzel zuhanyozzunk, úgy azt télen is folytassuk. A hi­deghez szokott, edzett emberek kevésbé hajlamosak az inf­luenzás fertőzésre. Járvány idején kerüljük a zsúfoltságot, miután az influenza cseppfertőzés útján terjed. Rövidebb távra ne szálljunk fel villamosra vagy zsúfolt buszra, inkább gyalogszerrel közle­kedjünk. A szobát, amelyben tartózkodunk, napjában többször szellőz­tessük ki. Hideg időben néhány perc elegendő ahhoz, hogy a helyiség elhasznált, füstös levegője kicserélődjék. Ha valaki megszokta a nyitott ablak melletti alvást, jól teszi, ha télen is így alszik. Friss levegőjű szobában jobban esik a pihenés és frissebben ébred az ember. Kis gyermekekkel óvatosak le­gyünk, mert az apróságok könnyen lerúgják magukról a ta­karót s így könnyen megfáznak, persze a hálózsák ma már ezt is megoldja. Különösen ajánlatosak a téli sportok, amelyek megedzik a testet és a fertőzésekkel szemben ellenállóvá teszik. Egyéb­ként a friss levegőn a séta is megteszi. A nátha mindezen rendszabályok betartása mellett is alig ke­rülhető el. Ilyenkor citromos forró tea és néhány Iszpyrin vagy Kalmopyrin rendszerint segít rajtunk. Ha nincs lázunk, persze végezzük a munkánkat — egyébként leállna a közle­kedés, a közművek és a hivatalok. Két fontos szabályt azon­ban tartsunk be: náthás, influenzás időben kerüljük a kisgyer­mekeket és az időseket, akiket ez a baj komolyabban veszé­lyeztet, másodszor: ha magas láz lép fel, azonnal feküdjünk ágyba és hívjunk orvost. DR. MARÉK ANTAL Politikusok az alvilágban Több százan érkeztek a to­kiói Hoshoji templomba, hogy részt vegyenek az úgynevezett „gyászszertartáson“, amit azon­ban nem egy halott iránti ke­gyeletből tartottak, hanem egy gengszterbanda feloszlásának alkalmából. Néhány évvel ez­előtt kezdődött az alvilági tö­mörülések ilyen feloszlatási színjátéka, aminek csak az volt a célja, hogy megtévessze a nyilvánosságot és elsősorban természetesen a rendőrséget. Ma már azonban minden „temetés“ hatástalan, ugyanis a japán rendőrség nyilvántartásában 3500 szervezett bűnszövetkezet szerepel és ezeknek 140 000 tagjuk van, vagyis jóval több­­a „yakuza“ (gengszter) mint a rendőr. Ezért utazhattak a Kamoda­­banda tagjai minden akadály nélkül elrabolt repülőgépeken és autókon Chibába, hogy bör­tönből szabaduló főnöküket, Shigemasa Kamodát, diadalmen­­netben kísérjék a város legele­gánsabb szállodájába, ahol fény­űző estélyt rendeztek a szaba­dulás alkalmából. Kamoda 11 évet ült gyilkosság miatt a város börtönében, de a banda tagjai hűek maradtak vezérük­höz, ugyanis a japán alvilág­­a mai napig is a szamurájok ,erkölcsi kódexe“ az érvényes. (Tehát lopni, ölni lehet, de a vezért hűségesen kell szolgál­ni.) A rendőrség minden évben támadásra lendül a bandák el­len, mert az alvilág már az egész országot behálózta, így például a legnagyobb cso­port, a Yamaguchi-banda, tartja a kezében az ország nyugati részét. Vezérük, Kazuo Taoka Kobe kikötővárosból küldi pa­rancsait a banda 10 ezer tag­jának. A banda ellenőrzi a nyil­vános házakat, játéktermeket, éjszakai szórakozóhelyeket, ét­termeket és építkezési vállala­tokat, a híres Ginza éjszakai klubjait és a cégtulajdonosok rendes havi adót fizetnek a bű­nözőknek, ha nem akarnak „kellemetlenséget“. De a bűn­szövetkezeteik tartják kézben a kábítószerkereskedelmet, a ló­versenyeket, egyes csoportok pedig a gazdasági és közéleti vezető személyiségek magánéle­tét figyelik, esetleges botlásaik­ról bizonyítékokat szereznek és zsarolják őket. A rendőrség nem csupán azért tehetetlen, mert az alvi­lági bandák összetartanak, se­gítik egymást. A gengek vezetői kapcsolatban állnak a jobbolda­li politikusokkal. Például tudni vélik, hogy Sato volt minisz­terelnök testőreit is a gengek tagjai közül toborozták. Amikor az ötvenes években az ország két konzervatív pártja (a mai kormánypárt) egyesült, az egye­sülés ellen tiltakozó párttago­kat az alvilág térítette — sajá­tos eszközökkel — jobb belátás­ra. Az is közismert tény, hogy az ország 300 szélső­jobboldali csoportja (100 000 tag) állandó kapcsolatban áll a bűnszövetke­zetekkel és eszmei alapállásuk teljesen azonos: militáns anti­­kommunizmus, a császár tiszte­lete és a japán—amerikai kato­nai szerződés támogatásai. Annak ellenére, hogy a gen­gek kíméletlenül zsarolják az üzletembereket, a közgazdasági életben is fontos szerepet ját­szanak, mint sztrájktörők! Emel­lett a nyilvánosság részéről alig hangzik el bírálat, sőt számtalan film készül a gengsz­terbandákról és ezekben ki­mondottan dicsőítik őket. Utánpótlási gondjaik nincse­nek. Tanaka, a Kokusuikai-ban­­da feje kijelentette: „Igen gyakran szülők fordulnak hoz­zánk azzal a kéréssel, hogy fiaikból igazi férfiakat nevel­jünk nehogy­­ lejtőre kerülje­nek és hippik legyenek!“ ! DER SPIEGEL/ K­isasszonyok lázadása A közelmúltban még az Air Jamaica Légiforgalmi Társaság légikisasszonyainak (stewar­dess) egyenruháján egy kis tábla figyelmeztette az utaso­kat: „Majdnem mindent kaphat tőlem!“ Egy másik amerikai légiforgalmi társaság hirdetésén rendkívül vonzó, fiatal lány mosolygott, nyilván igazolni akarván a szöveget: „Ő fogja önt kiszolgálni — maradéktala­nul!“ Marion Crawford egy ameri­kai utasszállító gép légikisas­­­szonya így jellemezte a jelenle­gi helyzetet: — A „szexesített reklámok hatására az utazóközönség re­pülő örömlányoknak tekinti a légikisasszonyokat. Ha pedig csalatkozik várakozásaiban, ak­kor panaszt emel.“ Egy másik utaskísérőnő sze­rint az amerikai légikisasszo­nyokat az amerikai közvélemény a kisebbségekhez sorolja és azokkal együtt diszkriminálja: „a négerek buták, a mexikóiak lus­ták és a légikisasszonyok meg­kaphatók“. A stewardessek most követe­lik, hogy vessenek véget ennek a megalázó reklámhadjáratnak. Két szervezetet alakítottak, az egyik a „Stewardess Anti-Defa­mation Defens League (A légi­kisasszonyokat rágalmazás el­len védő szövetségi és a „Ste­wardesses for Women’s Rights (Légikisasszonyok a nők jogai­ért­. A két szervezet a közel­múltban egybehangolta célkitű­zéseit: a légikisasszonyok nem hajlandóak eltűrni a rágalma­kat az olyan filmek, cikkek és hirdetések ellen, amelyek sza­bad prédaként ábrázolják a lé­gitársaságok női dolgozóit. „Egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak, hogy a légi­kisasszonyokat tyúkeszű, elzül­lött szexbombának állítsák be” — jelentette ki Danielle Tal­stock Birminghamből (Alabama) a két szövetség első együttes ülésén. Ugyanakkor tiltakoztak az ellen a szolgálati szabályzat ellen is, amely lehetővé teszi, hogy férfi felügyelők ellenőriz­hessék a légikisasszonyok öltö­zetét és fehérneműjét. Az amerikai légiforgalmi tár­saságok kötelékében jelenleg több mint 48 000 légikisasszony dolgozik. A két szövetség kez­deményezésére eddig már 20 feljelentést nyújtottak be Wa­shingtonban szexuális diszkrimi­náció miatt. (WOCHENPOST ) A tankönyvírók tévedése Két évig nézegették földrajz­könyvükben a japán gyerme­kek Köln német város fényké­pét. A régi felvételen világos csík húzódott — nyilván a Raj­na, — a gótikus tornyok pedig a híres kölni dóm tornyai — tanulták a japán gimnazisták. Amikor a 13 éves Masahi Mat­­sunaga is egy ilyen tankönyv tulajdonosa lett, nagy érdeklő­déssel nézegette a képeket és amikor Köln képéhez érkezett lapozgatás közben, udvariasan jelentkezett és közölte tanítójá­val, hogy a fénykép nem Köln német várost, hanem Shizuoka japán várost ábrázolja. A kis­diák nagyon jól ismeri a Tokió­tól 180 kilométerre fekvő vá­rost, mert ott született és több évig ott élt. A tanuló nem tudhatta, hogy milyen vihart váltanak ki a a szavai. Nemcsak az iskola és tanítók tekintélye forgott kockán, hanem elsősorban japán Központi Tankönyvkiadóé, a amely a könyvet 1600 gimná­zium 300 000 tanulója számára kiadta. Az illetékesek természetesen nem hitték a kisdiák állítását, különleges nagyító alatt vizs­gálták a képet, azt remélve, hogy mégiscsak „kölni vizet“ fedeznek fel a világos csíkban, de minél erősebb nagyítót hasz­náltak, annál félreérthetetleneb­­bé vált, hogy az a csík a japán városközi gyorsvasutak vágá­nya. A tornyok valóban egy gó­tikus dóm tartozékai, de a dó­mot japán katolikusok építet­ték évtizedekkel ezelőtt Shizuo­­kában. IÜIE WELTf 1973. XI. 25. APRÓ­HIRDETÉS ■ A Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetsége, a CSE­MADOK Központi Bizottsága pályázatot hirdet gazdasági részlege vezetői funk­ciójára. Feltételek: főiskolai végzettség 10 éves gyakorlattal, vagy közgaz­dasági irányzatú középiskolai érettségi, 15 éves gyakorlattal gazdaságilag hasonló Intézmény­nél. Tökéletes szlovák, és ma­gyar nyelvtudás szükséges. Be­lépési határidő 1974. március 1, esetleg megegyezés szerint. Fizetési feltételek a nemzetiségi és művészeti szövetségek fizetési szabályzata szerint. Kérvényt káderkérdőívvel és élet­rajzzal 1973. december 31-ig kell benyújtani a CSEMADOK Központi Bizottsága címére. Mierové nám­. 3—4, Bratislava, postai Irányító­­szám: *91 ng nr-190 Alläs ■ A Banská Bystrica-i STAVOIN­­DUSTRIA (OZ HSV 1) Zvolenben azonnali belépéssel felvesz: — autó-baggerkezelőket, — autódarukezelőket, — földgyalukezelőket, — kezelő személyzetet exkavátor­hoz és rakodógéphez, — kompresszorkezelőket, — gépkocsivezetőket, — gépkocsikísérőket, — hegesztőket, — esztergályosokat, — autóvillanyszerelőket, — autómechanikusokat. Az érdeklődők az alábbi címen je­lentkezhetnek: KPV, HSV 1, Zvo­len, Bystrický rad 7, ŰF-182 ■ A Perbetei Efsz (­RI) Pribeta) — szőlészeti szakembert keres — a szőlészeti gazdaság vezetői funk­ciójának betöltésére. Lakást 1975. jan. 1-től biztosítunk. Feltételek: főiskolai, vagy szakkö­zépiskolai végzettség, több éves gyakorlat, magyar nyelvtudás. Korhatár: 45 év. Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen az efsz vezetőségénél. JRD Pribeta, PSČ: 946­55, okres Komárno. UF-185 ■ Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes, Mostová 8, Bratisla­va felvesz: — gépkocsivezetőt — automecha­­nikust Volga személygépkocsi­jára. VF-191 ■ 68 éves nyugdíjas magához illő nő ismeretségét keresi. Anyagiak nem fontosak, fő az egészség. Je­lige: Várok Ú-1291 ■ Elcserélném kétszobás levicei (lévai) szövetkezeti lakásomat štúrovói (párkányi) kétszobás szö­vetkezeti lakással. Cím a hirdető­­irodában. 0 1281 ADÁSVÉTEL ■ Megvenném Erdős René összes műveit. Jelige: Rozetta. 0­ 1278 KÖSZÖNTŐ ■ Drága szüleinknek C­s­i­r­i­b­á­n Jánosnak és kedves nejének Dobó­­ruszka (okr. Trebišov), 25. házas­sági évfordulójuk alkalmából szív­ből gratulálnak, jó erőt, egészsé­get, és hosszú, boldog életet kí­vánnak szerető gyermekei: Tibi, Margitka és Bernát. 0 1254 Hirde­ssen Ön is a­z ÚJ SZÓ-ban! A szerencsés • • • * ■ • • az ok­os Egy kék-fehér váza állt éve­kig a tálalón, de a londoni banktisztviselő és családja in­kább a családfő elhúnyt édes­anyja iránti kegyeletből tarto­gatta a „cserepet“, ami ahogy azt utólag őszintén be­vallották — nem nyerte meg a tetszésüket. Néhány nappal ezelőtt a 35 centi magas vázáért, a mi pén­zünkre átszámítva, több mint 4 millió koronát fizetett ki a Philips Árverési Csarnokban Giuseppe Eskenazi műkereske­­­dő. A szakemberek ugyanis megállapították, hogy a „cse­rép“ a Ming-dinasztia korából származik és annyira ritka mű­kincs, hogy az egész világon csak két példány van belőle. A banktisztviselő (nevét nem hajlandó a nyilvánossággal kö­zölni) édesanyja halála után felszámolta az elhunyt háztar­tását és a vitrinben porosodó vázát egy öreg pulóverbe cso­magolva dobozba tette és haza­vitte. Pár héttel ezelőtt azon­ban — anyagi gondjain könnyí­tendő — beadta a Philips-cég­­nek, azt remélve, hogy néhány font üti a markát. Az árverés­re a felesége ment el, aki ma­gával vitte újszülött kisfiát is és amikor megkezdődött a lici­tálás, kénytelen volt elhagyni a termet, hogy síró gyermekét nyugtassa. Amikor visszatért, számokat kiabáltak: 30, 35, 40. Az asszony azt hitte, hogy szá­zasokról van szó, csak később tudta meg a mellette ülőtől, hogy tízezrekkel verték fel az árat. A szerencsés örökös az árve­rés után elmondta, hogy utólag majdnem idegösszeroppanást kapott, ha arra gondolt, hogy a felesége portörlés közben dara­bokra törhette volna a csodála­tos műkincset. Senki nem tudja, hogyan ke­rült a váza a család birtokába, de ez cseppet sem zavarja szerencsés örökös érthető örö­­­mét.(TIME)

Next