Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-15 / 140. szám, péntek
Mi adhat felmentést? JÍLEK-BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNPADON Egy-egy mesejáték bemutatása fokozottabb várakozással töltheti el mindazokat, akik tudatosítják, mit jelent gyermekeink számára a színház, mint totális élményt adó művészet. Ez a fajta fel- vagy túlértékelés nem véletlenszerű dolog, hiszen az egyre csökkenő olvasásra szánt idő, a megnövekedett iskolai foglalkoztatás, a családi élet szinte már csak tévénézésre és a létszükségletek előteremtésére korlátozódó ideje növeszti nap mint nap. Gyermekeink számára ritka alkalom a színház, hiszen lényegét tekintve determinálja, hogy egyetlen színházunk két társulata vállalja fel évente egyszer vagy kétszer ezt a szolgálatot. S ha már szolgálatról beszélünk: gyermekeinknek az anyanyelvi oktatás, az írásbeliség különböző szintű intézményessége mellett a színház is kínálhatja a népi kultúrával, a bartóki „tiszta forrással“ való találkozást. Ráadásul ezt úgy teheti, hogy a színházművészet egyedi sajátosságaként értelmezett totális hatáskeltéssel dolgozik. Irodalmi szöveg, zene, mozgás, képzőművészeti láttatás hozza létre a meseélményt, amelyre a gyermeknek a valóság átéléséhez szüksége van. Jan Jilek, cseh író mesejátékának eredeti változatát látva, egy cseh gyermeknek aligha volt szüksége magyarázatra. A legtöbb cseh népmesében szerepel az Obsitos, a Halál, s a falunak egyegy többé-kevésbé szeretetreméltó alakja. Ehhez járul még az is, hogy a cseh nemzeti-népi kultúra egyik sajátos újabbkori hagyománya a népi színjáték vagy bábjáték. Ezek a történetek olyan ismerősek a cseh gyerekeknek, mint a mi gyermekeinknek Vitéz László, az ördög, a Szegényember, az Égigérő fa stb. Ezért sem véletlen, hogy Jan Jílek A csodatevő Borbála-ág megírásakor erre a kétségtelenül meglévő tudati rétegre is épített. Igenám, csakhogy amikor ez a cseh népmesei motívumokat is felvonultató játék lefordítva, egy más népmesei világot ismerő gyermek elé kerül, a befogadás, divatos kifejezéssel élve, bonyolulttá válik. Ezt méginkább fokozza, hogy a cseh népköltészeti anyag nagy részét a legismertebb magyar népszokásokból, népdalokból átvett töredékekkel helyettesítette a fordító. Mindez nem lenne problematikus, ha az ötvözet, a végeredményként „népi játéknak“ titulált színpadi „jelenség“ megőrizte volna a történet eredeti cselekménysíkját, s nem változna át valamifajta öncélú népszokás „felsorolássá“. A gyermek számára a világ legtávolabbi szögletéből hozott mese is érthető lesz, a „jó győzelme a rossz fölött“ mesei kódrendszer alapján. A Morvát Lajos fordította és rendezte játékból azonban legkevésbé a történet az, ami a gyermekek számára érdekes. Erőtlen ravaszkodásnak tűnik fel, ahogyan kiszabadítják a Halál fogságából Jánost, akiért Borbála a halott arcára is bátran csókot lehel. Egy mesejátékban az ilyen jelenet akkor kelt nézőtéri izgalmat, ha a cselekedet érzékelhető veszéllyel jár. A Thália Színpad előadásán ez a veszély furcsa módon a díszlet nehézkességeiből eredt. A drámai csomópont - Borbála és Ravaszi látogatása a Halál birodalmában az „élet-gyertyák“ körüli kínos manipuláció, és a Halál ízléstelen altatása közben ártatlan játékká oldódik. Az előadást nemcsak ebben a jelenetben zavarta, olykor veszélyeztette a nem kellőképpen átgondolt díszletezés. A valamifajta időfa szerepét betöltő, koronájában négy részre osztott forgó alkalmatosság több figyelmét lekötötte a színészeknek (és a nézőknek), mint maga a játék. Végül együtt izgultunk sikerül-e megállítani a tehetetlenségi nyomatéktól mozgásba lendült szerkezetet akkor, amikor éppen a tavasz-jelenet következik. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a műlombok között sárga, zöld, kék és piros izzók világítottak, az őszt, a tavaszt a telet és a nyarat jelképezve, így egy-egy évszakváltozást bonyolult kapcsolgatások kísérték. Platzner Tibor díszlete feltehetőleg a rendezői elképzelés függvényeként lett ilyen nehézkes. Kopócs Tibor jelmeztervei is magukon viselik e tisztázatlan színpadi játék műfaji „sajátosságait“. Helyenként a cseh népviseletekből ismert stilizált kalapokat lengetnek, máskor gyöngyösbokréta billen félre a csürdöngölőt táncoló menyasszony fején. Ravaszi téli öltözete pedig egy vízimanóvá változott parasztemberre emlékeztet. Nem is szólva a lakodalmi jelenet valamifajta steril népviseleti eszenciaként készült szalagos, bokrétás, vőfélybotos jelmezeiről, kellékeiről, vagy a polgári babaszobákból egy cseh faluba került csipkés, fodros bölcsőről. Sajnos terjedelmi okokból a fenti felsorolás nem lehet teljes. Horváth Lajos rendezői értelmezésében Jílek mesejátéka egyszerre hivatott szolgálni az emberiség békevágyát, a néphagyomány ápolását és a színházművészetet. Ha azt állítom, hogy egyik sem sikerült, lényegében mindent elmondtam az előadásról. Legkevésbé azonban a gyermekek szolgálata sikerült. A Thália Színpadon látott játékot csak úgy lehetne ártatlan melléfogásnak tekinteni, ha nem gyermekek számára készítették volna. A néphagyomány ápolásának felvállalása tisztes feladat, a népdalok, a népszokások színpadra állítása is funkcionális lehet. Ez utóbbiaknak a magyar néphagyományban vitathatatlanul vannak dramatikus elemei, van színjátszásbeli jellege. Ugyanakkor nem ad felmentést annak nem tudása, hogy ez nem azonos a cseh népi, vásári komédiák több évszázados hagyományával, így lehetetlen a kettőnek az ötvözése egy nyilvánvalóan az utóbbi hagyományból merítő cseh mesejáték keretében. Ráadásul ebben az esetben nemcsak stíluskeveredésről van szó, amit a rendező a műsorfüzetben már-már erényként deklarál. A cseppenként tiszta forrásból merített dalok, népszokástöredékek megzavarosodtak a másik nemes itallal való összekeverés után. Ez a „népi coctail“ már-már ihatatlan. Váradi Béla a mókázó kedvű Ravaszit jól bevált eszközökkel formálta népi figurává. A túlzó tájnyelvi hangzók miatt helyenként azonban kissé parodisztikusnak tűnt fel. Ritka beugrásnak lehettünk tanúi. Udvardy Anna Ravasziné szerepét egy héttel a bemutató előtt Kádek Ritától vette át. Hitelesen, fiatalosan játszott. Borbála szerepében Kövesdi Szabó Mária egy olyan leányt formált meg, akiben nemcsak az érzelem, de a tudatosság is munkál. János szerepében Pólós Árpád egysíkú volt, bizonyos mértékű árnyalás a figura karakterét is érzékeltette volna. A Halált játszó Gombos Ilona helyenként igyekezett kívül maradni a szerepen, ami érdekes kettősségekhez vezetett. Olykor nem immaginárius lény volt, hanem gonosz ember, ami egy tisztázottabb rendezői elképzelésben funkcionálisabb lehetett volna. A szolgájául szegődő Margit László Géza játszotta, kár, hogy néhol erőtlenre sikeredett az obsitos figurája. Érsek György Nagyapója hiteles, pontos típust képviselt. Molnár László (Szomszéd), Danyi Irén (Leány) és Bocsárszky Attila (legény) teljesítménye megbízható volt. Sajnos sem a látott táncbetétek, sem a hallott népdalok, nem emelték az előadás értékét. Ezek előadása képzettebb táncosokat, énekeseket kíván. DUSZA ISTVÁN A tavasz-jelenetben László Géza, Udvardy Anna, Várady Béla, Molnár László, Pólós Árpád, Kövesdi Szabó Mária és Érsek György. (Bodnár Gábor felvétele) Az éneklés gyönyörűsége A VI. Kodály-napok elé A CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, valamint a galántai járási és városi szervek közös rendezésében holnap és holnapután immár 6. alkalommal kerül sor Galántán a csehszlovákiai magyar zenekultúra kimagasló eseményére, a Kodály-napokra. Ott, ahol Kodály Zoltán, a nagy zeneköltő és zenepedagógus emlékezetes gyermekéveket töltött, mely oly nagy hatást gyakorolt zeneművészi pályájának alakulására, 1969 júniusában rendezték meg első ízben a hazai magyar énekkarok találkozóját. Azóta nagyot lépett előre a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom, s bízvást elmondhatjuk, hogy mind gyermek, mind felnőtt énekkaraink számszerű gyarapodásában, művészi továbblépésében, szakmai fejlődésében igen jelentős - ha nem a legfontosabb - szerepük volt s van ma is a Kodály-napoknak. Elmondható ez akkor is, ha kezdetben, a IV. Kodálynapokig kizárólag minősítő jellegű volt e rendezvény. 1978 óta, amikor a CSEMADOK Központi Bizottságának indítványára az arany, és ezüst és a bronz koszorús minősítésen kívül helyezésért is versengenek egymással legjobb felnőtt énekkaraink, még érezhetőbben aktivizálódott tevékenységük és javult munkájuk művészi minősége. A rendezvény méreteit sejteti, hogy a műsorban több mint ezer szereplő vesz részt. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának jegyében megrendezett idei Kodály-napok körzeti, járási és kerületi szintű válogató versenyébe összesen 36 énekkar nevezett be, 24 énekkar vett részt a tényleges minősítő versenyben, s kap koszorús minősítést eddig elért eredményeiért. A Kodálynapokra, felnőtt énekkaraink országos döntőjébe a rendezők kilenc énekkart hívtak meg, holnap délelőtt közöttük folyik majd a nemes verseny a helyezésekért. Délután a vendégkórusok - köztük a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a prágai Canticoro Inbilo énekkar, a székesfehérvári Primavera Vegyeskar stb. - adnak hangversenyt. Lesz táncház is, majd este békehangversenyekre kerül sor Galántán és több környező községben sor A vasárnapi ugyancsak gazdag műkeretében megkoszorúzzák az SZNF és Kodály Zoltán galántai emlékművét, majd délután a gálahangversenyt és a békeünnepséget követően kihirdetik a verseny eredményeit. A VI. Kodály-napok az énekkarok közös koncertjével ér véget, melyen Eugen Suchoň Akási mikrásna és Szijjártó Jenő-Weöres Sándor Békét akarunk című kórusműve hangzik el. K. J. Meglepetések fesztiválja Jegyzetek a XIX. Bratislavai Líráról Lezajlott a csehszlovákiai könnyűzenei élet legrangosabb eseménye, mely bizonyára még sokáig beszédtéma lesz, mindenekelőtt a hazai dalverseny. Ez évben 22 új szerzeményt mutattak be. Meglepő, hogy a több mint 100 benevezett dalból a válogató bizottság nem minden esetben a legsikeresebbeket javasolta a fesztiválra. A verseny zsűrijének elnöke, Zdenek Marat zeneszerző véleménye szerint is a győztes dalokon kívül csak hat-hét szerzemény érdemel nagyobb figyelmet. Az aranylírás dal minden bizonnyal sláger lesz, Peter Hečko és Ľuboš Zeman szerzeményét A szerelem béklyójában címűt Júlia Hečkova és Konckous együttes, az elvárásoknak eleget téve, kitűnően tolmácsolta. A dal megfelel a mai követelményeknek. Sokan felteszik a kérdést, hogy a popzenének legyenek-e a szórakoztatáson kívül más céljai is, mélyebb gondolatok tolmácsolása például. Bebizonyosodott, hogy a közönség nagy része igényli az ilyen jellegű szerzeményeket. Lenka Filipová saját szerzeményét Ajánlás címmel adta elő és megérdemelten került a második helyre. A harmadik díj odaítélése meglepetést keltett. Az Éva Hurychová és Ján Neckár, illetve a Bacily együttes tolmácsolásában elhangzott Ennek megvan a maga rendje című dal nem tartozik a legjobbak közé. A meglepetés mellett csalódás is ért néhány énekest, együttest. Hazánk legrangosabb és legnépszerűbb előadói díj nélkül maradtak. Többek között a Modus együttes, Peter Nagy, aki az utóbbi hónapokban került az élvonalba, és ugyanúgy az Elán együttes vagy Pavol Hammel. Végül is a közönség dönti majd el, melyek a legsikeresebb dalok. A nemzetközi verseny évről évre bővül. Ez alkalommal 21 ország 22 énekese és együttese mutatkozott be. A bíráló bizottságnak dr. Ladislav Burlas kandidátus, érdemes művész vezetésével - a legszínvonalasabb dalok rangsorolása mellett - olyan nehéz feladatot kellett megoldani, mint az európai könnyűzene összehasonlítása más világrészek popzenéjével. Mint ahogy az bebizonyosodott, nem egyszerű feladat. A vietnami, vagy a mongol énekes előadásmódja szokatlan zeneként hatott a közép-európai fül számára. A pálmát a komolyzenei motívumokat is felhasználó NDK-beli Petra Zieger és a Smokings együttes vitte el, ami szintén meglepetést keltett. A második helyen végzett Bo Haldorson és Johann Helgason izlandi kettős viszont már a második versenynapon a legtöbb szavazatot kapta a közönségtől. A hazai könnyűzene színvonaláról tanúskodik, hogy a nemzetközi verseny harmadik díját Jitka Zelenková nyerte el. És itt volt egy újabb meglepetés. A nemzetközi versenyben a másik hazai, nagy reményekkel induló Elán együttes ez alkalommal is leszorult a dobogóról. A nemzetközi fesztiválhoz szorosan kötődik a hazai és külföldi vendégek műsora. Kár, hogy a közönség egy részének esztétikai értékítéletét befolyásolta az előadó hovatartozása. Míg például a művészi előadásmód jellemezte Václav Neckát és a Bacily együttes fellépését, a nagy tapsot mégis az utána következő nagy-britanniai Roger Chapman kapta, neki talán a legnagyobb csalódást okozta. Igaz, nem a közönség körében, mivel az olcsó hatáseszközökre épült negyvenöt perces műsorának előadása közben a nézők ujjongása nem erre engedett következtetni, hanem szakmai berkekben. Roger Chapman nevét a mai rock-lexikonok már nem is jegyzik, a mai fiatalság java része nem is ismeri (nem ismerheti), mégis a nagy sztárt látták a színpadon, akinek a fellépése jócskán elmaradt a várakozástól. Kellemesen csalódtunk viszont az olasz Umberto Tozziban, akitől romantikus, megszokott olasz melódiákat vártunk, helyette igaz, dallamos, de kemény alapokra épülő dalcsokrot kaptunk. A Szovjetunióból már több előadót látott vendégül a fesztivál. Ez alkalommal Irina Otyieva bizonyított. Meggyőződhettünk a szovjet könnyűzene rohamos fejlődéséről, az énekesnő műsora kidolgozott volt. Hosszú idő után Karel Gott érdemes művész is a Líra vendégei között szerepelt, a tőle megszokott jó színvonalon. A főhangversenyeken kívül, melyek a Szakszervezetek Házában zajlottak, a pasienkyi Sportcsarnokban rendezték meg a a Fiatalok koncertjét, melyen a bratislavai Esprit Band a Cab Vokal és Roger Chapman lépett fel. Kár, hogy idén ez a rendezvény egynaposra szűkült, reméljük a jövőben lehetőség nyílik - az eredeti elképzelésnek megfelelően - több hasonló jellegű műsort szervezni a fesztivál idejére. Évről évre nagyobb az érdeklődés a Poetikus Líra iránt. A kamarahangvételű összeállításokban megzenésített verseket mutattak be hazai és külföldi énekesek. A rendezvény színhelye, az S Stúdió erre remek légkört biztosított. Már a múltban is sok szó esett az akusztikai problémákról, melyeket még mindig nem sikerült megoldani. Az idei fesztivál műszaki gárdája, a hangmérnökök, technikusok nem álltak helyzetük magaslatán. A rossz hangminőség sok esetben zavaróan hatott. Ahhoz, hogy a jövő évi XX. Bratislavai Líra minden szempontból megfeleljen az elvárásoknak, van mit tenniük a szervezőknek, rendezőknek. Külföldön nagy elismeréssel említik a rendezvényt. Cannes-ban a Midem fesztiválon többen közölték, hogy szeretnének részt venni a jubileumi Lírán. Ez arra kötelezi a jövő évi fesztivál szervezőit, hogy feladataikat maradéktalanul teljesítsék, s hogy a XX. Bratislavai Líra nemzetközi könnyűzenei fesztivál valóban a legrangosabb közép-európai popzenei megmozdulások közé tartozzon. PAPP SÁNDOR A Hečko testvérek (Gyökeres György felvétele) 1984. VI. 15. ÚJ SZÓ 6