Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-27 / 304. szám, szerda
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Szerda, 1989. december 27. Ára 50 fillér XLII. évfolyam, 304. szám Románia felszabadult népe, köszöntünk az európai házban! Köztársaságunk gyengéd forradalma békés fináléjának akkordjaiba teljesen váratlanul távoli puskalövések döreje, sortüzek áldozatainak halálhörgése vegyült. Bekövetkezett egy annyiszor elátkozott rémuralom végórája. Európa nemzeteinek közös házában új családtag beköltözését várjuk. Románia népének a szeretet nagy ünnepének előestéjén végtelenül nagy áldozatot kellett hoznia. A haláltusáját vívó önkényuralom kiszolgálói kegyetlenül és értelmetlenül gyilkolták halomra a jobb, szabadabb életre vágyók ezreit. Az óhajtól a megvalósulásig ártatlanok tetemeitől övezett út vezetett. Szabadság... Hányszor hangzott el milliók ajkán ez az imába illő szó! A legutóbbi napokban éppen Romániában... S melengető érzéset tölt el az a tudat, hogy míg ez a szó a középkori sötétségre emlékeztető országban suttogva is bűnnek számított, ott épp egy leginkább sújtott társadalmi réteg, a romániai magyarság képviselője - Tőkés László református lelkész hirdette fennhangon - bátran, megalkuvás nélkül, családjával együtt vállalva a legszörnyűbb megpróbáltatásokat is. Nem csupán kisebbségi sorstársai, hanem az egész ország szabadságától megfosztott népe nevében. Ő csiholta a lángot lobbantó szikrát, amelynek tisztító tüzében megdönthetetlennek hitt önkényuralom hamvadt el. Tőkés László kisebbségi példakép lett. Memento mindazok számára, akik a nemzetiségi vagy más kisebbséggel szemben is eleve a bomlasztás gyanújával élnek, megfeledkezve arról, hogy helyzeténél fogva törvényszerűen ő a demokrácia, a szabadság leghűbb híve, mert enélkül nemzetiségi léte kerülne a legnagyobb veszélybe! Történelmi tanulság ez mindazok számára, akik kétségbe vonják a nemzeti kisebbségek hídszerepét. Csak rosszakaratúak bölcselkedhetnek úgy, mintha a kisebbség az anyanemzet és a közte levő szálakat csak mások rovására erősíthetné. A nemzetiség épp a szomszédos nemzetek között építhet szilárd hidat! Küldetése így emelkedik a saját és más nemzetek kapcsává, kölcsönösen gazdagítva egymás kulturális kincseit és szolgálva a népek békés együttélését. Természetesen e híd pillérei kizárólag a demokrácia, a szabadság és egymás kölcsönös megbecsülése talaján lehetnek szilárdak. Különben a legszebbnek hirdetett híd is összeomlana. Ahogy a múltban is nemegyszer romba dőlt. Ám legtöbbször nem a kisebbségek hibájából... Béklyóiktól megszabadult románok, erdélyi magyarok, romániai németek, szlovákok, építsétek most már szabadon, egymást becsülve, ezt az európai közös házzal összekötő hidatokat! Mindannyian közeli rokonokként köszöntünk benneteket! ZSILKA LÁSZLÓ Mai számunkban: Egy kiskirály végnapjai ... a járási és kerületi pártszervek „csendes" intelmére egyszercsak leállította a további kivizsgálást... (3. oldal) A végső változat ... - ezért az igazgató társadalomellenesnek minősítve felszólalását a BTK 192. paragrafusa értelmében rémhírterjesztésért feljelentette... (5. oldal) A labdarúgó-vb résztvevői ... Az olasz válogatott a világ öt legjobb csapata közé tartozik... (6. oldal) Megalakulóban a legfelsőbb vezetés • Elítélték és kivégezték a Ceausescuházaspárt • Az országba folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok A magyar kisebbség is szervezi sorait Az új köztársasági elnök ünnepélyes beiktatására készülünk Bukaresti munkatársunk telexjelentése: Az elmúlt hétvége rendkívül drámai és véres eseményei után a karácsonyi ünnepek alatt Romániában fokozatosan megnyugodott a helyzet, elcsitult a fegyverropogás. Úgy tűnik, a fegyveres harc véglegesen eldőlt, megindulóban vannak a politikai csatározások. Mindez pozitív folyamat, a lakosság minden rétege - nemzetiségre való tekintet nélkül - szerte az országban támogatja. A katonaság és a felkelők a hírek szerint az ország minden stratégiailag fontos pontját ellenőrzik, a volt titkosszolgálat fanatikus tagjainak maradéka az utóbbi órákban már nem követett el nagyobb fegyveres akciókat, bár még több helyen voltak fegyveres provokációk. Bukaresti megfigyelők szerint nagyon fontos, hogy minél hamarabb megszűnjön ez a bizonytalanság és a szervezetlenség, eltűnjenek az anarchia jelei. Már most elmondható, hogy a legfelső állami vezetés ezekben a napokban komoly erőfeszítéseket tett ebbe az irányba, az újrarendeződés, az újjáépítés és a demokratizálódás irányába. Kedd folyamán végre hivatalosan is kinevezték az ország néhány vezetőjét. A jelenlegi legfelsőbb állami szerv a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsának az elnökévé Ion Iliescut, alelnökévé Dimitru Mazilut választották meg. Az újonnan kinevezett miniszterelnökkel, Petre Románnal együtt ma ők Románia legfelsőbb vezetői, akik a külföldi partnerekkel is tárgyalni tudnak. A hadügyminiszteri tárcát Nicolae Militaru tábornok kapta. A többi bársonyszék egyelőre még mindig üres, ami a helyi megfigyelők szerint nem kis gondot okoz a gazdasági és a társadalmi folyamatok irányítása, szervezése szempontjából. Pedig ez rendkívül, sőt életbevágóan fontos lenne, hiszen az ország nagyon sokat szenvedett a Ceausescu-diktatúra alatt, a legutóbbi napok eseményei pedig felbecsülhetetlen gazdasági károkat okoztak. Ezeket sürgősen fel kell számolni, s minél hamarabb működőképes állapotba kell hozni az egész társadalmi-gazdasági rendszert. Ez a jövőben minden valószínűség szerint jelentős változások elébe néz. Románia a diktatórikus egypártrendszerről át akar térni a többpártrendszerre. szabad demokrata(Folytatás a 2. oldalon) Hétfőn jutott át Romániába a nagylaki határátkelőhelyen keresztül az első nagyobb csehszlovák segélyszállítmány, amely élelmiszereket, vérkonzervet és vérkészítményeket adott át az aradi kórháznak. A konvoj része volt a MATESZ autóbusza is, amely a helyőrségnek vitt élelmiszersegélyt. A felvétel négy-öt kilométerrel Arad előtt készült, ahol a Securitate emberei tüzet nyitottak a konvojra. (Kép és szöveg: BRAUNSTEINER TAMÁS) (DSTK) A Szövetségi Gyűlés Irodája közli, hogy 1989. december 29-én a köztársasági elnök-választással kapcsolatban a prágai vár Ulászló Termét 12 óra 15 perctől megnyitják a nagyközönség számára. Ezt követően 12 óra, 45 perckor az új köztársasági elnök rövid beszédet mond. Eskütétele után a himnusz következik, amelyet húsz díszlövés követ. A köztársasági elnök beiktatását követően díszszemle lesz a vár harmadik udvarán, majd ezt követően misét celebrálnak a Szent Vitus-székesegyházban a köztársasági elnök és a Szövetségi Gyűlés tagjainak részvételével. Közlemény a szövetségi kormány üléséről (CSTK) Még december 23-án, a késő éjszakai órákban összeült a csehszlovák kormány, hogy megvitassa a romániai fejleményeket. Határozott támogatásáról biztosította a román népet és harcát a szabadságért és a demokráciáért. Üdvözölte azt a tényt, hogy a román hadsereg a nép oldalára állt, s megkezdődött a Nemzeti Megmentés Frontjának vezetésével az ország új közigazgatásának kialakítása. A kormány határozottan elítéli a biztonsági erők fellépését és a fegyvertelen nép mészárlását. Az ilyen akciókat el kell ítélni, és kizárólag az emberiség elleni bűntettként minősíthetők. A csehszlovák kormány hangsúlyozza és tudatában van annak, hogy a román nép ugyanarra törekszik, mint országunk népe. Ezért a szövetségi kormány rendkívüli diplomáciai kezdeményezést fejt ki a helyzet megoldására. Csatlakozott ahhoz a követeléshez, hogy hívják össze az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és hangsúlyozta azt is, hogy kész részt venni valamennyi olyan nemzetközi tárgyaláson, amely e kérdéshez kapcsolódik. A kormány meghallgatta a nemzetvédelmi miniszter részletes jelentését, és egyetértett azzal, hogy katonai tábori kórházakat, kórházvonatot, gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket, valamint személyzetet küldjünk Romániába. Végezetül egyetértett azzal, hogy a Csehszlovák Néphadsereg érintett egységeit fel kell készíteni arra, hogy katonai repülőgépekkel csehszlovák katonai kórházakba szállítsa a sebesült romániai lakosság egy részét. Egyidejűleg megbízta Peter Millert, a CSSZSZK munka- és szociálisügyi miniszterét a Romániának nyújtandó társadalmi segítség koordinálásával. Elfogadták a javaslatot a (CSTK) . December 24-én adta hírül a Csehszlovák Sajtóiroda, hogy az oslói norvég Nobel Intézet december 12-én keltezett levelében elfogadta a brudimi Zlata Ludvíková javaslatát, hogy a csehszlovák diákmozgalmat jelöljék Nobel-békedíjra. Könnyek és remények Nagyvárad hosszú idő után szabad karácsonyra készült (Munkatársunktól) A múlt hét péntek délutánján a Kassához (Koáice) közeli Druzstevná pri Horráde község Start sportegyesületének néhány tagja is nézte a televízió romániai helyzetjelentéseit, s hallotta a rendkívüli műsorban közzétett felhívásokat. Ondrej Sabol, az egyesület titkára és hat társa azon nyomban elhatározta, hogy megraknak élelmiszerrel egy autóbuszt, és útnak indulnak vele a kritikus óráit élő országba. Mivel a sportegyesület autóbusza eléggé rozoga, a Kelet-szlovákiai Vasmű kőbányájának jó karban levő Karosáját kérték kölcsön. Este kilenckor a helyi élelmiszerbolt vezetője kinyitott, és pakolni kezdtek. Azt a tervüket, hogy százezer korona értékben vásárolnak, nem sikerült teljesíteniük, mert a bolt árukészletéből csak 30 ezer koronás szállítmányra futotta. Pontban éjfélkor ezzel keltek útra. Az előzetes megbeszélés szerint Kassán csatlakoztam hozzájuk. A csehszlovák-magyar államhatár migleci (Milhosf) átkelőhelyén a szélső sávban csak egyetlen jármű, egy kassai jelzésű Avia furgon állt előttünk. A Hernád-parti város kórházaiból vért, gyógyszereket és kötszereket vitt. A vámőrök rendkívül udvariasak voltak, különösebb ellenőrzés nélkül továbbengedtek. A Hernád völgyébe ereszkedett sűrű ködben lassan haladtunk. Közben pedig állandóan hallgattuk a rádiót, figyeltük a romániai jelentéseket. Előre meghatározott úti célunk nem volt. Romániába akartunk eljutni. Mivel a rádió szerint Arad és Temesvár megközelítése azokban az órákban túl körülményesnek tűnt, Debrecen előtt úgy döntöttünk, a biharkeresztesi határátkelőhelyre megyünk, s ha lehet, onnan Nagyváradra. Hajnalban alig volt forgalom. Jó jelnek véltük, hogy itt-ott romániai személygépkocsi jött velünk szembe. - Ezek szerint az átkelésünkből még lehet valami - gondoltuk. A határállomás szinte üres volt. Annak viszont kevésbé örültünk, hogy a vámszolgálatos őrök éppen akkor váltották egymást. - Mi újság odaát? Átmehetünk? - érdeklődtünk a vámtisztektől és a katonáktól. Megnyugtattak. Azt felelték, Nagyváradon nem volt lövöldözés, s most is nyugalom van. - Reméljük - folytatták a román katonák, hogy a helyi „szekuk“ nem kezdenek tömegmészárlásba, mint temesvári kollégáik. Egyébként már átment néhány kocsi, meg amint látják, onnan is jönnek... Míg ott várakoztunk, két magyarországi tehergépkocsi sorakozott be mellénk. Az egyik Tatabányáról, a másik - úgy mondták - a Balaton mellől érkezett. Szintén élelmiszert szállítottak. - Mi Kolozsvárra szeretnénk eljutni - árulta el tervét az egyik Avia legénysége. Sok szerencsét kívántunk egymásnak. A határ átlépése után a feszültség fokozódott bennünk. Főleg amikor a rádió azt is közölte, hogy néhol a Securitate emberei a segélyszállító gépjárműveket is lövik. Félelmünk csak akkor kezdett enyhülni, amikor az első romániai községben a járókelők integetve köszöntöttek, s a teher-, valamint személygépkocsik dudálva és fényjelzésekkel üdvözöltek minden befefelé haladó járművet. Nagyváradra zavartalanul érkeztünk meg, s már a peremterületen észrevettük, hogy a város ünnepel. A vöröskeresztes jelzéssel és csehszlovák zászlóval ellátott autóbuszunkat a helyiek már messziről üdvözölték, a nyitott tehergépkocsikon ülő és az őket körülvevő éljenző tömeggel együtt ujjongó katonák integetve adták tudtunkra, hogy bátran folytathatjuk utunkat. A város központjáig egy miskolci fiatalember kalauzolt minket, őt a határon vettük fel. A családjához sietett. Amint elmondta, már hetek óta nem látta a még mindig Nagyváradon élő feleségét és kisfiát. Három hete már ott volt a közelükben, de nem engedték leszállni a vonatról, s kénytelen volt visszautazni Miskolcra. - Szeretném őket magammal vinni Magyarországra, de sajnos, az ügy igen huzamosan intéződik. Egy éve házasodtunk össze, s azóta csak ritkán találkozunk ... - La spitálu...? - kérdezték a belváros parkolójában a körénk sereglett emberek, amikor magyarul és szlovákul a kórház felől érdeklődtünk tőlük. - Majd én megmutatom, elvezetem magukat oda -lépett hozzám a magyarul feltett kérdésem hallatán egy középkorú, bajszos férfi, Oláh Ferenc. - Mi újság van a városban? - érdeklődtünk tovább. - Láthatják, milyen boldog a nép. Több ezren egész éjjel kint álltunk a városháza előtt, és hallgattuk a fejleményekről szóló jelentéseket. Én is onnan jövök. - Mikor volt olyan karácsonyuk, mint amilyennek az idei ígérkezik? - Uram, még nem tudunk igazán örülni. Az emberben a nyomottság lassan oldódik... Mindenesetre, hogy így lehet lélegezni, az leírhatatlan érzés. Ez na(Folytatás a 7. oldalon)