Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám, szombat

Családi Kör MINDENNAPI KENYERÜNK Mint só az ételben . HAJKO JÓZSEF A bölcs népmese központi motí­vuma a sértett király haragja. Nem tudta megemészteni azt a hasonlatot, mellyel legkisebbik lánya vallotta meg neki szeretete mértékét. „Mint a sót az ételben, apám” - válaszolta tiszta arccal, a szeretet mosolyával apja kérdésé­re, s e váratlan, kimondottan il­­letlen és a legkevésbé sem király­hoz méltó kifejezés nemcsak nővéreit háborította fel (akik ap­juk kedvében járva a mézhez és a cukorhoz hasonlították szeretetü­­ket), hanem magát a királyt is, amiért kitagadta, világgá kerget­te őt. Mikor néhány héttel ezelőtt a katoli­kus és evangélikus püs­pökök merték megje­gyezni, hogy a keresz­tények életében a va­sárnap annyi, mint só az ételben, az üzleti élet kevély királyai leg­szívesebben szintén ki­tagadták, világgá űzték volna az egyházat a tár­sadalomból. Az összes ellenkező reakció közös vonása, hogy hi­ányzik érvrendszerükből az Is­ten, így aztán nincs min csodál­kozni: „ha nincs Isten - mondja Dosztojevszkij a Karamazov test­vérekben -, minden megenge­dett”. A népmese végén a király megértette, mennyire pótolhatat­lan a só, hogy mézzel, cukorral ízesítve - legyenek bármüy éde­sek - a legjobb falatok is ehetetle­nek. A „szemtelen lányról” kide­rül, ő volt a legokosabb, s haza­térhet. Ellentétben a mesebeli ki­rály felocsúdásával, a haladás számos képviselője - no, nem a mesében, hanem a valóságban­­ nem jutott el a felismerésig, úgy tűnik hát, hogy a valódi értékek - mint só az ételben - létjogosult­ságáért folytatott harc hosszú lesz és kimerítő. Ebbe a küzde­lembe küldi Jézus apostolait, ép­pen a só hasonlatával élve. Az e vasárnapi evangéliumban így ne­vezi őket: „Ti vagytok a föld só­ja”! Látszólag talán túl egyszerű hasonlat, mégis súlyos megbíza­tást rejt: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg?” (Mt 5,13). Egyszó­val: pótolhatatlan. Hogy miért? Először is, mert a só ízesít. A ke­resztény mint só, az elanyagia­­sult élet sótalan céltalanságához a vallásos ösztönzés ízét adja: az evangéliumi só ízét, a csipetnyi, ám mindent átható ízesítőét, mely kedvet ad az élethez. A hívő keresztény meg egyenesen „be van sózva” az Úr akaratának tel­jesítésében, s életkedve olyannyi­ra fertőző, hogy átragad azokra is, akik egzisztenciálisan a szaka­dék szélére kerültek. Másodsorban a só fertőtlenít. Nem méz és cukor, nem tejszín­hab a torta tetején. Áthatja az ételt, belülről változtatja meg. Már a bibliai próféta, Elizeus is sóval tisztította meg a forrást. A város emberei panaszkodtak ne­ki: „íme, e város fekvése igen jó..., de vize igen rossz, s földje terméketlen.” S a próféta akkor kiment a víz forrásához, beledob­ta a sót, s azt mondta: „Ezt üzeni az Úr. Egészségessé tettem ezt a vizet, s nem származik többé belőle sem halál, sem terméket­lenség. Egészséges is lett a víz mind a mai napig, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.” (2 Kir 2, 19-22) A föld sója” megnevezés hordozói­nak is ugyanaz a külde­tésük, mint a prófétá­nak, tehát „a források tisztítása”­­ a létigazsá­gok tiszta forrásainak feltárása. A kereszté­nyeknek a társadalom vallásos gerincét kell képezniük, gerincet, mely szilárdan egye­nes, s még nem hajlik a leg­erősebb nyomásra sem. Ezért - harmadszor - a só kon­zervál, tartósít, állandósít. A ke­resztény, aki az Úrral való kap­csolatát rendszeresen és kitartó­­an építi, azt bizonyítja, hogy val­lásos ihletettségének legmélyebb forrása a,,Legtartósabb”, mégpe­dig Krisztus, „ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké” (Zsid 13,8). Ő az egyedüli garancia arra, hogy a só ne válhassék íztelenné. Jézus óva int, hogy ha a só ízét veszti „Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapos­sák az emberek.” (Mt 5,13) A hívőnek, aki elhanyagolja Istent, „se sava, se borsa”, elveszíti ízét, s vele saját lényegét. „Az embe­rek eltapossák”, ide-oda rángatja az ún. közvélemény s a mediális manipulációk. Az ószövetségi Számok könyvében a só titokza­tosan Isten és ember kapcsolatá­nak tartósságát szimbolizálja: „Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.” (Szám 18,19) Jézus a só titokza­tos szimbólumából címet csinál, felhívást, élettervet. És végezetül: mar is a só. Főként sérült helyeken... Logikus. Mert ha a sónak hathatósan ízesíte­nie, tisztítania és tartósítania kell, nem lehet, hogy ne marjon. Minden változás áldozathozatal­lal jár, a fájdalom kellemetlen érzésével. Ki ne ismerné a sós ol­dattal öblögetés torokmarását! És mégis, rendre gargalizálunk azzal a tudattal, hogy ennek a fájdalomnak az árán jön majd a gyógyulás. A szerző római katolikus pap Tarja NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER vitaminfőzelékkel Hozzávalók: 80 dkg sárgarépa, zöldségezőleves (kockából), 4 evőkanál vaj vagy margarin, 4 evőkanál liszt, 4 dl tej, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 4 szelet sertéstarja vagy -karaj, 20 dkg mélyhűtött zöldborsó, reszelt szerecsendió, vegeta, a díszítéshez petrezselyemzöld. Elkészítése: A megtisztított, megmosott sár­garépát vékonyan felszeleteljük, a forrásban levő levesben kb. 3 percig főzzük, majd kivesszük. A levest félretesszük. A vajat felfor­­rósítjuk, beleszórjuk a lisztet és megpirítjuk. Állandó keverés mellett felöntjük a levessel meg a tejjel, és kevergetve, kb. 10 percig főzzük. A vöröshagymát felkari­­kázzuk. A hússzeletek egyik ol­dalát a felhevített olajon 4 percig sütjük, majd megfordítjuk őket, hozzáadjuk a hagymát, és továb­bi kb. 4 perc alatt készre sütjük. A zöldborsót a sárgarépával a már­tásba szórjuk és felforraljuk. Ve­­getával és szerecsendióval ízesít­jük. A húst a főzelékkel tányérok­ra szedjük, és petrezselyemzöld­del díszítjük. Sós burgonya vagy burgonyapüré ülik hozzá. ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 9. A Tetra Pak Rt. hagyományos versenye szárnyakat ad a fantáziának, s az alapiskolások tejivási kedvét is serkenti Felkutatták a tej forrását PÉTERFI SZONYAA tejet „fehér vérnek” minősítik a gyermek­­gyógyászok és az élelmezési szakértők, mégpedig azért, mert a benne rejlő vitami­nok és ásványi anyagok hozzájá­rulnak az emberi szervezet opti­mális fejlődéséhez. Utalnak arra, hogy a rendszeres tejfogyasztást be kellene iktatni a gyermekek ét­rendjébe, hiszen egy nemrégi fel­mérés szerint az iskolakötelesek az ajánlott tejmennyiségnek - a napi 5-6 decinek - csak az 50 szá­zalékát fogyasztják. És mert az ál­lami egészségpolitika vajmi keve­set tesz a tejivási kedv fellendítése érdekében, négy évvel ezelőtt a svéd Tetra Pak Rt. lépett: az alap­iskolások számára játékos ver­senyt szervezett. - Célunk a tej megszerettetése volt, bár nem titkoljuk azt sem, hogy ezzel a kezdeményezéssel a Tetra Pak kartondobozait is nép­szerűsítettük - ismertette a té­nyeket Marian Brezovsky, az rt. termékmenedzsere. A verseny alaptervezete - Rakd össze a sa­ját Tejszauruszodat - nagy vissz­hangra talált az alapiskolákban, a szabadidőközpontokban és a gyermekotthonokban. És mert a résztvevők száma felülmúlta a várakozásokat, az egyszeri kez­deményezésből rendszeres ver­seny lett. A tavaly meghirdetett verseny szerint a 7-12 éves gye­rekek feladata olyan tejgép összeállítása volt, melynek segít­ségével felkutatnák a Tejatlan­­tiszt és az egészség forrását - a tejet. Az új motívum felkeltette a gyerekek figyelmét, megmozgat­ta fantáziájukat, ugyanis a játék­ban 10 243-an (81 szabadidőköz­pont, 172 alapiskola, 4 gyermek­­otthon) vettek részt, a versenybe 1130 tejgéppel neveztek be, és ezek összeállításánál 175 750 „tetrapak” dobozt használtak fel. Anna Endreslová, a verseny koor­dinátora szerint egy-egy mű elké­szítésére általában négyszer hét, vagyis 28 órát fordítottak a gye­rekek. Az építés alatt lelkes csa­patmunka, óriási alkotókedv tar­totta lázban őket. A gyerekek úgy vélik, nem a mű kivitelezése, ha­nem megtervezése a legnehe­zebb. Előfordult persze az is, hogy amikor a ragasztó sem tar­totta egyben a tejgépet, újat be­ragadni, a nyeremény is ösztö­nözte őket, hiszen az első három helyezett díja a Bull társaság jó­voltából ismét személyi számító­gép volt. Ezenkívül 350 személyi és 42 csoportdíj is járt a verseny résztvevőinek - PlayStation-játé­­kok, hegyikerékpárok, rollerek, veb, CD-k, trikók és sapkák - a Sony PlayStation, a DEMA, a Glo­bal Express, a Lego, a Tralaland, a Technolon Plus, az Universal és Príroda Kiadó támogatásával. - A tejivási kedv serkentése érde­kében meg kell ragadni az összes adódó alkalmat, mert a hazai adatok nagyon kedvezőtlenek - vallja dr. Iveta Cierna gyermekor­vos. - Az élelmezési útmutatók szerint fejenként évi 220 kiló tej­terméket kellene fogyasztanunk, ám a hazai lakosság az ajánlott mennyiség felét sem építi be ét­rendjébe. A fejlett országokban viszont fejenként 300 kiló tej- és tejtermék fogy. Mivel a fejadagot a kor határozza meg, csontoza­tunk, fogazatunk épsége nagy­ban függ a csecsemőkorban elfo­gyasztott tejtermékek mennyisé­gétől. Az első hat-tizenkét hónap­ban ezért is szorgalmazzuk a szoptatást, illetve olyan gyer­mektápszer használatát, amely teljes zsírtartalmú tejből készül. Az iskolakötelesek és serdülők rendkívül kevés tejet isznak, csak 43 százalékuk tartozik a rendsze­res tejivók közé, 12 százalékuk étrendjéből a tej teljesen kima­rad, 45 százalékuk tejfogyasztása viszont rendszertelen. Sajnos, a rendszeres tejivók sem isszák meg a napi 2-3 pohár tejet, vagyis az ajánlott 5-6 decit, ezért, bár nem készültek tanulmányok, fel­tételezhető, hogy a fiatalok rossz fogazatának oka a tejben találha­tó kalcium és foszfor hiányában rejlik. Tudatosítani kellene azt is: ha életünk során a tejtermékfo­gyasztás nem megfelelő, idősebb korban csontritkulás keseríti éle­tünket - magyarázza a gyermek­­gyógyász. szítettek. Ezenfelül akadtak, akik sátrak, üdülési beutalók, játék rajzban, versben mutattak rá a autópályák, Lego és egyéb társas­tejfogyasztás fontosságára. Bár játékok, asztalitenisz-ütők, köny- A díjazott tejgépek összeállítóinak fantáziája nem ismert határokat Pörgesd fel eltunyult gyermeked! A gyerekek mozgáshiánya az utóbbi években drámai módon megnőtt. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a mai gyerekekből otthonülő, puhány, eltunyult generáció válik. A legtöbb gyerek a korábban szoká­sos három-négy óra helyett legfel­jebb egy-két órát tölt szabadtéri fog­lalkozással, játékkal, de sokan ennél is kevesebbet, vagy semennyit sem. A gyerekek kétharmada túlságosan sokat ül. Jó néhányukat autóval visznek az iskolába és onnan haza. Már az alsó tagozatosok is napi négy-öt órát ülnek a padban. A gye­rekek nagy része az iskola után a té­vé vagy a számítógép elé ül. A következmények kétségbeejtőek: európai átlagban a gyerekeknek mindössze 5 (öt!) százaléka képes egy húzódzkodást végezni, 95 szá­zalékuk csak lóg a nyújtón. 25 évvel ezelőtt ez az arány fordított volt! Kevés az olyan tizenkét éves gyerek, aki egyáltalán tud egy lábon ugrálni vagy egyenesen hátrafelé menni anélkül, hogy elveszítené az egyen­súlyát. Felmerül a kérdés: milyen lesz ezeknek a gyerekeknek az egészségi állapota 20-30 év múlva? Akkor fognak a krónikus mozgáshi­ány következményeitől igazán szen­vedni, mivel számos súlyos ortopé­diai és belgyógyászati betegség ala­kul majd ki náluk: a porckorong­sérv, a keringési elégtelenségek és az anyagcsere-zavarok elkerülhetet­lenek. A tornaóráktól sajnos semmi jót sem lehet várni: a legtöbb tan­tervben csak alibiként szolgálnak. Mindez azt jelenti, hogy a mozgás­ra nevelés a család feladatává vált. Meghatározó a követendő szülői példa és a megfelelő motiváció. Ahelyett, hogy a futballt csak a te­levízióban figyelnék, a fiatalokat egy igazi csapatba kellene beszer­vezni. Ezek a csapatban szerzett élmények egyben a gyerekek szo­ciális élményeit és kapcsolatait is erősítik. Azért valami halvány reménysugár is látszik: a felmérések szerint a szá­mítógépbe belebolondult gyerekek 36 százaléka valamilyen sportot is űz. Talán sikerül a többi 64 százalé­kot is valahogy mozgásba hozni. Miért érnek korábban a lányok? Egy pillantás a 10-14 évesek osz­tálytermébe, és azonnal nyilván­valóvá válik: egyetlen más kor­osztályban sem olyan nagy a kü­lönbség a fiúk és lányok között, mint ekkor. A lányok növekedése hozzávetőle­gesen két évvel a fiúké előtt jár, a növekedés a 12. életévük előtt a legnagyobb, átlagosan 6,5 centi­méter. Ebben a korban a magassá­guk 3 centiméterrel több, mint a fi­úké. Náluk a növekedés megugrá­sa a 12. és a 15. életév közötti idő­re esik, ekkor hat-hét centimétert nőnek. A legnagyobb magassági növekedés hét centiméter (a 14. és a 15. év között). A fiúk növekedése összességében lassabb, mint a lányoké, viszont ép­pen ezért hosszabban tart. Hozzá­vetőlegesen 14 éves korban hozzák be a lányokat. Míg a lányok növeke­dése rendszerint a 16. életévvel be­fejeződik, a legtöbb fiúnál a növeke­dés még 18 éves korig folytatódik, de sok esetben még ezt követően is­­­ tapasztalható. Fiú és lány, egyidő­sek és nem egyforma magasak: ez ma teljesen normális jelenség, (i) GYEREKSÉGEK

Next