Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám, szombat

Családi Kör MINDENNAPI KENYERÜNK Mint só az ételben . HAJKO JÓZSEF A bölcs népmese központi motívuma a sértett király haragja. Nem tudta megemészteni azt a hasonlatot, mellyel legkisebbik lánya vallotta meg neki szeretete mértékét. „Mint a sót az ételben, apám” - válaszolta tiszta arccal, a szeretet mosolyával apja kérdésére, s e váratlan, kimondottan illetlen és a legkevésbé sem királyhoz méltó kifejezés nemcsak nővéreit háborította fel (akik apjuk kedvében járva a mézhez és a cukorhoz hasonlították szeretetüket), hanem magát a királyt is, amiért kitagadta, világgá kergette őt. Mikor néhány héttel ezelőtt a katolikus és evangélikus püspökök merték megjegyezni, hogy a keresztények életében a vasárnap annyi, mint só az ételben, az üzleti élet kevély királyai legszívesebben szintén kitagadták, világgá űzték volna az egyházat a társadalomból. Az összes ellenkező reakció közös vonása, hogy hiányzik érvrendszerükből az Isten, így aztán nincs min csodálkozni: „ha nincs Isten - mondja Dosztojevszkij a Karamazov testvérekben -, minden megengedett”. A népmese végén a király megértette, mennyire pótolhatatlan a só, hogy mézzel, cukorral ízesítve - legyenek bármüy édesek - a legjobb falatok is ehetetlenek. A „szemtelen lányról” kiderül, ő volt a legokosabb, s hazatérhet. Ellentétben a mesebeli király felocsúdásával, a haladás számos képviselője - no, nem a mesében, hanem a valóságban nem jutott el a felismerésig, úgy tűnik hát, hogy a valódi értékek - mint só az ételben - létjogosultságáért folytatott harc hosszú lesz és kimerítő. Ebbe a küzdelembe küldi Jézus apostolait, éppen a só hasonlatával élve. Az e vasárnapi evangéliumban így nevezi őket: „Ti vagytok a föld sója”! Látszólag talán túl egyszerű hasonlat, mégis súlyos megbízatást rejt: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg?” (Mt 5,13). Egyszóval: pótolhatatlan. Hogy miért? Először is, mert a só ízesít. A keresztény mint só, az elanyagiasult élet sótalan céltalanságához a vallásos ösztönzés ízét adja: az evangéliumi só ízét, a csipetnyi, ám mindent átható ízesítőét, mely kedvet ad az élethez. A hívő keresztény meg egyenesen „be van sózva” az Úr akaratának teljesítésében, s életkedve olyannyira fertőző, hogy átragad azokra is, akik egzisztenciálisan a szakadék szélére kerültek. Másodsorban a só fertőtlenít. Nem méz és cukor, nem tejszínhab a torta tetején. Áthatja az ételt, belülről változtatja meg. Már a bibliai próféta, Elizeus is sóval tisztította meg a forrást. A város emberei panaszkodtak neki: „íme, e város fekvése igen jó..., de vize igen rossz, s földje terméketlen.” S a próféta akkor kiment a víz forrásához, beledobta a sót, s azt mondta: „Ezt üzeni az Úr. Egészségessé tettem ezt a vizet, s nem származik többé belőle sem halál, sem terméketlenség. Egészséges is lett a víz mind a mai napig, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.” (2 Kir 2, 19-22) A föld sója” megnevezés hordozóinak is ugyanaz a küldetésük, mint a prófétának, tehát „a források tisztítása” a létigazságok tiszta forrásainak feltárása. A keresztényeknek a társadalom vallásos gerincét kell képezniük, gerincet, mely szilárdan egyenes, s még nem hajlik a legerősebb nyomásra sem. Ezért - harmadszor - a só konzervál, tartósít, állandósít. A keresztény, aki az Úrral való kapcsolatát rendszeresen és kitartóan építi, azt bizonyítja, hogy vallásos ihletettségének legmélyebb forrása a,,Legtartósabb”, mégpedig Krisztus, „ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké” (Zsid 13,8). Ő az egyedüli garancia arra, hogy a só ne válhassék íztelenné. Jézus óva int, hogy ha a só ízét veszti „Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Mt 5,13) A hívőnek, aki elhanyagolja Istent, „se sava, se borsa”, elveszíti ízét, s vele saját lényegét. „Az emberek eltapossák”, ide-oda rángatja az ún. közvélemény s a mediális manipulációk. Az ószövetségi Számok könyvében a só titokzatosan Isten és ember kapcsolatának tartósságát szimbolizálja: „Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.” (Szám 18,19) Jézus a só titokzatos szimbólumából címet csinál, felhívást, élettervet. És végezetül: mar is a só. Főként sérült helyeken... Logikus. Mert ha a sónak hathatósan ízesítenie, tisztítania és tartósítania kell, nem lehet, hogy ne marjon. Minden változás áldozathozatallal jár, a fájdalom kellemetlen érzésével. Ki ne ismerné a sós oldattal öblögetés torokmarását! És mégis, rendre gargalizálunk azzal a tudattal, hogy ennek a fájdalomnak az árán jön majd a gyógyulás. A szerző római katolikus pap Tarja NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER vitaminfőzelékkel Hozzávalók: 80 dkg sárgarépa, zöldségezőleves (kockából), 4 evőkanál vaj vagy margarin, 4 evőkanál liszt, 4 dl tej, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 4 szelet sertéstarja vagy -karaj, 20 dkg mélyhűtött zöldborsó, reszelt szerecsendió, vegeta, a díszítéshez petrezselyemzöld. Elkészítése: A megtisztított, megmosott sárgarépát vékonyan felszeleteljük, a forrásban levő levesben kb. 3 percig főzzük, majd kivesszük. A levest félretesszük. A vajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet és megpirítjuk. Állandó keverés mellett felöntjük a levessel meg a tejjel, és kevergetve, kb. 10 percig főzzük. A vöröshagymát felkarikázzuk. A hússzeletek egyik oldalát a felhevített olajon 4 percig sütjük, majd megfordítjuk őket, hozzáadjuk a hagymát, és további kb. 4 perc alatt készre sütjük. A zöldborsót a sárgarépával a mártásba szórjuk és felforraljuk. Vegetával és szerecsendióval ízesítjük. A húst a főzelékkel tányérokra szedjük, és petrezselyemzölddel díszítjük. Sós burgonya vagy burgonyapüré ülik hozzá. ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 9. A Tetra Pak Rt. hagyományos versenye szárnyakat ad a fantáziának, s az alapiskolások tejivási kedvét is serkenti Felkutatták a tej forrását PÉTERFI SZONYAA tejet „fehér vérnek” minősítik a gyermekgyógyászok és az élelmezési szakértők, mégpedig azért, mert a benne rejlő vitaminok és ásványi anyagok hozzájárulnak az emberi szervezet optimális fejlődéséhez. Utalnak arra, hogy a rendszeres tejfogyasztást be kellene iktatni a gyermekek étrendjébe, hiszen egy nemrégi felmérés szerint az iskolakötelesek az ajánlott tejmennyiségnek - a napi 5-6 decinek - csak az 50 százalékát fogyasztják. És mert az állami egészségpolitika vajmi keveset tesz a tejivási kedv fellendítése érdekében, négy évvel ezelőtt a svéd Tetra Pak Rt. lépett: az alapiskolások számára játékos versenyt szervezett. - Célunk a tej megszerettetése volt, bár nem titkoljuk azt sem, hogy ezzel a kezdeményezéssel a Tetra Pak kartondobozait is népszerűsítettük - ismertette a tényeket Marian Brezovsky, az rt. termékmenedzsere. A verseny alaptervezete - Rakd össze a saját Tejszauruszodat - nagy visszhangra talált az alapiskolákban, a szabadidőközpontokban és a gyermekotthonokban. És mert a résztvevők száma felülmúlta a várakozásokat, az egyszeri kezdeményezésből rendszeres verseny lett. A tavaly meghirdetett verseny szerint a 7-12 éves gyerekek feladata olyan tejgép összeállítása volt, melynek segítségével felkutatnák a Tejatlantiszt és az egészség forrását - a tejet. Az új motívum felkeltette a gyerekek figyelmét, megmozgatta fantáziájukat, ugyanis a játékban 10 243-an (81 szabadidőközpont, 172 alapiskola, 4 gyermekotthon) vettek részt, a versenybe 1130 tejgéppel neveztek be, és ezek összeállításánál 175 750 „tetrapak” dobozt használtak fel. Anna Endreslová, a verseny koordinátora szerint egy-egy mű elkészítésére általában négyszer hét, vagyis 28 órát fordítottak a gyerekek. Az építés alatt lelkes csapatmunka, óriási alkotókedv tartotta lázban őket. A gyerekek úgy vélik, nem a mű kivitelezése, hanem megtervezése a legnehezebb. Előfordult persze az is, hogy amikor a ragasztó sem tartotta egyben a tejgépet, újat beragadni, a nyeremény is ösztönözte őket, hiszen az első három helyezett díja a Bull társaság jóvoltából ismét személyi számítógép volt. Ezenkívül 350 személyi és 42 csoportdíj is járt a verseny résztvevőinek - PlayStation-játékok, hegyikerékpárok, rollerek, veb, CD-k, trikók és sapkák - a Sony PlayStation, a DEMA, a Global Express, a Lego, a Tralaland, a Technolon Plus, az Universal és Príroda Kiadó támogatásával. - A tejivási kedv serkentése érdekében meg kell ragadni az összes adódó alkalmat, mert a hazai adatok nagyon kedvezőtlenek - vallja dr. Iveta Cierna gyermekorvos. - Az élelmezési útmutatók szerint fejenként évi 220 kiló tejterméket kellene fogyasztanunk, ám a hazai lakosság az ajánlott mennyiség felét sem építi be étrendjébe. A fejlett országokban viszont fejenként 300 kiló tej- és tejtermék fogy. Mivel a fejadagot a kor határozza meg, csontozatunk, fogazatunk épsége nagyban függ a csecsemőkorban elfogyasztott tejtermékek mennyiségétől. Az első hat-tizenkét hónapban ezért is szorgalmazzuk a szoptatást, illetve olyan gyermektápszer használatát, amely teljes zsírtartalmú tejből készül. Az iskolakötelesek és serdülők rendkívül kevés tejet isznak, csak 43 százalékuk tartozik a rendszeres tejivók közé, 12 százalékuk étrendjéből a tej teljesen kimarad, 45 százalékuk tejfogyasztása viszont rendszertelen. Sajnos, a rendszeres tejivók sem isszák meg a napi 2-3 pohár tejet, vagyis az ajánlott 5-6 decit, ezért, bár nem készültek tanulmányok, feltételezhető, hogy a fiatalok rossz fogazatának oka a tejben található kalcium és foszfor hiányában rejlik. Tudatosítani kellene azt is: ha életünk során a tejtermékfogyasztás nem megfelelő, idősebb korban csontritkulás keseríti életünket - magyarázza a gyermekgyógyász. szítettek. Ezenfelül akadtak, akik sátrak, üdülési beutalók, játék rajzban, versben mutattak rá a autópályák, Lego és egyéb társastejfogyasztás fontosságára. Bár játékok, asztalitenisz-ütők, köny- A díjazott tejgépek összeállítóinak fantáziája nem ismert határokat Pörgesd fel eltunyult gyermeked! A gyerekek mozgáshiánya az utóbbi években drámai módon megnőtt. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a mai gyerekekből otthonülő, puhány, eltunyult generáció válik. A legtöbb gyerek a korábban szokásos három-négy óra helyett legfeljebb egy-két órát tölt szabadtéri foglalkozással, játékkal, de sokan ennél is kevesebbet, vagy semennyit sem. A gyerekek kétharmada túlságosan sokat ül. Jó néhányukat autóval visznek az iskolába és onnan haza. Már az alsó tagozatosok is napi négy-öt órát ülnek a padban. A gyerekek nagy része az iskola után a tévé vagy a számítógép elé ül. A következmények kétségbeejtőek: európai átlagban a gyerekeknek mindössze 5 (öt!) százaléka képes egy húzódzkodást végezni, 95 százalékuk csak lóg a nyújtón. 25 évvel ezelőtt ez az arány fordított volt! Kevés az olyan tizenkét éves gyerek, aki egyáltalán tud egy lábon ugrálni vagy egyenesen hátrafelé menni anélkül, hogy elveszítené az egyensúlyát. Felmerül a kérdés: milyen lesz ezeknek a gyerekeknek az egészségi állapota 20-30 év múlva? Akkor fognak a krónikus mozgáshiány következményeitől igazán szenvedni, mivel számos súlyos ortopédiai és belgyógyászati betegség alakul majd ki náluk: a porckorongsérv, a keringési elégtelenségek és az anyagcsere-zavarok elkerülhetetlenek. A tornaóráktól sajnos semmi jót sem lehet várni: a legtöbb tantervben csak alibiként szolgálnak. Mindez azt jelenti, hogy a mozgásra nevelés a család feladatává vált. Meghatározó a követendő szülői példa és a megfelelő motiváció. Ahelyett, hogy a futballt csak a televízióban figyelnék, a fiatalokat egy igazi csapatba kellene beszervezni. Ezek a csapatban szerzett élmények egyben a gyerekek szociális élményeit és kapcsolatait is erősítik. Azért valami halvány reménysugár is látszik: a felmérések szerint a számítógépbe belebolondult gyerekek 36 százaléka valamilyen sportot is űz. Talán sikerül a többi 64 százalékot is valahogy mozgásba hozni. Miért érnek korábban a lányok? Egy pillantás a 10-14 évesek osztálytermébe, és azonnal nyilvánvalóvá válik: egyetlen más korosztályban sem olyan nagy a különbség a fiúk és lányok között, mint ekkor. A lányok növekedése hozzávetőlegesen két évvel a fiúké előtt jár, a növekedés a 12. életévük előtt a legnagyobb, átlagosan 6,5 centiméter. Ebben a korban a magasságuk 3 centiméterrel több, mint a fiúké. Náluk a növekedés megugrása a 12. és a 15. életév közötti időre esik, ekkor hat-hét centimétert nőnek. A legnagyobb magassági növekedés hét centiméter (a 14. és a 15. év között). A fiúk növekedése összességében lassabb, mint a lányoké, viszont éppen ezért hosszabban tart. Hozzávetőlegesen 14 éves korban hozzák be a lányokat. Míg a lányok növekedése rendszerint a 16. életévvel befejeződik, a legtöbb fiúnál a növekedés még 18 éves korig folytatódik, de sok esetben még ezt követően is tapasztalható. Fiú és lány, egyidősek és nem egyforma magasak: ez ma teljesen normális jelenség, (i) GYEREKSÉGEK