Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám, hétfő

2002. április 15., hétfő 4. évfolyam, 5. szám A kritikusok húzták a szájukat, a mozik előtt viszont kilométeres sorok várakoztak Mr. Bean legújabb filmjére, melyben Rowan Atkinson először mond összefüggő mondatokat Bab úr, a rekeszizmok réme H­at évvel ezelőtt láthat­­­­tuk őt először Antal­­ Imre showjában,­­ Szeszélyes évszakok a ■ [UNK] [UNK]mh ban. Fénykép vetült a macskakőre, és rövid szünet után az égből lepottyant valami. Pillanatokig - amíg feldol­gozta az eseményeket - a földön fe­küdt. Majd megrázta magát, kö­rülnézett, és egy gyengeelméjű arckifejezésével kikacsázott a kép­ernyőről, hogy aztán megkezdje mindennapi ámokfutását. Ő Mr. Bean, magyarul Bab úr. Már a kezdő képsorból is sok min­den kiderül. Egyesek szerint ab­ból, hogy Bean fénykörben ér föl­det, miközben angyalok karal da­lol, arra következtethetünk, hogy ő maga is az égbolt kitagadott, bu­kott angyala, aki azért jött közénk, hogy bennünket itt a Földön meg­nevettessen. Vagy pedig azért, mert egyszerűen rosszul lépett odafönn, és leszédült. Mások szerint viszont szó sincsen „bukott angyal“-elméletről, Mr. Bean mindössze egy szerencsétlen idióta. Egy azonban biztos: Mr. Beannel szemben senki sem marad közön­­bös. Az emberek vagy szeretik és rajonganak a Rowan Atkinson ál­tal megformált karakterért, vagy hevesen tiltakoznak ellene. Lan­gyos, „nekem mindegy“ álláspon­ton senki nem marad iránta. Aki ért valamicskét a Show-biznisz­­hez, tudja, hogy ez az igazi siker jele, főleg a humoristáknál. Humoros Bean A humoros szó az ókorból szárma­zik, és testnedvet jelent. Könnyen rájöhetünk, hogy a régi idők em­berei is tudták már, hogy a neve­tés, sőt, az önmagunkon való ne­vetés nem csupán a komédia kísé­rője, hanem a túlélés fontos eszkö­ze. Aki képes szívből mosolyogni, jóízűen kacagni, hatalmasakat rö­högni vagy vinnyogva fetrengni, az gyakran gond nélkül veszi az akadályokat. Min is nevetünk pontosan? Ezzel a kérdéssel humoristák és pszicholó­gusok hada foglalkozott, de meg­nyugtató választ senki nem tudott rá adni. Ahány ember, annyi felfo­gás a mulatságosról. Legtöbbször „bejön“ a poén, ha az élethelyzetet teljesen más közegbe helyezzük, és kialakul a kiadós félreértés, pél­dául sötét szobában szerelmet val­lunk a saját anyósunknak. Erre épülnek a századforduló bohóza­tai. A XX. század második felében azonban hódítani kezd az az ab­szurd humor, amikor az előadók görbe tükröt tartanak elénk : min­den a feje tetejére áll. Ebben a helyzetben sokkal élesebben leve­hetjük saját hibáinkat és lényünk nevetségességét. Nos, a Rowan Atkinson által meg­formált figura egyesíti magában az összes elemet : gumiarcú bohóc, akiben néha mi is magunkra is­merhetünk, ahogy meztelenül sza­ladgál egy szállodában avagy az utcán, esetleg hirtelen belebújik egy postaládába, és onnan néz megszeppenten. Angol Bean? A köztudatban az angol humort eleinte a kimért, frakkos urak fa­vicceivel azonosítottuk. Mára a kép jóval tágabb. Galla Miklóssal szólva angol humor az, amit angol emberek találtak ki. Más szempont szerint nem is lehetne egy kalap alá venni az intelligens és tehetsé­ges Monty Pyton csoportot a ked­ves, szexmániás öregúrral, Benny Hillel. Mr. Bean egyikőjüknek sem örököse, sőt, egyáltalán nem is ha­sonlít rájuk. Sajátos stílusa az ügyefogyottság­­ra épül, és persze a csökkent értel­­műségre : ő a 007-es, de a szám nem a legyőzhetetlen titkosügy­nököt, hanem Bean intelligencia­­hányadosát jelöli. Jelleme is hagy maga után némi kivetnivalót. A végletekig önző, a betlehemező gyermekeknek megmutatja a cso­koládét, ám aztán nem ad nekik belőle, hanem rájuk csapja az aj­tót; ráadásul teljesen érzéketlen, az utána epekedő lánynak kará­csonyi meglepetésként egy jegy­gyűrű dobozában ad át egy tiplit. Gyerekesen örül az ajándékoknak, de bizalmatlan, tart mindenkitől: a szálloda portáján leadja még az autója kormányát is. Bean tehát semmiképpen sem „an­gol humor“-ral nevetteti meg kö­zönségét, mert poénjait éppúgy megértik Brazíliában, mint Auszt­ráliában. Sőt, még Thaiföldön, Bangkokban is. Rowan Atkinson egyik közeli barátja a következő je­lenetnek volt szemtanúja szexpiaci negyedben: egy bárban a éppen erotikus műsort élvezett a nagyérdemű. A hölgyek felvonul­tatták a szerelmi praktikák széles arzenálját, ám szerencsétlensé­gükre bekapcsolva hagyták a té­vét. Amikor pedig megkezdődött Mr. Bean műsora, a bár közönsége mindent elsöprő nevetésben tört ki. Az erotikus táncot be kellett fe­jezni, a lányok is rátapadtak a té­vére és jóízűen nevetgéltek Rowan Atkinson csetlés-botlásán. Privát Bean Azt hihetnénk, Rowan Atkinson éppen oly ügyefogyott és nevetsé­ges magánéletében, akárcsak a képernyőn. Pedig épp ellenkező­leg. A színész példás családi életet él. Amikor nem forgat, feleségével és gyermekeivel vidéki házában húzódik meg. Szabadidejét a te­nisznek és a gokartozásnak szen­teli. Gyors kocsikat is gyűjt, és cik­keket ír a CAR-ba, a brit autósma­gazinba. A sztár 1956-ban született. Gyer­mekkorát zsúfolt lakónegyedben tölti, ám apja gyakran kiviszi báty­jával a családi farmra. Magánisko­lába járatják, innen kerül először a Newcastle egyetemre, majd a hí­res-neves Oxford városába, ahol elektromérnökként diplomázik. Még a tanulmányai alatt találkozik Richard Curtisszel, akivel kabaré­tréfákat kezdenek írni, sőt elő is adják azokat. Egy másik egyetemi cimborájával rövid ideig komikus­párost alkot: Tony Blairrel elnyerik az „Év egyetemi humoristái“ díjat. (A Tony nevű srác tetszési indexe ma elképesztő magasságban szár­nyal Nagy-Britanniában. Nem vé­letlenül ő a miniszterelnök.) Atkinson egy napig sem dolgozik elektromérnökként. A Hampstead Színházban helyezkedik el, és ko­média-revükben lép fel, két év múlva pedig a BBC legendás „Ez aztán a kilenc órai hírek“ című, fékvesztett humorú show-jában dolgozik A sorozat elnyer minden elképzelhető díjat, 1980-ban még az Emmyt is, amire manapság csu­pán az X-akták és a Vészhelyzet képes. A műsorral párhuzamosan Atkinson a Londoni Globe Szín­házban egyszemélyes kabaréval, hamisítatlan „one man show“-ban lép fel. A tomboló siker meghozza gyümölcsét: azonnal megválaszt­ják „Az év legjobb komikus személyiségének“. A sikerszéria nem marad abba. A Fekete vipera (Black Addier) című sorozat újra nézőcsúcsokat döntö­get (ebben az angol történelmen fut végig), de Atkinson filmszere­peket is elvállal. Játszik Sean Connery oldalán a Sohase mond, hogy soha című James Bond­­filmben, az Oroszlánkirályban a hangját kölcsönzi Zazunak, utoljá­ra pedig a Négy esküvő, egy teme­tés papjaként láthattuk a vásznon. Mr. Bean karaktere 1989-ben szüle­tett meg, és Atkinson úgy gondolta, nagy bukás lesz a sorozat. Az első részek után azonban csodálkozva vette észre, hogy egyre többen azo­nosítják őt Mr. Beannel. Azóta be­került ebbe a skatulyába, és nem is nagyon akar kimászni belőle. „Ér­zem, hogy öregszem...“ - nyilatkoz­ta, de még nem akarok szakítani Beannel. Ha majd úgy gondolom, abba kell hagynom, akkor majd szí­vesen játszanék olyan filmekben, mint a Holt költők társasága. A szexszimbólum Mr. Bean Akármilyen furcsa, Mr. Bean figu­rájáért nemcsak a gyerekek, ha­nem a nők is rajonganak. Nyilvá­­nos fellépései óriási tömeget von­zanak. Láttára az Atkinsont bálvá­nyozók nem ritkán hisztérikus je­leneteket rendeznek. Pedig nem kifejezetten ő a legnagyobb macsó a földkerekségen. Ausztráliai be­mutatkozásakor például grima­szolva, kezét-lábát összevissza ráz­va, idétlen arckifejezéssel sztep­pelt be a színpadra, majd a követ­kező beszédet intézte az össze­­gyűltekhez: „Ohó, khm... Au, juj, ooooo -izé.... Hm-hm, hát, nem vagyok a szavak embere.“ Majd újra úgy tett mintha rájött volna a jól ismert Beanes rángó­görcs. Mindezek ellenére a női testőrök szinte elaléltak Atkinson közelében. Egy tizenkilenc éves diáklány így vallott Bale úrról: „Egyszerűen imádom! Őrült szexi, és egyre sze­­xisebb. Olyan férfi, akit gyámolíta­­ni kell, mert még mindig a játékmackójával alszik. Ráadásul nagyon aranyos, és végletekig romlatlan.“ A bombaüzlet Bean A brit pop- és rockzene exportja annyit hoz a költségvetésnek, mint a teljes szénbányászat, és a humo­risták szellemi termékei szépen kamatoznak. Ami azonban Atkinson egész estés mozifilmjé­vel, A Bean - Az igazi katasztrófa­filmmel történt, valóban példát­lan. Elérte a százmillió dolláros bevételi álomhatárt, mielőtt az USA-ban forgalmazni kezdték vol­na. Nagy-Britanniában a történe­lem legtöbbet hozó brit filmjeként ünneplik, egész Európában, de Ausztráliában is a tavalyi év kas­­­szasikere. Külön érdekessége a filmnek, hogy Rowan Atkinson először mond Mr. Beanként összefüggő mondatokat, tehát megszűnik az eddigi szeren­csétlenkedések némafilm jellege. A kritikusok persze húzták a szá­jukat, a mozik előtt viszont kilo­méteres sorok várakoztak. Bean győzött! (origo) ONE MAN. ONE MASTERPIECE ONE VERY BIG MISTAKE. Egy férfi, egy mestermű, és egy súlyos hiba FELHÍVÁS Rajzoljátok meg a Nagyszünet lógóját és küldjétek be szerkesztősé­günk címére! A legsikerültebb és legötletesebb rajzok beküldői Nagyszünet-pólót és ajándékokat kapnak. Előre is köszönöm az együttműködést és a küldeményeiteket! Horváth Erika FIGYELEM! A most következő történet károsíthatja a józan észbe vetett hitet LANOLINOS SZAPPANOPERA 99. rész DÓCZI GÁBOR Reklek Tibi még mindig teljes gipszben fekszik egy elhagyott kórházi ágyon, miközben nagyo­kat sóhajtozik, és nem hagy békét a nővérkéknek.­­ Na, de fater. Legalább egy kis szórakozást engedj meg! Ekkor az ajtón belép Reklek Tibi apja. -Sziasztok! - Apa, mit csinálsz itt? Neked nem a bűnözőket kellene megtalálnod? - Jé, ez a lőszer pont úgy néz ki, mint Columbo! - kiáltott fel a meg­lepetéstől Ganxta Endre. - Talán csak amiatt, mert én va­gyok Columbo - mondta határo­zottan Reklek Tibi apja, Columbo. - És hogy csinálsz, mikor a szádba veszed a szivart? - kérdezősködött hebehurgyasággal Ganxta Endre. - Csucsorítok - válaszolt röviden Columbo, egyik szemét állandóan Ganxta Endrén tartva, aki még mindig nem fogyott ki a kérdések­ből: - Nem csücsörítesz inkább? - Úgy is mondják - mondta a fel­ügyelő, majd folytatta. - Mennem kell a feleségemért. - Anyához? Hogy néz ki? - kérdez­te a mohó, talpig begipszelt Reklek Tibi. - Tudja a franc! Soha életemben nem láttam! - mondta Columbo nemes egyszeriséggel, majd sar­kon fordult és elment. Pár pillanat­tal később, amikor még mindenki dermedt volt, visszajött: - Itt felej­tettem az egyik szememet! - lépett oda Ganxta Endréhez, levette róla és úgy ment el. Elvittem a Klárát a Bahamákra. Képzeljétek el, a déli szél gyengé­den belecsap az arcunkba. De az is lehet, hogy az északi szél. Mind­egy, az a fontos, hogy belecsap az arcunkba. A Klára arcába és az én arcomba. Mindkettőnk arcába ugyanott, és ugyanakkor! - Jó, azt hiszem ezt a részt átugor­­hatjuk - pofázott bele a melonba Józsi, a kocsmáros. Szóval mind­ketten ott vagyunk ugyanott és ugyanúgy a pálmafák alatt, ahol a tenger türkizkék habjai a lábunkat nyaldossák... - Nekem a kutyám szokta! Pofa be! A tenger hullámai nyal­dosták a miénket! Felemeltem a kezemet, mire odalép mellénk egy pincér, egyik karján fehér kendő, a másik karján pedig ezüsttálca, amin éppen két pohár van. A poha­rakban pedig kóla. Szénsavas. Jég­hidegre hűtve.­­ Ha jól tudom, allergiás vagy a jéghideg szénsavas kólára! Menjünk tovább. Ganxta Endré­nek, akit most átkeresztelünk Vik­tóriára, egy gyorsbüfé körül kell gyülekeznie, méghozzá egy he­gesztő pisztollyal. - Ezt nem mondod komolyan, nagyfiú? Hogy a fenébe képzeled, hogy egymagam fogok gyülekezni egy gyorsbüfé körül? - Ez a szöveged, kiscsillag? - kér­dezte meg a narrátor kérdését Vá­gó István, a rendező-vágó. Tehát. Ez a szöveged, kiscsillag? -Nem, de... Semmi de, mert legalgalizáltatok veled két hot dogot, aztán majd házsártoskodhatsz! - Nahát, milyen jól áll ennek a fal­nak ez a szín! - mondta Viktória, miközben odaért hozzá Placc Gyu­ri, akit a mai részben nem is akar­tunk szerepeltetni, de nagyon ne­héz különböző nevű szereplőket találni, ezért most itt fog pofázni. - Nekem nincs is szövegem ebben a részben! Hogy érted azt, hogy nincs szöve­ged? Hogy a trójai faló birizgáljon meg azzal a szálkás kulccsont­­jával! - Eredetileg nekem kellett volna játszanom Reklek Tibi szerepét, de már ő játssza hál’ Istennek! - vil­­longott Placc Gyuri. Az ő szerepét akartad játszani? Rendben. - Dehogy akartam, én vagyok most a hegesztő pisztollyal! - mo­solygott elégedetten Placc Gyuri, amikor rászakadt a mennyezet. -Nana! Nagyon csúnya seb, talán elfertő­ződik. Most már biztosan. Egyéb­ként nem, de átírtam a forgató­­könyvet. Ezt nem teheted velem, én lettem volna az őrült hegesztő­­pisztolyos őrült! - könyörgött Placc Gyuri. - Könyörög a rossz seb, csak... Semmi csak! Elfertőződik és kész! Reklek Tibinek van végre szoba­társa, így a kórházi szoba nem olyan elhagyatott annak ellenére, hogy az Antarktiszon van. Én me­gyek vissza a Bahamákra Klárához és Líviához, már várnak. Ti meg addig izguljátok szét magatokat, hogy hogyan fognak majd Place Gyuriék vakaródzni, mikor visz­ketni fog a gipsz alatt. Hamarosan folytatjuk!­­ De addig elpatkolunk! Vége!!!

Next