Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-28 / 298. szám, szerda

28 Szülőföldünk Nyolc község összefogásából alakult a Tőkési Ág Együtt könnyebb UNDESSER TÍMEA Dunaszerdahely. 2004 őszén tartotta első társasági ülését a Tő­kési Ág elnevezésű kistérségi tár­sulás, amelynek nyolc község a tagja : Kisudvarnok, Nyárasd, Vá­­sárút, Csallóközkürt, Felsővámos, Dunatőkés, Pozsonyeperjes és Nagyudvarnok. Az egy éve már hivatalosan is bejegyzett társulás elsősorban azért alakult, hogy közösen talál­janak megoldást a régióban adódó problémákra, együtt tudják ki­használni a különböző pályázatok adta lehetőségeket. „Az együttmű­ködés azért is fontos, mert a pályá­zati lehetőségeket előnyösebben ki tudjuk használni, úgy, hogy több falu együtt pályázik, elősegít­ve ezzel a térség szellemi és gaz­dasági fejlődését egyaránt” - nyi­latkozta Marczell Zoltán, Kisud­­varnok polgármestere. Eddig már több pályázatot nyújtottak be, egyik sikerük az Európai Unió PHARE CBC (szlovák- osztrák ha­tár menti együttműködés) pályá­zata volt, melyen a kistérség 147 ezer eurót kapott az információs rendszer kidolgozására, falvaik be­mutatására és propagálására, ide­genforgalmuk fejlesztésére. „Szep­temberben írtuk alá a szerződést a minisztériummal, folyamatban van a közbeszerzési eljárás, 12 hóna­punk van, hogy megvalósítsuk ter­veinket” - mondta Krascsenics Pé­ter, Nyárasd polgármestere. Terve­ik közt szerepel például honlapok szerkesztése, kerékpáros pihenőhe­lyek kialakítása, közlekedési és irányjelző táblák felszerelése a fal­vakban. Egy másik pályázatuk is hamarosan elbírálásra kerül, amely a Szülőföld nevet viseli, s amelyet a magyar kormány hozott létre a ha­táron túli magyarok együttműkö­désének elősegítésére. A mártoni önkormányzat meleg étellel és tartós élelmiszert, ru­haneműt tartalmazó csomagokkal próbál könnyíteni a hajlékta­lanok és szociálisan rászorulók helyzetén (TASR-felvétel) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 28. A minisztérium által meghirdetett verseny eredménye szerint Nyitra megye legjobb magyar alapiskolája Jó munka folyik a Munka utcában Komárom. A Nyitrai Kerü­leti Tanügyi Hivatal idén első alkalommal állította össze a megye alapiskolái­nak rangsorát, mégpedig az oktatásügyi minisztéri­um által meghirdetett ver­senyeken elért eredmé­nyek alapján. V. KRASZNICA MELITTA A magyar iskolák között az első - összesítésben pedig a második - helyen a komáromi Munka Utcai Alapiskola végzett. A legjobb 15 kö­zött további két magyar alapiskolát találunk, és mindkettő a Komáromi járásból való: a gutai II. Rákóczi Fe­renc Alapiskola összesítésben a 12., a komáromi Eötvös Utcai Alapisko­la pedig a 14. helyen végzett. „Számunkra elsősorban is meg­nyugvást jelent ez az eredmény - nyilatkozta lapunknak Fekete Zol­tán, a Munka Utcai Alapiskola igazgatója. - Megerősített ben­nünket abban, hogy jól végezzük munkánkat. Egyértelműen bebi­zonyosodott: nem azzal kell fog­lalkoznunk, hogy mások mit csi­nálnak, esetleg milyen reklámfo­gásokkal igyekeznek felhívni ma­gukra a figyelmet, hanem tovább­ra is saját utunkat kell járnunk.” Az igazgató klasszikus, konzerva­tív értékeket valló alapiskolaként jellemezte intézményüket, ahol a trágár beszédért, a tanítás alatt az iskola engedély nélküli elhagyá­sáért már igazgatói megrovás jár. „Mások számára talán túl szigorú­nak tűnhet rendtartásunk, de nem toleráljuk a kirívó viselke­dést, a túl feltűnő öltözködést. Szerencsére egyelőre megenged­hetjük magunknak azt a luxust, hogy ha egy diák vagy szülő - mert erre is van példa - nem haj­landó elfogadni ezeket a feltétele­ket, azt mondhatjuk: nem kötele­ző bennünket választani. Bár ter­mészetesen mi is érezzük a növek­vő konkurenciaharcot, bizonyos normákhoz ragaszkodunk” - fej­tegette az igazgató. Az iskolát je­lenleg 772 diák látogatja, és a Ko­máromi járás legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája. Fekete Zoltán szerint az iskolá­jukban folyó színvonalas oktatást bizonyítja a középiskolákból érke­ző visszajelzések is. „Jó érzéssel tölt el, amikor azt halljuk, hogy a Munka utcás diákokat mindenütt szívesen fogadják, és a középisko­lákban, szakmunkásképzőkben is a legjobbak közé tartoznak. A ná­lunk megszerzett érdemjegyek összhangban állnak a valós tudás­szinttel, aki itt például kettes ta­nuló, az a középiskolában is job­bára kettes tanuló marad. Sőt, a szaktanintézetekben általában még jobb érdemjegyeket érnek el, mint­ nálunk” - magyarázta. Bár, mint említettük, klasszikus alap­iskoláról van szó, a felső tagoza­ton évfolyamonként egy-egy osz­tályban bővített matematika- és fizikaoktatás folyik, a nyelveket szeretők pedig a kötelezően elő­írthoz képest plusz egy órában ta­nulják az idegen nyelvet is. Az is­kolában számtalan szakkör közül választhatnak a diákok, és tavaly óta saját medencével is büszkél­kedhetnek. Az intézmény a Selye János Egyetem gyakorlóiskolája­ként is működik, a magyar-angol és a magyar-német szakos hallga­tók látogatják rendszeresen a ta­nítási órákat. A diákok több olyan versenyen is eredményesen képviselték isko­lájukat, amelyek nem szerepeltek a Kerületi Tanügyi Hivatal összesí­tésében. Ilyen volt például a Si­­monyi Zsigmond Helyesírási Ver­seny, az EU-ART művészeti vetél­kedő, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny, a Beszterce ostroma című történelmi-irodalmi verseny, a Kenguru, valamint a Zrínyi Matematikaverseny és még sorolhatnánk. A tavalyi tanév nagy szenzációjának számított az Álmodozók színjátszó csoport ál­tal bemutatott István, a király cí­mű rockopera, amellyel több ha­zai és magyarországi színpadon is felléptek a diákok. Az elért sike­rekhez mi is gratulálunk a tanu­lóknak és tanáraiknak egyaránt. December derekán három napon keresztül játszóházzal és kézműves-foglalkozásokkal várta az iskola a környékbeli óvodásokat. Ahhoz, hogy a szép eredményeknek folytatása is legyen, bizony kell az után­pótlás. (Vas Gyula felvétele) Megünnepelték a városi múzeum újralapításának tizedik évfordulóját. Vas Ottó tanár a múzeumnak ajándékozta a legendás József Attila Irodalmi Színpad relikviáit. Tíz éve működik galéria a Mühlstein-házban FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. December elején ün­nepelte a Honti Múzeum és Simo­­nyi Lajos Galéria megalakulásának tizedik évfordulóját. Először a mú­zeumot befogadó, az első tulajdo­nos után Mühlstein-háznak is ne­vezett épület falán található két emléktáblát koszorúzták meg a szervezők és a vendégek. Pálinkás Tibor végigvezette a vendégeket a termeken és felelevenítette a tíz évvel ezelőtti helyzetet, bemutat­ta, milyen változások történtek az elrendezésben. Az első terem a ré­gészeti gyűjteményt mutatja be. Pálinkás, aki maga is régész, el­mondta, ma már túlnyomórészt saját kutatásokból származó lelet­anyagból áll a kiállítás, de látha­tóak a környéken végzett ásatások­ból származó tárgyak besztercebá­nyai, kékkői és lévai gyűjtemé­nyekből is. A következő két terem­ben a helytörténeti gyűjtemény ka­pott helyet.­­A rengeteg adomány is bizonyítja, hogy a környékbeliek büszkék a múzeumra, annyi tárgy gyűlt össze, hogy minden talpalat­nyi helyet ki kell használni. Éppen ez okból kerültek az időszakos tár­latok a folyosóra” - jegyezte meg Pálinkás. Mikor megszűnt az intéz­mény, a gyűjtemény egy része a Selmecbányai múzeumba került, mely most a Szlovák Bányászati Múzeum nevet viseli, a gyűjte­mény egy része viszont „szőrén­­szálán eltűnt”. A Selmecbányai anyagot mindig kölcsönkapja a Honti Múzeum, eddig kétévenként meg kellett hosszabbítani a köl­csönadási szerződést, ez az idő­szak kitolódott tíz évre, de a tár­gyak Ipolyságon maradásának egyik feltétele, hogy ki legyenek ál­lítva. „Ennek szívesen teszünk ele­get, bár a kevés hely miatt igen zsúfoltak a termeink” - jegyezte meg az intézmény vezetője. Há­rom teremben látható a néprajzi gyűjtemény, s ennek az alapját az az anyag képezi, melyet Danis Fe­renc, az egykori Középfokú Mező­­gazdasági Szaktanintézet igazga­tója és diákjai kezdtek gyűjteni. Új­donság a tíz évvel ezelőtti helyzet­hez képest, hogy a kéziszerszá­mok, lakberendezési tárgyak, használati cikkek mellett népvise­letek is kiegészítik a gyűjteményt. A hetedik terem előadóteremként szolgál a megnyitás óta, a változás viszont szemmel látható, hiszen szintén Danis Ferenc erőfeszítései­nek köszönhetően a város első zsi­nagógájának, mely aztán imaház­ként, később talmud iskolaként működött, padjai kerültek ide. Az udvarra kerültek a mezőgazdasá­gi iskola gyűjteményének értékes részét képező mezőgazdasági gé­pek. „Egyelőre kissé háborúsak a körülmények, hogy ne menjenek tönkre ezek a kincsek, tetőre van szükség” - mondta Pálinkás Tibor. A környező falvakban kidobott sír­kövekből összeálló lapidárium­­kőtár látható, az árkádok alatt az ortodox zsinagóga alapító-kőtáb­­lája is ott van. A múzeum megnyitóján avat­ták fel Kutak Adrienn kerami­kusművész emléktábláját, mely a holokauszt ipolysági áldozataira emlékeztet. A táblán kilencszáz név szerepel, s a kutatások to­vábbra is folynak, az áldozatok Iz­raelben élő rokonai továbbra is kutatnak, ezt bizonyítja, hogy kétezerben egy újabb, kilencvenöt nevet tartalmazó táblával egészí­tették ki a domborművet. Az épü­let pincéjében borászati kiállítás látható. Az ünnepség a Simonyi Lajos Galériában folytatódott, melyet Varga-házként is emlegetnek az ipolyságiak. A galériában január ti­zennegyedikéig látható a „Már tíz éve itt vagyunk!” című jubileumi kiállítás. A múzeum és galéria 2003-től a városi hivatal oktatási, kulturális és ifjúsági osztályának része. Danis Ferenc Szlovákia első iskolamúzeumának alapítója, az újraalakult Honti Múzeum első igazgatója, a Honti Múzeum és Ga­léria Baráti Kör elnöke visszaemlé­kezett a tíz évvel ezelőtti időkre. A kiállítás fényképeken, plakátokon, meghívókon keresztül végigköveti az eltelt tíz év fontos eseményeit, és olyan tárgyakat mutat be, me­lyeket egyelőre még lehetőség az állandó kiállításon belül megmu­tatni. Ezek közé tartozik a Rozsnyó József-féle hagyaték, mely az ötve­nes-hatvanas években általa létre­hozott műkedvelő színház doku­mentációs anyagát, valamint régi fényképeket, képeslapokat, és a város történetét földolgozó kis írá­sokat őrző kéziratokat tartalmaz. Vas Ottó nyugdíjas tanár, versmon­dó is a múzeumnak ajándékozta a legendás József Attila Irodalmi Színpad díjait, forgatókönyveit, propagációs anyagait. Pálinkás Tibor Pongrácz Ele­mér emléktáblájánál A gazdag néprajzi kiállítás a múzeum büszkesége (A szerző felvételei)

Next