Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-16 / 64. szám
PRESSZÓ ■ 2019. MÁRCIUS 16. KIÁLLÍTÁS 13 www.ujszo.com Magyar „aranyásók” a Vadnyugaton Az 1849-es magyar emigránsok kaliforniai aranylázban játszott szerepét vizsgálja a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kalifornia aranya - Magyar „aranyásók” a Vadnyugaton címmel nyílt kamarakiállítása. JÉ első igazán világméretű rW aranyláz, a a MM California JL JL Gold Rush, 1848. január 24-én kezdődött, amikor James W Marshall Colomában (Kalifornia) aranyrögre bukkant A felfedezés hite néhány éven belül emberek százezreit csábította a világ minden tájáról Kaliforniába, ahol a becslések szerint az első öt év folyamán 370 tonna aranyat termeltek ki. Kalifornia, amely csak 1850-ben vált az Amerikai Egyesült Államok tagállamává, ebben az időben maga volt a hamisítatlan és kegyetlen Vadnyugat, ahol csak a legbátrabb és legkeményebb férfiak maradtak életben és értek el sikereket. Xantus János magyar természettudós, utazó 1857-ben így jellemezte levelében ezt az embert próbáló világot: „Csaknem büntetlenül követtetnek el itt naponta öldöklések és rablások mindenütt, mint valami rendes dolgok és műtétek, s még csak álmodni sem lehet, mikor jövend normális helyzetbe a társaság.” Ebbe a közegbe, erre az ekkor még fejletlen, vad vidékre csöppent be féltucatnyi magyar emigráns, köztük 1848-as magyar honvédtisztek is. A Kaliforniába érkezett magyarok nem egyszerű aranyásónak álltak, noha szinte nincstelenül kezdték, rövidesen azon kevesek közé tartoztak, akik valóban meg tudtak gazdagodni az aranylázból. Természettudományos ismereteiknek és műszaki képzettségüknek köszönhetően emelkedtek ki a szerencsevadászok tömegéből, és igazi sikertörténetet vittek végbe. Róluk így írt Xantus: „Örömmel jegyzem fel, levelemet bevégzendő, hogy valamennyi itt tartózkodott, vagy még itt tartózkodó hazánkfia meggazdagodott. [...] Hírneves kalandor hazánkfia, Haraszti Ágoston Gr. Vassal és Urnay, néhai honvéd kapitánnyal társaságban van; egy bankjok, és pénzváltó hivataluk van; ezenkívül egy gőzerőre alkalmazott aranyolvasztó és tisztító gyáruk van, s máris millionairek; pedig üzletük csak most indul igazán virágzásnak.” Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Sámuel gróf 1851 őszén alapította meg társaival, Molitor Ágostonnal, Uznay Károllyal és Főmet Kornéllal a Wass, Molitor & Co. nevű céget, amelyhez később Haraszthy Ágoston, a kaliforniai szőlészet és borászat későbbi atyja is csatlakozott. A vállalat a bányamérnöki feladatokon túl nemesfémolvasztást és -hitelesítést is vállalt. Ebben az időben többtucatnyi nemesfémfinomító vállalat (assaying office) jött létre abból a célból, hogy az aranyásók által a folyókból mosott vagy bányászott aranyrögöket és aranytartalmú homokot feldolgozzák, finomítsák, majd aranyrudakba öntve fizessék ki velük a beadókat. A Wass, Molitor & Co. a legmodernebb technológiát alkalmazva 48 órán belül vállalta az aranyásók által beadott nyersarany feldolgozását és kifizetését, szemben az Amerikai Egyesült Államok hivatalos finomítójával, amely ezt a folyamatot nyolc nap alatt hajtotta végre. Mivel az Egyesült Államok szövetségi pénzverdéje csak 1854-ben nyílt meg San Franciscóban, a kínzó készpénzhiányt főként magáncégek által kibocsátott aranydollárok elégítették ki. ... ezeket az aranyakat beolvasztották, így nagyon kevés maradt fenn belőlük. A Wass, Molitor & Co. 1852 és 1855 között négy címletben - 5, 10, 20 és 50 dollár - bocsátott ki aranypénzeket. Wass Sámuel 1855-ben egy sorozatot ezekből az aranypénzekből megküldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az ajándék sorozatból 3 db (5,10, 50 dollár) jelenleg is az Éremtár gyűjteményében található. Ezek a darabok tekinthetőek meg a kiállításon. A Wass, Molitor oí Co. cég által kibocsátott aranypénzek világviszonylatban is meglehetősen ritkák. Ugyan a cég fénykorában naponta 7-8000 dollár értékű aranypénzt bocsátott ki, később ezeket az aranyakat beolvasztották, így nagyon kevés maradt fenn belőlük. A kiállításon a három darab aranypénz mellett látható egy eredeti, autográf Wass Sámuel-levél is 1852-ből, amelynek írója keresetlen szavakkal tér ki a cég pénzkibocsátására is. A látogatók a Wassféle pénzverde érmeritkaságain, Wass Sámuel autográf levelén, valamint aranyásók és a korabeli Kalifornia fotóin keresztül fedezhetik fel a ,48-as magyar emigránsok történetét a kiállítás május 28-i zárásáig. (MTI, MNM) A Az 50 dollár jelenleg is az Éremtár gyűjteményében található *■ Wass, Molitor 81 Co., 10 dollár Az erdélyi arisztokrata családból származó (1814-1879) az 18A8-1849-es ”"bad "«hal el New Yorkba, majd a' ) és 1850. szeptember yalesi együtt érkezett me 51 0S a Wass. Molitor Sf finomítójával S’ hajtotta végre címletben aranylé példányt elküldte* A Wass Érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum Kalifornia aranya - Magyar „aranyásók" a Vadnyugaton című kamaratárlatán (Fotók: MTI, MNM) Michelangelo Dávid-szobra miatt túlzsúfoltság van a firenzei galériában Túlzsúfoltságra panaszkodik a Michelangelo Dávidszobrát is bemutató firenzei Galleria DelTAccademia igazgatója. Cecilie Hollberg egy interjújában elmondta, hogy három éve tartó hivatali ideje alatt évi 1,4 millióról 1,7 millióra emelkedett a látogatók száma. A német Hollberg az egyetlen külföldi nő, aki olasz állami múzeumot vezet. Egy kulturális reform keretében került az intézmény élére, melynek célja az olaszországi múzeumok bürokratikus rendszerének modernizálása volt. „Az volt a cél, hogy a múzeumokat a 19. századból a 20. századba katapultáljuk. Az világos volt, hogy ez nem egyszerű. De ami ránk várt, túl van minden képzelőerőn” - hangsúlyozta Hollberg. Bár a Galleria Del Accademia - elsősorban a világhírű Dávid-szobor miatt - Olaszország leglátogatottabb intézményei közé tartozik, a munkakörülmények igazán „kalandosak” - fogalmazott az igazgató. Mint elmondta, a klímaberendezés 40 éves, nincs ruhatár, az elmúlt években a vízellátást meg kellett duplázni, az internetet pedig modernizálni. „Néha egy nap kellett ahhoz, hogy egy e-mailt megnyissak” - mondta Hollberg, aki szerint a galéria munkaerőhiánnyal is küzd. (MTI)