Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-29 / 50. szám

Az „arab háromszög”, Izrael Ciszjordániával határos, főként ara­­ bok lakta térségének lakói nem akarnak a jövendő Palesztinába kerülni, pedig Do­nald Trump amerikai elnök béketerve en­nek lehetőségét ígéri. Demográfiai növekedésükhöz azonban nincs elég föld, a közel­ben felépített új, Haris nevű város északon lezárja őket. Lakosságuk fiatal, a 30 ezres város 60 százaléka harmincévesnél fiatalabb. 1965-ig katonai ellenőrzés alatt él­tek, de azóta nemzedékek nőttek fel. Tanultak, rengeteg fiatal orvos vagy high tech-szakemberük van, egyénileg rendkívül sikeresek let­tek, integrálódtak Izraelbe. Az or­szág különböző részein dolgoznak, de általában nem költöznek el kö­zösségükből, és ezért sokan közülük naponta órákat utaznak. Az elmúlt évtizedek alatt részei lettek az izra­eli társadalomnak, teljesítették kö­telességeiket, de állampolgárként küzdöttek kisebbségi jogaikért, az elmaradott infrastruktúra javításá­ért, az elhanyagolt tömegközleke­dés fejlesztéséért, az állami befekte­tésekért, jövőjükért is. Váratlanul érte őket a Trump-terv, amely nehéz helyzetbe hozta őket, kétségbe vonva állampolgárságu­kat. „Mintha egy termék lennénk, nem emberek. Ki akarnak minket szakítani a gyökereink közül, ennyi év izraeli-arab integráció után egy­szer csak meg akarják változtatni az identitásunkat, a kötődéseinket. Az amerikaiak nem tudnak semmiről” - panaszolja Ráed Dákká. „Ki be­szélt velünk erről? Ki kérdezett meg minket? Senki sem kérdezett min­ket 49-ben sem, és ma már nem te­hetnek ki minket Izraelből” - jegyzi meg keserűen. Szerinte az izraeli miniszterelnök, „Benjámin Netanjahu javasolta ezt a határrendezést, mert nem akar békét. Nem érdekeljük, csak választási előnyökért tette. Pedig egy ilyen ötletre azt kellett volna mondania, hogy ők a mi polgára­ink. Ez egy morális kérdés, nagyon bánt minket ez az egész” - zárja szavait a polgármester, aki nem hiszi, hogy valóban megtörténne ez a lépés. Dzsamal Madzsadle volt polgár­mester-helyettes a város mellett húzódó, nyolc méter magas biz­tonsági falhoz kalauzol. Útközben beugrunk Mecer kibucba, ahol 1953-ban telepedett meg egy Ar­gentínából érkezett zsidó közösség. Madzsadle a barátságokat, a jó­szomszédi kapcsolatokat méltatja, s hangsúlyozza, hogy a velük békésen együtt élő kibuc lakóit is felháborí­totta a Trump-javaslat. A török időkben két Baka volt ezen a vidéken: a nevében is nyu­gati Baka el-Garbije és a nevében is keleti Baka el-Sarkija. A helyiek szerint a Baka név a csokrot jelentő francia bouquet szó eltorzult válto­zata talán még a keresztes háborúk idejéből, mert csokorként fek­szenek ezek a települések a közeli dombocskákon. A két Baka között egy falucska, Nazlet Isa is található. A 2005-ben felépített, nyolc méter magas biztonsági kerítés topográfiai okokból kettészeli az 1948 és 1967 között Ciszjordániához került Nazlet Isát. Tizenkét ház az izraeli oldalra került, de megtartották rá­juk a Palesztin Hatóság állampol­gárságát és törvényeit. Több katona által felügyelt saját átkelőhelyet kaptak, hogy átjárhassanak a túlol­dalra földjeikhez, iskolába, orvos­hoz, a falujukba. Ma is összetartoznak, hiába a csa­ládokat, barátokat egymástól elvá­lasztó fal, amelynek jövője kétséges, ha megvalósulna az egész, térségnek új határokat ígérő javaslat. A fal megépítése előtt átjártak egymás­hoz, nyitott volt ez a határvidék. Ma egyórás autóúttal, Túl-Karmnál mehetnek át a Palesztin Hatóság területére az izraeli palesztinok, s onnan csak külön engedélyekkel, a kiváltságos kevesek léphetnek be Izraelbe. „Nem tudjuk, mi lesz Palesztina jövője, autonóm vagy független ország lesz-e. Mi itt élünk, Izra­elben. Izraeli oktatást kaptunk, 70 éve izraeliek vagyunk, nem tudnánk máshol élni, mi itt is­merünk mindent. Ez itt a zsidók demokratikus országa, amiből ki akarnak minket szakítani a gyökereink közül.­ nekünk is sok jó dolog jut” - ma­gyarázza a Trump-terv elleni tilta­kozását Madzsadle. „Ez itt régen a Weizman utca volt” - mutat körbe Baka al-Garbije fő­utcáján.­­Az első izraeli államfőről nevezték el, ez is jelzi, régen men­­nyire akartunk izraeliek lenni, azo­nosulni. Ma már Al-Kudsz utcának Fauzi Abu Toami, a Jediót Ahronót című újság arab anyanyelvű újságírója. „Izraelben születtem, hogyan akarnak engem kicserélni telepekre? Mi közöm ehhez? Van üres föld Izraelben, adják át nekik ezeket a földeket a telepekért. Én Abu Mazennek sem kellek" - teszi hozzá, mozgalmi nevén említve Mahmúd Abbász palesztin elnököt­ hívják, az önkormányzat átnevezte Jeruzsálem arab nevére” - teszi hoz­zá mosolyogva. Azt már Fauzi Abu Toami, a Jediót Ahronót című újság 53 éves, arab anyanyelvű helybéli újságírója me­séli, hogy a helyiek közösségi médi­ája hetek óta viccek sorozatát gyárt­ja a Trump-tervről. Az amerikaiak szerinte nem gondolták végig ja­vaslatukat, hiszen neki a fél családja Galileában él, hogy tehetik át egy tollvonással egy másik országba? „Az izraeli arabok közösségének létezése nem kérdés és nem megol­dás, viszont hidat teremthetnének a békéhez az arab országok felé is” - mondja. „De most az izrae­li politika játékszerei lettek, ahol minél ellenségesebb egy jobbolda­li politikus velük szemben, annál több mandátumot kap, az ellenük uszítással hajtják szavazni a népet” - állítja. „Izraelben születtem, hogyan akar­nak engem kicserélni telepekre? Mi közöm ehhez? Van üres föld Izrael­ben, adják át nekik ezeket a földe­ket a telepekért. Én Abu Mazennek sem kellek” - teszi hozzá, mozgal­mi nevén említve Mahmúd Abbász palesztin elnököt. A 61 éves Ibrahim Maneszi erede­tileg agronómusnak tanult, de 40 évig a mezőgazdasági vízgazdálko­dásban dolgozott, és közben részt vett a Munkapárt arab szekciójának munkájában is. Az utóbbi években az arab pártok közös listájában (szö­vetségében) politizál. Egy helyi vendéglőben beszélgetve azt kéri, hogy „igenis vegyük ko­molyan a Trump-tervet”. Ő nem tekinti viccnek, szemben sokakkal, noha a gyakorlatban nehéz lesz megvalósítani, mert a zsidó és az arab közösségek, együtt élnek egy­más mellett ezen a vidéken. „Ha a hatos út lesz a határ, akkor zsidók is bekerülnek Palesztinába. Ez hogy lehet?” - kérdezi. „Túsz­nak érzem magam arabként, nem állandó, hanem átmeneti állam­polgárnak. Aggódom a jövőmért ebben az országban” - mondja.­­A zsidóknak nemzeti otthont ígérő 1917-es Balfour-nyilatkozatot is megvalósították, amikor eljött az ideje. Ezért félek a Trump-tervtől” - indokolja aggodalmait egy törté­nelmi párhuzammal. „Miért baj az, ha kisebbségként tovább élhetnek az országban az arabok?” - kérdezi, s kifejti, hogy boldogan élne egy erős Palesztiná­ban, erős központi hatalom alatt, de a Palesztin Hatóság gyönge. „Látjuk, miként bánnak a szom­szédos országokban az emberekkel. Itt minden diszkrimináció ellenére legalább szabadság van, s ez többet ér az arab országok diktatúrájánál” - mondja, és kifejti, hogy számára a legfontosabb érték a szabad véle­ménynyilvánítás. A Donald Trump amerikai elnök által az izraeli-palesztin konfliktus rendezésére előterjesztett tervezet értelmében Izrael a területéhez csatolhatna több mint 130 ciszjor­dániai zsidó telepet, illetve kiter­jeszthetné fennhatóságát a Jordán völgyére is. A Trump-béketerv szerint Jeruzsálem a zsidó állam „oszthatatlan” fővárosa maradna. Az arab országok viszont ragasz­kodnak ahhoz, hogy a jövőbeli palesztin államhoz tartozzon vala­mennyi, 1967-ben elfoglalt palesz­tin terület, és fővárosa Kelet-Jeru­­zsálem legyen. (MTI) B­aka el-Garbije­­ több más arabok lak­ta várossal, köztük Umm al-Fahemmel, Kalanszajéval, Kafr- Kaszimmal, Dzsaldzsuliával együtt - 1949-ben, Izrael függetlenségi háborújának végén, a tűzszüneti határok megrajzolásakor lett Izrael része. A Trump-béketerv szerint noha több mint 70 éve Izrael részei, ez a jövendő megállapodással meg­változhat, és a térképek újrarajzo­­lásával területcsere részeként átke­rülhetnek egy új Palesztin Állam fennhatósága alá, a Ciszjordániá­­ban létrehozott zsidó települések Izraelhez csatolása fejében. Ráed Dákká, Baka el-Garbije fiatal, volt középiskolai tanár polgármes­tere az MTI tudósítójának elmond­ta, hogy izraeli palesztin városként határozzák meg magukat, és jelen­leg 11,5 ezer hold földdel rendel­keznek. A város stratégiai helyen van, Iz­rael közepén, alig 20 kilométerre a Földközi-tengertől. Földjeiken épült meg az Izraelt észak-déli irányban, részben a 67-es határ mellett átszelő hatos, fizetős autó­pálya, s jogi csatározások után föld­béli kártérítést kaptak a kisajátított területekért. Arabok, akik nem akarnak a jövendő Palesztinába kerülni Baka el-Garbije 30 ezres város. A lakosok részei lettek az izraeli társadalomnak, állampolgárként küzdöttek kisebbségi jogaikért, az elmaradott infrastruktúra javításáért, az elhanyagolt tömegközlekedés fejlesztéséért, az állami befektetésekért, jövőjükért is. A Trump-terv nehéz helyzetbe hozta őket, kétségbe vonva állampolgárságukat. Palesztin fiú és egy izraeli katona a ciszjordániai területeket Izraeltől elszigetelő falnál (Fotók: palestineremembered.com/Wikipedia/lustin McIntosh) W

Next