Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-10 / 210. szám
Tavasz, nyár, ősz, szájmaszk, normális élet Gyorsan telik ez az esztendő is. Élénken él bennem március eleje, amikor még „normális mederben" folyt az életünk. S azok, akik hisznek a csillagokban, talán reménykedtek, hogy mikor vesz szerencsés fordulatot az életük, hiszen a kínai horoszkóp szerint a 2020-as év - a patkány éve - sok jót ígért. Virágzó, szerencsés esztendőt, amikor mindenki elérheti a céljait, miközben élvezi az életet. Új, tiszta, friss évvel biztattak bennünket, kiváló lehetőségekkel vállalkozás indításához, ingatlanvásárláshoz... E kecsegtető ígéretekből aztán nem sok minden valósult meg. Sőt, a derűs jövő egyszer csak nagyon beborult. Úgy érezhettük magunkat, mint egy sci-fi sorozatban. Ám itt most nem ellenséges földönkívüliekkel kellett felvenni a harcot, hanem egy nagyon is földi ellenséggel: a koronavírussal. Tavasszal még a szakemberek is abban bizakodtak, hogy június végén lecseng, aztán jött a komorabb előrejelzés, hogy akár augusztusig is elhúzódhat. Nos, benne járunk a szeptemberben, és lecsengés helyett itt a második hullám, egyre több a fertőzött. Tényleg nem ilyennek képzeltük el a beharangozott „virágzó, szerencsés esztendőt". Az még hagyján, hogy idén a családban lemondtunk a tengerről, de sokan lényegesen rosszabbul jártak. Elvesztették a munkájukat, vagy éppen csődbe ment a vállalkozásuk. Nehéz napok szakadtak a nők nyakába. Munka, háztartás, család, a gyerekek otthoni tanítása. Nem beszélve azokról a nőkről, akik bántalmazó társsal élnek, és a karanténhetekre a négy fal közé szorultak. Nehéz lehetett az időseknek, akikkel a családtagok inkább nem találkoztak személyesen, nehogy megfertőzzék őket. Teltek a napok, hetek anélkül, hogy megölelhették volna szeretteiket. És ugyancsak nehéz lehet ezekben a hónapokban gyereknek, kamasznak lenni. Bezárva élni akkor, amikor a társaság, a közös játék az élet része. Tizenévesen főleg, hiszen ilyenkor a főszerepet a barátok játsszák az életükben, amikor mindig van valami megbeszélnivaló, mindig van valamilyen érdekes, kihagyhatatlan, izgalmas közös program. Tulajdonképpen senkinek sem könnyű. Nem is csoda, hogy egy idő után felbukkantak a lázadók, a mindent jobban tudók, akiknek elegük lett a korlátozásokból, a maszkviselésből, és akik esküsznek rá, hogy mindemögött egy világméretű összeesküvés bújik meg. Nem is tudom. Kicsit olyannak tűnnek ők nekem, mint amilyeneknek ezeket a „koronaszkeptikusokat" egy karikatúra a süllyedő Titanic utasaiként ábrázolja: „Csak a birkák vesznek részt ebben a mentőmellény-őrületben!", „Nincs is bizonyítva a jéghegy létezése!", „Mindig is süllyedtek el hajók! Túl van ez reagálva!" - kiabálják. Azt írtam pár sorral feljebb, hogy az év elején még normális mederben folyt az életünk. Pedig ez így sajnos nem állja meg a helyét. Már régen nem folyik normális mederben. Látjuk, érzékeljük, hogy nagyon rossz irányba haladunk. Pusztítjuk, kizsigereljük a természetet, az élővilágot, a Földet. Mintha nem lenne holnap, így pedig nem is lesz. Még akkor sem, ha mindannyian szájmaszkot fogunk hordani, és napjában többször kezet mosunk. Mislay Edit