Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-16 / 239. szám

16 SZALON 2021. OKTÓBER 16. www.ujszo.com 1971-ben nagysza­bású Vadászati Világ­­kiállítást rendeztek Budapesten. rendezvény nemcsak vadászat, a vadgaz­dálkodás és a termé­szet szépségei iránt érdeklődő magyaror­szági közvéleményt mozgatta meg, de pozitívan formálta az országról kialakult nemzetközi képet is. A rendezvényre ráadásul a hideghá­borús nagyhatalmi szembenállás zenitjén került sor. A több mint egy hónapig tartó expo a kádári Magyarország egyik legnagyobb nemzetközi figyelmet kiváltó ese­ménye volt: a tiszteletüket tevő kül­földi politikusok sorában ott volt Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és Fülöp edinburgh-i herceg, a Nemzetközi Lovasszövetség elnöke is, akiket a nemzetközi hírügynökségek Bu­dapestre delegált munkatársainak „hada” kísért. 2021. szeptember 25.-október 14. között­­ éppen az 1971-es esemény ötvenéves jubile­umán - ismét Vadászati Világkiállí­tásra került sor Budapesten. Az Egy a Természettel 2021 - Vadászati és Természeti Világkiállítás megren­dezésére egész más nemzetközi kör­nyezetben került sor. Előzmények - Nemzetközi Vadászati Kiállítások A vadászat régóta az arisztokrá­cia és a politikai elit egyik legked­veltebb szórakozási formája volt. A vadászati kultúra fejlődése, a vadállomány bősége és a gazdag vadászati hagyományok miatt az Osztrák-Magyar Monarchia idő­szaka a hazai vadászattörténelem egyik aranykorának számított. A 19. század végére hangsúlyossá vált az igény, hogy ezt a kultúrát ne csak a kiváltságos rétegek, hanem a szélesebb érdeklődő közönség is megismerhesse. Az 1896-ban, Budapesten megalapított Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, grandiózus Millenniumi ünnepsé­­­gek után a gótikus stílusú Vajdahu­­nyad várában gazdag gyűjtemény mutatta be a Kárpát-medence élővilágát, az ország roppant gaz­dag vadászati tradícióit és számos reprezentatív trófeát. A Monarchia kétségtelenül a kor vadászati nagy­hatalma volt, ezért is valósították meg a 19. század végén már meg­fogalmazott gondolatot - egy első nagy nemzetközi vadászati kiállítás létrehozását (Erste Internationale Jagdausstellung) éppen a Birodalom fővárosában, Bécsben. Az 1910-ben a Práterben helyet kapó, több mint 130 - zömmel újonnan épí­tett, részben régi­­ pavilonból álló nemzetközi vadászati kiállítást az uralkodó, Ferenc József 80. szüle­tésnapjára időzítették, aki a kiállí­tás fővédnöke is volt. Nemzetközi vadászati világkiállításokra később is sor került: 1937-ben Berlinben nyitt meg a „nemzetközi vadász­­olimpiás” Hermann Göring, a náci Harmadik Birodalom második emberének tervezésében és védnök­sége alatt, 1954-ben Düsseldorf, 1961-ben Firenze, 1967-ben pedig Novi-Sadban (Újvidéken). Híd a hidegháború frontjai közt ,A természet védelme, a természet értékeinek megőrzése korunkban a dolgozó ember, a munkálkodó ember életkörülményeinek szebbé, harmonikusabbá tételét jelenti. S a vadászati világkiállítás a nemzetközi kiállításoktól eltérően [...] mást nyújt, igyekszik megszerettetni velünk a ter­mészetet, az erdőket, a folyókat, meg­ismertetni az azokban élő állatokat és növényeket. ” Ezekkel a monda­tokkal fogalmazta meg a Népszava 1971. augusztus 27-iki számának címoldalán az ezen a napon meg­nyílt budapesti vadászati világkiállí­tás legfőbb célkitűzéseit és mottóját. Annak ötlete, hogy Magyarország - önálló tapasztalat híján - vadászati világkiállítást rendezzen - állítólag­­ az 1960-as évek elején merült fel először egy tanzániai vadászaton, ahol együtt hódolt e szenvedély­nek Földes László kommunista belügyminiszter-helyettes (később az Erdészeti Főigazgatóság vezető­je és agrárminiszter-helyettes) és Nagy Endre. Nagy - aki korábban csendőrszázados volt, de 1944-ben zsidó felesége (Hatvany Ferenc Alexandra nevű lánya) miatt lefo­kozták és elbocsátották a szerv kö­telékéből, majd be is börtönözték - 1952-ben Ausztriába disszidált, ahonnan Nyugat-Németországba került és végül állatkertigazgatóként dolgozott. Nagy szerepet vállalt az 1954-es düsseldorfi világkiállítás szervezésében is és nevéhez köthető Windischgrätz trófeagyűjteményé­nek Keszthelyre kerülése, valamint a balatonedericsi Afrika Múzeum 1984-es megalapítása is. A szerve­zés végül 1966-ban öntött konk­rét formát, amikor Magyarország tárgyalásai a Nemzetközi Vadászati Tanáccsal (Conseil International de la Chasse - CI) sikeresek voltak, a szervezet 1966-os közgyűlése zöld utat adott, igazgatósága pedig védnökséget is vállalt a „ Vadászati Világkiállítás, Budapest 1971” lebo­nyolítása felett. A magyar kormány a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztését jóváhagyva 1967 májusában határozott a Vi­lágkiállítás megrendezéséről, az elő­készítő munkák vezetésével pedig a „kormányfőmegbízott” hatáskörrel a mezőgazdasági és élelmiszerügyi miniszterhelyettest bízta meg. Az állami szintre emelt burzsoá­­ellenesség hivatalos propagandája ellenére a Magyar Népköztársaság mindennapjaiban a vadászat ha­gyománya elevenen tovább élt, csak most a korábbi arisztokratákkal és főurakkal szemben az új politikai elit, a pártnómenklatúra számára szervezett „elvtársi vadászatok” for­májában. A hazai vadállomány a második világháború eredményezte súlyos pusztítás ellenére még min­dig világszínvonalúnak számított, a vadakat gondozó szakszemélyzet pedig zömmel még a korábbi Hor­­thy-rendszer tanult és elhivatott szakembergárdája volt. A kádári Magyarország számára komoly ha­szonnal járt az ötvenes évektől a jó­val drágább nyugati vadászkörutak helyett az olcsóbb kelet-európai „szafarikra” érkező - és egyre nö­vekvő számú - „imperialista” tró­feavadász és turista vendégül látása és a velük járó külföldi valutában rejlő üzleti lehetőség, a külföldi vadászokat pedig csábította a Nyu­gaton már egyre nagyobb mértéket öltő természetvédelmi és állatvédel­mi szempontoktól még alig érintett magyarországi közeg is. A politikai rendszerektől független gazdasági haszonszerzés logikája mellett pe­dig komoly súllyal esett latba egy nemzetközi esemény sikeres le­bonyolítására építve az 1956-ban alaposan elrongyolódott nemzet­közi presztízs javításának lehetősége is. A világkiállítás megálmodói és szervezői ezért jó érzékkel építet­tek arra a kíváncsiságra is, hogy a vasfüggönyön mögötti Magyaror­szág a nyugati diplomaták és sajtó számára érdekes lehet. A szocialista Magyarország pedig mindent meg is tett azért, hogy a vadászat és a természetvédelem összekötő té­máinak apropóján a legemberibb arcát mutassa a külföldnek, és egy élhető, szerethető - ha nem egyenes a legszerethetőbb - kommunista mintaország képét közvetítse. Az előkészítésben és a rende­zésben tucatnál is több társadalmi szervezet működött közre, közü­lük is a legjelentősebb szerepe a Magyar Vadászok Országos Szö­vetségének (MAVOSZ) volt. Az előkészítő bizottsági munkának e szövetség és vidéki szervezeteinek lázas aprómunkája volt a motorja a trófeák nevezésétől, a vidéki látoga­tók megszervezésén át a rendszeres és informatív propagandamun­káig, valamint a szervezet anya­gi segítségéig. A sporthorgászati bemutatókat a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) ké­szített elő, a kutyás rendezvényeket a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) szervezte, a lovasprogramokat a Magyar Lovas Szövetség bonyolította le, a fiatal lá­togatók bevonásának feladatát pe­dig a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség (KISZ) tagszervezetei látták el - olvashatjuk a kiállítás 1971-ben megjelent vaskos emlékalbumában. Az állami propaganda feladata volt a hazai és külföldi szaksajtó érdek­lődésnek felkeltése. A Világkiállítás tervezett programjairól az érdek­lődők különböző propagandaki­adványokból tájékozódhattak, az országba rendszeresen hívtak meg külföldi újságírókat, hogy első kézből szerezzenek tapasztalatokat az előkészületekről, a felkészülés egyes stációiról pedig különböző tudósításokat tettek közzé, vala­mint magyar és nemzetközi sajtó­­tájékoztatókat tartottak. A nem­zetközi propaganda 1969-ben volt a legerőteljesebb, a magyarországi televízió, rádió és a sajtó 1970-ben aktivizálta magát, 1971-ben pedig csúcsra járatták a világkiállításról való figyelemfelkeltő tájékoztató munkát. Résztvevők, programok, látnivalók Az évekig tartó előkészületek után az alcímében a Természet és az ember kapcsolatát hirdető Budapesti Vadászati Világkiállítás 1971. au­gusztus 27-én nyitotta meg kapuit kijelölt helyén, Budapest városköz­pontjától mintegy tíz percre lévő Kőbányán, az Albertirsai út mint­egy harminchektárnyi területén felállított pavilonokban, a lovasver­senyeknek helyt adó lovaspályán és a kor igényei szerint korszerűsített infrastrukturális környezetben. Ed­digre az elsősorban a külföldi turis­ták számára készült nagyvolumenű presztízsberuházások is elkészül­tek: átadták a belvárosi EMKE Szállót, a Volga Szállót is és több, az ország vadászterületeihez kö­zel eső szállodát is felépítettek. Ez volt az első tényleges nemzetközi vadászati kiállítás, amelyet teljes egészében a vadászatnak és az ez­zel összefüggő természetvédelem témájának szenteltek, és melyet a Nemzetközi Kiállítási Iroda támo­gatott. A szervezőmunka megtette a hatását: a pavilonokat rangosabb külföldi meghívottak, diplomaták, párt- és állami vezetők, miniszterek és különböző hírességek látogatták meg. Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Párta Központi Bizottságának főtitkára Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával és Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel tekintette meg a ki­állítást, Fülöp edinburgh-i herceg (II. Erzsébet angol királynő férje) pedig a Nemzetközi Lovasszövetség elnökeként mondott nyitóbeszédet az I. Fogathajtó Európa-bajnokság A Két vadászati kiállítás Budapesten A Vadászati Világkiállítás dámvadas főbejárata 1971-ben. (Forrás: gyulaszrt.hu) Leonyid Iljics Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára Kádár János, az MSzMP KB első titkára kíséretében az 1971-es kiállításon. (Forrás: 24.hu)

Next