Uj Világ, 1951. december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1951-07-05 / 27. szám
2 ÚJVILÁG Mozgalmunk aranykészlete A nemzetközi politika porondján hatalmas küzdelem folyik. A Szovjetunió vezetése alatt álló béketábor naprólnapra egyre erőteljesebb küzdelmet folytat a háborút előkészítő nyugati imperialisták és zsoldosaik ellen. A béketábor népei termelőmunkájukkal és politikai harcukkal sikeresen küzdenek azért, hogy megakadályozzák az imperialisták gyalázatos terveinek megvalósítását. A nyugati imperialisták magyarországi ügynökeinek, a Grősz-féle összeesküvő és hazaáruló társaságnak leleplezése minden becsületes magyar dolgozónak felnyitotta a szemét. Az aratás, a terménybetakarítás, ötéves tervünk nagy célkitűzései, munkánk termelékenységének emeléséért folyó küzdelmünk, az országszerte egyre lelkesebbé váló munkaversenyek mutatják, hogy milyen nagy feladatok állnak előttünk. Ilyen körülmények között mind nemzetközi, mind belpolitikai tekintetben megnőtt és napról-napra nő a káderek jelentősége. Útmutatásként cseng Sztálinnak 1935-ben, a Vörös Hadsereg Katonai Akadémiája évzáró ünnepélyén mondott szava: „Meg kell érteni, hogy ...,minden a káderektől függ". Ha jó és nagyszámú kádereink lesznek az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a hadseregben — országunk győzhetetlen lesz. Ha ilyen kádereink nem lesznek — mind a két lábunkra sántítani fogunk." A káderkérdés fontosságáról beszélt néhány héttel ezelőtt Kovács István az MDP Központi Vezetőségének ülésén. Rámutatott a káderek nevelésének feladataira, a kádernevelés kérdésére és beszélt a pártonkívüli aktívákról, a nagy kádertartalékról. A szocializmus építése és a békeharc frontján nagy szerep vár a pártonkívüli aktívákra. Az MSZT aktíváknak, az MSZT kádereinek azzal a tudattal kell dolgozniuk, hogy ők a békeharc sztálini seregének fontos őrhelyén állnak. Tárjuk fel a rejtett tartalékokat A pártonkívüli aktívák szerepe a Szovjetunióban igen nagy jelentőségű. Erről írt nemrégiben a Pravdában Jevszejev, a kujbisevi városi pártbizottság titkára. Elmondotta, hogy a pártbizottság és az üzemi párttitkárok együttes értekezletén elsőrendű feladatként jelölték meg a fiatal kommunistákkal és a pártonkívüli aktívákkal való fokozottabb együttműködést. Elmondotta azt is, hogy ez a munka rövid idő alatt nagy sikereket hozott. A fiatal kommunisták és a pártonkívüli aktívák erőteljesebb munkájának eredményeként a kujbisevi üzemekben megjavult a politikai és a termelőmunka, ezenfelül pedig a pártonkívüliek között nagyszerű rejtett tartalékra, sok kitűnő aktívára bukkantak. Bizonyos, hogy a Magyar-Szovjet Társaság egymilliós békeharcos seregében is hatalmas rejtett tartalék vár feltárásra, sok kitűnő aktíva végez ma még kevésbbé hasznos vagy nem eléggé értékelt munkát, vagy tétlenül várja a felfedezését". Az MSzT kádermunkájának mind üzemi, mind pedig területi vonalon elsőrendű feladata: az aktívák, a káderek felkutatása, felismerése és nevelése. A szovjet tapasztalatok nagy segítséget nyújtanak nekünk ezen a téren. A szovjet dolgozók több mint 33 éves tapasztalata alapján — ha ezeket a tapasztalatokat gondosan használjuk fel — nagyszerű új kádereket és aktívákat találhatunk és céltudatos neveléssel kitűnő tömegszervezeti vezetőket képezhetünk belőlük. Milyennek kell lennie a jó kádernek? Ismernie kell munkatársait. Foglalkoznia kell a hozzá beosztott aktívákkal és tisztában kell lennie azzal, hogy nem az a jó vezető, aki maga végez el minden munkát, hanem, aki megosztja munkáját és ki tudja keresni a legmegfelelőbb munkatársakat. Rossz vezető az, aki a kádereket felülről várja, aki a felsőbb szervektől kész kádereket kér és nem tud maga kádereket nevelni az aktívákból. Mert a kádernevelés bolsevik módszere éppen arra irányul, hogy magunk neveljük a kádereinket. Erről beszél — hogy ismét a szovjet tapasztalatokra hivatkozzunk — Bocskarov, az uljanovszki területi pártbizottság titkára, a Pravdában legutóbb megjelent cikkében. Elrettentő például állítja elénk Zaharovot, az uljanovszki terület novomaliklini kerületi párttitkárát, aki állandóan új káderekért ostromolja a pártbizottságot. Milyen a jó vezető? A jó vezető egyben jó tanító is. Tanítja a tömegeket, tanítja kádereit és aktíváit. De nem lehet jó tanító, tehát jó vezető sem, ha ő maga nem tanul. Erre is rámutat Bocskarov cikke. Kipellengérezi azokat a vezetőket, akik „annyira elfoglaltak”, hogy nem érnek rá tanulni. Pedig amelyik vezető nem tanul, az nem fejlődhetik és nem tud gondoskodni arról sem, hogy fejlődjenek a káderei. A jó vezetőnek ismernie kell nemcsak munkatársait, hanem a munkaterületén élő dolgozók gondolatait, gondjait, megoldatlan problémáit is. És a jó vezető egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nemcsak irányítani tud, hanem meg is szervezi az ellenőrzést. Nemcsak telefonon és írásban, hanem személyesen, közvetlenül, állandóan és folyamatosan. A jól megszervezett ellenőrzés biztosítékot nyújt a hibák időben történő feltárására és kijavítására, az aktívák és káderek nevelésére. — A káderek helyes kiválasztása — mondta Sztálin — még nem azt jelenti, hogy helyetteseket és segédeket szedjünk össze magunknak, irodát szervezzünk és onnan különféle utasításokat osztogassunk. Milyen előfeltételei vannak annak, hogy valaki jó MSzT-aktíva és megfelelő nevelés után jó MSzT-káder lehessen? Az első és legfontosabb: becsületes, tisztamúltú, a Szovjetuniót szerető és békét akaró dolgozó legyen. Szeresse a munkáját, a Szovjetunió minél jobb megismerésével, szovjet tapasztalatokkal bővítse tudását. Legyen éber. Az éberség — amint arra Kovács István hangsúlyozottan rámutatott — elsőrendű követelmény. Ügyelni kell szervezetünk sorainak tisztaságára, nehogy a nép ellenségei befurakodhassanak közénk és megbonthassák sorainkat, álarc alatt a magyarszovjet barátság ellen áskálódjanak. Miután már nem tudnak, vagy csak nagyon nehezen tudnak beférkőzni a pártba, most a tömegszervezetekben és nem utolsósorban az MSzT soraiban próbálnak aknamunkát végezni. Ezért fokoznunk kell éberségünket. Ne felejtsük el, hogy az éberség nemcsak a kommunisták kötelessége, hanem az MSzT- ben dolgozó pártonkívüli aktíváké, a pártonkívüli bolsevikoké is, minden dolgozóé, aki szereti hazáját és népét. Hiányosságok , feladatok Az MSzT eddigi kádermunkájában sok hiányosság merült fel. Hiba például a fluktuáció, a káderek vándorlása. Hiba, hogy az értelmiség, a becsületes, a haladó, a Szovjetuniót szerető, a szocializmust építeni akaró értelmiség nem jutott eléggé szóhoz az MSzT szervezeteiben. Ezt a hibát ki kell küszöbölni. A kipróbált értelmiségi aktívákból kádereket kell nevelni. Merészen, bátran kell előléptetni a nőket. A tömegszervezeti munkában különösen nagy és hálás szerep jut a jól képzett nő-aktíváknak és kádereknek. Az MSzT tagjai legyenek büszkék arra, hogy a béke harcos seregének soraiban küzdenek a szebb, boldogabb jövőért. Szeressék a Szovjetuniót. De feladataink megoldásához nem elég csakszeretni a szocializmus országát. A magyar-szovjet barátság minden hívének, az MSzT minden tagjának alaposan meg kell ismernie a Szovjetuniót. Lenin jelszavát kell követnünk: Tanulni, tanulni, tanulni! Ismerjük meg a szovjet népet, hasznosítsuk a szovjet dolgozók tapasztalatait és a munkában és a politikai harcban szerzett tapasztalatait egyaránt. Tanuljuk meg a szovjet emberektől a munka és a haza igazi szeretetét. Tanuljunk és tanítsunk másokat mindezekre, így válunk jó káderekké és így adunk jó kádereket az MSzT-nek, a Pártnak, az országnak és népünknek. Az üzemi MSzT munka tapasztalatai Június 30-én az MSZT üzemi szervezeteinek titkárai értekezletre jöttek össze az Országos Központ székházában, hogy megbeszéljék az üzemi MSZT munka feladatait. Első napirendi pontként Földvári László ismertette ötéves tervünk teljesítésének gyakorlati problémáit, majd Kövi Béla, az Országos Szervezési Osztály vezetője számolt be az üzemi MSZT szervezetek, tevékenységéről. Az üzemi szervezetek munkáját döntően arra kell beállítani, hogy az ötéves terv teljesítését segítsék. Ilyen szempontból legfontosabb a szovjet tapasztalatok széleskörű terjesztése és a szovjet emberek példamutatásának ismertetése. Nézzék meg az üzemi szervezetek, milyeneredményeket tudnak felmutatni ezen a téren és hogyan segítették a szovjet tapasztalatok, munkamódszerek és mozgalmak beindítását a maguk területén. A szovjet tapasztalatok átvételéve ■ok üzemben brigádok megalakítását kezdeményezték a szervezetek, s a módszerek alkalmazásával jelentős eredményeket értek el, mint például a Ruggyanta, Debreceni Vagongyár, Ganz Hajó, Hoffvert, a Budakalászi Textil és azEgyesült Izzó. Vannak üzemek, ahol elterjedtek a szovjet módszerek, az MSZT-szervezet azonban nem kapcsolódott bea felvilágosító munkába. Ezek a hibák abból erednek, hogy az üzemi MSZT szervezetek még nem ismerték fel döntő feladatukat. A felvilágosító munka általában javult és a tömegelőadások az üzemekben kezdenek meghonosodni Kevés olyan üzemvan, ahol az „Ismerd meg a Szovjetuniót“ című előadásokat még nem ismerik. A Ganz Hajógyárban az egyik előadás utáni az IMSZT acélbrigád vaslemez takarékossági felajánlást tett, s ennek eredményeként 6300 kiló vasat takarított meg. Helytelen gyakorlat azonban az,hogy az előadásokat sok helyen tízperces kiselőadásokra szűkítik le. Másutt az előadást filmvetítéssel vagy kultúrműsorral kötik össze,ami lényegében igen helyes, az viszont már helytelen, hogy a „kísérőműsor" másfél óráig tart, a tulajdonképeni , előadás pedig alig néhány percig. A nagyüzemek legtöbbjében kiépültek az MSZT alapszervezetek, s ezeknek jelentős része aktív tevékenységet fejt ki. Nem ilyen kedvező a helyzet a bányászatban és építőiparban. Sem a budapesti, sem a megyei titkárságok nem fordítanak elég gondot az építkezéseknél folyó MSZT munkára, ezen belül a szovjet tapasztalatok alkalmazásái. A földalatti gyorsvasút építkezésének IX. munkahelyi szervezeténél az MSZT titkár egyáltalán nem ismeri a Nazarovamozgalmat és az MSZT munkáját csupán kulturális rendezvények szervezésében látja. Ebben nemcsak ők a hibásak, hanem az V. kerületi szervezet is, amely másfél hónapja nem látogatta őket és nem foglalkozik velük kellően. Az üzemi munkások között általában nem megfelelő a taglétszám, s ezen a téren még nagy tagszervezési lehetőségek vannak. A tagszervezés terén példát mutat a miskolci Kenyérgyár, a pécsi Dohánygyár és a IX. kerületi Hűtőipari Vállalat, ahol az üzem minden dolgozója MSZT tag. Az üzemi munka során eddig szerzett tapasztalatokat a szervezeteknek fel kell használniuk az Alkotmányunk ünnepére kibontakozó munkaverseny fokozására. ROSSZ SZERVEZÉS A Szovjetunióból nemrégiben visszatért kultúrdelegáció tagjai kötelességüknek érzik, hogy gazdag tapasztalataikról beszámoljanak a magyar dolgozók nagy tömegeinek. A küldöttség tagjai valamennyien igen elfoglalt, felelős állású emberek, akik azonban nem sajnálják az időt és fáradságot arra, hogy előadásaikkal is tevékenyen szolgálják a magyar-szovjet barátság, a szocializmus építésének ügyét. Ainnál helytelenebb azonban, hogy egyes helyi és üzemi MSZT szervezetek, amelyeknek feladata ezeknek az előadásoknak előkészítése és szervezése volna, ezt a munkájukat felületesen, lelkesedés nélkül — következésképen sikertelenül — végzik. Így történt ez június 28-án is a Hofherr-gyárban, ahol Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke tartott beszámolót. Annak ellenére, hogy a Hofherr-ben az MSZT tagok száma közel másfélezer, a hallgatók száma a későn jövőkkel együtt sem volt több száznál, ami igen rosszul hatott az óriási teremben. Az érdektelenség nyilvánvalóan a rossz előkészítés következménye. Annál nagyobb volt a csodálkozásunk, mikor az egyébként kitűnő, nagyon élvezetes előadás után Székely P. István MSZT titkár elégedetten állapította meg, hogy „a szervezés jól sikerült”. Érdekes volna tudni, hány jelenlévőn alul, kezdődik a Hofherrben az MSZT titkár önkritikája? Ugyanezt ajánljuk figyelmébe az Egyesült Izzó MSZT szervezetének is, ahol hasonló „sikerrel" tartották meg — illetve meg sem tartották — Pioker Ignác Kossuth-díjas sztahanovista gyalús beszámolóját szovjetunióbeli utazásáról. „ Neveljük gyermekeinket a felnőttek iránti tiszteletre Kedves Új Világ! Szeretnék beszámolni arról, hogy a 29-es autóbuszon milyen jelenetnek voltam tanúja. A nem zsúfolt kocsira felszállt egy körülbelül 8 éves kislány idős nagymamájával. A kislány leült, a nagymamának nem jutott hely. Egy idős „mentőszolgálatos" férfi adta át helyét a nagymamának A következő megállónál felszállt egy anya karonülő gyermekével. Nekem, az 50 éves nőnek kellett átadnom a helyemet, holott a kislány mellett egy 12 év körüli fiú és mellettem is egy nagyobbacska fiú ült anyjával. Kérdem, hogy az az anya, aki megtanítja gyermekét arra, hogy ezen a rövid útvonalon a templomnál, a kápolnánál és a feszületnél keresztet kell vetni, miért nem tanítja meg arra is, hogy az idős embereket, a kisgyemekes anyákat tisztelje és adja át nekik a helyét. Hogyan várjuk el a most felnövő generációtól, fegiy fegyelmezettebb, önzetlenebb legyen, mint a régi, ha gyermekünkben nem fejlesztjük ezeket a tulajdonságokat. Dési Gézáné Teleki Pál u. 24. Napbarnított arcú, vidám tekintetű parasztok — férfiak, nők vegyesen — lépnek be fegyelmezetten, minden tolongás nélkül a Földművelésügyi Minisztérium egyik első emeleti hatalmas termébe. Eljöttek mind a kétszázan, hogy megnézzék azt a sok itt kiállított színesebbnélszínesebb ajándékot, amelyet éppen ők — a magyar parasztküldöttség — visznek majd ki néhány nap múlva Sztálinnak és a többi igaz barátunknak a Szovjetunióba. A terem — még a falak is — annyira zsúfolt ezekkel az ajándéktárgyakkal, hogy küldötteink alig tudják átfogni tekintetükkel. A parasztember pedig szeret mindent alaposan, töviről-hegyire megnézni. Küldötteink először a bejárat közelében álló üveges, tükrös szekrényt tekintik meg, amelyben három polcon egymás után sorakoznak a magyar kerámia szebbnél-szebb alkotásai, a Sztálinnak szánt ajándékok. A legfelső polcot XIX. századbeli népi művészek alkotásai (mezőcsáti bütykös 1868-ból, tiszafüredi emberfejes butélia 1879-ből, pásztói tál 1870-ből, stb.), a középsőt a herendi és a pécsi Zsolnay-gyár kézifestésű porcellántárgyai, a legalsó polcot pedig ma is élő magyar keramikusművészek (Kovács Margit, Gádor István és Gorka Géza) munkái foglalják el. A terem belseje felé haladva apró vörös és nemzetiszínű zászlók között, kü-Halász Mihályné, ozorai Petőfi tszellönféle, színesebbnél-színesebb népviseletbe öltöztetett babák sokasága kápráztatja el a küldöttek szemét. Van itt fiatal matyó-pár, bodrogközi és rimóci menyecske, sárközi lány, nógrádmegyei fiatalasszony kezében pólyásbabával. A terem közepén elnyúló hosszú asztalon a kalocsai lányok népviseletébe öltöztetett babák úgy állnak körben, mintha éppen körtáncot járnának. A falakat száz és száz szőttes, hímzés, és a Goldberger textilgyár tulipándíszítésű műselyemkendői fedik. — Ez meg a mi falunkból való! — csillan fel a szeme Bárdos Balázsnénak, a szentistváni Béke-tszcs tagjának. — Ilyet csak Mezőkövesden és nálunk hímeznek. Csakhogy ez a legrégibb, a valódi gyapjúhímzés. A színek is eredetiek. Ma már nem csinálunk ilyet. A 30-as években, sajnos, a kereskedők rákényszerítettek bennünket a selyemmel való hímzésre és az ő szájuk íze szerinti vad színekre. A terem túlsó végében a szabadsághegyi emlékmű öt kicsinyített mása között a szintén Sztálinnak szánt Pátzay szobrot, a Kenyérszegő lányt nézik elmerülve. — Igen, ez a mi életünkből van — jegyzi meg Imlkian egy őszhajú parasztember. A bejárattal szemben lévő fal mellett egy százéves eredeti fafaragásos tükör alatt Benediktov, a Szovjetunió földművelésügyi minisztere, felesége és kisfia számára küldendő tulipános láda tele eredeti szőttessel, rajta a színes szűrrátétel ragadja meg figyelmünket. Nem messze innen két, körülbelül 10—10 literes kishordó áll. 1947. évi somlai bor van mind a kettőben. Rajtuk büszke felírás hirdeti, hogy a Szovjetunió földművelésügyi miniszterének küldi a balatonedericsi szövetkezet. A küldöttség tagjai szinte percenként ujjonganak fel, amikor egy-egy, a falujukban, vagy a környéken készült tárgyat pillantanak meg, s büszkén magyarázzák a többieknek, hogyan készülnek ezek a népművészeti remekek. Kaszapovics Andrást, a baranyamegyei Károly község December 21 tsz-ének elnökét is nagyobb csoport veszi körül. "Éppen most vette fel a debreceni csikóbőrös kulacs mellől azt a hatalmas fafaragásos dohánytartót, amelyet az ő falujuk készített ajándékba szovjet barátaink részére. — Sok időbe telt, amíg ezt ilyen pontosan sikerült kifaragni — húzza ki magát büszkén a Kossuth-díjas tszcs-elnök. Lassan ürülni kezd a terem. Egyesek még vissza-visszalépnek, hogy csak egy perccel is tovább láthassák azt a sok szépet, amit mind ők visznek ki néhány nap múlva szovjet barátainknak. Szemükben azonban ott lángol annak a tudata, hogy mindez milyen csekélység ahhoz a hatalmas ajándékhoz képest, amelyet ők kapnak majd többhetes kinttartózkodásuk alatt legodaadóbb barátunktól, a szovjet néptől. Fésűs László hernádnémeti középparaszt a sok ajándék közül kézzel faragott cigarettatárcát mutat Sajnovics Máriának, Olasz község ifi-küldöttének. Márkus Erzsébet, a karancskeszi gépállomás dolgozója Szabó József tizenkét holdas egyéni paraszt, Fehérvárcsurgó Csütörtök, 1651 július 5. Elkészült Magyarországon az első anódmechanikus élezőgép A szerszámok szögeinek és allóságának magasabb minőségi kialakítására a 40-es évek elején Grebencsik akadémikus ajánlotta először a fémek elektrolitikus leválasztását. Azóta Guszev Sztálin-díjas mérnök hosszú kísérletek eredményeképpen kidolgozta az anódmechanikus módszert. Az első szovjet mintájú anódmechanikus élezőgépet Magyarországon, (amely egyben Délkelet-Európa egyetlen példánya is), a MÁVAG készítette el. Sorozatban a Mintagépgyár kezdi gyártani. A gépet az MSZT műszaki szakosztálya rendezésében az elmúlt héten mutatták be a MÁVAG- ban számos más üzem képviselőinek. Az ismertető előadást Lengyel József, a MÁVAG műszaki igazgatója tartotta. Az anódmechanikus élezőgép nem igényel köszörűkövet, amelyet drága külföldi valutáért kellett beszerezni. Továbbá, mivel hőhatások nem lépnek fel, a keményfémsapkás kések repedés 1 százaléka a minimálisra csökken. Nem kell hozzá szakképzett szerszámélező és a jelenleg forgalomban lévő szerszámélezőgépek fltesítményénél lényegesen magasabb teljesítményt lehet elérni (két-, háromszorosát). Ezért nemzetgazdasági jelentőségét pillanatnyilag felmérni forintértékben nem is lehet, egyrészt azért, mert fejlődő iparunknál mindig több és több szerszámra van szükség, másrészt pedig azért mert az első darab elkészítése után a prototípusok gyártása csak most van folyamatban.