Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1926
fiaim, szertefoszlott a szépséges szivárványhíd, melyen pattogó léptekkel jártátok a buksi gyermekkor könnyű pályáját. Elmúlt a jázminszagú, turbékoló tavasz, eljött a gyümölcsszedés józanabb korszaka. A hűvösödő szellők már szállongó ökörnyálat lengetnek a szürke ég alatt, s ti itt álltok a hétköznapi próza pitvarában, rajongó kliensek között, várva az obuigát sportulát, melyet mindenható uratok, a társadalom kegyesen elétek vet... Az elmúlt nyolc év alatt ti is rájöttetek arra az örökemberi tapasztalatra, hogy" az iskola nem végső cél, az embersorsnak nem végleges megoldása. Сзак amolyan előfutam, küzdelem a döntőbe való bejutásért. Rájöttetek arra, hogy шпсз itt misztikum, шпсз bűbájosság. Nem ringatják itt nagy vigyázva a gyermeki szív aranyos álmait, sőt inkább elriasztják azokat. Biz ez nem mesebeli tündérpalota, nem Aladin bűvös kastélya, ahol mérhetetlen boldogság várja az örömszomjas lelkeket. Sőt! Ez a kijózanodás műhelye, a verejtékes munka, az idegfogyasztó tevékenység szántóföldje. Itt ismertétek meg az első gondokat, itt ért benneteket az első bánat, az első csalódás. Szóval, itt lettetek emberekké. Az öntudatlan gyermeki jóságot és rosszaságot — mert hisz keverve hoztátok magatokkal mind a kettőt! — itt kezdte először korlátozni a külső és belső fegyelmezés vaskényszere. Az ösztönök kapkodó, kritikátlan irányítását itt váltotta fel az erkölcsi öntudat logikus vezetése, a magasabb eszmei világrend normája, a vallásos, szociális és tudományos meggyőződés szilárd törvényszerűsége. Itt tettétek le a kurtára szabott pubinadrággal együtt az ösztönös, ingatag gyermekészjárást s vettétek helyébe a többé-kevésbbé kialakult férfijellemet, mely ezentúl jó vagy balsorsotok kovácsolója lesz. Itt ismerkedtetek meg a haza, a nemzet magasabb fogalmával, itt tanultátok meg, hogy az emberre több kötelesség háramlik, mint jog. Itt tanultátok meg, hogy a munka nem teher, nem nyűg, hanem hivatás és élvezet, ősi örökség, életünk értelme és célja. Itt szokhattátok meg, hogy a dicséret és jutalom nem lesz pedig részünkké, még akkor sem, ha számot tartunk rá és vélemés szerint kiérdemeltük. Megtanultátok a lemondást, az igények fékezéseit,oly erények ezek, melyeket az élet majd százszorozra fog tőletek megkövetelni. És mindezek fejében mit kaptatok az iskolától? Néhánysoros papírlapot, érettségi bizonyítványt, melyet legfeljebb belépőjegynek tekinthettek a magasabb hivatások iskolájába! Ám ez a lap valójában mégis többet jelent, mint a gyakorlat mutatja, ha fensőbb emberi szemmértékkel és nem csupán a kalmármérleg serpenyőjén méritek. Az olympiai versenyeken — mint tudjátok — a győztes ifjú legnagyobb kitüntetése egy szerény olajfalomb volt. A perzsa király követe értetlenül csodálkozott a kitüntetés ily nevetséges módján és azon az elragadtatáson, mellyel a görög bajnok fogadta a győzelmi jelt. ,,Az én hazámban, úgymond, legalább is aranykoszorút tennének az ilyen hősök fejére!“ Igen, ez az anyagias szemléletű perzsa nem tudta megérteni az olympiai olajág fenséges eszmei jelentőségét! Hát ennek az egyszerű papírlapnak is, melyet ti nyolc évig tartó szellemi bajvívástok elismeréséül nyertetek, ilyen magas eszményi jelentése van. Ez igenis a lélek magasabbrendűségének nemes szimbóluma! A több, a fensőbb emberségnek záloga és a kötelezvénye. Vezetésre.