Ujság, 1926. május (2. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-06 / 101. szám
CSÜTÖRTÖK, 1926 MÁJUS 6 ÚJSÁG Nagy botrányt csapott Megay László és megtámadott egy rendőrt. „...Én öltem meg Somogyit és Bacsót!" — kiáltotta. Hatóság elleni erőszak miatt őrizetbe vették. Hangos botrány színhelye volt ma este az egyébként csendes budai Fő utca. Egymásután többször hangzott a kiáltás: — Nekem nem akartok bort adni, pedig én gyilkoltam meg a Somogyit meg a Bacsót! A lármára csakhamar rendőr került elő, aki a hangos és láthatóan ittas fiatalembert igazoltatás céljából bekísérte a II. kerületi kapitányságra. Az illető ott azzal igazolta magát, hogy Megay László nyugalmazott főhadnagy, volt Britanniás tiszt Ez az állítólagos Megay a rendőrségen is hangoztatta, hogy ő vezette az autót, amelyiken Somogyit és Bacsót annak idején elhurcolták. Az igazolás után a fiatalembert elengedték a rendőrségről, aki erre két ismeretlen fiatalemberrel ismét visszatért a botrány színhelyére és újból duhajkodni kezdtek, mikor pedig a rendőr csendre intette, durva szavakkal és felemelt ököllel támadt a rendőrre, aki erre újból bekísérte a rendőrségre, ahol hatóság elleni erőszak miatt őrizetbe vették őket. A botrány a Fő utca 40. szám alatti kocsmában kezdődött. Hat óra tájban szemmelláthatólag ittasan lépett be a kocsmába a jól megtermett elegánsan öltözött fiatalember, egyvolt csendőraltiszt társaságában. Rögtön belépésekor látták, hogy ittas és nem akarták kiszolgálni, mire az asztalt csapkodva hangosan ordítozni kezdett. — Én Megay László főhadnagy vagyok. Britanniás tiszt voltam és én vezettem a Somogyi—Bacsó-autót. Zsidó banda, követelem, hogy adjatok bort! A kocsma tulajdonosa, Lilienfeld Mór, a lármára elősietett az irodájából és megtiltotta a személyzetnek, hogy a részeg embert kiszolgálják. A fiatalember erre még jobban lármázni kezdett és útszéli hangon támadt most már nemcsak a kocsma személyzetére, hanem a vendégekre is, többek között nyomdafestéket nem tűrő hangon inzultált egy tizenhatéves kisleányt, aki véletlenül a kocsma előtt ment el. A vendéglős végre is megunta a botrányt és rendőrért küldött. A Szilágyi Dezső téren posztoló Major István rendőr sietett a helyszínre. Ekkor már Megay a kocsma ajtajában állott és teli torokkal bömbölt az utca felé. A közeli házak lakói kitódultak az utcára és nagy tömeg gyűlt már össze. " — Hagyjál békibe te rendőr — kiáltott a rendőrre az ittas fiatalember —, én Britanniás főhadnagy vagyok, én öltem meg Somogyit és Bacsót, semmi közöd sincs hozzám. A rendőr csendre intette a garázdálkodó embert, majd mikor ez nem használt, felszólította, hogy igazoltatás céljából kövesse a rendőrségre. — No majd igazolom magam — hangzott a válasz —, nem lesz köszöneted benne! Hol- nap lehúzom rólad az uniformist! Majd meg- látod, kivel volt dolgod. Major rendőr bekísérte Megayt a gyorskocsi- utcai kapitányságra, ahol igazoltatás után szabadon bocsátották, de az utcai botrányokozásról jegyzőkönyvet vettek fel. Háromnegyednyolc tájban bocsátották el a rendőrségről Megayt. Néhány perc múlva már ismét Lilienfeld kocsmája előtt állott. Két ismeretlen ember jött vele, akik azonban, amikor látták, hogy Megay botrányt csinál, rövidesen odébb állottak. A kocsmában Megay ismét bort kért. Természetesen nem adtak neki és erre megismétlődött az előbbi botrányos jelenet. A kocsmáros ismét rendőrért küldött és Major rendőr, aki közben visszatért a posztjára, most már erélyes hangon figyelmeztette, hogy viselkedjék csendesen. — Te is a zsidók pártján vagy — toporzékolt Megay —, tudd meg, hogy ezek a zsidók csak azért nem akarnak bort adni, mert én öltem meg a Somogyit és a Bacsót! Majd adok én neked.... Ezzel ütésre emelt kézzel rontott neki a rendőrnek. Major rendőr a karjával elhárította a feléje mért ütést, ártalmatlanná tette a támadót és újból bekísérte a kapitányságra, ahol hatóság elleni erőszak miatt őrizetbe helyezték. Megay annyira ittas volt, hogy ki sem hallgathatták és az őrszobán lefektették, hogy mámorát aludja ki. Érdekes fejlemények az újpesti közmunkák ügyében. Hét érdemleges ajánlat érkezett a közmunkákra. — Versengés a milliárdos megbízásért. — Április 30-án járt le a pályázat. Elsőnek írtuk meg az Újság április 13-iki számában, hogy Újpest városa a Speyer-féle kölcsönből 9 milliárd koronát felajánlott a kereskedelmi minisztériumnak, hogy az a kölcsönből Újpesten fémipari szakiskolát építsen fel. A kereskedelmi minisztérium versenytárgyalást hirdetett, amelyet később megsemmisítettek. A kereskedelmi minisztérium ezután újabb versenytárgyalást hirdetett, amely április 30-án járt le. Előzően az illetékesek közölték, hogy természetesen az a feltétel, hogy elsősorban újpesti építészek jöhetnek számításba. Munkatársunknak sikerült megtudnia, hogy az ajánlattevők milyen pályázatokkal szerepelnek az építő bizottság előtt. A pontos adatok ezek: Tomola Frigyes------------ 4408 millió Nagy Máté----------------- 4524 „ Cziklop építési r.-t.-------- 4567 „ Ifj. Hinterreiter Mátyás — 4631 „ Lakos Artúr----------------- 4652 „ Bálint László-------- — 4656 „ Szálkai Jenő----------------- 4774 „ Az ajánlatokat az építőbizottság átvizsgálta. Tegnap, május 4-én a tizenkéttagú bizottság Szterényi Sándor dr. helyettes államtitkár elnöklésével ülést tartott, amelyen — kiszivárgott hírek szerint — a bizottság nyolc tagja néggyel szemben ifj. Hinterreiter Mátyás pályázatát ajánlotta elfogadásra. Természetes, hogy az építőbizottságnak ezt a határozatát titokban tartják. Az újpesti városházán mára azonban pontosan tudták, hogy az építőbizottság többsége ifjú Hinterreiter Mátyás mellett foglalt állást. Ez a hír nemcsak a városházán, hanem a város ipari köreiben is feltűnést keltett, mert Hinterreitert nem ismerik a városban. Értesülésünk szerint csütörtökön délelőtt Semsey Aladár újpesti polgármester vezetésével az újpesti képviselőtestületnek egy pártközi bizottsága jelenik meg Walkó Lajos kereskedelmi miniszternél. A küldöttség kérni fogja a minisztert, hogy a közmunkák minél hamarább kezdődjenek meg és ezért a versenytárgyalás eredményét minél előbb hirdessék ki. Fábián Béla, a város egyik nemzetgyűlési képviselője pedig — tudomásunk szerint — rövidesen meginterpellálja a kereskedelmi minisztert, hogy miért húzódik a közmunkák kiírása, ugyanakkor, amikor ötezer munkanélküli fokkos kenyér nélkül. A. CONAN ROYLE REGÉNYE A KÖD ORSZÁGA Fordította: Scőmidl József (.15) Copyright tor Hungary by T. Korda, London. VI. Tudósítóinknak figyelemreméltó tapasztalatai. Malone az irodalmi klub dohányzójának oldalasztalánál ült. Enidnek a szeánszra vonatkozó benyomásai voltak előtte — igen finom és éleselméjű megfigyelések — s azon volt, hogy a maga tapasztalataiba beleolvassza azokat. Egy férfiakból álló csoport dohányzott és beszélgetett a tűz körül. Ez nem zavarta a hírlapírót, aki, mint mások is sokan, azt találta, hogy agya és tolla néha akkor dolgozott a legjobban, ha az a tudat sarkalta, hogy ő egy dolgozó világ polgára. E pillanatban azonban valaki, aki észrevette, hogy Malone jelen van, pszichikai tárgyakra terelte a szót, így Malone nem igen tudta magát elszigetelni. Hátradőlt karosszékében és hallgatott. A csoportban jelen volt Polter, a neves regényíró és igen éles elméjű kiváló férfi, aki azonban éles elméjét gyakran arra használta fel, hogy kézzelfogható igazságokat kétségbe vonjon és lehetetlen állításokat védelmezzen — pusztán csak azért, hogy gyakorolja magát a vitatkozásban. E pillanatban ő vitte a szót egy bámuló, de nem egészen hivő hallgatóság előtt. —■ A tudomány — mondotta — lassan kint kisöpri a világból a babonának ezeket a régi pókhálóit. A világ olyan volt, mint egy régi poros padlásszoba, de a tudomány napja besütött s elárasztotta világossággal, miközben a por lassan kint leszáll a padlóra. A tudomány — mondta valaki kajánul — az Ön szemében természetesen olyan férfiakat jelent, mint aminek Sir William Crookes, Sir Oliver Lodge, Sir William Barrett, Lombroso, Richel és így tovább? Polter nem volt ellenálláshoz szokva s rendesen gorombáskodni kezdett. — Nem, sir, én nem gondolok ilyen fonákságot — felelte éles pillantással. — Nincsen név, bármily híres legyen is, amely a tudományt helyettesíthetné, ameddig viselője egy jelentéktelen tudós kisebbség tagja. — Akkor hát elcsavart fejű — mondta Pollifex, a művész, aki Polter mellett a sakál szerepét szokta játszani. Polter ellenfele, bizonyos Millworthy, egy függetlenül gondolkozó hírlapíró, nem adta be egykönnyen a derekát. — Akkor Galilei is elcsavart fejű ember volt a maga idejében — mondotta. — Épp úgy Harvey, akit kinevettek, mikor a vérkeringés elméletével előállott. — Most a Daily Gazette keringése van a játékban — mondta Marrible, a klub humoristája. — Ha fölverhetik a lap példányszámát, nem sokat törődnek az igazsággal, úgy hiszem. — El sem tudom képzelni, miért kellene ilyen dolgokkal törődni másutt, mint a rendőrségen — mondta Polter. — Ez energiafogyasztás, az emberi gondolkodásnak eltévelyedése, amely nem vezethet eredményre. Elég vizsgálnivaló anyagunk van, amelyből derülhet ki valami. Folytassuk munkánkat. Atkinson, a sebész, szintén a csoportban volt s eddig szótlanul üldögélt. Most megszólalt: — A tudós fejek, azt hiszem, több figyelmet fognak fordítani pszichikai dolgok vizsgálatára. — Kevesebbet — mondta Polter. —* A semminél már nem lehet kevesebb. Teljesen elhanyagolják a dolgot. Nemrégiben a telepatikus rapport eseteivel akartam a Royal Society elé állani. Wilson kollégám, a zoológus, szintén benyújtott egy értekezést. A két dolgozat összekerült. Az övét elfogadták, az enyémet elvetették. Dolgozatának ez volt volt a címe: «A ganéjtáró bogár reproduktív rendszere. » Mindenki nevetett. — így is van rendjén — mondta Polter. — A szerény ganéjturó bogár legalább valóság volt. De ez az egész pszichikai anyag képzelődés. — Ön kétségkívül jó érvekkel tudja támogatni álláspontját — mondta a kaján Millworthy, egy bársonyfinom modorú, szelíd fiatalember. — Nekem nem igen van időm rá, hogy komoly dolgokat olvassak, azért szeretném megtudni öntől, hogy melyiket tartja a legjobbnak Granford dr. három könyve közül. — Sohasem hallottam erről a fickóról. Millworthy tettette magát, mintha el volna ESepedve. — Az Isten szerelméért, ember! De hiszen Ö a tekintély. Ha pusztán csak laboratóriumi kísérleteket akar az ember végezni, az ő könyveihez kell fordulnia. Épp úgy sutba dobhatná a zoológiát és bevallhatná, hogy sohasem hallott Darwinról. — Ez nem tudomány — mondta Polter nyomatatékosan. — Ami igazán nem tudomány — mondta Alkísi-Jsón némi ingerültséggel —, az a sutba dobása olyan dolgoknak, amiket nem tanulmányozott az ember. Ez a fajta beszéd az, ami a spiritizmus felé hajt engem,ha összevetem ezt a dogmatikus tudatlanságot a nagy spiritiszták komoly igazságkeresésével. Sokan közüllük húsz évig eldolgoztak, mielőtt következtetéseiket megalkották. — De következtetéseik értéktelenek, mert előre megalkotott véleményen alapulnak. — De mindegyikük hosszú küzdelmet folytatott mielőtt megalkotta volna véleményét. Ismerek néhá* nyat közülük s egyetlen egy sincs, aki a levegőbe beszélne. Potter vállat vonz: — Nos, tőlem megtarthatják a kísérleteiket, Ed ez boldogítja őket, — föltéve, ha én békében marad-* hatok tőle s a valóság szilárd talaján járhatok. — Vagy a sárban cammoghatok — mondta Atkinson. — Inkább vagyok a sárban józan emberekkel, mint a levegőben eszelősökkel — mondta Polter. —* Ismerek néhányat ezek közül a spiritiszták közül S azt hiszem, hogy felerészben kötözni való bolondot a felerészben kötni való gazemberek. Malone érdeklődéssel, majd egyre fokozódó fel háborodással hallgatózott. Most hirtelen kitört: — Nézzen ide, Polter — mondotta, székét a tár*saság felé fordítva —, ilyen magafajta bolondok és tökfilkók akadályozzák a világ haladását. Ön be*vallja, hogy semmit sem olvasott erről és esküdni mernék rá, hogy nem látott belőle semmit. S ön mégis elég bátor más téren szerzett tekintélyét és nevét arra használni, hogy lebecsüljön és lecsepüljön olyan embereket, akik, bármicsodák legyenek is, minden bizonnyal igen komoly és igen gondolkodó férfiak. (folytatása következik.) Lemondott a lengyel kormány, Varsó, május 5. (Lengyel Távirati Irodai) A mai minisztertanács után Skrzynski miniszterelnök fogadta a sajtó képviselőit, akiknek a következőket jelentette ki: A koalíciós kormány a szociális béke kormánya volt. Ma az egész kormánnyal együtt lemondtam, mert a koalíció alapjai meginogtak. Remélem, hogy lemondásom lehetővé teszi a pártoly megegyezését olyan koalícióban, amely újról azokon az elveken épülhet fel, mint a múlt év novemberében alakított kormányom. A pártok fegyverszünete és bizalomteljes együttműködése nélkülözhetetlen előfeltétele a gazdasági helyzet javulásának, a munka-* nélküliség csökkenésének, az olcsó hitelnek. A kormány a legutóbbi tíz napon megszavaztatta a költségvetési provizóriumot, tör-* vényjavaslatot terjesztett elő a költségvetési egyensúlyról, a tőkeadóról, a legfelsőbb hatalmi körök szervezetéről, a nemzeti védelem- ről, a rendőrségről. A kormány lemondott, de nem bukott meg. Ezután Skrzynski a köztársaság elnökeihez ment és benyújtotta lemondását, melyet az elnök elfogadott. Általános meggyőződés szerint a válság rövid lesz, mert a legtöbb párt a külpolitikai és pénzügyi kérdésekben nagyjában egy szott irányban keresi a kibontakozást. A legfelsőbb hatalmi körök újabb megterhelésére vonatkozó legutóbbi minisztertanácsi határozathoz valamennyi párt formálisan hozzájárult, ami szintén lényegesen elősegíti a gyors kormány,alakítás sikerét. Skrzynski. 3