Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
2 ÚJSÁG I Lex Bérei és a felvidéki magyarok. Vámvizsgálat Szabnál. Árvízterületek a Duna mentén. A polgári biok előtörése a cseh parlamentben. Valami készül Csehszlovákiában. (Alkalmi tudósítónktól.) Szob — magyar határállomás. Zsúfolt vonatok. Naponként négy-ötszáz utas megy nyári üdülésre a híres felvidéki fürdőhelyekre:a tátrai fürdőkbe, Trencsén-Teplicre, Szliácsra és Pöstyén-fürdőbe. A híres cseh fürdőhelyek: Karlsbad, Marienbad és Franzensbad fürdővendégeinek nagy része szintén magyar fürdővendégekből rekrutálódik. Szob, a háború előtt eldugott kis község, így jutott jelentőséghez és forgalomhoz.A kis állomást ki kellett bővíteni egy nagy szárnyépülettel, amelyben a határrendőrség és a vámvizsgálatot végző pénzügyőrség kapott új hajlékot, egyik oldalon a magyar, a másik részen pedig a cseh pénzügyőrök és az útlevélvizsgálatot teljesítő cseh határrendőrök. A közös megállapodás szerint a Párkány felé tartó utasok vám- és útlevélvizsgálatát a magyar határállomáson, Szobon végzik a magyarok és a csehek. Gyorsan megy a vizsgálat és mindkét részről nagy előzékenységgel. Megszűntek a határvexaturák és az utasokkal szemben való bizalmatlanság, amely néhány évvel ezelőtt azt a kínos érzést keltették az emberben, hogy itt nem is útlevél- és vámvizsgálatról van szó,mint inkább személyi motozásról. A rendkívül előzékeny és gyors magyar vizsgálat után a csehek jönnek vizsgálni. — Colni revízión — vámvizsgálat — az utóbbit tiszta magyar kiejtéssel mondja a cseh pénzügyőr. Feltűnő, hogy az idegen nyelvet nem értő magyar utasok — a cseh határrendőr és vámhivatalnok magyarul beszél, holott régebben legjobb esetben csak németül konvertált. Azt mondják, hogy a cseh kormány a magyar határon szolgálatot teljesítő hivatalnokokul olyanokat választott, akik magyarul is tudnak és utasítást is adott arra, hogy az idegen nyelvet nem beszélő magyar utasokkal magyarul beszéljenek. Tüneti jelenség az egész, de jellemző, mert annak a feszültségnek látható enyhülését mutatja, ami a magyar-cseh határforgalomban, különösen a forradalom után, olyan szembetűnően és élesen jelentkezett.* A cseh szerelvény az egyórás vám- és útlevélvizsgálat után már Párkány felé száguld. Végig a Duna mentén az áradás látható és szomorú nyomai. Nagy termőföldterületeket öntött el a víz és a vadvizek is sokhelyütt felfakadtak és elöntöttük az életet — a termést. Mezítlábas gyerekek lubickolnak az újkeletű tavakban, amelyek mellett a learatott búzakeresztek sorakoznak. — Megdőlt a sok esőtől a búza — állapítja meg az egyik utas, felvidéki gazdaember. •— Most kezdődött meg a próbacséplés. Katasztrális holdanként az átlagos hozam kilenc-tíz mázsa. Rossz terméseredmény, mert közepes termés mellett itt az átlag 10—11 mázsa. Elhallgat. A vele szembeülő utas, valami malomtulajdonos lehet, mert a felemelt cseh agrárvámokról kezd hosszabb disszkusszióba. — Meg kellet védeni a pusztuló felvidéki malomipart, azért kellett felemelni a Szlovenszkóba kerülő búza- és lisztvámokat. — Megdrágul a kenyér — csattan fel egy munkásember. A simányi cukorgyár egyik munkása. Máris drágább lett, a vámemelés puszta hírére. Hosszabb vita indul meg, amelyben nem tudják összeegyeztetni az agrár az ipari és a fogyasztási szempontokat. Mindenről szó esik — csak a politikáról nem. Az emberek úgy látszik, itt is Unják a politikát, a súlyos megoldásra váró gazdasági problémák mellett. Rekkenő a hőség ... Az Ipoly és az ezüst csikként végigkanyargó Garam között elterülő síkságon tragacsok száguldanak végig könnyű kis lovacskákkal. A gazdaember itt cukorrépatermését gondozza. Mindenütt cukorrépa, egy hosszú, húszkilométeres területen, amelynek hatalmas zöld foltját csak a gyönyörű bényi templom és az ott elterülő évezredes avarsáncok mezei virágokkal dúsan benőtt emelkedése szakítja meg. A felvidéki munkás rámutat a cukorrépát elnyelő és feltünedező oroszkai cukorgyár hatalmas körvonalára: —■ Drágul a kenyér és a hatalmas cukorgyár gazdái éppen a napokban szállították le a munkabéreket. Arra hivatkoznak, hogy a múlt évben a felvidéki cukorgyárak nagy veszteséggel dolgoztak. Szóval itt is ugyanazok a bajok és panaszok, mint nálunk: áradás, panaszok a termés ellen, drága a kenyér, kevés a munka és a munkabér ... A Felvidéken élő magyar testvéreink most másról sem beszélnek, mint a lex Dérerről, az új honosítási törvényről, amely körülbelül 160.000—200.000 magyarnak adja vissza régi lakhelyét és szünteti meg hontalanságát. Az új honosítási törvény tulajdonképpen annak a nagy készülő polgári bioknak első eredménye, amely biok a cseh, magyar és német polgári pártokat akarja egy nagy parlamenti egységbe tömöríteni a bolsevistaizó szélsőséges szocialista frakciók ellen, amelyek eddig nyíltan hirdették a Moszkvával való kacérkodást és amelyeknek eddig döntő és súlyos volt a cseh politika irányításában. A kormány új politikai orientációjában támaszkodna erre a kompakt parlamenti többségre és állítólag a cseh nemzetnek vezére, Kramatz is helyesli a polgári pártok összefogását. A felvidéki magyar kisebbségek, úgyszintén a Szudéták németjei természetesen csak akkor kötnék meg a végleges kompromisszumot, ha ennek ellenében a békeszerződésben biztosított nyelvi és kulturális önrendelkezési jogaikat teljes mértékben respektálják. Annyi bizonyos,, hogy ebben a vonlatkozásban is — ezt objektíven el kell ismerni — a felvidéki helyeken, ahol a magyarság tömör egységben él, lényegesen engedett a feszültség, ami azonban teljesen csak Nemrégiben megírtuk, hogy nyomára akadtunk a valamikor világhírű Frankl Móric számolóművésznek. Franki Móric, mint megírtuk, néhány évvel ezelőtt egyszerű munkás volt egy budapesti papiráruüzletben, majd onnan kilépve Újpesten helyezkedett el valami szerény állásban. Hosszasan kutattunk Újpesten Frankl Móric után, de nem tudtuk megtalálni. Az ottani bejelentő hivatalban semmilyen feljegyzést sem találtunk arról, hogy az egykori csodagyerek ott lakott volna. Az volt a feltevés, amit egykori ismerősei is valószínűnek tartottak, hogy Franki már évekkel ezelőtt valahová kivándorolt. Az Újság cikkének megjelenése után néhány nappal egy dereshajú, alacsonytermetű ember állított be a szerkesztőségbe. Bemutatkozott, hogy ő az egykori csodagyerek, a Frankl Móric. Olvasta a róla szóló tudósítást és eljött bejelenteni, hogy nem tűnt el, most is itt él Budapesten, az Akácfa utca 57. számú házban lakik és az újpesti rendőrség bejelentő hivatalában azért nem szerepel, mert állandóan Budapesten lakik és innen jár ki villamoson Újpestre, ahol egy zálogházban van alkalmazva. Előkeresi tárcájából régi, gyermekkori fényképét. Hétéves korában, diadalmas szereplése idejében készült ez a fénykép róla. Bársonyruhás, göndörhajú, bájos kisfiút ábrázol a kép. Ez az egyetlen fényképe, ami megmaradt, a többi mind elkallódott. A beszélgetés nagyon nehezen indult meg. Frankl Móricból zárkózott, szűkszavú ember lett, aki öreg korában nem akar a nyilvánosság előtt szerepelni. Lassanként azonban felmelegszik és ahogy belemerül az emlékezésbe, beszélni kezd gyermekkoráról, a régi dicsőségről, amikor egész Európában visszhangzott a neve. Az első feladat Pécsen született. Éppen úgy nevelkedett, mint a többi gyermekek, kis pajtásaival az utcán hancúrozott és senki sem sejthette, hogy a négyéves kis Frankl-gyerekben milyen képesség rejtőzik. ő maga sem tud számot adni arról, hogy a csodálatos tehetség miképen keletkezett benne. Senki sem tanította számolni, írni, olvasni is csak sokkal későbben, tizenkétéves korában tanult meg. Apja egész véletlenül jött rá, hogy a fia milyen fenomén. Úgy történt a dolog, hogy a négyéves kisfiút, egy környékbeli falusi bikó magával vitte Blauhofen nevű pécsi fűszereshez. A biró a leánya esküvőjére vásárolt be élelmiszert és csemegét és egész véletlenül vitte magával a kisfiút. A fűszeresnél a biró cukrot vásárolt és miután sok dolga volt, a kis Móricra rászólt, hogy várja meg, amíg a cukrot becsomagolják, azalatt ő máshová megy. A fiú ott is maradt, a fűszeressegéd olyan lassan számolgatta ki a cukor árát, hogy Frankl Móric megunta a várakozást és többször rászólt a segédre, hogy siessen. — Maradj csendben te kis fiú, — szólt rá a segéd, — nem tudod le azt, hogy egy ilyen számítás milyen nehéz.— Dehogy nehéz az, — vágott vissza Frankl Móric, — nagyon egyszerű a dolog. Ennyi kiló cukrot vett a biró, egy kilónak az ára ennyi, tehát az egészért ennyit meg ennyit kell fizetni. Mialatt a fiú így fejben kiszámította a cukor árát, a segéd is elkészült a számolással. Kiderült, hogy a segéd más összeget számított ki, mint Franki Móric. A főnök is odalépett, átnézte a segéd számítását és rögtön megállapította, hogy a segéd hibázott és Franki Móricnak volt igaza. A főnök nagy szemeket meresztett a kisfiúra, aki még alig látszott ki a földből és máris lefőzte a régi gyakorlott segédet. Azt hitte, hogy talán a bíró már előzőleg kiszámolta a cukor árát, megmondta a fiúnak és onnan tudta. Próbára akarta tenni a gyereket. — Feladok neked egy példát, — szólt a kereskedő, — ha ezt is ki tudod számítani, kapsz egy nagy csomó cukorkát. Hallgass tehát. — Egy pusztán tízezer birka van, mindegyik másfél lat sót nyal naponta. Mennyi sót fogyasztanak a birkák tíz év alatt? Frankl Móric gondolkozni kezdett, majd Fiákkor szűnnék meg, ha egy új iskolarendelet visszaadná a megszüntetett magyar iskolákat és kulturális intézményeket. Pillanatnyilag azonban a legaktuálisabb most a Felvidéken a lex Dérer végrehajtása. A magyar pártok most írják össze azokat, akiknek joguk van a honosítást kérni és akiket állampolgárságuktól a prevrat utáni zavaros időkben megfosztottak.♦ A francia események legfeljebb csak a hivatalos cseh külpolitikát érdeküik — a Felvidék és Csehország közönségét csak annyiban, hogy a francia frank összeomlása nem fogja-e érinteni a cseh korona kurzusát. Miután azonban látjuk, hogy a frankkrízis napjai alatt a cseh korona egy árnyalattal sem ingott meg — megszűnt a kétkedés. Bíznak itt a cseh korona értékállandóságában, hány perc múlva így szólt a kereskedőhöz: — Bácsi kérem, hány nap van egy évben? Blauhofen megmondta és néhány perc múlva a fiú fejből kiszámította, hogy a tízezer birka tíz év alatt mennyi sót fogyaszt. A kereskedő és a segédje nekiálltak, egy csomó papírt fogyasztottak és jó félóráig tartott, míg ketten kiszámították azt, amit a kis Franki Móric néhány perc alatt fejből megmondott. Az esetnek híre futott. Blauhofen elmondta a dolgot Franki Móric apjának, aki erre különböző nehéz példákat adott fel fiának. Móric csodálatosan számolt. Az apja és az ismerősök csodálkozásból csodálkozásba estek a kisfiú képességén. Az apa el is határozta, hogy a fiút mutogatni fogja. A PARASZTGAZDA PROBLÉMÁJA. Az első fellépés Pécs környékén egy faluban volt. Egy kocsmahelyiséget béreltek ki és nagy plakátokat ragasztottak ki, hogy vasárnap délután itt mutogatja magát a négyéves fejszámoló művész. A belépődíjat 20 krajcárban állapították meg. A közönség inkább a kocsma előtt gyülekezett, mint bent a kocsmában. Az emberek megálltak a kocsma előtt, bámulták a plakátokat és csipkelődő megjegyzéseket tettek. Egyszerre előlépett egy termetes parasztember és kijelentette, hogy ő az ilyen svindlikben nem hisz, ha az a csodagyerek — mondotta a paraszt — ki tudja számítani azt, amit ő kérdez, akkor bemegy az előadásra. Az apa kezénél fogva kivezette a kocsma elé a kisfiút, felállította egy székre és ekkor a parasztember feladta a leckét: — A lovamnak négy lába van, minden lábára patkó kell és minden patkóhoz nyolc szeg. Az első szegért egy krajcárt kell fizetni, a másodikért kettőt a harmadikért négyet, a negyedikért nyolcat és így tovább. Hány krajcárt kell fizetni a harminckét patkószegért? A parasztember nagyokat nevetett a markába és kezében egy árkos papírt tartott, amelyen ő már előre kiszámította a példát. Lehetetlennek tartotta, hogy a gyermek még a hatványozáshoz is értsen. . Franki Móric néhány, percnyi gondolkozás után megoldotta a példát. A parasztember összehasonlította a cédulájával és szája acsodálkozástól nyitva maradt. Franki Móric pontosan megmondta, hogy a harminckét patkószegért mennyit kellene fizetni. A paraszt most már meggyőződött arról, hogy nem svindlerrel van dolga, zsebébe nyúlt és tíz pengőt adott Frankl Móricnak. Ez volt az első keresete. Ettől kezdve nevét szárnyára vette a hír és rövidesen az egész országban beszéltek a híres gyermekművészről. Egyre-másra érkeztek apjához a levelek a különböző impressziárióktól. Fényes feltételeket ajánlottak, ha a fiút turnéra vihetik. Az apa egyik ajánlatot sem fogadta el és ő maga kisérte fiát Budapestre, nagyobb magyarországi városokba, majd Bécsbe, Berlinbe, Párisba, Londonba és Európa majdnem minden fővárosába. A turnézás miatt a fiút taníttatni sem lehetett és csak 12 éves korában íratták be az iskolába. A KIRÁLYI PÁR ELŐTT. Frankl Móric legszebb emléke az, mikor 1879-ben a bécsi Burgban produkálta magát a királyi pár és a vezérkar előtt. A vezérkari tisztek már előre elkészítették és kiszámították a példákat. A legnehezebb kérdés a következő volt: — A monarchia nyolcvankét gyalogezredének ennyi közlegénye, őrvezetője, káplára, szakaszvezetője és őrmestere van. A huszárezredeknek, tüzérezredeknek, műszaki csapatoknak szintén elmondták az egész létszámát. A közlegény napi zsoldja hat krajcár, az őrvezetőé nyolc krajcár és így tovább. Mennyit fizet ki a kincstár egy év alatt a katonák zsoldjára? Öt percnyi gondolkozás után Frankl Móric bemondott egy számot. ■— Nem stimmeli — kiáltottak kárörömmel a vezérkari tisztek. — Többet számított a fiú. SZEGÉNY NYOMORGÓ FELNŐTT LETT A VILÁGHÍRES CSODAGYEREKBŐL. Tizenhároméves korában azonban vége volt a dicsőségnek. Az orvosok szigorúan eltiltották a fejszámolástól. Azt mondották, hogy ha tovább folytatja a rendkívül megerőltető produkciót, rövidesen tébolydában fejezi be életét. Az apa nem engedte többé fiát nyilvánosan szerepelni. Hogy azonban az előadásokból származó horribilis bevételt továbbra is biztosítsa, különböző spekulációkba kezdett, amelyek azonban balul ütöttek ki és rövidesen minden pénz elfogyott. Huszonötéves korában Frankl Móricnak már hivatalba kellett mennie, hogy kenyerét megkeresse. Popper báró fakereskedelmi vállalatának bécsi irodájában volt hosszú ideig számvevő. Bécsből Erdélybe került a gyimesi erdőségek irodájába, majd a Faipari Részvénytársaságnak lett a számvevője. Az alárendelt állásokban nagyon sokat kellett dolgoznia és kevés volt a fizetése. Szeretett volna visszatérni újból a produkcióhoz. Egy ideig társzett is előadásokat, azonban a fejszámolás anynyira megerőltette, hogy rövidesen ismét abba kellett hagynia. 1897-ben lépett fel utoljára és azóta eleinte mint hivatal-nok, az utóbbi évekbeli azonban már csak mint munkás tudott alkalma-zást kapni. Utolsó fellépése óta kerülte a nyilvánosságot, nem szerette, ha beszélnek róla, még akkor sem adott életjelt magáról, amikor a rengeteg sok ál-Franki Móricról hallott. Egyszer is maga is találkozott egy ál Franki Móriccal. Ez egy gráci fiatalember volt, akinek tehetsége meg sem közelítette az övét. A szélhámost Franki Móric leleplezte, de nagyobb botrányt nem csinált belőle. , Franki Móric meg is nősült és egy leánya van, aki apjától örökölte a csodálatos fejszámoló tehetséget Franki azonban igyekezett elfojtani leányában a tehetséget és soha sem engedte, hogy produkálja magát. — Magamról tudom — mondja —, hogy mi az csodagyermeknek lenni. Nekem nem voltak gyermekéveim. Négyéves koromtól kezdve csak fék nőttek és bámuló szemek között voltam. Nem voltak pajtásaim, nem játszhattam, nem élhetettem. Az én gyermekéveimet elrabolták. Nem akartam, hogy az én leányom is ilyen sorsra jusson. Inkább soha se legyen művész, semhogy az a sorsa legyen, mint nekem. * Frankl Móric most 54 esztendős. Másfélmillió korona fizetése van, abból él a családjával. Az egykor körülrajongott, dédelgetett művész ambícióját ez a kis állás nem elégíti ki, azt szeretné, ha valamilyen gyárban vagy vállalatnál képességeinek megfelelő állást kaphatna. Bérelszámolásokat és másnemű komplikált számításokat is nagyon szívesen elvállalna, nagyobb raktárak vezetését és felügyeletét szeretné, mert ott különösen használható lenne. Számológépet megszégyenítő gyorsasággal számol még ma is és percek alatt látja és tudja, hogy egy-egy raktárban mennyi áru helyezhető el. Szirmay István, Frankl Móric, az egykori világhíres számolóművész jelentkezett az Újság szerkesztőségében. Ma is azzal a bámulatos gyorsasággal és pontossággal számol, mint ragyogó gyermekkorában. — Elmondotta tüneményes életét, legszebb emlékeit. Másfélmillió koronás kis állása van Újpesten. Csak egyet sajnál életéből, hogy nem voltak gyermekévei. VASÁRNAP, 1926 AUGUSZTUS 1] Frankl Móric újból elkezdett számolni fis ugyanazt az összeget mondotta, amit először. A fiú elkérte most a tisztektől az írásbeli számítást. Átnézte és néhány perc múlva igy Idám tolt fel: — A tiszt urak tévedtek, az én számításom jó! Az urak megfeledkeztek arról, hogy augusztus 18-án, őfelsége születésnapján dupla isold jár minden katonának. Általános elképedés és csodálkozás. Ferenc József tapsokban tört ki, Erzsébet királyné pedig ölébe kapta a gyermeket és összevissza csókolta. A bécsi fogadtatás után minden fővárosban, az uralkodó előtt is produkálnia kellett magát. 1882-ben Milán fejedelem feleségével, Natáliával egy nappal hamarabb tért vissza Károly román király és Carmen Sylva lakodalmáról, hogy Frankl Móricot Belgrádban fogadhassa. Berlinben Vilmos császár egymásután kétszer hallgatta meg és saját maga készített példákat és fogas kérdéseket a kisfiúnak, aki bámulatos gyorsasággal megfelelt a császár minden feladatára. Victoria angol királyné és Edward, az akkori walesi herceg órák hosszáig számoltatták Franki Móricot. Harmincszorosan túljegyezték a vármegyei kölcsönt London, július 31. A Morning Post szerint a magyar vármegyei kölcsönnek az aláírók közt való elosztása sok csalódást fog kelteni, miután a kölcsönt harmincszorosan túljegyezték és ezért a kisebb aláírók jóformán semmit, a nagyobbak pedig a jegyzett összegnek csupán csekély részét kapják meg. A lap azt írja, hogy ez a túljegyzés a kölcsön közvetlen pénzügyi vonzóerején kívül a magyar újjáépítés ragyogó sikerének tudandó be, amely tetemesen emelte Magyarország nemzet-közi hitelét. Megkezdődtek a csehekkel a kereskedelmi tárgyalások. Prága, július 31. A magyar-cseh kereskedelmi tárgyalásokra Prágába érkezett magyar delegáció a cseh delegációval együtt szombaton délelőtt 11 órakor kezdte meg munkáját formális üléssel. Az ülés tisztán tájékoztató jellegű volt Az érdemleges tárgyalások hétfőn kezdődnek.