Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-25 / 191. szám

SZERDA, 1926 AUGUSZTUS 25 ÚJSÁG Várady Rózsi Salzburgban is sikert aratott Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncaival Keszler József fedezte fel az „Ujság"-ban. — Popper Dávid volt az első tanára. — Harding elnök ünnepi fogadóestjén játszott. — A világ leg­híresebb csellójának tulajdonosa Salzburgi szereplése után azonnal visszamegy Amerikába Salzburg, augusztus hó. (Az Újság kikül­­­dött munkatársától.) Abban az egybesereglett nemzetközi társaságban, amely a salzburgi ünnepi játékok közönségét alkotja, mi magya­rok bizonyos fokú büszkeséggel tekinthetünk szét. Mert a magyar művészek szereplése csaknem mindennapos, sikere pedig egészen kivételes. Németh Mária a Don Juanban éne­kel, Anday Piroska a Fledermans Orlovszky hercegét személyesíti meg, Darvas Lilly a Tu­­randotban és a Jedermannban is fellép. De a hangversenytermekből sem hiányzanak a ma­gyarok, öt szólistája van a salzburgi ünnepi hangversenyeknek s az öt szólista közül kettő magyar: Várady Rózsi és Koncz János. A sze­gény külföldiek csak nehezen és eltorzítva ta­nulják meg nevüket, de sokszor hamarább megtanulják, mint a budapestiek. A salzburgi Festspieleken is a külföldön élő elismert szőke magyar leány kerül az érdeklődés középpont­jába, Várady Rózsi, Amerikának talán leg­népszerűbb csellóművésze. Pedig Salzburgban nehezen terelődik valakire az érdeklődés. Reinhardt döbbenetesen szép produkciói és a soha nem hallott fényes operaelőadások elké­nyeztették és túlzott igényekig fokozták fel az ünnepi játékokra egybesereglett közönséget. De a Jedermann, a Turandot és a Fledermans izgalmai után minden figyelem a hangverseny­­terem felé fordul és fokozottan felfigyeltek az amerikaiak, mikor a kirakatokban meglátták kedvencük képét, a Rózsi Várady the famous hungarian violincellist-t, akinek a Festspielek zenei rendezősége nem is egy, de mindjárt két hangversenyét is hirdeti. Mert Várady Rózsi Amerikában hihetetlen pályát futott be s ma világszerte a legelsők között emlegetik. Ahogy a Hotel Európában együtt vacsorá­zunk, érdeklődő pillantások fordulnak min­denünnen asztalunk felé. Várady Rózsit sze­retik, megbecsülik és nagyratartják. Ő maga szerényen beszéli el pályafutását: — Bizonyos büszkeséggel gondolok vissza, hogy a magyar kritikusok szigorú­­ nesztora, Keszler József fedezett fel az­­ Újság» hasábjain. Még a zeneakadémia nö­­­ vendéke voltam, mikor az egyik vizsga- s hangverseny után feltűnést keltő kritika je­­­­lent meg rólam az Ujság­ban és a szokat­lan hangú beszámolóban az óriási tekin­télyű Keszler József nagy jövőt jósolt ne­kem. Büszke voltam erre a jóslásra és büszke vagyok, hogy ezt a gyönyörű jóslást beigazoltam. Mert Várady Rózsi valóban beigazolta Keszler József jóslását. Két világrész zenei kö­zönsége ismeri nevét s tölti meg hangverse­nyén a legnagyobb koncerttermeket is. Mikor Salzburgban a Festspielhaus sötétbarna gó­tikus termében a dobogóra lép és Mozart-kora­­beli stilizált aranybrokát és aranycsipke ruhá­jában csellója mellett helyet foglal, csaknem csupa ismerős arc fordul felé. Baráti tenyerek verődnek össze, amelyek már Amerikában is sokat tapsoltak neki s akkor is, most is őszin­tén tapsolnak. Haydn C-dúr egy versenyművét játssza nagyszerű intelligenciával és biztos formaérzékkel, sokoldalú csipkefinom techni­kával. Kantilénája meleg, a picchcatoi szipor­káznak, akcentuálása finom és érdekes. Lebi­lincsel mindenkit, amikor játszik. Minden té­tele után dörögve csendül fel a taps. Ennek a nagyszerű művészetnek az alapjait a budapesti Zeneakadémiában rakták le. — Schiffer, Popper és Kerpely voltak az első mestereim. Ma is könnyes szemmel gondolok Popper Dávid óráira vissza. Na­gyon sokat tanultam tőle és igazi művésze­tet. Utolsó tanítványa voltam és az első nő, aki kezéből művész diplomát kapott. Később Beckernek voltam a tanítványa. De a tudá­som igazi alapjait a budapesti Zeneakadé­mián szereztem. Azután pályafutására terelődik a beszél­getés. Közvetlenül és kedvesen meséli: — Amerikában aránylag könnyű volt a dolgom. Európai koncerteimről ismerték már a nevemet. Már a legelső évben Harding elnök fogadóestéjén játszottam, mikor az Egyesült­ Államok legfelsőbb bíróságának tiszteletére díszítették fel a Fehér Házat. Örülök, hogy legnagyobb amerikai sikerei­met magyar szerzeménnyel arattam, mert Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncai az én tolmácsolásomban mindenütt magukkal ragadták a közönséget. Ehhez a nagyszerű magyar kompozícióhoz Várady Rózsi Salzburgban se lett hűtlen. A Mozarthausban rendezett hangversenyen Ko­dály kompozíciója ragadta magával a közön­séget, de hihetetlen nagy sikere volt Petényi Géza Csikósnótájának is, amely XVI. szá­zadbeli magyar motívumokat használt fel. Ezt a két érdekes magyar kompozíciót, mint igaz gyöngyszemeket illesztette Várady Rózsi az igazán a legnagyobb stílust reprezentáló műsorába. Hirtelen elkomolyodik az arca. Valami fáj­dalom suhan rajta keresztül. — Meg lennék elégedve mindennel. Csak szegény anyám lenne velem. Az ő halála, alig pár hónap előtt, nagyon megrázott. A siker is kevésbé izgat, az elért ered­ményeknek is kevésbé örülök, mióta anyám­mal nem oszthatom meg. Azután megint maga elé néz és melegen mondja: — Van egy igazán jó barátom: a csel­lóm. Büszke vagyok reá. Amati készítette 1615-ben a szász királyi család számára. Mellékes, hogy talán az egész világ legérté­kesebb csellója. Csak az a fontos, hogy lelke van. Nem hagy el és soha nem csal meg. Várady Rózsi évek óta nem hangverseny­zett Európában. Amerikai turnéját most is csak a salzburgi meghívás miatt szakította meg. Szeptember elején utazik vissza Amerikába. A tengeren túl is ragaszkodással és szeretettel válogatja össze műsorába a nemes magyar kompozíciókat, hogy azok ékesszóló tolmá­csává szegődjön és szimpátiát, szeretetet, nagyrabecsülést ébresszen Magyarország iránt, amire pedig igazán nem kis mértékben szük­ség van. Pünkesti Erzsébet: A salzburgi Mozarthaus. El akarják tiltani a porosz államhivatalnokokat az acélsisak-szervezettfil Marx kancellár a német alkotmány támadóit nem tekinti nemzeti érzületűnek Boroszló, augusztus 24. (Wolff.) A katolikus Németország népegyesületének közgyűlésén Marx dr. birodalmi kancellár beszédet mondott, amely­nek során a többi között a következőket jelen­tette ki: A közösségi érzület felújítása mindennél előbbrevaló feladata mindazoknak, akiknek a kötelessége, hogy a nép és az állam jólétéről gondoskodjanak. A demokrácia korában ez nem annyira a hatóságok kötelessége, mint inkább az egyes állampolgároké. Éppen ezért nem tekint­hető nemzetinek az, ha valaki a felépített állami rendet zavarni és összebonyolítani törekszik ahelyett, hogy a már jogilag kötelező módon fennálló alkotmányt tiszteletben tartana és min­den rágalmazással szemben megvédené, bármi legyen is a véleménye annak értékéről. Berlin, augusztus 24. Mint a Vorwarts jelenti, Grützner merseburgi kormányelnök a porosz mi­niszterelnöknek azt javasolta, hogy tiltsa meg a hivatalnokoknak azt, hogy az acélsisak-szervezet tagjai lehessenek, tekintettel az acélsisak-szerve­zet lapjában, a Der Standard-ban megjelent cikkre, amely a birodalmi alkotmányt éles sza­vakkal gyalázza. Ezek után az acélsisak-szervezet­­hez való tartozás nem egyeztethető össze a porosz hivatali esküvel. TÖREDELMES VALLOMÁST TETT A GYÁROS, AKI MEGFOJTOTTA ÉS ELÉGETTE BARÁTNŐJÉT FRANCIAORSZÁG BŰNÜGYI SZENZÁCIÓJÁNAK RÉSZLETEI Párisi táviratok alapján már röviden jelentet­ték a lapok, hogy Guyot francia gyárost, aki meg­gyilkolta barátnőjét, letartóztatták. Guyot, mint újabban jelentik, napokon keresztül bujkált és amikor már látta, hogy sehogy sem tud a rendőr­ség elől menekülni, levelet írt apjának és találko­zásra hívta. A levélről tudomást szerzett a rendőr­ség is. A találkahelyen detektívek jelentek meg, akik a gyilkos gyárost letartóztatták. Gaston Guyot letartóztatása után magába szállt és töre­delmes vallomást tett. A következőket mon­dotta el: — Boulaguet Mária Lujzát 1926 májusában is­mertem meg. Akkor a provinsi telefonközpont hivatalnoknője volt. A barátnőm lett. Néhány hó­napig kisebb-nagyobb időközökben találkoztunk. Unta Provins-t és arra kért, vigyem keresztül hogy valahogy Párizsba jöhessen, őszintén meg­vallva, nem sokat törődtem ezzel a fiatal leánnyal, aki — úgy éreztem — nem hű hozzám, bár rend­kívül féltékeny. Nem is akartam magamnak sem­miféle kellemetlenséget okozni és életem nyugodt folyását bármiképpen megzavarni, mégis enged­tem kérésének és a múlt év októberében szobát béreltem neki Párizsban. Állást vállalt. Tartozom annak kijelentésével, hogy nem volt haszonleső és nem akart pénzt tőlem. De volt benne valami szélsőséges beteg szenvedély. Többször kijelen­tette, hogy lelő mint egy kutyát, ha elhagyom. Féltékenységi jeleneteket rögtönzött és minden­féle kitalált szerelmi históriákkal kínozott. Nem volt rosszszívü, csak haragjának kitörései voltak elviselhetetlenek. — El fogsz-e venni feleségül! — kérdezte egy­szer. — Majd meglátjuk akkor — válaszoltam —, ha a leányom férjhez ment. — Szeszélyessége miatt nem bántam volna, ha elhagy... Anyagi gondjaim is voltak, mert ez időben különböző vállalatokon sok pénzt veszítet- Vizitn nélkül is 33°ll utazhat mindenki a Pozsonyi Mintavásár­hoz szept 1-ig. Útlevél szükséges Bővebbet a magyar­országi tiszteletbeli képviselőnél. Neuburg Károly V., Zoltán-i- 13, telefon 79 08. Irodai órák egész nap 5 tem. A napokban arra kért, töltsem vele a dél­utánt. Három órakor találkoztunk az értéktőzsde előtt. Bejött velem a tőzsdére, azután arra kért, menjünk együtt autókirándulásra. El kellett fo­gadnom ajánlatát, bár megígértem leányomnak, hogy otthon ebédelek. Fontainebleauba akartam menni. Ő azonban Meaux-ba kívánkozott, mert annak vidékét nem ismerte. Így tehát Meauxba mentünk. Egy meauxi kávéházban uszonnáztunk, azután azt ajánlottam menjünk vissza Párizsba ebédelni. De Malou-nak nem volt még kedve ha­zatérni és majd ide, majd oda irányította az automobilt. Mindenáron rántott csirkét akart ebédre és több étteremben, ahová betértünk, nem talált kedvére valót. Végre Clove-ben megebédel­tünk, ahonnan háromnegyed kilenckor men­tünk el. — Holnap elviszel Havrebe — mondotta ekkor. Nem válaszoltam, mert másnap el voltam fog­lalva és féltem, hogy ha megtagadom kérését, dührohamokat kap. De hallgatásom is felbőszí­tette. — Bizonyára valamelyik szeretődhöz akarsz menni! — kiáltotta pirosan a haragtól. Veszekedtünk, mialatt az automobil a menuji pályaudvarhoz ért. Itt kiugrott az automobilból, de én visszakényszerítettem. Párizs felé indultunk és folyton veszekedtünk. Mindig hangosabban és durvábban szidalmaztuk egymást. Majd arcul ütött. Én viszonoztam az ütést. Erre rám vetette magát, úgyhogy majdnem kiestem az autóból. Balkezemmel a ruháját, jobbommal a torkát ra­gadtam meg. Nem tudom mennyi ideig tarthattam így. Egyszerre csak észreveszem, hogy elveszti eszméletét. Megérintem a pulzusát. Úgy tűnik fel, hogy már nem ver. Erre tovább megyek, anél­kül, hogy tudnám merre, anélkül, hogy tudnám, mit tegyek. Öt-hat kilométert mehettem, amikor észrevettem egy mezei utat. Rátérek a rétre, ame­lyen egy malomkő volt. Itt leteszem Malou-t a földre. Nem mozdul többé, tényleg meghalt. Elő­­veszem a gyufaskatulyámat, rőzsét rakok a ma­lomkőre és meggyújtom a holttesttel ellenkezői oldalon... Azután visszatértem Párizsba. Fél 11-kor ért­­em be a garázsba. Elmentem Malou szobájába, ahol átöltöztem, majd hazatértem, ahol leányom és nevelőnője várt. Másnap Provinsba utaztam és ott aludtam. A következő napon megdöbbenve olvastam az újságokban, hogy ráakadtak Malou félig elégett holttestére. Lelkiismeretfurdalástól gyötörve, folyton utaztam, Louanba, Ecuryből Montreauxba és elhatároztam, hogy vízbe ölöm magamat. Majd visszatértem Párizsba, ahol cso­dával határos módon kerültem el a rendőrség fi­­gyelmét. Szobát béreltem egy szállodában, ahon­nan megtévesztő leveleket írtam a rendőrségnek.• Nem fontoltam meg előre bűntettemet, nagyon sajnálom, esküszöm, egész szívemből és telkemből sajnálom, hogy elkövettem... Guyot a leghíresebb párizsi ügyvédek egyikét fogja védőjének választani. Azok, akik a gyárost ismerik, a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek erről a borzasztó esetről és sehogy sem tudják el­képzelni, hogyan követhette el Guyot azt. Ahol lakott, az egész környék ismerte, mint egy kedé­lyes jószívű embert, akinek­ csak az az egy hibája, hogy néha nagyon elszórakozott. Gyakran mond­ták neki, hogy meg kellene még egyszer háza­sodnia, amire azt válaszolta, hogy nem fog még egyszer megnősülni, mert nincs szerencséje a nők körül. Le akarják mondatni a keresztény­szocialista párt vezetőségét. Legutóbb viharos intézőbizottsági ülést tar­tott az országos keresztényszocialista párt, melyen hónapok óta forrongó elégedetlenség robbant ki a párt vezetőségével szemben. A panaszok éle főként Székely János volt állam­titkár, elnök és Szabó József képviselő, főtitkár személye ellen irányul. Az ő működésüket ki­fogásolják má­r hónapok óta a párt tagjai , most már előreláthatóan ez a belső harc vagy, szakadásra, vagy a vezetőség lemondására vezet. Alkalmunk volt a párt ügyeinek egyik alapos ismerőjével beszélgetnünk a keresztény­szocialisták házi zavarairól. Informátorunk a£ következőket mondotta munkatársunknak: — Vidéken is, Budapesten is régóta gyűlik­ az elégedetlenség a keresztényszocialisták kö­rében Székely János és Szabó József pártveze­tőségi ténykedése miatt. Állandó bizalmatlan­sággal kísérték a párt tagjai már a Pannónia Keresztény Fogyasztási Szövetkezet ügyeit is,­­ahol a munkásoknak nagy összegeket kellett befizetniök­­ munkásjóléti intézményi­ célokra, amikből azonban a vezetőség kapott jelentős jutalékot. Az elkeseredés később politikai okok miatt nőtt nagyra. A Tanitó­ Bank állami sza­nálásának idején ugyanis az addig erősen ellenzéki hangú munkásvezérek pártjukkal és tömegeikkel együtt kormányt kezdtek támo­gatni s Haller István vezetésével beléptek a Wolff-pártba. Ebbe már a kormány gazdasági politikájával elégedetlen munkásság sehogyan­ sem tudott belenyugodni. A bizalmatlanság te­hát már nem újkeletű s ha most robbant csak ki, annak nincs más oka, minthogy a mostani pártülésen akadt erre először alkalom. Igen valószínű, hogy Székely János és Szabó József lemondanak a párt vezetőségében vállalt tiszt­ségükről. Mert ha ezt nem teszik meg, aligha­nem ők maradnak párt nélkül.

Next