Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-25 / 191. szám
SZERDA, 1926 AUGUSZTUS 25 ÚJSÁG Várady Rózsi Salzburgban is sikert aratott Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncaival Keszler József fedezte fel az „Ujság"-ban. — Popper Dávid volt az első tanára. — Harding elnök ünnepi fogadóestjén játszott. — A világ leghíresebb csellójának tulajdonosa Salzburgi szereplése után azonnal visszamegy Amerikába Salzburg, augusztus hó. (Az Újság kiküldött munkatársától.) Abban az egybesereglett nemzetközi társaságban, amely a salzburgi ünnepi játékok közönségét alkotja, mi magyarok bizonyos fokú büszkeséggel tekinthetünk szét. Mert a magyar művészek szereplése csaknem mindennapos, sikere pedig egészen kivételes. Németh Mária a Don Juanban énekel, Anday Piroska a Fledermans Orlovszky hercegét személyesíti meg, Darvas Lilly a Turandotban és a Jedermannban is fellép. De a hangversenytermekből sem hiányzanak a magyarok, öt szólistája van a salzburgi ünnepi hangversenyeknek s az öt szólista közül kettő magyar: Várady Rózsi és Koncz János. A szegény külföldiek csak nehezen és eltorzítva tanulják meg nevüket, de sokszor hamarább megtanulják, mint a budapestiek. A salzburgi Festspieleken is a külföldön élő elismert szőke magyar leány kerül az érdeklődés középpontjába, Várady Rózsi, Amerikának talán legnépszerűbb csellóművésze. Pedig Salzburgban nehezen terelődik valakire az érdeklődés. Reinhardt döbbenetesen szép produkciói és a soha nem hallott fényes operaelőadások elkényeztették és túlzott igényekig fokozták fel az ünnepi játékokra egybesereglett közönséget. De a Jedermann, a Turandot és a Fledermans izgalmai után minden figyelem a hangversenyterem felé fordul és fokozottan felfigyeltek az amerikaiak, mikor a kirakatokban meglátták kedvencük képét, a Rózsi Várady the famous hungarian violincellist-t, akinek a Festspielek zenei rendezősége nem is egy, de mindjárt két hangversenyét is hirdeti. Mert Várady Rózsi Amerikában hihetetlen pályát futott be s ma világszerte a legelsők között emlegetik. Ahogy a Hotel Európában együtt vacsorázunk, érdeklődő pillantások fordulnak mindenünnen asztalunk felé. Várady Rózsit szeretik, megbecsülik és nagyratartják. Ő maga szerényen beszéli el pályafutását: — Bizonyos büszkeséggel gondolok vissza, hogy a magyar kritikusok szigorú nesztora, Keszler József fedezett fel az Újság» hasábjain. Még a zeneakadémia nö vendéke voltam, mikor az egyik vizsga- s hangverseny után feltűnést keltő kritika jelent meg rólam az Ujságban és a szokatlan hangú beszámolóban az óriási tekintélyű Keszler József nagy jövőt jósolt nekem. Büszke voltam erre a jóslásra és büszke vagyok, hogy ezt a gyönyörű jóslást beigazoltam. Mert Várady Rózsi valóban beigazolta Keszler József jóslását. Két világrész zenei közönsége ismeri nevét s tölti meg hangversenyén a legnagyobb koncerttermeket is. Mikor Salzburgban a Festspielhaus sötétbarna gótikus termében a dobogóra lép és Mozart-korabeli stilizált aranybrokát és aranycsipke ruhájában csellója mellett helyet foglal, csaknem csupa ismerős arc fordul felé. Baráti tenyerek verődnek össze, amelyek már Amerikában is sokat tapsoltak neki s akkor is, most is őszintén tapsolnak. Haydn C-dúr egy versenyművét játssza nagyszerű intelligenciával és biztos formaérzékkel, sokoldalú csipkefinom technikával. Kantilénája meleg, a picchcatoi sziporkáznak, akcentuálása finom és érdekes. Lebilincsel mindenkit, amikor játszik. Minden tétele után dörögve csendül fel a taps. Ennek a nagyszerű művészetnek az alapjait a budapesti Zeneakadémiában rakták le. — Schiffer, Popper és Kerpely voltak az első mestereim. Ma is könnyes szemmel gondolok Popper Dávid óráira vissza. Nagyon sokat tanultam tőle és igazi művészetet. Utolsó tanítványa voltam és az első nő, aki kezéből művész diplomát kapott. Később Beckernek voltam a tanítványa. De a tudásom igazi alapjait a budapesti Zeneakadémián szereztem. Azután pályafutására terelődik a beszélgetés. Közvetlenül és kedvesen meséli: — Amerikában aránylag könnyű volt a dolgom. Európai koncerteimről ismerték már a nevemet. Már a legelső évben Harding elnök fogadóestéjén játszottam, mikor az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tiszteletére díszítették fel a Fehér Házat. Örülök, hogy legnagyobb amerikai sikereimet magyar szerzeménnyel arattam, mert Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncai az én tolmácsolásomban mindenütt magukkal ragadták a közönséget. Ehhez a nagyszerű magyar kompozícióhoz Várady Rózsi Salzburgban se lett hűtlen. A Mozarthausban rendezett hangversenyen Kodály kompozíciója ragadta magával a közönséget, de hihetetlen nagy sikere volt Petényi Géza Csikósnótájának is, amely XVI. századbeli magyar motívumokat használt fel. Ezt a két érdekes magyar kompozíciót, mint igaz gyöngyszemeket illesztette Várady Rózsi az igazán a legnagyobb stílust reprezentáló műsorába. Hirtelen elkomolyodik az arca. Valami fájdalom suhan rajta keresztül. — Meg lennék elégedve mindennel. Csak szegény anyám lenne velem. Az ő halála, alig pár hónap előtt, nagyon megrázott. A siker is kevésbé izgat, az elért eredményeknek is kevésbé örülök, mióta anyámmal nem oszthatom meg. Azután megint maga elé néz és melegen mondja: — Van egy igazán jó barátom: a csellóm. Büszke vagyok reá. Amati készítette 1615-ben a szász királyi család számára. Mellékes, hogy talán az egész világ legértékesebb csellója. Csak az a fontos, hogy lelke van. Nem hagy el és soha nem csal meg. Várady Rózsi évek óta nem hangversenyzett Európában. Amerikai turnéját most is csak a salzburgi meghívás miatt szakította meg. Szeptember elején utazik vissza Amerikába. A tengeren túl is ragaszkodással és szeretettel válogatja össze műsorába a nemes magyar kompozíciókat, hogy azok ékesszóló tolmácsává szegődjön és szimpátiát, szeretetet, nagyrabecsülést ébresszen Magyarország iránt, amire pedig igazán nem kis mértékben szükség van. Pünkesti Erzsébet: A salzburgi Mozarthaus. El akarják tiltani a porosz államhivatalnokokat az acélsisak-szervezettfil Marx kancellár a német alkotmány támadóit nem tekinti nemzeti érzületűnek Boroszló, augusztus 24. (Wolff.) A katolikus Németország népegyesületének közgyűlésén Marx dr. birodalmi kancellár beszédet mondott, amelynek során a többi között a következőket jelentette ki: A közösségi érzület felújítása mindennél előbbrevaló feladata mindazoknak, akiknek a kötelessége, hogy a nép és az állam jólétéről gondoskodjanak. A demokrácia korában ez nem annyira a hatóságok kötelessége, mint inkább az egyes állampolgároké. Éppen ezért nem tekinthető nemzetinek az, ha valaki a felépített állami rendet zavarni és összebonyolítani törekszik ahelyett, hogy a már jogilag kötelező módon fennálló alkotmányt tiszteletben tartana és minden rágalmazással szemben megvédené, bármi legyen is a véleménye annak értékéről. Berlin, augusztus 24. Mint a Vorwarts jelenti, Grützner merseburgi kormányelnök a porosz miniszterelnöknek azt javasolta, hogy tiltsa meg a hivatalnokoknak azt, hogy az acélsisak-szervezet tagjai lehessenek, tekintettel az acélsisak-szervezet lapjában, a Der Standard-ban megjelent cikkre, amely a birodalmi alkotmányt éles szavakkal gyalázza. Ezek után az acélsisak-szervezethez való tartozás nem egyeztethető össze a porosz hivatali esküvel. TÖREDELMES VALLOMÁST TETT A GYÁROS, AKI MEGFOJTOTTA ÉS ELÉGETTE BARÁTNŐJÉT FRANCIAORSZÁG BŰNÜGYI SZENZÁCIÓJÁNAK RÉSZLETEI Párisi táviratok alapján már röviden jelentették a lapok, hogy Guyot francia gyárost, aki meggyilkolta barátnőjét, letartóztatták. Guyot, mint újabban jelentik, napokon keresztül bujkált és amikor már látta, hogy sehogy sem tud a rendőrség elől menekülni, levelet írt apjának és találkozásra hívta. A levélről tudomást szerzett a rendőrség is. A találkahelyen detektívek jelentek meg, akik a gyilkos gyárost letartóztatták. Gaston Guyot letartóztatása után magába szállt és töredelmes vallomást tett. A következőket mondotta el: — Boulaguet Mária Lujzát 1926 májusában ismertem meg. Akkor a provinsi telefonközpont hivatalnoknője volt. A barátnőm lett. Néhány hónapig kisebb-nagyobb időközökben találkoztunk. Unta Provins-t és arra kért, vigyem keresztül hogy valahogy Párizsba jöhessen, őszintén megvallva, nem sokat törődtem ezzel a fiatal leánnyal, aki — úgy éreztem — nem hű hozzám, bár rendkívül féltékeny. Nem is akartam magamnak semmiféle kellemetlenséget okozni és életem nyugodt folyását bármiképpen megzavarni, mégis engedtem kérésének és a múlt év októberében szobát béreltem neki Párizsban. Állást vállalt. Tartozom annak kijelentésével, hogy nem volt haszonleső és nem akart pénzt tőlem. De volt benne valami szélsőséges beteg szenvedély. Többször kijelentette, hogy lelő mint egy kutyát, ha elhagyom. Féltékenységi jeleneteket rögtönzött és mindenféle kitalált szerelmi históriákkal kínozott. Nem volt rosszszívü, csak haragjának kitörései voltak elviselhetetlenek. — El fogsz-e venni feleségül! — kérdezte egyszer. — Majd meglátjuk akkor — válaszoltam —, ha a leányom férjhez ment. — Szeszélyessége miatt nem bántam volna, ha elhagy... Anyagi gondjaim is voltak, mert ez időben különböző vállalatokon sok pénzt veszítet- Vizitn nélkül is 33°ll utazhat mindenki a Pozsonyi Mintavásárhoz szept 1-ig. Útlevél szükséges Bővebbet a magyarországi tiszteletbeli képviselőnél. Neuburg Károly V., Zoltán-i- 13, telefon 79 08. Irodai órák egész nap 5 tem. A napokban arra kért, töltsem vele a délutánt. Három órakor találkoztunk az értéktőzsde előtt. Bejött velem a tőzsdére, azután arra kért, menjünk együtt autókirándulásra. El kellett fogadnom ajánlatát, bár megígértem leányomnak, hogy otthon ebédelek. Fontainebleauba akartam menni. Ő azonban Meaux-ba kívánkozott, mert annak vidékét nem ismerte. Így tehát Meauxba mentünk. Egy meauxi kávéházban uszonnáztunk, azután azt ajánlottam menjünk vissza Párizsba ebédelni. De Malou-nak nem volt még kedve hazatérni és majd ide, majd oda irányította az automobilt. Mindenáron rántott csirkét akart ebédre és több étteremben, ahová betértünk, nem talált kedvére valót. Végre Clove-ben megebédeltünk, ahonnan háromnegyed kilenckor mentünk el. — Holnap elviszel Havrebe — mondotta ekkor. Nem válaszoltam, mert másnap el voltam foglalva és féltem, hogy ha megtagadom kérését, dührohamokat kap. De hallgatásom is felbőszítette. — Bizonyára valamelyik szeretődhöz akarsz menni! — kiáltotta pirosan a haragtól. Veszekedtünk, mialatt az automobil a menuji pályaudvarhoz ért. Itt kiugrott az automobilból, de én visszakényszerítettem. Párizs felé indultunk és folyton veszekedtünk. Mindig hangosabban és durvábban szidalmaztuk egymást. Majd arcul ütött. Én viszonoztam az ütést. Erre rám vetette magát, úgyhogy majdnem kiestem az autóból. Balkezemmel a ruháját, jobbommal a torkát ragadtam meg. Nem tudom mennyi ideig tarthattam így. Egyszerre csak észreveszem, hogy elveszti eszméletét. Megérintem a pulzusát. Úgy tűnik fel, hogy már nem ver. Erre tovább megyek, anélkül, hogy tudnám merre, anélkül, hogy tudnám, mit tegyek. Öt-hat kilométert mehettem, amikor észrevettem egy mezei utat. Rátérek a rétre, amelyen egy malomkő volt. Itt leteszem Malou-t a földre. Nem mozdul többé, tényleg meghalt. Előveszem a gyufaskatulyámat, rőzsét rakok a malomkőre és meggyújtom a holttesttel ellenkezői oldalon... Azután visszatértem Párizsba. Fél 11-kor értem be a garázsba. Elmentem Malou szobájába, ahol átöltöztem, majd hazatértem, ahol leányom és nevelőnője várt. Másnap Provinsba utaztam és ott aludtam. A következő napon megdöbbenve olvastam az újságokban, hogy ráakadtak Malou félig elégett holttestére. Lelkiismeretfurdalástól gyötörve, folyton utaztam, Louanba, Ecuryből Montreauxba és elhatároztam, hogy vízbe ölöm magamat. Majd visszatértem Párizsba, ahol csodával határos módon kerültem el a rendőrség figyelmét. Szobát béreltem egy szállodában, ahonnan megtévesztő leveleket írtam a rendőrségnek.• Nem fontoltam meg előre bűntettemet, nagyon sajnálom, esküszöm, egész szívemből és telkemből sajnálom, hogy elkövettem... Guyot a leghíresebb párizsi ügyvédek egyikét fogja védőjének választani. Azok, akik a gyárost ismerik, a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek erről a borzasztó esetről és sehogy sem tudják elképzelni, hogyan követhette el Guyot azt. Ahol lakott, az egész környék ismerte, mint egy kedélyes jószívű embert, akinek csak az az egy hibája, hogy néha nagyon elszórakozott. Gyakran mondták neki, hogy meg kellene még egyszer házasodnia, amire azt válaszolta, hogy nem fog még egyszer megnősülni, mert nincs szerencséje a nők körül. Le akarják mondatni a keresztényszocialista párt vezetőségét. Legutóbb viharos intézőbizottsági ülést tartott az országos keresztényszocialista párt, melyen hónapok óta forrongó elégedetlenség robbant ki a párt vezetőségével szemben. A panaszok éle főként Székely János volt államtitkár, elnök és Szabó József képviselő, főtitkár személye ellen irányul. Az ő működésüket kifogásolják már hónapok óta a párt tagjai , most már előreláthatóan ez a belső harc vagy, szakadásra, vagy a vezetőség lemondására vezet. Alkalmunk volt a párt ügyeinek egyik alapos ismerőjével beszélgetnünk a keresztényszocialisták házi zavarairól. Informátorunk a£ következőket mondotta munkatársunknak: — Vidéken is, Budapesten is régóta gyűlik az elégedetlenség a keresztényszocialisták körében Székely János és Szabó József pártvezetőségi ténykedése miatt. Állandó bizalmatlansággal kísérték a párt tagjai már a Pannónia Keresztény Fogyasztási Szövetkezet ügyeit is,ahol a munkásoknak nagy összegeket kellett befizetniök munkásjóléti intézményi célokra, amikből azonban a vezetőség kapott jelentős jutalékot. Az elkeseredés később politikai okok miatt nőtt nagyra. A Tanitó Bank állami szanálásának idején ugyanis az addig erősen ellenzéki hangú munkásvezérek pártjukkal és tömegeikkel együtt kormányt kezdtek támogatni s Haller István vezetésével beléptek a Wolff-pártba. Ebbe már a kormány gazdasági politikájával elégedetlen munkásság sehogyan sem tudott belenyugodni. A bizalmatlanság tehát már nem újkeletű s ha most robbant csak ki, annak nincs más oka, minthogy a mostani pártülésen akadt erre először alkalom. Igen valószínű, hogy Székely János és Szabó József lemondanak a párt vezetőségében vállalt tisztségükről. Mert ha ezt nem teszik meg, alighanem ők maradnak párt nélkül.