Ujság, 1926. november (2. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-02 / 249. szám
21 ÚJSÁG SZERDA, 1926 NOVEMBER 9 Irinyi Dániel tíz koronája és háromezerötszáz magyar feltaláló Országos szövetségbe tömörültek feltalálóink, hogy véget vessenek a sok találmány elsikkadásának Egy nagyteremben legalább kétszáz-kétszázötven ember gyülekezett össze. Csupa zseni. Vannak közöttük elegáns, jólöltözött, öreg urak, kissé dandys fiatalok, monoklival és ezüstfogantyús sétapálcával, de vannak közöttük kopott ruhájú, bozontos, cvikkeres és pápaszemes szegénysorsúak is a középosztályból, sőt, hogy egész tisztán lássuk a képet, arról a huszonöt-harminc egyszerű munkásemberrel is be kell számolni, aki hiába is tagadná foglalkozását, látszik rajta, hogy lakatos, bádogos és kocsikerékgyártó. No, de nem is ez a fontos. A fődolog, mint mondottuk, hogy csupa zseni van jelen, mert hiába is mondanánk róluk más jelzőt és más hasonlatot, önmaga előtt és a világ előtt minden föltalálói zseni. Mert nem szégyeljük bevallani, hogy a nagy nyilvánosság csak Edisont és Marconit ismeri, mint a modern kor feltalálóit és nem vitás ugyebár, hogy mind a kettő igazi zseni. Azok között pedig, akik itt vannak ebben a nagy teremben, majdnem mindenki Edisonnak vagy Marconinak képzeli magát, legalább is épp úgy szereti a munkáját és épp úgy lelkesedik a találmányáért, mint ők ketten, a halhatatlanok. Nem szabad mosolyogni a gyülekezeten, nagyon komolyan kell őket venni, mert ők is komolyan veszik a dolgokat. Tuladonképen gyülésezni akarnak, tömörülni szeretnének, mert, amint mondják, az egységben az erő!__ Mielőtt szabályszerű gyülekezetük megkezdődne, beszélgetünk az egyikkel, aki mérnöknek vallja magát és a következőket mondja: — Uram, a nagy nyilvánosságnak arról fogalma sincs, hogy hány életrevaló, komoly találmány sikkad el itt Magyarországon az ismeretlenség homályában! Nagyon nehéz a mi helyzetünk, rendkívüli körülmények között élünk és dolgozunk az emberiség javáért és főleg a magyar haza javáért. Ezzel szemben mi történik? Akinek kellene, az nem vesz rólunk tudomást, aki segíthetne, az nem segít, aki támogathatna, az nem támogat. Teljesen a magunk erejére vagyunk utalva. Egész bizonyosra veszem, hogyha beállítana ebbe a társaságba egy amerikai üzletember, az milliókat és milliókat csinálna a dolgainkból — dollárban! — Mert nem hiányzik nekünk semmi, csak a pénz, illetve a tőke és a vállalkozási szellem. Így van ez, amióta a világ világ és azért határoztuk el, hogy egyesületbe állunk össze. Hogy magamról beszéljek, nekem például van egy találmányom, egy életmentő készülék, minden közlekedési eszköznél használható ... És már bőbeszédűen és részletesen elmondja a találmánynak keletkezését, kidolgozását, a konstruálás álmatlan éjszakáit és izzó napjait, amíg csak elkészült vele. Egész biztos, hogy így beszél a többi, mind ezt vallja, mind ezt siratja,mert közös az ő gondjuk, közös az ő bánatuk és közös az ő reménységük. — Irinyi Dániel tíz koronát kapott a gyufa feltalálásáért! — mondja az egyik szinte harsogva és hangjában talán túlontúl is sok már a keserűség. Egyébként így folytatja: — A mi számításunk szerint háromezerötszázan vagyunk magyar feltalálók a legnagyszerűbb találmányokkal, mely az emberiség életét évtizedekkel vinné előre, ha egy szerencsés és boldog pillanatban kivétel nélkül megvalósulhatna. Hogy magamról is beszéljek, nekem például van egy szivattyútalálmányom, egy kútszivattyu, amely a sivatag homokjából is üdítő, friss vizet szivattyúzhat fel... És már folytatná is, ha szerencsére meg nem kezdődne a gyűlés, melyen Pásztély István báró nyugalmazott belügyi államtitkár és Somssich Tihamér gróf nyugalmazott főispán elnökölnek. A két méltóságos úr erélye rendet teremt a zsibongásban és megtudjuk, hogy az elnökség távollevő tagja, Siegescu József dr. levélileg üdvözli a megjelenteket. Majd Bacó Zoltán beszámolt a szervező bizottság munkájáról. Elmondotta, hogy a külföldön eddig is értékes kapcsolatokat teremtettek és statisztikai adatokat sorolt fel a külföldi eredményekről. Az egybegyűlt feltalálók türelmesen és nagy érdeklődéssel hallgatták végig a gyűlést, megválasztották a tisztikart is s végül Tatarek Lajos a feltalálók sokasága nevében megköszönte az elnökség odaadó munkáját. Ezután oszladozni kezdtek. A kijáratnál még belém ütközött egy távozó feltaláló: — Uram, higgye el, megérdemeljük a sajtó támogatását. Millió találmány sikkad el, hogy például magamról beszéljek, nekem van egy biztonsági záram ... Az áradat közben elsodort tőle. — Ja, vagy nem érdekli önt? — dadogta lesújtva, de hirtelen feltalálta magát a reménytelen helyzetben és így szólt: — Majd hallani fog még róla, biztosítom... Hitelezői értekezletet tartottak ma délután az Opera-vendéglőben Bucsky Péter kétmilliárdos passzívával kért kényszeregyezséget és 25 százalékos kvótát ajánlott fel — Körülbelül 60 hitelező jelent meg — A hitelezők nagy része elfogadta Bucsky ajánlatát A vendéglősök és szállodások minap lezajlott kongresszusán az évi jelentés felolvasásakor szörnyűködés hangjai morajlottak végig a hallgatóság soraiban. Pedig az évi jelentés mindössze egyszerű tényekről számolt be hűvös számadatokkal arról, hogy a csődökön és csendes tönkrejutásokon túl az elmúlt esztendőben hatvanegy vendéglő és étterem tulajdonosa kért kényszeregyezséget. Panaszokkal vannak tele a vendéglősök, nem bírják az adókat és illetékeket fizetni és a hatalmas terhek mellett nem tudják a közönséget visszacsalni a vendéglőbe, amely inkább otthon vacsorázik, minthogy a vendéglőben tetemes összegeket költsön el. A terhek oly súlyosak — jajdulnak fel a vendéglősök —, hogy a katasztrófa legtöbb esetben elkerülhetetlen. De panaszaik a hatóságoknál úgy látszik nem találtak meghallgatásra és a helyzet ismerői szerint a vendéglősök kálváriájának még mindig nincsen vége. Az egykor virágzó pesti vendéglők és kávéházak szomorú históriájának egyik fejezete játszódott le ma délután a Drechsler-palotában lévő Opera-étteremben, ahol a vendéglő tulajdonosának hitelezői gyűltek össze hitelezői értekezletre az adósnak, Bucsky Péternek és ügyvédjének, Tarján Mihály dr.-nak bevonásával. Maga a hitelezői értekezlet az étteremben igen érdekes külsőségek mellett folyt le. Négy órára tűzték ki az értekezlet megkezdését ,és ekkor meg is jelentek a hitelezők, férfiak és nők vegyesen, körülbelül hatvanam A többiek, a hitelezőknek mintegy egyharmada nem jelent meg. A félig kivilágított étterem égjük sarkában karéjalakban álltak és üldögéltek a hitelezők, középen pedig az adós és ügyvédje. Persze, volt hangos vitatkozás, szóváltás, nehezen értették meg egymást, az értekezlet elhúzódott egészen hat óráig. A hitelezőkön kívül csak két-három pincér lézengett az étteremben. Maurice Dekobra ZTherce& ggliman Fordította: Sztrokay Kálmán — Az előadó művésznő feje olyan volt, mint egy fekete fogantyú, szoknyája rézharang. Azt mondta, ő az elnöki csengő, mely lecsillapítja a házat, ha ő megrázza s táncolt utána a zenekar csengettyűjátékára. Aztán következett a nagy tabló: az ékszerek felvonulása. Jön a rubin, ki oly kecsesen liheg le a hatalmas, kivilágított lépcsőn, ahogy a kacsa járhat a zongora billentyűin. Aztán a smaragd, ki távírójeleket rajzol a levegőbe sovány karjaival. A jól táplált szafir bemosolyog a sugólyukba. A topáz összeráncolja szemöldökét, mert koturnusa megtágult s minden pillanatban fél a katasztrófától. Az opál oldalról jön be, mert mellén még megvan a köpülyözésből a hat lyuk, mint a még meg sem gyógyult bronchitisz nyoma. Az ametiszt zárójelszerü orrával, szájának kötőjele felett, mérgesen, mintha ép most büntették volna meg öt frankra ... És végre a gyémánt... Százhúsz méter hosszú ezüstpikkelyes fehér tüli, átlátszó jéghegy, benne egy didergő meztelen nő, mint mammut a jéghegyben. Taps. A karmester hajtja botjával a port orra elől, a függöny lehunyja két bársony szempilláját a fészkelődő drágakövek előtt. Vége a felvonásnak. A büffé megélénkül, a bar jazzé hirtelen jégesőként kezd kitörni. Páholyunk peremére rákönyököl egy szomorú tyuk s úgy nézi Griselda ékszereit, mint egy szegény kislány a cukrászsüteményt a kirakatban. — Nini. •— szólalt meg Griselda a műsor fölé hajolva, — két amerikai táncos, Billie Swanson és Teddy Burke. — Ismeri őket? — Nem. Megkezdődik a második felvonás. Japánban vagyunk. Aztán Deauvillebe kerülünk, majd az erődök alá jutunk, Billie Swanson megjelenik Teddy Burkével. Lesem Griselda arcát, de nem ismeri fel férjének első feleségét. Egyébként igaz, hogy csak fényképről, utcai ruhában ismeri. Billie és Teddy nagy tapsot kapnak. — Mit szól hozzá? — kérdezem Griseldától. — Jól táncol, csak egy kicsit közönséges az arca. — De azért jellegzetes.— Igen ... tán fiatalabb korában ... •— Megvan negyvenöt? — Ó, legalább. Mosolygok magamban. Mikor egy nő életkorát kell a másik előtt megbecsülni, a másik mindig még többet mond. Vége a revünek, megyünk vacsorázni. Visszafelé, a kocsiban Griselda hallgat. Megfogom a kezét — Mire gondol, édesem? — Képzelje csak Gerard, milyen különös gondolat cikázott át az eszemen az imént. Tudja... Billie Swanson... — Nos? — Arca nem volt ismeretlen... Nem tudom biztosan, de azt hiszem mégis felismerem már. — Hogyan? — Nem mernék rá megesküdni, hogy ő az, de nagyon hasonlít férjem első feleségére. — Ugyan ... Billie Swanson? — Én azt hiszem ... Ugye érdekes? — Európában táncolna most? — Mért ne? Ha Collins itt lenne, hamar megtudnánk mindent. — És ha úgy van? — Semmi. Puszta asszonyi kíváncsiság. Mielőtt elindultunk Newyorkból, megadtam Collinsnak és Alfierininek — ők ketten akarhattak bizalmas levelet küldeni nekem —, hogy privát címem Európában a párisi Travellers Club. Ma reggel elmentem a Champs Elyséere s megkérdeztem, van-e postám. Volt egy levél Collinstól. Várjon mit akar tőlem Griselda ha detektívje? Remélhetőleg nincs megint baj a konzorciummal? A dolognak már vége lett, meglehetősen mulatságosan. Mikor az öt pénzember nekem akart támadni a házasságom után, azt mondtam nekik, hogy vádoljanak meg a nyilvánosság előtt, hogy nem vagyok Seliman herceg. Nyomozni kezdtek s megtudták, hogy csakugyan autentikus örököse vagyok a hercegi címnek s nem tanácsos megrágalmazni engem az amerikai lapokban. A konzorcium felszámolása meglehetősen épületesen ment végbe. A nyúlszáju messiás, a hidalgó s a bookmaker meg akarták fojtani Montegu Chamberst s Herbert Macdonald irodáját a szó szoros értelmében kifosztották. Collins levele másról szólt: Kedves hercegem! Nem tudván, hogy mikor szándékoznak visszatérni Newyorkba, kötelességemnek tartom értesíteni önt egy nagyon különös eseményről. A napokban váratlan látogatóm jött. Miss Evelyn Turner keresett fel, ön bizonyára nem is fog csodálkozni, hogy a szerencsétlen lány egyre jobban belemerül az ópium élvezetébe. Én, aki ismertem egy évvel ezelőtt is, borzongva állapítom meg, hogy milyen pusztítást vitt végbe tíz hónap alatt a szinte naponként élvezett méreg, öt órakor lépett be irodámba. Egyedül voltam. Mikor megláttam a sápadt, fáradt tekintetű lányt, megkérdeztem, hogy tán valami hirtelen rosszullét fogta-e el? Felkacagott s igy felett: — Ugyan Collins, ellenkezőleg: ma nagyszerűen érzem magamat, ami elég ritkaság... Ne nyugtalankodjék, nem leszek rosszul a maga foteljében. Inkább teljesen öntudatomnál vagyok s ezért is kerestem fel önt. — Rendelkezésére állok, Miss Turner.. . Ha valami baja van s én segíthetek rajta, a legnagyobb készséggel felajánlom szolgálataimat. — Nincs semmi baj, Mr. Collins. Nincs semmi bajom a rendőrséggel s Csin-Hu hü barátként vigyáz a másvilágon való látogatásaimra. Pusztán csak egy felvilágosítást kérek öntől Seliman hercegre vonatkozóan. — Mit akar a hercegtől? — Csak a címét... S mikor nem feleltem azonnal, Miss Turner szabatosabban folytatta: — Tudom, hogy Európában van. Csakhogy nem akarnám, hogy levelem esetleg mostohaanyám kezébe kerüljön s ezért szeretném a privát címét megtudni, ha van ilyen. — Tehát írni akar neki? Miss Turner vállat vonva felelte: — Igen, tanácsot akarok kérni tőle valami ügyben. Nem kérdezősködhettem tőle tovább, hanem így gondolkoztam. Végeredményben Miss Turner Gajduschek Erzsi műterme Erzsébet-tér 3 (Cziráky-köz) Új rendszer! Olcsó árak! Bucsky Péternek három étterme van évek óta. Az Opera-éttermen kívül övé a Drechslerpalota pincéjében lévő Vezeklő-pince és az Imperial-szálló éttermének Imperial-vendéglője. 1926 március 12-én Bucsky Péter egyévi moratóriumot kért hitelezőitől, akik ma az értekezletre ültek össze. Bucsky Péternek két milliárd adóssága van és 25 százalékos kényszeregyezséget kért hitelezőitől. A hitelezők nagy része el is fogadja ezt az ajánlatot, a többiekkel a tárgyalásokat ezután kezdik meg. A hitelezők távozása után Tarján Mihály dr. ezeket mondotta a hitelezői értekezlet eredményeiről. Az értekezleten a hitelezők háromnegyed része jelent meg, akik egyhangúan elfogadták Bucsky Péter úr fizetési ajánlatát. Bucsky Péter úr 25 százalékos kvótát ajánlott fel. A passzíva összege kétmilliárd korona körül van. Bucsky Péter mindenben megerősítette ügyvédje szavait, csak annyit tett még hozzá, hogy a 25 százalékos kvótát záros határidőn belül készpénzben fogja kiegyenlíteni. Ekkor már az Opera-vendéglőben a villamoslámpákat felcsavarták, a pincérek hozzáláttak a terítéshez, mert közeleg a vacsoraidő ... Akik nem tudtak kormányozni Madrid, november 2. (Fabra.) Bergamin és Bugallal volt konzervatív miniszterek nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben az új nemzetgyűlés összeülése ellen foglaltak állást, a La Nación azt kérdi, hogy olyan emberek, akik kormányozni nem tudtak, hogy merik most diktálni azt, hogyan kell kormányozni. Az új nemzetgyűlés olyan alkotás, amelyet az az óhaj hat át, hogy elseperje a politikai múlt képviselőit, kivéve azokat, akik őszintén részt óhajtanak venni a munkában. A régebbi rendszer képviselőinek ellenzéki magatartása természetes, mert a kormány kénytelen a maga munkatársait azok között keresni, akik a múltak nyomorúságos politikájától távol álltak és azok közt, akik gondolkodnak és dolgoznak. USfita Dr. Schönfelsl-féle fcántisros arcvizet és kámforos bőrápolót! ! ____________________Főraktár: Chemi-Lloyd laboratórium. Budapest, V., Bank utca 5._________Tetrafoltszám : 95-89, tilal szaküzletekben. um 8