Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-25 / 294. szám
Magamfajta kis színésznőnek tulajdonképen minden színpadi megjelenés „élmény “ számba megy. De ha nagyon tárgyilagos akarok lenni, meg kell mondanom, hogy operaházi működésemben legnagyobb eseményem az volt, mikor az ön különösen kedves pályatársának, Gajáry István doktornak Árgyirus királyfi című pompás hallétjében táncolhattam és játszhattam olyan igyekezettel és szeretettel, amilyet e bájos magyarmű egy ambiciózus magyar táncos-színésznőből kiválthat. Almásy Sári: A háború előtt történt. József kir. herceg gyerekeinek voltam házi tánctanára. Délutánonként félhéttől fél nyolcig volt a táncóra odafent a Várban. Magda, Zsófia, József és László kis hercegek voltak a tanítványaim. Egy este is éppen sorra vettük az akkor divatos táncokat, a menüettet, gavottot, polkát és csárdást, amikor az egyik oldalajtó csendesen kinyílott. Odanéztünk és a legnagyobb meglepetésünkre az ajtóban maga a király állt. A fenséges gyermekek is megilletődötten és zavartan álltak, sőt a kis László kir. herceg annyira zavarban volt, hogy ülve maradt a széken, ahova pihenni leült. Én odaléptem hozzá: , _ Hoheit — szóltam a kicsihez, aki 102 Nem ijedtem meg, láttam, hogy a dal húzta őket hozzám. Majd azok is dúdolni kezdtek és egyre hevesebben, egyre mélyebb szívvel röppentek a magasba a forró melódiák. Eltanultam tőlük és együtt énekeltem a gondolásokkal, bele a tenger végtelenjébe, a meszsze semmiségbe, a tündöklő holdas éj horizontjába és velünk énekelt ezen az éjen minden pálmalevél, minden halk fodra a tengernek, a mennybolt milliárd csillagrezgése. Amikor ennek is vége volt, nagyon prózai dolog történt — tapsoltak. Estélyi ruhás hölgyek és frakkos férfiak tapsoltak. Az Excelsior vendégei. A gondolások szétriadtak, a taps megszűnt és megtörte a varázst, de lelkemben mindig élni fog a szívek éjszakája, amely életem legszebb hangversenye volt. Tihanyi Vilma. Passzióból, csupán képzési célból tanultam már második esztendeje a Zeneakadémián az operai tanszakon, amikor is a szokásos félévi vizsgálatlatt "az Operaház akkori intendánsa, direktora és főrendezője. Nem kis meglepetés ért a III. felvonás után, amikor a Zeneművészeti Főiskola igazgatója, Hubay vezetésével felkerestek az öltözőmben az Operaház vezetői, intendánsa, igazgatója, rendezője és a kultuszminisztérium kiküldöttje és megkérdezték tőlem, hajlandó volnék-e másnapi Bohémélet lemondott Mimije helyett a szerepet énekelni. Bár nem volt könnyű dolog az akkor fénykorát élő Adler Adelina helyett egy növendéknek a nagyközönség elé kiállni, de a megtisztelő s egyben csábító ajánlatnak nem bírtam ellentállni és igent mondtam. A sajtó és a közönség egyöntetű meleg fogadtatása arra késztette az igazgatóságot, hogy a szokástól eltérően nem ösztöndíjas tagnak, hanem mindjárt rendes tagjának szerződtetett. Ez volt a legszebb, legkedvesebb és legfelejthetetlenebb élményem. Nagy Margit: Művészi pályám egyik — reám nézve — érdekes élménye kapcsolatban van Richter Jánosnak, a néhai nagy karmesternek legutolsó tizennégy dirigálásával. Bayreuthban két éven át a Festspieleken ő dirigálta a Mesterdalnokokat, amelyik operában akkor még Kunst Vogelgesang szerepét énekeltem. A III. felvonás változásában, az u. n. Festwiese-ben volt egy igen kényes bevágásom: Wie? Leben? dieser Unsinnsrust?3 (Budapesten kimarad.) Ha ezt pontosan hoztam, azonnal intett, hogy megvan a pohár söröm Mindenik előadás után vele vacsoráztam, hol a hires Eule-ban, hol az u. n. Burgerrantban, hol Frau Gramp-nál, de bevallom, nem kaptam meg mindenkor az egy-egy pohár sört, mert nem talált reá mindenkor érdemesnek. Dr. Székelyhidy Ferenc. ÚJSÁG SZOMBAT, 1926 DECEMBER 2. azóta már nagy fiatalember. — Jöjjön láncoljunk egy polkát. A király egész este kilencig ott maradt a táncórán, pedig máskor már sokkal korábban visszavonult. Vele együtt ott ültek a szalonban és gyönyörködtek a kis princek művészetében Gizella bajor hercegnő és Eitel Frigyes főherceg. Utána a felséges úr engem is néhány szóra méltatott és különösen az iránt érdeklődött, hogy nem fáraszt-e túlságosan az egésznapos tánctanítás. Brada Ede: Amikor ez év májusában olasz tanulmányutamról visszatértem és először énekeltem az Aida címszerepét, éppen a színfalak mögött vártam, míg Amnezis-szel való duettemre sor kerül, megláttam a szerecsengyerekek láncát, hirtelen elfogódottság vet rajtam erő, eszembe jutót életem, hatéves koromban az Aidában még én is mint szerecsengyerek táncoltam. Soha olyan boldogan nem énekeltem, mint ezen az estén, hisz akkor érkeztem el művészi pályám első igazán érdekes stációjáig, az Aida szerecsengyerekétől az Aida címszerepéig. Majdnem húsz évig tartott. És mégis oly rövidnek látszott ez az út. XValter Rózsi: Sok-sok, részemre értékes élmény láncolata több éves művészi pályafutásom. Élmény minden szerep kreálása — és élmény minden hangverseny. Mégis egyik legfelejthetetlenebbek közé tartozik az, hogy mint egészen fiatal énekes Bartók Bélának a Kékszakállú herceg vára című operájának főszerepét a bemutatón én énekeltem. Ezen operáról ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy az elő nem adható, miután az énekest lehetetlen intonáció és egyéb nehézségek elé állítja. Hogy azután az előadás mennyire rácáfolt az előítéletekre, az már köztudomású. Nekem ezen feladat megoldása sem ilyen nehézséget, hanem ellenkezőleg annál több gyönyörűséget okozott. Ezzel kapcsolatban még meg kell említenem, hogy rövidesen ezután ugyancsak én énekeltem először Kodály Zoltán szerzői estéjén néhány dalát kéziratból. Kálmán Oszkár. holyok ajtaját kulccsal lezárják. Becsukják a nézőtérről a színpad felé vezető hivatalos ajtót, amelyen „Idegeneknek tilos a bemenet" s amelyhez minden benfentesnek kulcsa van. A jegysze Egy nagy színház huszonnégy órája A színházlátogató, aki este fél nyolckor elfoglalja kényelmes karosszékét és féltizenegy tájban kiváltja kabátját a ruhatárból, mást sem lát a színház napjából, mint ezt a három órát. Pedig az egész napnak éppen huszonegy órája van hátra, amelyben csak ’ * ' 1 t nem percnyi szünet \\ ,vifl nélkül mozgásban, működésben áll a színház \t \| | 1 apparátusa, amelynek ’ ^ | minden munkája azért a három óráért van... tVwél,,1 l A közönség most | l i iflK ur ugyan sokszor és épif\ vTl JL Pen nem a legjobb pilfj tanúrokban láthat a (l kulisszák mögé. A _______\\ \\ ír színházak belügyei közül éppen a legmagántermészetűbbek, mondhatnánk a legdiszkrétebb és legintimebb ügyek kerülnek nyilvánosságra. A színház tündéri berkeiben csak a legutóbbi hetekben bonyolódott le egy kis hangulatos válságocska, csődöcske, egy színház megmenekült a végső romlástól, egy híres művész és igazgatója a legszélesebb körű nyilvánosság előtt alkudozott és fenyegetőzött. Deficit, inzolvencia, tömeggondnok: ezekkel a szavakkal gazdagodott a magyar művészet enciklopédiája. A kulisszák titokzatos és irigyelt világába a publikum a nyomorúság és kétségbeesés hézagain látott be. Pedig történnek ott sokkal érdekesebb, kedvesebb dolgok. Nem is a művészek igen gyakran nagyon mulatságos viselt dolgaira gondolunk, hanem a színház épületének arra a maradék huszonegy órájára, amelyen a közönség előtt zárva maradnak a kapuk. Kezdjük ott, ahol az előadás kezdődik. Tíz perccel előadás előtt, már javában érkezik a közönség. Fehérbóbitás jegyszedőnő a helyére kiséri. A bóbitás asszonyok és sokhelyütt a galambszürke és piroskabátos jegyszedők rendszerint udvariasak és az elvétve kapott borravalót szépen megköszönik. Ezt annál őszintébben teszik, mert a jegyszedői állás számukra éppen csak a megélhetés mankója, második állás, kis pótfizetésért Az udvarias jegyszedőben igen sokan ismerhetnek a mord adóhivatali szolgára, aki délelőtt az árverési hirdetményt kézbesítette. A legtöbb jegyszedő városi szolga. Hogy ennek a tüneménynek mi az oka, nem tudta megmondani senki a színházban. Tavaly az Újság munkatársa tréfából kis statisztikát készített, amelyből kiderült, hogy a jegyszedők 85 százaléka városházi altiszt, a jegyszedőnőknek is igen nagy hányada városi altiszt felesége vagy özvegye. A törvényszékről, elöljáróságról is jönnek esténként komoly, hivatalos „közegek", akik a piros dolmánnyal együtt felveszik a mosolygósabb ábrázatukat. A vasfüggöny tompa morgással kapaszkodik a plafon felé. Vasfüggönyt nem jókedvükben csináltatnak a színigazgatók, mert ez egyike a legnagyobb technikai költségeknek. A vasfüggöny felszerelésére a tűzoltóság, illetőleg a főváros színházvizsgáló bizottsága ad utasítást. Ha a vasfüggöny nem működik jól, megvonhatja a játszási engedélyt a tűzoltóság. Ez a bizottság, amely ugyan hivatalos okvetetlenkedésével már sok kínos helyzetet teremtett, mégis nagyon fontos hivatást tölt be. A vasfüggöny hasznossága kiderült egy év előtt, a Royal Orfeum színpadának égésekor, amikor ez a szerkezet védte meg a nézőteret. Rendszerint ősszel úgynevezett záporpróbát rendeznek, amikor elárasztják vízzel a színpadot, hogy meglássák, mennyire működnek a biztonsági készülékek. Ezek közé tartozik egy automatikus tűzjelző apparátus, amely önmaga jelzi a tűzvészt egyenesen a központi tüzőrségnek, amely legkésőbb öt perc múlva mindig a helyszínen terem. Ezek a készülékek nagyon megbízhatók, sőt túlontúl lelkiismeretesek. Tavaly például két ízben is kivonult a tűzoltóság mindenfajta fecskendővel és tolólétrával, mert megkondult a Fővárosi Operettszínház jelzőharangja. Egyszer pedig az Operaház előtt álltak készenlétben, mert a túlbuzgó automata tüzet jelzett. A vasfüggönynél tartunk. A zsinórpadláson villanymotor vontatja a súlyos függönyt. A motor külön elzárt kamrában van, szintén tűzbiztonsági okokból. Sok szinház■bán emberi erő húzza fel a vasfüggönyt. Matta vászonfüggöny lóg, tele hirdetéssel. Ezekért szép pénzt vesz be a színház, Gongszura sebesen felrepül a függöny és az elsötétedett nézőtér előtt a rivalda lámpái világítják meg a tulajdonképpeni, középen szétnyíló, finoman, hangulatosan kezelhető függönyt. Ez is fellebben és megkezdődik az előadás. Jelenetek váltják egymást. Valaki csenget, bejelentik, belép a szobába. Ez az egyszerű személy hátul, a színpad láthatatlan részében, nem csekély izgalmat okozott. Az ügyelő, aki csaknem a legfelelősségteljesebb, legnehezebb, de mindenesetre a legidegbentóbb munkát végzi, már harmadszor csengetett fel a művész emeleti öltözőjébe és már századszor pillantott türelmetlenül a színpadra vezető kis vasajtóra. A művész csak nekűi jött. Az történt, hogy az utolsó pillanatban lepattant a gallérgomb feje és a gallér kicsúszott a nyakkendő pompás csokra alól. Ez a toaletthiba elronthatja a felvonást. Új gomb nincsen készenlétben véletlenségből és az öltöztető a saját gallérját szakítja fel sietve. Így aztán a lépcsőről egyenesen rohan be a színpadra a színész. A közönség mit sem tud az előzményekről. Ha a második gomb is felpattan, megáll az előadás, ha ugyan a színpadon tartózkodó színészek meg nem mentik a helyzetet valami ügyes rögtönzéssel. Az is megesett nemrégiben a Belvárosi Színházban, hogy az egyik művésznő a jelenése előtt hirtelen rosszul lett. Az ötletes segédrendező improvizált addig jeleneteket, amelyekkel át lehetett hidalni a cselekmény hézagait. A primadonna bájosan, viruló üdeségben, habfehér bőrrel belibben. Közelről halálfejmélységű feketeség a szeme alatt, még a szemhéjja is koromsötét, a szája bíborvörös, púderos arcán két ijesztő pojáca folt. A pénztár közben elkészült a számolással és felküldte az elszámolást a főpénztárosnak. Ugyanígy tettek a ruhatárosok is, kivéve azokat a színházakat (a volt Unio-színházat), ahol a ruhatárat külön vállalkozó bérli. Vége van az előadásnak. A publikum tolong a ruhatár előtt. Nem tudja, hogy még a legtömöttebb színházban is pontosan két perc alatt üres a ruhatár. A páholyok elé ponyvákat lógatnak a por ellen és a nézőtér széksorait is letakarják. A pár óra, hogy senki sem hiányzik. Fél nyolc. A vasfüggöny ismét mozogva felfelészáll. Gongütés. kezdődik az előadás. dők odajárulnak a rendszerint kövér, fekete, nagyon komoly ellenőrelé és jelentik, ha valamit találtak a székek alatt, ha valami rendkívüli eset történt. Az ellenőr figyelmesen meghallgatja a jelentéseket, aztán visszavonul az egyik irodai szobába, kiterít maga előtt egy szép, színes, rubrikázott tr papirost és megírja a napi jelentést. Mi van ilyen jelentésben? Sokszor nagyon mulatságos esetek Az elmúlt szezonban, egy vígjátéki előadás után, ezt a jelentést adta le az ellenőr az egyik színházban . „Pontban fél nyolckor megkezdődött az előadás, öten későn jöttek, emeleti páholyokban helyeztük el őket ideiglenesen. Egy fiatalember emeleti jeggyel a földszintre jött és azt mondta, hogy ő az Igazgató Ur unokaöccse, átadtam a rendőrnek. A második felvonás közepén az erkély bal négyes páholyban nevetés közben egy úr lenyelt egy nagy savanyúcukrot. Levittük az orvoshoz, aki megvizsgálta és ekkor jobban lett és visszament a páholyba. Tisztelettel az ellenőr. Amíg az ellenőr elkészül, azt megvárja a portás. Az ellenőr megnézi, hogy minden kulcs a helyén van-e. Míg a portás a színház egyetlen nyitvalevő ajtajánál vigyáz, hogy senki ne léphessen az épületbe, addig a tűzoltók, a színház éjszakai őrsége, végigjárja kis reflektoraival az öszszes helyiségeket. Minden öltözőbe benéz, hogy nem maradt-e égve valami hajsütőlámpa. Mert cigarettáról az öltözőkben nem lehet szó, mivel a dohányzás tilos. Ezt a rendeletet olyan szigorúan ellenőrzik, hogy még napközben is bezörget az inspekciós tűzoltó az olyan ajtón, amely előtt cigarettafüst-szagot érez. Egyébként az öltözők kulcsát a legtöbb ,4? | j, fi intézkedés nemcsak a UH JLIT\ \ 7 nem adja ki az igaz-iogató külön engedélyet nélkül, csak egy órávaival az előadás megkezdése előtt. Ez az drótetj színház egyáltalán a, tűzbiztonságot szolgálja- A tűzoltó végigjárja a színházat Azután jelentkezik a portásnál, aki a körút végeztéig virraszt. Akkor átadja a kulcsokat a tűzoltók őrmesterének és hazamegy. A tűzoltó zárja a kaput. Az ügyeletes tűzoltó az egész éjszakát ébren tölti az őrszobán. Rengeteg gyúlékony anyag van a színpadon, a színházi raktárakban felhalmozva. Ezt őrzi a sokféle biztonsági szerkezeten kívül a tűzoltó is. Reggel hét órakor váltja le ismét a tűzoltót a portás. A színházi portás nem valami reprezentációs feladatú egyén, hanem felelősségteljes és nehéz állást tölt be. A fülke falán terjedelmes irat olvasható. Ezen foglalta össze az igazgatóság az utasításait. Ilyen pontok vannak rajta: „Levelet, táviratot, üzenetet a próbák és tetőt, adások alatt a szereplőknek kézbesíteni tilos”. A portás köteles megakadályozni, hogy a próbák alatt az igazgatóság engedélye nélkül bárki kihivassa a szereplőket. A színházba semmit sem szabad behozni és a színházból semmit sem szabad kivinni az igazgatóság vagy gondnok írásbeli engedélye nélkül és akkor is csak a hátsó kapun. A portás állásával felel azért, hogy kapuzárás után az épületben senki se tartózkodjék. Ugyancsak kettőzötten tartozik ügyelni, hogy idegenek indokolás nélkül az igazgatósági irodák és öltözők folyosójára ne léphessenek. Az öltözőkben az előadásokon kívül még a tagok sem tartózkodhatnak, előadások alatt pedig csak a tagok és azok, akiknek erre az igazgatóság engedélyt ad. A női öltözőkben férfiak, a férfi öltözőkben nők semmi körülmények között nem tartózkodhatnak. Ha a portás valami rendellenességet tapasztal, köteles telefonon azonnal értesíteni X. Y. igazgató urat (lakik, telefon) vagy X. Y. titkár urat (telefon) és a további intézkedésig ellenőrizni a kapun távozókat és érkezőket.“ Ilyen ostromállapotszerű rendszabályok lógnak a kényelmes, langyosan besűtött, familiáris portásszobában. Tíz órára már érkeznek a szereplők a próbára. A segédrendező végigjár a névsorral és kontrollálja, hogy ki, mikor érkezik. Késni nem szabad, szigorúan pénzbüntetést szab ki az indokolatlanul későnjáróra a színházi törvényszék. Az igazgató nem jár be korán. Tizenegy felé azonban ő is megérkezik. Félórával előbb már ott van a titkár, aki elintézi a legszükségesebb és legsürgősebb szabadjegykéréseket. Mire az igazgató vagy igazgatók bejönnek, már nyüzsög az irodájuk környéke. Három órára megint üres a színház. Legfeljebb egy elkésett könyvelő körmök Senki sincs a színházban. De azért a gépezet nem áll. A színészeknek ez az idő szolgál a tanuláshoz. A rendező ekkor jut időhöz, hogy kijelölje, feldolgozza a szerepkönyvet. A díszletmester zavartalanul dolgozhat a színpadon. A takarítónők leemelik a ponyvákat, szellőztetnek, porolnak, sepernek. Hat óra. Az igazgató újra itt van. Félhét. Az ügyelő itt van. Hét. A színészek is itt vannak. Negyednyolc. A jegyszedők is itt vannak a városházáral Az ügyelő sorra járja az öltözőket és meggyőződik .