Ujság, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-27 / 47. szám

VASÁRNAP, 1927 FEBRUÁR 27 ÚJSÁG SZÍNHÁZ — ZENE Pletykálkodás Szegény Grozaveseu Traján halálát talán nem is kell még egyszer rekonstruálnom, hogy visszaidézzem az emlékezetekbe. Hiszen még alig néhány hete, hogy ott ült ifjúságának minden pompájában a Fészek-klubban, együtt szeretett kollégáival a magy. kir. Operaház­tól, akikkel olyan szín­tiszta magyarsággal beszélgetett, mint bár­ki közülük. Aztán elutazott, visz­szautazott Bécsbe, meg­halni. Agyonlőtte a fe-Grozavescu Traján Joséve, ak‘l 'im'a rtmn' (Don José) «k* annyira imád­a, hogy elvált első férjé­től, hogy a nejévé lehessen. De alighogy meg­született Grozavescuék gyermeke, az asszonyt halálos féltékenység gyötörte és abbeli elkép­zelésében, hogy férje egy más nőért akar Ber­linbe utazni vendégszereplésre, agyonlőtte. Előző este Grozavescu még Don Josét éne­kelte a Carmenben. A második felvonás után a színpadon találkozott Carmen személyesítő­­jével, amint jött az öltözőjéből egy csomó francia kártyával a kezében, amely tudvalevő­leg fontos kellék szerepéhez. A művésznő meg­pillantva a tenoristát, kacagva feléje nyújtotta a játszma kártyát, mint ahogy nem sokkal utóbb a színpadon teszi és kérte, húzzon be­lőle egyet. Grozaveseu mosolyogva nyúlt a kártyák után és pont a treff ászt húzta ki. — Ez a kártya — mondotta tovább tréfál­kozva Carmen — szerencsétlenséget jelent, hir­telen halált. Grozaveseu hangosan felnevetett: — Hát olyan jól ért a kártyavetéshez? Ekkor már felhangzott a harmadik felvo­nás kezdetét jelző gong han°ia és Carmen és Don José jelenésükre elhelyezkedtek a színfa­lak mögött. Másnap pedig Grozavescut agyon­lőtte a felesége, akit annyira imádott, hogy az ő javára tízezer dollárra biztosította az életét. Azóta szegény barátunk már a lugosi temető egyik díszsírhelyén alussza csendes örök álmát. Az Újság színházi rovatának egy figyelmes olvasója most elküldötte nekem a lugosi m. kir. állami főgimnázium értesítőjét az 1906/7. iskolai évről, melyet annak idején Putnoky Miklós igazgató tett közzé. Ebben az iskolai évben Grozavescu Traján a főgimnázium első osztályának tanulója volt. Az értesítő ez oldala szó szerint ez: A főgimnáziumi tanulók érdemsorozata az 1906—7. tanévben ELSŐ A) OSZTÁLY A *-gal jelöltek Ismétlők, a testgyakorlat rovatban mentesek Tornászás alól szegény Grozaveseu fel volt mentve, énekből viszont hármasa volt a nagy­szerű tenoristának, szemben Bogdán Gyula g. k. gyesével és Blumenfeld Ármin izr. kettesével. Fedák Sári e percekben, útban hazafelé, egy óceán járó nagy kényelemmel berendezett kajütjében kezdi kipihenni amerikai turnéjá­nak fáradalmait. A művésznő egyesegyedül jön. Mindszenthy Tibort, mint már hetekkel ezelőtt éppen a művésznő távirata alapján megírtuk, egy ame­rikai filmgyár szer­ződtette, azok a művészek pedig, ■tkők vele együtt mentek ki, most nélküle egy máso­dik új turnét ké­szítenek elő, mely­nek Californián ke­resztül Hollywood a végcélja. Azok közül való, akik Fedák Sárival utaz­tak el Budapestről. Csepreghy E­rzsi, a Magyar Színház volt tagja, a fiatal művészgárda egyik Csepreghy Erzsi legtehetségesebbje, akit idehaza a színházi vi­lágban „Csöpi" néven becéztek és aki a pesti színházi dekonjunktúra következtében szintén külföldre kényszerül. A pihenés napjaiban most nekiült szegényke és hosszú levelet kül­dött Newyorkból, amelyben hűségesen beszá­mol az amerikai életről egyáltalában, a Fedák­­turnéról, a magyar színészek további terveiről. A kedves közvetlenséggel megírt érdekes levél­ből adom a következőket: HOTEl1 Ansoniax BROADWAY 73"° AND74TM STREETS New York Borzasztó fárasztó valami egy ilyen magyar turné, csak az tudja, aki már csi­nálta. Olyan voltam mint a macska, akit állandóan bunkóznak, fáradt és kimerült, folyton utazni, játszani. Ez így ment öt héten keresztül. De hát ez a fáradtság mind megérte azt, hogy a Niagarát be­fagyva lássam nappal és éjszaka ezer szín­nel megvilágítva, — isteni, gyönyörű, fe­lejthetetlen látvány. Nehéz volna leírni, hogy miképpen ment az utazás, mert első­sorban fáradt vagyok ahhoz és nem aka­rom hosszúra nyújtani a levelem, mely talán unalmas. Csak hogy két példát mondjak, volt eset rá, hogy hajnalban fél ötkor ültünk vo­natra, délután hat órakor voltunk Betle­hemben és nyolckor már játszottunk. Vagy például reggel nyolc órakor ültünk vonatra és este tizenegykor voltunk Chica­góban, igaz, aznap nem játszottunk, de ez egy olyan távolság amerikai vonaton, mint Budapest—Berlin. Ezalatt az idő alatt össze-vissza négyszer állt meg a vonat ezen a hosszú uton. Ti nem tudjátok ott­hon, európaiak, hogy itt milyen nagyon nehezen meg kell dolgozni a dollárért! Január 28-án, mint tudod, befejeztük a turnénkat és miután itt nagyon nehéz el­helyezkedni angol színpadon, mert kellene egy kis protekció, hát elhatároztuk a szí­nészekkel, hogy csinálunk egy másik tur­nét, ugyanez a gárda, akik voltunk, csak Zsazsa és Mindszenthy nélkül, mert Mind­szenthy leszerződött egy nagyszerű gá­zsira, Zsazsa pedig most hazamegy Euró­pába darabokért. Ez a turné egész Califor­­niáig, vagyis Hollywoodig megy, mert el­sősorban így megkeressük az útiköltséget és még talán félre is lehet tenni valamit, így azután ingyen elkerülünk Califor­­niába, ahol könnyebb lesz az elhelyezke­dés, mert Newyork túl van zsúfolva embe­rekkel. Ha pedig nem sikerülne, mert min­denki kint akar maradni, ahányan va­gyunk, akkor egy másik darabbal szépen visszajövünk, úgyhogy nem veszélyes­ a dolog, mert legfeljebb láttuk Californiát és a remények városát, Hollywoodot. A darabunk a Csókos asszony, én játszom a primadonna szerepét, a Katinkát. A turnénk Zsazsával nagyon jól sike­rült, igaz, jobban is sikerülhetett volna, ügyesek adminisztráció mellett. A házak mindenütt zsúfolva voltak és őrült lelke­sedve fogadták Zsazsát, mert őt itt Ameri­kában nagyon szeretik s ha tíz évig csinál turnét, akkor is van még mindig pénz benne, ő szegény dolgozott, mint egy kutya, mert egy ilyen turné nem csekély­ség, el sem tudjátok képzelni, mennyi munkával jár. Még csak annyit, hogy Zsazsa azzal a rettenetes nagy eszével és fölényével hallatlan nagy fizetésre el­helyezte a Mindszenthy Tibort öt évre, tu­dod, ez még az itteni arányokat tekintve is, már a leggyönyörűbb, ami van. Bu­rokba született ez a fiú, az biztos. A fá­radtságomnak az is az oka, hogy a nagy utazások, próbák és előadások mellett még Zsazsával is állandóan kellett törőd­nöm, mert ő nem hozott magával sem szo­balányt, sem öltöztetőnőt, igy hát én öl­töztettem, ami bármilyen kedves feladat volt, mégis fárasztó. Aki pesti ismerőseimmel esetleg talál­kozol, mondd, hogy csókolom a szivüket s ha van idejük, írjanak nekem néhány sort. Készséges híved Csöpi Az Otthon Kör kedélyes chemin-partijá­­ban gyakran vesz részt egy pesti fiskális, aki különben tudományos értékénél fogva az ügyvédvizsgáló bizottságnak is egyik tagja. Ennek a fiskálisnak az a tulajdonsága, hogy játék közben nemcsak a saját tét­jeire vigyáz, hanem élénken részt vesz a mások bankjá­nak szétosztásában, amiért röviden dr. Precíznek ne­vezték el játékostársai. Vrele történt meg, hogy egy reggelig tartott heves che­­min-csata után ment el az ügyvédek vizs­gájára és a helyzethez illő komolysággal kér­dezte meg az ügyvédjelölttől, melyik szakasz alapján jelenti be a semmisége panaszt, ha a bíróság nem rendeli el a tanuk kihallgatását. — A 384. § 8. pontja alapján — felelt a jelölt. — Tévedés — mondta dr. Preciz —, a 9. pont alapján. Az elnök jóságosan közbeszól: — Hát kérem, cenzor úr, ez talán nem olyan nagy baj, h­a 9 helyett 8-at mond! A cenzor azonban nem engedett: — Ha tudná a jelölt úr — magyarázta hivatásához méltó szigorral —, hogy milyen jelentős az az egy point különbség, bizonyára nem tévesztené el. Faustot játszották csütörtökön­ este a m. kir. Operaházban, és pedig olyan szereposz­tásban, mely díszelőadásnak is beillett volna. A címszerep elének­lésére lejött Bécsből Pa­­taky Kálmán, Mephistót nem kisebb művész énekelte, mint Marcel Journet, a párisi barito­nista és a kitűnő Tihanyi Vilma személyesí­tette teljes művészettel Margitot. A nézőtér természetesen szorongásig megtelt a legelőke­lőbb közönséggel, mely a vendégeket is, a mieinket is, elismerésének minden jelével árasztotta el. Ez a finom, előkelő, zeneileg tökéletesen kulturált közönség azonban még csak nem is sejtette, hogy micsoda kedélyes, ötletesen inscenált botrány volt odafent a színpadon, a második és harmadik felvonás között. Tudvalevőleg a második felvonásban Mar­git a táncolók csoportja között egyedül megy át a színen. És amint megy, mendegél, egy­szerre csak elébe toppan Faust és — uram, bocsáss! — az ismeretlen, egyedül haladó nőt ott az utcán megszólítja: — Megszólításomért bocsánat, szép kisasz­­szony! — gondolom ezt, és így mondja neki. A felvonás után általánosan feltűnt, Teleki- Kollmann operaházi titkár intenzív tárgyalása egy rendőrnek öltözött kardalással, melynek eredményeképen mindketten bevonultak Pa­­taky Kálmán öltözőjébe. — Szabad kérnem a nevét! — mondotta neki a rendőr, egy noteszt és plajbászt szo­rongatva a kezében. — Pataky Kálmán! — felelte a kiváló te­norista meglepetten — Foglalkozásai Énekes, ugyebár? — Azt hiszem ... — Korai Vallásai Lakásai Pataky Kálmán nem tudta mire vélni a nacionalénak a felvételét és egyszerre csak idegesen felpattant a székéről: — De hát mit parancsol tőlem, uram? — ön kérem, — felelte a rendőr szi­gorúan —, az imént megszólított nyílt utcán egy egyedülálló hölgyet. Ez a cselekedete az erkölcsvédelmi rendeletbe ütközik és önt ezért feljelentem. A halálos komolysággal megrendezett tréfa, amelybe Patakyn kívül be volt avatva a Faust előadásának egész művészszemély­­zete, pompásan sikerült, olyannyira, hogy az Operaház színpada és minden öltözője az est további folyamán csakúgy harsogott a neve­téstől. Sony A tanuló neve, vallása | Magaviselet ||­­ Vallástan ‹oJ►» suCJ‡· 9 s | Latin nyelv || N •—* CJ 21oUi | Mennyiségtan | Tornászás | Román nyelv || • oc« Andrei Illés gk.i ia32221 3 Blumenfeld Ármin izr.i i 33332 -2 Bogdán Gyula gk.i i 23221 1 Bogma Béla rk. 2234141-3 Böhm Mór izr.123333 1 • 3 Cernescu Szilárd gk. 2•­33211 2 Csacska Lajos rk. 2233331 -2 Deutsch János izr. 2212212 --Dobrin Ovid gkat. 12332321 3 Dorca István gk. •113312­11 3 Gál Ernő izr. 2122122 -2 Grozavescu Traján gk.­ 23333 * •3 Jucu Sándor gk. 11­32121 1 3 Ludig Elemér rk.2334332• 2 Mayer Károly rk.2 •24443­1-3 Negrei Romulusz gk. 11 331321 3 Bemutató után Szabados Béla az Operaház munkájáról • Jövő héten új szereplők lépnek fel a Fanniban Operaházunk az utolsó évtizedben magyar szerzők műveivel aratta legnagyobb sikerét. A sort a Makrancos herceg nyitotta meg, amely elsőnek is jubilált, majd Máder Rezső balletje, a Mályvácska királykisasszony követ­kezett. A Farsangi lakodalom már külföldre is kijutott, úgyszintén Bartók Béla két műve, Dohnányi Ernő operája, a Vajda tornya és Szántó Tivadar Taifunja is. Az Árgyirus királyfi ballet, továbbá Paulini Béla, Harsányi Zsolt és Kodály Zoltán Háry Jánosa állandó műsordarabjai lettek Operaházunknak s an­nak ígérkezik Szabados Béla és Mohácsi Jenő múlt héten bemutatott Fannija is, amelynek eddigi két előadását táblás ház tapsolta végig. Megkérdeztük a koszorús zeneszerzőt, Szabados Bélát, hogy mondja el impresszióit a bemutató után. — A Fanni bemutatójáról — mondotta munkatársunknak — úgy a belföldi, mint a külföldi sajtó annyira kimerítően nyilatkozott, hogy, azt hiszem, az Operaház is igen meg lehet elégedve azzal a figyelemmel, amellyel munkáját kísérik. — Szerzőtársam, Mohácsi Jenő és én iga­zán a legnagyobb hálával vagyunk Radnai Miklós igazgató iránt, aki a Fanni bemutatóját végre lehetővé tette. De egyenest elragadtatás­sal szemléltük Szemere Árpád főrendező töké­letes, élvezetes alkotását, a Fanni négy felvo­násának páratlan színességét és sokféle han­gulatát. Úgy Szemere Árpád páratlan szép rendezésének, mint ifj. Oláh Gusztáv gyö­nyörű díszleteinek a sajtóban és a közönségnél egyöntetű nagy sikere volt. De nagy méltány­lással találkozott Tittel Bernát főzeneigazga­tónak gondos és precíz vezénylése is. — A Fanninak első két, zsúfolt nézőtér előtt lefolyt előadása megpecsételte a kitűnő szereplők óriási sikerét. Sándor Erzsi kamara­énekesnő, Székelyhidy Ferenc dr., Szende Ferenc, Halász Gitta, Palló Imre és a többiek nagyszerű teljesítményét az Operaháznak nagy közönsége és a rádiónak meg a Telefon Hírmondónak óriási közönsége is konstatálta. Mi szerzők boldogok vagyunk, hogy ez az ön­feláldozó művészi munka számtalan kihívás­ban és a sajtó egyértelmű dicséretében találta jutalmát. — Örömmel láttuk a balletkarnak, a kar­nak, azután a statisztáknak lelkes munkáját is. Hálát kell mondanunk mindazoknak a ki­tűnő szereplőknek, akiket név szerint ugyan nem találunk a színlapon, de akiknek oda­adó közreműködése nélkül dalművünk jó elő­adása lehetetlen vol­na Mohácsy Jenő, a Fanni szövegírója. — Tolnay Pál szcenikai főfelügyelet hat­hatós segítségéért külön köszönet illeti. A kitűnő ügyelők és a műszaki személyzet­er- 15

Next